Matt33 2019.06.04 16:11:40

Figyelmeztetés: ez a poszt lisztérzékenyek által, így engem is beleértve, sajnos, kerülendő – Az újraolvasások a stilisztikai nyugalom megzavarására alkalmasak, a túl komolyan vett egészségre kárósító hatással lehet. Főbb tünete: a konformitásra, a besavanyodásra fokozatos intolerancia beállása. Egyéb mellékhatások: kitörő nevetés, rekeszizmokba álló görcs, (lisztkukacok versengése a zsigerekben), a gyomor fel-le lisztezése, illetve végstádiumként pedig a szerző érdemeinek a méltatása. A Beethoven-rajongók sem járnak jobban: a vizsgálatok szerint újra és újra ellenállhatatlan vágyat éreznek ettől, hogy eljátsszák a Für Eliszt. Koncertekre járók, figyelem! A liszterlámpás sajátosságok miatt kettős hatással bír, afrodiziákumként hat, tehát a tanulság: nem kell annyi fűre Liszt! Ezzel a véleménnyel egy levegőt szívnak a már elhunyt, jelentős lisztkutatók is, mégpedig beporzott hajjal. Ahogy egy angol átvett, topkomment is szól: „this post is on top of my liszt!” (Ez átvett, nem saját kreálmány.) Szakemberek a tünetek kezelésére LISZTERINT javasolnak, esetleg kuliszt, tízből tiszt megkérdezve állítják, hogy szájról szájra lisztatólag hat. Szóval ahogy annagramma is mondja, adjuk meg a kellő liszteletet, de csak módjával, mint egy filiszteusnak. (Sőt: mint egy audiophil-liszteusnak. Ha!)

Matt33 2019.05.17 11:18:53

Üdv mindenkinek! Minden bizonnyal magamagamnak írom (ha nem is kávéházi szegleten, ugye:), de megosztanék egy mostani felismerést: már egy éve közeli kapcsolatba kerültem egy 60-as évekbeli klasszikussal, a Toys nevű, mondhatni Supremes-re hajazó egyslágeres girl grouptól (ezzel a romantikusan gügye címmel, hogy „A Lover’s Concerto”). És most utánanézek, igen, ennek is köze van Bach-hoz. A szerző(k) alapként ehhez nyúltak, g-dúr menüet, BWV Anh. 114: www.youtube.com/watch?v=9CL9Dwzh374. Végsősoron nem is Bachhoz kötik már, hanem egy bizonyos Cristian Pretzoldhoz. Ez a rövid kis darab Anna Magdalena (hopp, itt is egy Anna!), Bach második feleségének általa prezentált második ilyen „clavier-übung”-jában található, ami tulajdonképpen egy gyakorlófüzet, egy kompilált könyvecske - na jó, nem mondom fel a teljes wikipediás anyagot, ki lehet keresni. És akkor ismerjük meg ennek a vokálra átdolgozott, felturbózott változatát (elfogadható minőségben): www.youtube.com/watch?v=AGLshciXjxU. Nekem tetszik. Az eredeti sem a barokk zene hú-de-gyöngyszeme, a funkcióját tekintve ujjgyakorlat, de hallható, hogy a teljes szám, akárcsak a Jam esetében, erre az egy témára épül, annak is az első 8-8 ütemére, még a refrén sem külön-ül, tőle el, hanem mintegy egybeolvad, ezt viszi végig. Mégis meg merem kockáztatni, hogy többet ad hozzá, mint az eredeti, ha lehet ilyet mondani, ez a szar nem akkora szemét, vagy ez a szemét nem is olyan szar, hanem király. Bájos a háttérvokál fátyolos dú-dúzása alatta, a szólórész, ami variálja kicsit az alapdallamot, meg a végén az a crescendo-szerű lezárás. És tudjátok mi jutott még a plagizáló eszembe? Hogy milyen mókás lenne ilyen „comprehensive list”-et összeállítani, amiben számba vennék (nem az enyémbe), a huszadik és huszonegyedik század könnyűzene terméséből azokat a dalokat, slágereket, amit ilyen vagy olyan módon J.S. Bach ihletésűek, a teljesség igényével vagy anélkül. És akár azt is táblázatba foglalva, hogy egy adott dalban milyen mértékű az egyezés (melyik tétel? melyik téma?), és ezt oszlopokba lehetne rendezni, és kiderülne akkor az is, melyik a kedvenc, a favourite, a legtöbbet átvett darab. Na? Na? Mondjuk rajtam kívül nem tudom ki lenne olyan elvetemült, aki erre szívesen vállalkozna. (Egyébként, nem, ha belegondolok, még én sem vagyok ilyen megátalkodott. Még akkor sem, mint látható, this man has too much time on his hands…) De addig zárásként hallgassunk meg még egy, szívemhez-kamrazenémhez közel álló példát, hiteles bizonyítékául annak, hogy nemcsak a kommersz popipar nyúl szívesen effajta forráshoz: www.youtube.com/watch?v=z6ZJGaT30wk. (Élőben is: www.youtube.com/watch?v=iWJgJkVL0xM, kár hogy a közönség belerondított.) - jó kis jazzes-rockos átirat. És amiből ez táplálkozott: youtu.be/jtdZSYXR-00?t=688. E-moll szvit lantra (?), és ez a tétel a legnépszerűbb, pedig az az Allemande tétel… Azért szerintem ez a fuvolás szólam nagyon „üt”, és amúgy is, Jethro Tull, Ian Anderson, na… Bár az lehet a fáma, amiről volt is itt szó a kommentszekcióban (annagrammától, vagy tnsnames-től, innen is üdvözlöm) hogy mivel ez a verzió volt meg nekem előbb, évtizeddel előbb, még mielőtt újra fogékony lettem volna a klasszikus zenére, ezért ez élvez privilégiumot, és így mindig ez a hangzás lesz számomra a viszonyítási alap. (Van mindenféle pengetős verzió, például gitárral, John Williams játékában, ezt nagyon szeretem, igazán fülgyönyörködtető - kár, hogy ennek eddig csak az utolsó tételét találtam meg) Úgyhogy ezzel búcsúzom, pápá, good night, farewell! www.youtube.com/watch?v=fiqAGBkku5g

Matt33 2019.05.01 02:22:48

Május 1-je alkalmából minden véletlenül idetéblábolónak és éjjelibagolynak szeretném ünnepélyesen küldeni - és szívből ajánlani - ezt a zseniális darabot: www.youtube.com/watch?v=pXJHGtUyTZI

Matt33 2019.04.17 22:46:27

Valahogy méltatlannak érzem, hogy ehhez a remekbeszabott íráshoz nem szólt hozzá senki. Pedig annyira egyben van, zseniális ez a pár ecsetvonással felpötyögtetett kerületrajz, minden mondata ül (ahogy én is a semmi-érdemleges szavaimmal, a semmi ágán-bogán...) Na, mindegy, csak ki akartam fejezni lenyűgözöttségemet a szerző felé. Tehát: le vagyok nyűgözve.

Matt33 2019.03.25 22:19:51

"Kielégítetlen vággyal, megszállottan
addig-addig piszkálta művét, mígnem a
test szétfeszült, és beleszakadt
a lélek a szikrázó lakkréteg alatt."

Matt33 2019.03.25 20:51:25

Gondolom, ez csigázta fel:
www.youtube.com/watch?v=wkNePP0DX1A

Minden ilyen szemlesütős-iskolás kánonból kiszorult jelenség kamaszos rácsodálkozása, hogy jé, ilyen is van. Mindig van ilyen, mindig is volt. Talán ez benne a szép.

Matt33 2019.02.25 02:20:47

Ugyanaz a mű, ugyanaz a kotta, amiből táplálkoznak, mégis a más felfogású előadásmódnak köszönhetően mennyire különböző lesz a két változat! Bár mindkettő "gyönyörűszép", mégis helyekhez, alkalmakhoz képzelem el: mintha a lassabb ütemű első, ami a „szív legmélyén koppan”, egy szalonban hangozna el, a kikent-kifent báli ruhás kisasszonyok és táncra felkérő lovagjaik között, a másik meg mintha egy nagy, fülledt terű koncertteremben, ahol a híres művészt és élő mozdulatait lélegzet-visszafojtva figyelné a műértő közönség a közbe köhintő nénikkel és bácsikkal egyetemben. (Közben meg kintről dörgés szűrődik át, nyári zápor készül.) Vajon milyen lehetett az a „papírhajós” tavaszi változat, női ujjakon átrezegtetve? (Kár, hogy ez már a portál bugyrába veszett...)

Matt33 2019.02.15 22:31:14

Erről eszembe jut az a kategorikus kijelentés, amit egyszer a családunk egyik tagja tett (aki hozzám hasonlóan notórius nem-dohányzó): hogy az összes bagós unintelligens, hülye, vagy csak szimplán bugris... Ennek remek cáfolata lehetne ez az írás. Hisz, ugye, a tetszőleges halmazok metszhetik egymást...

Matt33 2019.01.29 23:49:07

Éljenek soká a Kaposfest-élmények valamint védjegye, a párnajegye! (És az archetipikus művészalkatok is.)

Matt33 2019.01.29 23:22:57

Szia! Igen, az 2011 őszén volt, szeptember 22. vagy 23-i (azt tudom, hogy pár nappal a névnapon utáni pénteken) a barokk fesztiválon. Bachot biztos játszottak, talán valami négy csembalós darab, utána kellene néznem. Az augusztusi kaposvári koncertről eszembe jut az a Jed nevű zenekritikus is, jó pár óráig vele hármasban borozgattunk, te mennyire emlékszel rá? (aug.16-án, azt hiszem, miután még ki tudja miről értekeztünk egy Szivárvánnyal szembeni sörözőben, mert már csak az tartott nyitva. És másnap-aznap utaztál is vissza.) Szóval köszönöm, hogy nem felejtettél el!
A kapuzárási pánik meg csak úgy jön, (de inkább nevezzük bizonyos élethelyzetben ránk törő egzisztenciális bolyongásnak) ez indított arra, hogy kicsit (?) visszanézzek régi dolgaimban vagy pl. hogy az akkori szar verseimet tűrhetővé pofozzam... Rájöttem, hogy egy csomó akkori dolgot, úgy látszik, ki kell írnom magamból, ha már akkor nem ment. De egyébként őszintén érdekel, hogy megy a sorod. És ezért szerettem volna e-mailezni veled, nem akartam, hogy ezt a 5000 karaktert bíró kommentszekciót egyes személyes vonatkozású részletekkel terhelni.

Matt33 2019.01.29 19:29:34

Basszus, ezt se olvastam még eddig, pedig nagyon jó, egy könnyed kis gyöngyszem írásaid tengermélyén… Legjobban az az aspektus tetszett, amiben a műfaj-paródiáról szólva szembeállítod a kapuzárási életszakaszt a magán már nevetni tudás képességével (a világ dolgait nem változtathatónak tapasztalva, a sérelmeket elengedve, egy ironikus mosollyal szemlélve???) Remélem nem haragszol, de ha tehetem, most már mindet elolvasom, minden napra egy párat kihalászva. Csak azért mondom, hogy ne lepődj meg a még ennyi idő után is ide vetett komment-cunamiktól. (És ezzel részemről talán le is tudom az ilyen téren megnyilvánuló középkori válságos-kapuzárásos pánikszerűségem:)

Matt33 2019.01.15 00:06:06

Bár nem aktív az oldal, szeretném én is növelni a kommentek számát.. Régi leveleim böngészve találtam vissza ide, szeretném bepótolni nyolc éve fennálló mulasztásomat: Gratulálok a blogodhoz, nagyon megérintettek ezek az írások. (Anno és most is) Vajon a kaposvári kamarazenei fesztiválon jártál-e azóta? Érdekel még ez a szegmense hazai kultúránknak? És ha már új év, sok sikert kívánok bármihez, ami mostanában foglalkoztat. Üdv: Máté

Matt33 2019.01.23 02:44:22

Szia! Köszönöm válaszod, viszont örülök, meg annak is, hogy még ilyen élményeket tud adni Neked a jó öreg, hamarosan a 10. évét betöltő Kaposfest. (Nekem a legutóbbinál hiányérzetem volt, összességében nem tetszett annyira. De lehet, hogy csak túl fáradt voltam azon a héten.) Kíváncsi vagyok, vajon DVOŘÁK: A-dúr zongoraötösét hallottad-e, ha igen, mi a véleményed róla?
A válaszod első részével kapcsolatban: egy halom dolog kavarog a fejemben - neked vigasztalásképp, mondjuk - de nem tudom, mit illik, lehet még egy ilyen platformon írni. Meg hát azt se tudom, mennyire emlékszel rám, a 2011-es fesztiválról? Ezért a félreértések elkerülése végett szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved, vagy időd efféle múltba révődések irányába tett eszmecseréket folytatni e-mailben? Persze, csak ha nem zavar. Üdv: Máté