Adatok
Kormányos Sándor
46 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Csillagos éjben
hó-szagu szélben
repked a csengő
úgy muzsikál
hangja az erdő
titkait rejtő
ködfalakon túl
messzire száll.
Siklik a szánkó
zúzmara porhó
vonja az útját
dér didereg.
Száz gyerek-álom
várja a szánom,
télapó dörmög:
Úgy sietek.
Sok ma a dolgom
puttonyom oldom
az…..
Mi az mi roppanmi az mi koppan,ki jár ma éjjela kertek alatt?Lopni lopakszikzsákkal a hátán,bújik a ködben,merre szaladt?Ki ez a bácsi?Nem lehet látni,rejti az éj, demit csinál?Az ablakunk alattállt meg,most éppenzsebkendőjébetrombitál.Aha, már látom,piros kabátoncsillan a holdfényjaj de…..
Ha barangolni hív majd a réttavasszal,ugye jössz velem?a patakparti füzek aljátmár réges-régen ismerem.A víz fölé hajló fák alattrejtőznek tudom,új színek,bolyhos szárú kis virágok:bolondos leánykökörcsinek.Szél-himbálta apró harangoklilák,fehérek,selymesek,a barkát bontó füzek aljántavaszi titkot…..
Ha varjú-szárnyú alkonyonködbe fúl a messzeség,ha ázott avar füstje száll,fájni fog a szürkeség.Nyarunk emlék,messze jár,amúlni vágyás csendje ezbús esőkkel mosdatottbánatával körbevesz.Mert titkokat súg most a szélőszi bánat borzoló,azt suttogja: Változásunkörök, és ez így a jó.....
Idomár vagyok, ostor nélkül,nincsen semmilyen fegyverem,acsargó hiányod szoktatommagamhoz hosszú esteken.....
Akkor még voltak nagy teleks kemence mellé bújt napokmelegségét újra érzem:Megint kisgyermek vagyok..Nagy csizmában ködök jártakházunk körül, a hajnalokjégvirággal leheltek beminden fagyos ablakot.A szél hótorlaszt építetta kert végében, és a fákhó-belepte ágaikrólpergették a zúzmarát.Mégis, reggel…..
Nagyapám a bort szerettes nem volt ritka alkalom,hogy ebéd közben hasas üvegdíszelgett az asztalon.Emlékszem rá, zöld üveg voltfehér csatos, cifra jószágde folyton üres, töltögetniigen-igen sűrűn hordták.Nagyanyám a pincekulcsoteldugdosta, rejtegette,de mindhiába mert az öregelőbb-utóbb…..
Fáradt magányom lépteihová vezettek engem?Elszáradt avar-bánatokzörögnek újra bennem.Sóhaj vagyok az ősz ölén,szelekké szikkadt álom,bíbor egekre szőtt örömsuttog, de nem találom.Fáradt magányom lépteihová vezettek engem?Engedjetek, hisz itt nekemboldognak kéne lennem....
Egy vers van bennem, dallamokbólfonódott ezer szóvirágde hangjait csak én hallhatom,rajtam kívül senki más.Egy vers, amit még nem írtam meg,csak mondogatom szótlanul,egy vers, amellyé lettél bennemörökre-leírhatatlanul....
Azok a régi, nagy nevetésekmár ránk komolyodtak, visszanézekborongós időnkön át a múltba:Mondd, hol találnám meg őket újra?Mikor csak fásult mosolyra futjas néha még az is könnyes, ki tudja,hol az a hely, ahol égig érneka rég elhalkult nagy nevetések....
Szavainkat a csönd akarja,hogy megfogalmazza önmagáts a hangok mögül visszahalljaa néma létezés sóhaját.Gyűrűzne még a hallgatásba,de tudja, a semmit fonja át,szavainkat a csönd akarja,hogy megértse végre önmagát...
Itt még most is égig érneka fák, és kint a rétekengyermekkorom tágra nyílószemében ring a végtelen.Régi nyarak illatávalölel a szél, míg suttogok:Hazajöttem, megismersz mégöreg nyárfa? Nézd, én vagyok.A kisgyermek, ki ágaid köztkacagott, bújkált egykoron,az vagyok, csak felnőtt lettem,és szomorúbb…..
Fülelnéd a régi dalt,de nem hallod, hiábakönyököl sok nyári emléklelked ablakába.Hallgatózz még, legbelültán ott bújik a nóta,csak lehet, hogy a tücsök márelfáradt azóta.....
Rongyos felhők szürke égen,csahos, vad szelekbősz haragját visszhangozzákzúgó fenyvesek.Villám hasít, mennydörög,aföld is megremeg,eső zúdul, szétszakadnakfent a fellegek.Rongyos felhők, szürke égen,csahos, vad szelek,vihar sodort messze tőlem.Hol keresselek?..
Velem van már évek óta,falon függő néma bánatidézgeti csillagok közthegedülő nagyapámat.Ütött-kopott hegedű ezkézbe senki nem veszi,pedig mennyit símogattákbecézték, s most por lepi.Rózsafából faragta egymester, ki már rég halott,ő álmodott bele annyiszívhezszóló dallamot.Nagyapámé lett a…..
Lebben az idő köd-ruhája,már nem szab határt a képzelet,s a múltba néző gondolat mostszabadon száll a rét felett.Mind ami elmúlt itt maradt, hiszaz eltűnt gyermekkor nyarátmég ott ringatják ágaik közta göcsörtös, vén almafák.A dűlőutak homokjában,ha keresnél süppedt lépteket,majd oldalba bök a régi…..
Rongyos álmaid foszladoznak.Mért vacogsz, mondd csak, ennyire?Nálad volt a tű, a cérna,s te gombot varrtál a semmire....
Friss illatok kacagnak márnyíló ég alatt,nyújtózó fák közt kereslek,rég nem láttalak.Rólad mesél, súg a nádas,zsong a fűzberek,minden arra ösztönöz, hogymegkeresselek.Rétek ébredő dalábanringsz, mint árnyalak,feléd küld az új tavasz, hogymegtaláljalak...
Kicsit íves volt a lapjas tölgyfa-tönkbe szorítvarögzítették, körbe-körbevaslemezzel borítva.Hegyes végét földbe vertékütve rája jókorát,helyre került, vállalta akalapálandó kaszát.Aztán megzendült az üllős cifra ritmust csalt előaz igyekvés, hogy tudjon majdsiklani a kaszakő.Órákon át hallható…..
Csak nálad lelem elillantmelegét a szónak,lágyan ringó dallamát arégi altatónak.Csak itt simíthat hangja mégsuttogó meséknek,ha mosolyodtól felhőtlenkékje lesz az égnek.Ha kötényedbe temetnéarcomat a bánat,hozzád futok, úgy mint régen,megnyugodni nálad.A rohanó perc, kedvedértbár megállna, anyám,és…..
Hát tudd meg fiam, érdekesjószág mind az asszonyfajta,hallgass rám, és ne azt nézzedhogyan leng a szoknya rajta.Nagyapám a nőkről mesélt,s mivel látta, érdekel,úgy gondolta itt az idő,hogy tanácsokkal lásson el.Ha megnősülsz majd kisfiamszelíd asszonyt hozz a házhoz,ki nem pöröl, véletlen…..
Ma ott símitok az időn végighol gyűröttek az évek,és emlékeink fodraia mával összeérnek.A napok ráncait vasalgatom,de minden mozdulatbancsak azt érzem, ha folytatom,tán összegyűröm jobban.....
Szertefoszló álmaimbólmi az mi végül megmarad?Egy halvány illat, s túl azon,arcod...szemed...a szád...hajad.....
Dallamtalan csönd botorkálbennem, napra napvisszhangzik a némaság, hamegszólítalak.Hangok nélkül súgja visszaamit már tudok,dal voltál, s én többé sohanem dúdolhatok.....
A mi csendünk az csendesebbmint bárki mások csendje,a mi csendünk az olyan minthafolyton csendesedne,s mennél halkabb annál jobbanlehet hallani,és úgy üvölt, hogy néha márki kell mondani...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz