Regisztráció Blogot indítok
Adatok
mv

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.06.25. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jezsuita bloggerek Jézus-mozaik 2010.05.12 16:45:00
A szerdai olvasmány elgondolkodtatott. (Ap Csel 17,15-18,1) Ez nem más mint a híres areupágoszi beszéd. Szent Pál fellép a sok más szónok mellett és hirdeti az evangéliumot. Amit most kiemelnék az Pál érzékenysége és finomsága. Tisztában van a helyzettel, a hallgatósággal. Erre…..
mv 2010.05.13 08:23:37
Jezsuita bloggerek Lépj ki a régi kerékvágásból! 2010.01.15 19:15:00
Apó, én tudom rólad, hogy több világrészen és sok országban dolgoztál. Engem nagyon érdekelne, hogy milyen emberekkel dolgoztál, vagy éltél együtt szívesen? Sokfajta nemzetiségű emberrel éltem és dolgoztam együtt. Bármilyen nemzetiségű emberrel tudtam együtt lenni. Akiket…..
mv 2010.01.20 07:11:49
@zzzsuzsa:
Szemlélődő-imaiskolát tartanak a jezsuiták a Mária utcai templomban (lehet érdemes egyszer-egyszer megnézni):

www.jezsuita.hu/main.php?folderID=2190

Mindennapok lelkigyakorlatát Tamás atya és világi kísérők tartják, esetleg ott is találhatsz olyan (ebből a szempontból képzettebb) embert, aki háttérsegítség lehet: felmerülő kérdések, problémák terén vagy ötleteket adhat. Hajrá!!!
Jezsuita bloggerek Fakultatív miselátogatás? 2008.08.19 00:48:42
Nemrégiben jött hozzám valaki azzal, hogy a családban történt egy tragédia, autóbalesetben meghalt valaki, és azóta a nagyobbik lány, 16 éves, nem akar járni templomba. Gázos helyzet. Ti mit válaszoltatok/tanácsoltatok volna? Az anyuka próbálta kicsit erőltetni a dolgot, de azért…..
mv 2008.08.21 12:00:17
Sziasztok!

Ami szerintem sokat segíthet még (főleg a visszataláláshoz) a tágabb vallásos környezet, elsősorban a hasonló korúak, vagy azok, akikkel hasonló eset történt (akikkel egyébként is kapcsolatban van). És itt nem arra gondolok, hogy üljenek le beszélni a témáról, hanem a spontán beszélgetésekből is sok erőt lehet adni a másiknak.
Nekem néhány évvel ezelőtt, volt egy allergiás rohamom, aminél felvetették, hogy a holnap már nem 100%. Ezt főként csak azért mondták, hogy vegyem komolyan a dolgot, de így is bőven sok volt. Másnapra már nem volt semmi bajom, és próbáltam teljesen visszazökkeni addigi életembe, ami úgy tűnt sikerült is. Nem sokkal később elmentem a hallássérültek karácsonyi miséjére érdeklődésből. Ezzel borult nálam minden, a jól megszokott szokások, a mise rutinja, nem voltak meg. Rá kellett jönnöm, hogy az addig szilárdnak hitt hitem, lényegében csak megszokásokra épült. Felvetődött a kérdés is, hogy a siketek miért járnak templomba? Hogy ha én sérültnek születek, és Isten jóságáról, vakok, bénák meggyógyításáról olvasok és erről magyaráznak, hát én lehet, hogy elfordulnék Istentől. De mégis úgy tűnt, hogy nekik sokkal nagyobb a bizalmuk Isten felé. Bár egy halálesethez nem hasonlítanám a dolgot, de „az ilyen események” nekem segítettek a hit elmélyítésében azáltal, hogy újra átgondoltam dolgokat, amit egyébként nem tettem volna meg (akkor nagyon nehéznek tűnt). És itt dormi válaszát Pacsynak csak megismételni tudnám. A segítség tényleg mindig elkel, de ezzel nekem az volt a problémám, hogy akkor még nem tudtam megfogalmazni mi zajlik le bennem. És úgy nem álltam a pap elé (aki négy egyházközség között rohangál), sem más hívő elé, hogy boccs valami nem stimmel nálam, fejtsd meg és segíts.(Szerintem kívülről nem volt annyira szembetűnő a problémám). Miséket nem hagytam ki, de most már azért megyek, mert ott akarok lenni, nyitottabb lettem, így egy-egy szó vagy mondat már sokkal jobban meg tud érinteni (egészen más, mint anno).
Időnként meg szoktam fordulni egy gyermekotthonban játszani a gyerekekkel, ahol főként látássérültek vannak. Én csak az állandó bentlakókkal szoktam találkozni. Itt rendre elöljön a téma, hogy a szüleinek ő miért nem kell, hogy egy szülő, hogy képes elhagyni a saját gyerekét!? Múltkor volt ott egy lány (régen ő is ott lakott hétköznap, hétvégén otthon), most 24 éves, egy évvel fiatalabb nálam és mesélte, hogy agydaganatos volt és ötször műtötték stb. És ilyenkor ott állok és azt gondolom, hogy valami valami „biztatót, vagy valami magyarázatszerűséget ” kellene mondanom, de semmi olyat nem tudok mondani, ami „értelmes” lenne, amit én is el tudnék fogadni Ilyen helyzetekben az ide vágó bibliai idézetek álszentnek tűnnek tőlem, és nem tudom én egy ilyen próbát kiállnék-e. Így jóformán csak meghallgatni tudom őket (a helyzetükbe se igazán tudom beleképzelni magam, mert én utána egészségesen megyek haza) és csodálom, hogy ezek után is képesek bízni Istenben, és járnak templomba. Hát van még mit fejlődnöm.
Bocsánat,hogy túl hosszúra sikeredett ez a szöveg, és nem a templomba járásra hegyeztem ki (bennem ezek a gondolatok merültek most fel).
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása