Regisztráció Blogot indítok
Adatok
nikolett.ilyés

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2019.02.24. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Ernelláék Farkaséknál 2019.05.06 15:32:43
Egy lakás, két család. Az egyik itt él, tele a mindennapok kisebb-nagyobb problémáival, a másik külföldre ment, ahonnan kényszerűen hazatér. Az összezártságban növekszik a feszültség, régi és újabb sérelmek jönnek elő. De a helyzet vajon inkább erősíti vagy gyengíti a kapcsolatokat?..
nikolett.ilyés 2019.05.17 12:09:11
Talán a legkevésbé ez a film tetszett a filmklubon megtekintettek közül. Persze nem azt mondom, hogy rossz, de kevés dolgot tudnék hozzáfűzni. Tetszett, hogy az alacsony költségvetés ellenére milyen jól kiviteleztek mindent. Megadta a film hangulatát az a nem túl nagy lakás, ami az egyetlen helyszín volt, a szereplők pont annyira voltak hétköznapiak, amennyire kellett. A játékidőt is teljesen korrektnek tartom, ennél hosszabbat valóban felesleges lett volna készíteni, bár számomra kissé lezáratlannak tűnt. A család témája nagyon összetett. Mindenkinek egy picit mást jelent, mégis vannak olyan dolgok, olyan konfliktusok, amelyek szinte mindenhol előjönnek. Ha pedig ennyi embert zárunk össze (akiknek nem is teljesen felhőtlen a viszonyuk egymással) szinte biztos, hogy előbb-utóbb előjönnek a gondok. Mi is laktunk együtt anno hónapokon keresztül heten, összezárva egy olyan házban, ami 4 embernek lett kitalálva, benne egy kisbabával. Nem az volt életem legkiegyensúlyozottabb időszaka, de senkié sem. Imádom a családom, de egy idő után jobb külön. Egészségesebb :)
Filmklub Káin gyermekei 2019.05.08 18:01:02
Három kamasz, akik büntetésüket töltik a fiatalkorúak börtönében Magyarországon, a nyolcvanas években. Három gyilkosság, amiért megbüntették őket. Majd eltelik harminc év, és az egykori kamaszok újra a kamera előtt ülnek, visszatekintve egykori önmagukra. Ki lehet-e törni, vagy az ifjúkor bűnei…..
nikolett.ilyés 2019.05.17 12:00:52
Nehéz erről a filmről vagy a benne szereplőkről véleményt mondani. Végig kettős érzéseim voltak a nézése közben és után is. Ez egy dokumentumfilm, valós személyek életét hivatott bemutatni, olyanokét, akik valós cselekedeteket vittek véghez, nem is akármilyeneket. Általában, ha megnézek/megnézünk egy filmet, akkor keressük benne azt, akivel szimpatizálhatnánk, és ez általában egy olyan valaki, akivel közös értékrendet képviselünk, a cselekedeteit helyesnek véljük ésatöbbi. Nos, ebben a filmben ilyen nem volt. Amit az egyik szereplő meg is fogalmaz, el sem tudjuk képzelni, milyen lehet az ő helyzetük, az ő életük, azzal együtt élni nap mint nap, amit elkövettek. Ennek ellenére viszont empátiát érezni is egy nagyon összetett dolog és talán nehéz is, hiszen mégis csak gyilkosokról beszélünk. Ezek az emberek embert öltek és ez alól az sem menti fel őket, hogy hány évesek voltak akkor. Ugyanakkor leülték a rájuk szabott időt, megbűnhődtek tettükért és most újra szabadok, kaptak még egy esélyt, hogy rendes életet éljenek. És itt mutat rá a film arra, hogy ez nem ilyen egyszerű. Egyiküknek sem sikerült egy jobb életet kezdenie, megragadtak a társadalom peremén és onnan nagyon nehéz bármerre is kitörni... A rideg valósággal szembesít minket a dokumentumfilm, olyan sorsokkal, amelyekkel a legtöbbünk talán még sosem találkozott (és ezért nagyon hálásak lehetünk). Rengeteg kérdést vet fel az emberben ez a film, mint például valóban szükséges-e minden élethelyzetben beskatulyázni egy ilyen embert egy múltbéli cselekedete miatt? Valóban csak rajtuk múlik, hogy tudnak-e jobb életet élni egy ilyen tett után vagy a társadalom is legalább annyira felelős benne? Érdekes film, mindenkinek látnia kéne minimum egyszer. Nem csak a benne szereplők miatt, hanem hogy mindenkinek felnyissa a szemét kicsit a magyar valósággal kapcsolatban.
Filmklub Az állampolgár 2019.04.13 11:15:11
Az állampolgárság sokkal többet jelent a hivatalos elismerésnél, papíroknál: emberi viszonyokat, összetartozást és közösséget, de ugyanígy benne van a menekülés, a harc a hivatalokkal és a küzdelem az előítéletekkel. Ahhoz, hogy mindez érzékelhető legyen, szembesülnünk kell saját hazánk…..
nikolett.ilyés 2019.04.24 11:34:40
Már egy ideje érdekelt ez a film, de még nem láttam. Örülök, hogy megnéztük. Már a film első 5 percében elgondolkodtam, hogy vajon Magyarországon, magyar emberek közül hányan mennének át ezen a "teszten", helyesen válaszolva a feltett kérdésekre. Valószínűleg kevesen... De mégis, nekünk ugye nem kell bizonygatnunk állampolgárságunkat, születésünktől megkapjuk. Ez az egész, az állampolgársági jog megszerzéséhez szükséges procedúra (mint ahogy azt a film utáni beszélgetés során is taglaltuk) nagyon hosszadalmas minden országban, szinte elveszi az ember kedvét az egésztől. A főszereplő mégis kezdettől fontosnak tartotta és az afgán nővel való megismerkedése után pedig még inkább, az esetleges házasság miatt. A kettejük kapcsolata nagyon érdekes volt számomra. Tényleg egy olyan kapocs fűzte össze őket, amit nem érthet meg akárki, még Mari sem. Az ő szemszögéből nézve egyébként egy ideig teljesen érthető volt minden, amit tett (mármint nem a férje megcsalására gondolok nyilván, hanem erre a furcsa Mari-Wilson-Shirin kapcsolati háromszögre). Valóban nehéz lehet megérteni, hogy min mehetnek keresztül a menekült emberek.
A film végén, én úgy vélem - bár nem derült ki -, Wilson megkapta az állampolgárságot. A sors iróniája, hogy akkor már szinte mindegy volt...
Összességében nagyon tetszett a film, bátran ajánlanám másoknak is megnézésre (pedig nem vagyok nagy rajongója a magyar filmeknek), de különösen tetszett, hogy a szereplőket valójában teljesen amatőr, a színészettől távol álló emberek formálták meg.
Filmklub 2019.03.21 18:11:12
Miként viselkedünk egy olyan helyzetben, ahol az elvárások veszik át az uralmat az erkölcsi érzék felett? Vajon elnyomhatja-e a személyiségünket  egy felvállalt társadalmi szerep? Philip Zimbardo nagy vitákat kiváltott stanfordi börtönkísérlete megpróbált választ adni ezekre a kérdésekre - olyan…..
nikolett.ilyés 2019.03.30 11:45:34
Hallottam már a stanfordi börtönkísérletről, de sosem olvastam utána részletesebben, a film megnézése előtt pedig már direkt nem is akartam, inkább hagytam, hogy a film mutassa be nekem (még ha nem is minden igaz belőle). A megnézése előtt számítottam rá, hogy felkavaró lehet és olykor megrázó, ami be is igazolódott. Az első megállapításom az volt, hogy az ember mennyire kegyetlen és önző lény tud lenni. Ha a fizikai erőszak tiltott, akkor előveszünk egy másik fegyvert (amit a filmben kezdettől fogva nem riadtak meg használni): az ember megalázását különféle módszerekkel. Persze mondhatjuk, hogy volt egy ember, aki már az elejétől próbálta bomlasztani a rendszert és direkt provokálni a másik csoportot, de valóban ez a módja visszavágni? Bár fontos instrukciót kaptak az őrök (a rabokkal szemben, velük nem is beszélt azt hiszem a filmben senki), hogy legyenek határozottak, kemények és ne csak színészkedjenek, hanem viselkedjenek is úgy, mint ha igazi őrök lennének.
Elgondolkodtam, hogy már a legelején el lett mondva, hogy akik a rabok szerepét fogják betölteni, azoknak el kell fogadniuk, hogy bizonyos emberi jogaik megfosztását is bírniuk kell.. és ezzel nem volt senkinek semmi baja, amit én személy szerint furcsálltam, bár betudtam annak, hogy mindenki vágyott a magas pénzösszegre.
A szerelmi szál kifejezetten zavart mondjuk a filmben, de ez nem von le az értékéből.
A film után utánaolvasva az eredeti kísérletnek derült ki számomra, hogy a film nyilván sok helyen túlzott, az eredeti kísérlet nem végződött ilyen drasztikusan, nem volt gyilkosság. Kifejezetten érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt(?) a kísérletet meghamisítottnak ítélték, miután kiderült, hogy a börtönőrök valószínűleg utasítások alapján cselekedtek olykor.
Filmklub 2019.02.20 10:38:59
Lehet-e kísérletezni a társadalommal, egy csoporttal vagy egy osztállyal akkor, ha az szükségképpen befolyásolja az életüket és gondolkodásukat? Meddig mehet el a pedagógia egy jelenség bemutatásában és érzékeltetésében? Vajon mi magunk mennyire lennénk fogékonyak egy hasonló manipulációra?..
nikolett.ilyés 2019.02.24 17:35:37
A hullám című film szó szerint iskolapéldája lehet annak, hogyan képes egy elv pillanatok alatt közösséggé kovácsolni látszólag teljesen különböző egyéneket. Számomra kissé nehéznek tűnt elsőre elhinni, hogy ennyire könnyen manipulálhatók egy ilyen csoport tagjai, de talán pont emiatt ijesztő is ez az egész. A film mindezt fokozatosan, lépésről lépésre próbálja felépíteni a néző számára, kezdve az apróbb megnyilvánulásokkal, eszközökkel. Ugyanakkor azért mégis fellelhető a csoport tagjai között némi eltérés, hiszen vannak, akik képesek teljesen elszántan, mindennél fontosabbnak és szentnek tartva feláldozni mindent a közösség érdekében. Így például a tinédzser, aki a film végén meglépte azt a bizonyos bűncselekményt. Ennek következményeképp a film rádöbbent arra, mi történhet, ha elvakultan próbálunk követni a végtelenségig egy demagógiát. Hiszen ahogy nő a csoport követőinek száma, úgy nő az esélye annak is, hogy olyan emberek lépnek be és kezdik átformálni mindazt, amiben hiszünk, hogy a végeredmény akár az egész csoport megítélését is csorbíthatja.
Nem emlékszem már, hogy ezt a filmet vagy Janne Teller Semmijét olvastam-e korábban, de mindenképp párhuzamot tudtam vonni a kettő között.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása