Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Gubucz Adrienn

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Káin gyermekei 2019.05.08 18:01:02
Három kamasz, akik büntetésüket töltik a fiatalkorúak börtönében Magyarországon, a nyolcvanas években. Három gyilkosság, amiért megbüntették őket. Majd eltelik harminc év, és az egykori kamaszok újra a kamera előtt ülnek, visszatekintve egykori önmagukra. Ki lehet-e törni, vagy az ifjúkor bűnei…..
Gubucz Adrienn 2019.05.14 19:33:01
A félév során kétségtelenül ez a film volt rám a legnagyobb hatással. A három történet közül leginkább Zsolté fogott meg. Elképesztő volt hallani, hogy bár pszichiátrián van, mennyire igaz dolgokat mond és hogyan látja a helyzetét. Ahogyan ő is mesélte, ezek a gyerekek amint bekerülnek a fitalkorúak börtönébe gyűlölettel találják magukat szembe: "Ne csak őrizd, gyűlöld" - így jellemzi Zsolt az őröket. A börtönévek alatt is csak a gyűlölet áradt feléjük, ezért esély sem volt arra, hogy megváltozzanak. Pedig egy értelmes, helyes fiatal volt, akiben sokkal több lakozhatott.
" Bűnöző vagy és az is maradsz (...) igazolni fog egy idő után, pedig lehet, hogy nem is rossz ember." - mondja Zsolt és igaza van. Ha a gyermekre kiskorától fogva ráaggatunk egy cimkét, elkönyveljük rossznak, akkor előbb-utóbb bizony tényleg a cimkének megfelelően fog viselkedni. Ez egy hatalmas igaszság és leendő pedagógusként is ezt az elvet szeretném majd követni. Felhagyni az előítéletekkel bizony nehéz dolog, de ahogyan a filmben is láthattuk sorsokat határozhatunk meg vele vagy éppen írhatunk át. "Tehetetlen vagy, mert nem tudsz változtatni a helyzeteden, nincs rá módod, se lehetőséged."
A film nagyon jól bemutatja, hogy mennyire meghatározó az, hogy milyen családba születik az ember. A család az elsődleges szocializációs közeg, innen sajátítjuk el minták alapján a viselkedésünk, személyiségünk alapvető elemeit. Ezekkel a gyerekekkel már kiskorukban nagyon csúnyán beszéltek, számtalan példa volt erre a filmben. Ha nem látnak jó pédát, nem fogják tudni, hogy hogyan kell viselkedni egymással, ezért nagyon fontos az, hogy például az óvodában erre jó példát lássanak. Zsolt a film vége felé ezt mondja: "Nevetség tárgya lettem kiskoromban. Nem akartam megszégyenülést a lelkemben (...) Tettem ellene, csak nem jól."
Sajnos erre nincs lehetőség, de szeretném visszaforgani az időt és megnézni, hogy hogyan alakulna a ezeknek a fiataloknak a sorsa, ha egy szerető családba születnek.
Filmklub 2019.03.21 18:11:12
Miként viselkedünk egy olyan helyzetben, ahol az elvárások veszik át az uralmat az erkölcsi érzék felett? Vajon elnyomhatja-e a személyiségünket  egy felvállalt társadalmi szerep? Philip Zimbardo nagy vitákat kiváltott stanfordi börtönkísérlete megpróbált választ adni ezekre a kérdésekre - olyan…..
Filmklub 2019.02.20 10:38:59
Lehet-e kísérletezni a társadalommal, egy csoporttal vagy egy osztállyal akkor, ha az szükségképpen befolyásolja az életüket és gondolkodásukat? Meddig mehet el a pedagógia egy jelenség bemutatásában és érzékeltetésében? Vajon mi magunk mennyire lennénk fogékonyak egy hasonló manipulációra?..
Gubucz Adrienn 2019.02.23 12:20:46
Ez a film remekül mutatja be, hogy bárhol, bármilyen összetételű és életkorú csoportban kialakulhat autokrácia.
A film elején, amikor a tanár megkérdezi, hogy kialakulhat-e Németországban újra autokrácia, akkor egy diákja azt mondja, (nem szó szerint idézve) hogy nem, mert a németek már tanultak a múltjukból, ezért biztosan nem lehetséges. Ezt az állítást megcáfolva a tanár (Mr. Wenger) fokozatosan kiépíti az autokráciát az osztályban és a diákok ezt észre sem veszik, annyira megtetszik nekik ez az összetartás, amit a Hullám nyújt számukra. Ez az összetartó erő egy egységgé kovácsolja a különböző társadalmi helyzetű fiatalokat. Az egyikük például úgy jellemzi a Hullámot, hogy bár mindene megvolt az életében, mégis hiányzott valami. A Hullám nemcsak az ő életében, de másokéban is kitöltötte az űrt, mert mint ahogyan ők is, minden ember vágyik arra, hogy tartozzon valahová.
Döbbenten figyeltem, hogy a film folyamán mennyire megváltoznak a diákok. A korábban példásan viselkedő fiú verekszik a vízilabda meccsen, egy másik megüti szeretett barátnőjét...
A filmben megfigyelhető néhány utalás a Hitler által kialakított diktatúrára, például a karlendítés átalakul egy hullám mozdulattá.
A színészek számomra nem voltak túlságosan szimpatikusak és a film végén lévő öngyilkosság is kiszámítható volt, de ezektől függetlenül megfogott a film mondanivalója, elgondolkodtatott.