Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Fekete Zsófia

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2019.02.23. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Az állampolgár 2019.04.13 11:15:11
Az állampolgárság sokkal többet jelent a hivatalos elismerésnél, papíroknál: emberi viszonyokat, összetartozást és közösséget, de ugyanígy benne van a menekülés, a harc a hivatalokkal és a küzdelem az előítéletekkel. Ahhoz, hogy mindez érzékelhető legyen, szembesülnünk kell saját hazánk…..
Fekete Zsófia 2019.05.16 12:55:16
Még nem hallottam erről a filmről, de örülök, hogy megnéztük. Az egész film alatt azt éreztem, hogy igen ez igazi és hiteles, mind a színészek és a képi világ miatt is. Wilsonnak sok megpróbáltatáson kellett átmennie, amihez hatalmas akaraterőre és kitartásra volt szüksége és egészen az utolsó pillanatig küzdött. Nagyon szimpatikus főszereplő volt, mert rengeteg kisebb-nagyobb megmozdulása volt az emberek felé, amiből kitűnt egyfajta ártatlan jóság. Ezért is sajnálom, hogy a végén mégis Ausztriába ment és ott kezdhette elölről a beilleszkedést. Az is elgondolkodtatott, hogy vajon mennyi rosszat tud az ember kibírni?
Én nem bántam, hogy volt szerelmi szál, mert attól is még emberibb lett az egész történet. Ez a film tele volt érzelmekkel és olyan gyorsan váltakoztak a pozitív és negatív érzések, hogy néha nehéz volt követnem, hogy most mit is érzek és miért. Nagyon meghatott, hogy az első pillanattól kezdve mennyire összetartott Shirinnel kiállt érte, próbálta megvédeni a saját lehetőségeihez képest elég jól.
Nagyon tetszett ez a film is.
Filmklub Ernelláék Farkaséknál 2019.05.06 15:32:43
Egy lakás, két család. Az egyik itt él, tele a mindennapok kisebb-nagyobb problémáival, a másik külföldre ment, ahonnan kényszerűen hazatér. Az összezártságban növekszik a feszültség, régi és újabb sérelmek jönnek elő. De a helyzet vajon inkább erősíti vagy gyengíti a kapcsolatokat?..
Fekete Zsófia 2019.05.14 21:20:38
Ebből a filmből is láthatjuk, hogy ahogy a mondás mondja: ami a legszemélyesebb az a legáltalánosabb. Rengeteg hétköznapi problémát, eseményt, párbeszédet láthattunk a filmben, amiket már mi is átélhettünk vagy láthattunk saját családunkban vagy máséban. Ami fő probléma volt a filmben az a vissza/hazaköltözés Magyarországra. Nekem ezzel a témával kapcsolatban nincs tapasztalatom, de érdekes volt látni, hogy-hogy látják a dolgokat azok, akik visszajöttek. Szerintem nagyon hitelesen elő tudták adni a színészek és bele tudtam képzelni magam minden szereplő helyzetébe.
Annál a résznél viszont nagyon dühös lettem, mikor a gyerekek végre jóba lettek, előadást szerveztek és a szülők ahelyett, hogy örültek volna és végig élvezték volna a műsort, siettették a gyerekeket, hogy megfőzhessék a vacsorát. Hát nem várhat az a vacsora egy kicsit? Így „pedagógustanoncként” ez elég érzékenyen érintett, még ha nem is ez volt a film fő mondanivalója.
A film végén kicsit bántott, hogy nem volt lezárva a vége, de utána rájöttem, hogy ez így volt jó, hiszen csak egy pillanatra csöppenhettünk bele a család életébe, de jó volt elgondolkodni rajta, hogy vajon mi történhetett velük később.
Filmklub Káin gyermekei 2019.05.08 18:01:02
Három kamasz, akik büntetésüket töltik a fiatalkorúak börtönében Magyarországon, a nyolcvanas években. Három gyilkosság, amiért megbüntették őket. Majd eltelik harminc év, és az egykori kamaszok újra a kamera előtt ülnek, visszatekintve egykori önmagukra. Ki lehet-e törni, vagy az ifjúkor bűnei…..
Fekete Zsófia 2019.05.14 20:12:37
Nagy szerencse, hogy ezt a filmet otthon néztem meg, mert az utolsó negyedóra nagyon megérintett, pedig nem vagyok az a nagyon érzékeny fajta. Számomra nagyon megható volt az, ahogy ezek a fiatal tinédzserek és később felnőtt férfiak beszéltek a bűneikről, álmaikról és a világban elfoglalt helyükről.
Ez a három ember úgy gyilkolt, hogy nem tervezték el, hanem így alakult viszont ez e cselekedetük befolyásolta és meghatározta az egész további életüket. Volt amelyikük nem is értette, hogy miért csinálta, vagy megbánta tettét. Az is látszott, hogy mély érzéseik vannak és feltétel nélküli szeretettel tudnak fordulni a legtöbb családtagjuk felé. Tetszett az, ahogy kifejezték magukat és a szép szófordulataik mellett őszinte, szerethető gondolatokat is megfogalmaztak. Jó volt megfigyelni azt is, hogy honnan származnak ezek az emberek, hogy milyen körülmények között kikkel éltek/ élnek együtt minden idealizálás nélkül. Ez a film volt a kedvencem az órán látottak közül, jó kis évzáró volt, bár napokig gondolkoztam utána és a hangulatomra is rányomta a bélyegét.
Filmklub 2019.03.21 18:11:12
Miként viselkedünk egy olyan helyzetben, ahol az elvárások veszik át az uralmat az erkölcsi érzék felett? Vajon elnyomhatja-e a személyiségünket  egy felvállalt társadalmi szerep? Philip Zimbardo nagy vitákat kiváltott stanfordi börtönkísérlete megpróbált választ adni ezekre a kérdésekre - olyan…..
Fekete Zsófia 2019.05.12 10:13:22
Olyan sokat hallottam már erről a kísérletről, hogy bár tudtam, nem minden történt meg a valóságban a filmből, mégis izgatottan vártam, hogy végre megnézzük órán. Fel voltam készülve, hogy megrázó lesz és rengeteg érzést fog kiváltani belőlem és így is lett. Én nagyon érzékeny vagyok a megalázás témakörében és azért ebben a filmben volt bőven olyan cselekmény, amikor megalázták az embereket és ezeket szerintem nem igen tudom majd elfelejteni. (Főleg a tejivós és a haj leborotválós jelenetet.)
Elszomorító volt látni/hallani, hogy a legtöbbjüket a pénz motiválta, majd ahogy egyre jobban beleélték magukat a szerepbe és felismerték, hogy nekik mekkora hatalom van a kezükben, nem féltek kihasználni azt. Elkeserített, hogy az egymással kedves, barátságos emberek milyen szörnyetegekké váltak, csak azért, mert kaptak egy szerepet és nem az övék volt a felelősség, hanem a kutatóké. Az már egyenesen riasztó volt, mikor már annak a kutató nőnek sem hittek, aki felruházta őket ezzel a szereppel és aki a feladatukat elmondta nekik.
Azért tetszett ez a film, mert elgondolkodtatott, hogy vajon, ha én lennék börtönőr szerepben belőlem is eltűnne minden emberség? Vagy ha én lennék a rab, akkor vajon melyik csoportba tartoznék a csöndesebbekhez, a lázadókhoz, vagy „nyugtató, lecsillapítókhoz”?
Filmklub 2019.02.20 10:38:59
Lehet-e kísérletezni a társadalommal, egy csoporttal vagy egy osztállyal akkor, ha az szükségképpen befolyásolja az életüket és gondolkodásukat? Meddig mehet el a pedagógia egy jelenség bemutatásában és érzékeltetésében? Vajon mi magunk mennyire lennénk fogékonyak egy hasonló manipulációra?..
Fekete Zsófia 2019.03.04 16:51:39
Annak ellenére, hogy olvastam a könyvet és a filmet is láttam már, jó volt újra nézni, egyrészt, hogy felelevenítsem a történetet, valamint, így pár év elteltével már jobban megértettem és jobban elgondolkodtam rajta. A film nagyon tetszett a feszültség folyamatosan nőtt benne és voltak benne egészen szép kameraállások.
Az egyik legjelentősebb szereplő Karo volt szerintem, mert végig tudott harcolni a saját igazáért és mert szembeállni a tömeggel. Róla az órán és itt a commentek között is kevesebbet beszéltünk, pedig az ilyen emberek is fontosak, akik kilógnak a sorból, nem csinálják meg azt, amit a közösség rájukerőszakolna. Még egy ilyen szereplő volt, a tanárnő, aki először kíváncsian figyelte, majd kétségbeesve ellenezte az egész projektet, hiszen az események egyre inkább megállíthatatlannak tűntek. Ilyen lázadó ember, aki nem illik bele a csoportba mindig van, de a legtöbb esetben ahelyett, hogy meghallgatnák az érveit, kiközösítik és még jobban összeforr a csapat.
A meglepő a filmben, hogy a legtöbben jólérezték magukat a projekthét alatt és fel sem fogták, hogy mennyire megváltozott a viselkedésük. Még a tanár sem érzékelt semmit, hanem csak megelégedéssel nyugtázta, hogy végre fegyelem van az osztályban, a gyerekek lelkesek, neki pedig hatalma van felettük. Ijesztő elképzelni, hogy vajon mi felismernénk-e ebben a helyzetben, hogy mi is történik velünk? Ha az iskolában maradt volna, szerintem nem biztos, hogy baj lett volna belőle, de így a ,,kinti világban” sok veszélynek lettek kitéve a gyerekek (pl.: neonácik támadásik, iskolatársak fenyegetéseik). Abból a szempontból hasznos volt ez a kísérlet, hogy megtanulták a gyerekek, hogy a csoportok szét tudnak válni és együtt tudnak működni egy közösségben olyan osztálytársaikkal is, akiket előtte esetleg lenéztek.
Abban biztos vagyok, hogy sok mindent tanulhatunk ebből a filmből és jó sokat lehet rajta gondolkodni.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása