justitia. 2011.10.02 23:30:06

@Han Duo:
Van bizony(Hűtlen kezelés),és még egy dolgot kifelejtettél:MOL részvények!
A vezér büszkén bejelentette a vételt, majd hatalmas buktával kénytelenek lesznek megválni egy részétől...

Hűtlen kezelés
"Btk.319. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.
(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés kisebb vagyoni hátrányt okoz.
(3) A büntetés bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés nagyobb vagyoni hátrányt,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés jelentős vagyoni hátrányt,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés különösen nagy vagyoni hátrányt,
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés különösen jelentős vagyoni hátrányt
okoz."

justitia. 2011.06.19 11:14:53

Ez a sz@rjankó un."irányított államvizsgán" szerzett diplomát, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden államvizsga előtt tudta, hogy melyik tételt/tételeket fogja "húzni"!!!
Már akkor is magasról sz@rt a fidesz a jognak és erkölcsnek még a látszatára is...

justitia. 2011.05.08 15:11:36

@kíváncsivagyok: A kérdés jogos, az elmúlt 1 évben már én is számos alkalommal feltettem magamnak...
Egyébként a poszt fenomenális, én vizuális alkat vagyok, szinte láttam magam előtt a "Nagy Vezér"-t és ezt a másik idiótát...
A kiindulópontról (visszamenőleges hatály tilalma a jogalkotásban/jogalkalmazásban) pedig csak annyit, hogy ez egy általánosan elismert, elfogadott alkotmányos alapelv és minél többször próbálják erőltetni, annál nagyobb pofonba fognak belefutni. Amióta ennek az ámokfutó, pszichopata, hatalommániás diktátornak és a körülötte lévő seggnyalóknak az elmúlt évi tevékenységét figyelem, azóta várom, hogy az Unió mikor veszi észre, hogy itt, Európa közepén ismét van egy ország, amely legjobb úton halad a jogállamiság felszámolásában és a totalitárius diktatúra kiépítésében?
Az meg különösen zavaró, hogy ebben olyan jogászok segédkeznek(Salamon László, Koltay András), akik az Egyetemen nem is olyan régen még egészen mást tanítottak...

justitia. 2011.01.28 18:43:45

Mivel egyikünk sem tudja,hogy mit tartalmaz a csatorna és a játékosok közötti szerződés ezért nehéz eldönteni a postban megfogalmazott kérdést .Talán a Ptk.-ban megfogalmazott generálklauzula segíthet, idézem:
"4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
(4) Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható."
Szerintem ebben a helyzetben a csatorna jogilag és erkölcsileg is akkor járna el helyesen ha megismertetné a játékosokat a megváltozott jogi háttérrel és lehetőséget adna nekik, hogy eldönthessék melyik utat választják.Nem tartom kizártnak, hogy amennyiben nem így tesznek, akkor amikor a játékosok a villából kikerülve szembesülnek azzal,hogy releváns információtól és a döntés lehetőségétől estek el a csatorna vezetőinek hibás szerződés értelmezésének következtében, kártérítési pert indítanak az RTL Klub ellen.

justitia. 2011.01.05 21:46:40

Azért én kíváncsi leszek arra, hogy amikor a következő kormány Elszámoltatási kormánybiztosa feljelenti O.V.-t és társait bűnszervezetben elkövetett 3 millió rendbeli különösen nagy értékre elkövetett sikkasztásért("Btk.317. § (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el."), valamint 3 millió rendbeli zsarolásért("Btk.323. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz, bűntettet követ el..." )milyen arcot fognak vágni...
A dolog másik oldala, hogy szerintem a következő választás kulcskérdése lesz a magánnyugdíjpénztár, illetve a pénztári vagyon sorsa, valamint a felelősök megbüntetésének ígérete.

justitia. 2010.08.29 14:04:55

@zoxó: Miért szól hozzá valaki olyan dologhoz amihez nem ért? 1. a bulldog szót két l betűvel írják.2.A bulldognak nem azért látszik ki a foga mert túl van tenyésztve hanem mert ez a fajta sajátossága,ez az úgynevezett "bulldog harapás".3. Nekem is angol bulldogom van és igen,magától is képes így ülni és ez kényelmes neki...

justitia. 2010.04.02 18:54:31

Jogász 2010.04.02. 16:55:01
Valami igazság biztosan van a diktafonos történetben mert nekünk az egyetemen ezzel indokolták büntetőeljárás jogból azt, hogy miért KELL a tanács döntésének meghozataláig MINDENT kivinni a teremből.
Állítólag valami kíváncsi ügyvéd volt az illető de elkövette azt a hibát, hogy kazettás diktafont hagyott a táskájában és mivel elhúzódott a döntéshozatal a kazetta lejárt és hangosan elkezdett visszatekerni...

justitia. 2010.02.23 14:58:14

Holokauszt-tagadás és szólásszabadság

Az esszé közvetlen tárgya a holokauszt-tagadás büntethetősége illetve, hogy szükséges-e a büntetőjogi szankcionálás, mint a véleménynyilvánítás alapjogának korlátozása.
A holokauszt-tagadás gyakorta együtt jár a közösség elleni izgatással. A hatályos Btk. (269.§.) szerint a közösség ellen izgat: „Aki nagy nyilvánosság előtt – a) A magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít.”
Az izgatás „a gondolat olyan nyilvános kifejtése, amely meghatározott jelenségekkel kapcsolatosan tudat és érzelemformáló, s ebből következően esetenként indulatébresztő hatást gyakorol mások pszichikumára.”
A közösség elleni izgatás általában a gyűlöletre uszítással valósul meg, amely ”alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly mértékben szítsa fel, amely gyűlölet kiváltására, a társadalmi béke, harmonikus emberi kapcsolatok megzavarásához vezethet”. A téma szempontjából a nemzeti, etnikai kisebbség valamint a faji, vallási csoport fogalma érdekes. A magyar jogrend szerint a zsidóság nem nemzeti vagy etnikai kisebbség. Az vitatható, hogy a zsidóság faji vagy vallási csoport-e de a jogrend jelenleg, mint vallási közösséget ismeri el. A holokauszt-tagadás általában, mint a zsidó közösséget sértő cselekmény jelenik meg, de ez kiterjedhet az emberiség ellen elkövetett bűnökre is. A jelenlegi magyar jogrend hagyományai alapján a közösség elleni izgatás bűncselekménye a véleményszabadság jogos korlátozását jelenti. A gyűlöletbeszéd és a közösség elleni izgatás nagyon hasonlatos egymáshoz, de nem minden értelmezésben szinonim fogalom.
A holokauszt-tagadás fogalma a holokauszt tényeinek tagadását, jelentőségének csorbítását, eljelentéktelenítését jelenti. A holokauszt tényeinek tagadása sokszor a zsidó közösség elleni izgatással párosulva valósul meg, és ha ez így történik, akkor automatikusan megvalósul a közösség elleni izgatás, amely alapján az elkövető büntethető. Önmagában a holokauszt tagadása - nyelvtani értelmezés alapján- kizárólag a holokauszt tényeinek tagadását, jelentőségének csorbítását jelenti, mindenféle izgatási szándék nélkül

Holokauszton, a náci Németország által, az európai zsidóság módszeres kiirtási kísérletét értjük, amely a fasiszta ideológia nevében, a történelemben egyedülálló módon, egy népcsoport tagjainak teljes, kivételt nem ismerő megsemmisítésére törekedett.

Érdemes áttekinteni, hogy mit is tagadnak a holokauszt-tagadók:
Az, aki a holokausztot tagadja, az az eseményekkel kapcsolatos, a többségi vélekedés által elfogadott - esetenként történelmi igazságként ismert - tényt tagad, vagy jelentőségét kisebbíti.
A holokausztot tagadók 60-nál is több pontban, tudományosnak tűnő alapossággal sorolják fel állításaikat.
Pl.:
a) A holokauszt egyáltalán nem történt meg, az európai zsidóság szervezett kiirtásának vádja koholmány,
b) A koncentrációs táborokban nem voltak gázkamrák, azokat a háború után építették meg,
c) Azok a táborok, amelyekben a zsidókat fogva tartották, valójában munkatáborok voltak és az áldozatok döntő többsége a járványoktól és a túlhajszoltságtól halt meg és nem tudatos és szervezett tömeggyilkosság következtében.
d) Az európai zsidóság összesen nem tett ki 6 millió embert, sokan túlélték a borzalmakat, tehát az áldozatok száma jóval kevesebb kell, hogy legyen mint a hivatalosan elfogadott szám.
e) A szövetségesek a háború idején rendszeresen fotózták, illetve filmezték a táborokat és a tagadók állítása szerint egyetlen felvétel sem bizonyítja, hogy emberek millióit égették volna el .

A példálózó felsorolásból is kitűnik, hogy nagy részletességgel és több oldalról támadják a holokauszttal kapcsolatos történelmi tényeket, illetve próbálják kisebbíteni a náci haláltáborokban lezajlott borzalmakat. Az érvek nagy része könnyen cáfolható de sok esetben kihasználják a konkrét adatok hiányát illetve azt, hogy az áldozatok számában a történészek sem értenek egyet. A több millió zsidó szenvedésének és elpusztításának tragédiájához mérten méltatlannak és erkölcstelennek tartom a számok bizonyíthatatlanságának „meglovagolását”. A holokauszt – tagadás fogalmába beletartozik annak relativizálása, jelentőségének csökkentése, illetve más népirtásokkal való összehasonlítása is. A tagadók által gyakran hangoztatott állítás szerint a zsidóság megsemmisítésének kísérlete nem egyedülálló a történelemben, a szovjet gulágokban elkövetett szisztematikus népirtás áldozatainak száma a sokszorosa lehet a holokauszthoz viszonyítva.
A holokauszt-tagadók többsége nem elégszik meg a puszta tagadással, hanem következtetéseket von le arra nézve, hogy kinek és miért áll érdekében a holokauszt megtörténtének igazolása.
Két fő teória létezik:
1) A holokauszt valóban megtörtént, de a zsidóság mesterségesen tartja napirenden a témát,
2)A meg sem történt holokausztot mítoszként használja a zsidóság, hogy társadalmilag túlvédett helyzetbe kerüljön és ezáltal anyagi-erkölcsi előnyhöz jusson.
Ezek azok az állítások, amelyek már túlmennek a történelmi események szimpla tagadásán, a zsidóság nemzetközi összeesküvését állítók felelősségre vonása a legtöbb országban az uszítással, illetve izgatással kapcsolatos büntetőjogi normákkal szankcionálhatók.
A holokauszt – tagadást büntető jogszabályok többsége, a nürnbergi törvényszék által megállapított tényekre hivatkozik, amelynek tagadása vagy relativizálása, jelentőségük kisebbítése megalapozza a bűncselekmény elkövetését. De mi számit ténynek a holokauszttal kapcsolatban? Mi számit bizonyított ténynek? Mi az, ami ellen nem lehetséges bizonyítás?
A legtöbb jogrendben a köztudomású tényeket nem kell és nem is szabad bizonyítani. A holokauszttal kapcsolatban az egyes államok eltérő szabályozást alkalmaznak, ezért a következőkben áttekintjük az országok szabályozását, bírói gyakorlatát.

Németország:
A német terminológiában „Auschwitz-hazugságnak” nevezett holokauszt - tagadás bűncselekmény és több évtizedes múltra tekint vissza. 1960-ig a büntető törvénykönyvben az osztályharcra való felbujtás tényállását alkalmazták, ezután a gyűlöletre uszítás, illetve a faji gyűlöletre uszító kijelentések publikálása, terjesztése, majd az emberi méltóság, becsület megsértése mint magánvádas bűncselekmény lett szabályozva. Ezek még nem kifejezetten a holokauszt tagadását szankcionálták de segítségükkel fel tudtak lépni az ilyen kijelentésekkel szemben is. 1980-ban újabb javaslat született a törvény szigorítására, önálló bűncselekményként való szabályozása megosztotta a liberális és kereszténydemokrata politikusokat. A végeredmény egy kompromisszum lett, amelynek alapján az eredetileg magánvádas ”Emberi méltóság megsértésének” bűncselekménye közvádassá vált azokban az esetekben, amikor a sértő kijelentést a sajtóban terjesztik vagy a közönség számára hozzáférhetővé teszik és olyan társadalmi csoport ellen irányul, amit a nemzeti-szocialista rendszer üldözött. A módosítást erősen kritizálták minden oldalról, a legfőbb érv az volt, hogy nincs kötelezettség az igazmondásra, a moralitás és a legalitás nem esik egybe, ezért minden véleménynek szabadnak kell lennie, amíg nem sérti mások jogait. A német szövetségi alkotmánybíróság végül leszögezte, hogy bár a német alaptörvény a véleményeket tartalmukra tekintet nélkül védi, mégis a véleményszabadság korlátjaként jelentkezik a demokratikus vita és rend védelme. A hatályos német jogban tehát a holokauszt tényeinek tagadása önálló tényállás és büntetendő.

Izrael:
Az első állam, amely a holokauszt tagadásának tilalmát törvényben szabályozta. Az izraeli parlament 1986-ban fogadta el a törvényt, amelyben a „zsidóság elleni bűntett” és az „emberiség elleni bűntett” fogalma azonos a „nácikról és a náci kollaboránsokról szóló törvény”-ben foglaltakkal.

Ausztria:
A holokauszt tagadásának büntetését az NSDAP betiltásáról szóló 1945-ös törvény 1992-es módosítása vezette be. E törvény alapján büntethető, aki nyomtatásban, rádión vagy más médiumon keresztül, vagy más módon a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetően tagadja, jelentőségét csökkenti, helyesli vagy igazolni próbálja a nácik által elkövetett népirtást, vagy egyéb emberiség elleni büntettet.

Anglia:
Az Egyesült Királyság jogrendje nem tiltja a holokauszt tagadását. A Public Order Act (1986) alapján azonban büntethető a fajgyűlöletre uszítás. Bár a törvény szövege nem említi a vallási csoportot, de büntethető az aki olyan kijelentést tesz, amely fenyegető, gyalázkodó, sértő bármely társadalmi csoportra nézve, ha azt a fajgyűlölet szándékával tette illetve a hatására a fajgyűlölet megnövekedése valószínű. Elmondható, hogy Angliában a holokauszt tagadásának büntetésére irányuló kísérletek eredménytelennek mondhatók és ezáltal a bírói gyakorlat sem alakult ki.

USA:
Az Egyesült Államok joga sem tiltja a holokauszt tagadását, és összefüggéseiben elmondható, hogy a bírói gyakorlat a lehető legszélesebben húzza meg a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát. Az államokban az un. Brandenburg-teszt alapján csak rendkívül szűk körben korlátozható a véleményszabadság: törvényellenes cselekményre felhívás a közlő részéről, a törvényellenes cselekmény bekövetkeztének objektív valószínűsége. Talán a túlzott tolerancia következménye, hogy 1980-ban Artur R.Butz professzor az USA-ban megalapította az „Institute for Historial Review”nevű intézményét, amelynek célja a holokauszt általánosan elfogadott tényeinek revíziója

Magyarország:
Kifejezetten a holokauszt tagadását a hazai jog sem szankcionálja.(Szerintem a mostani törvény sem lép hatályba!) Amennyiben a tagadás gyűlöletkeltő kifejezésekkel párosul, úgy a Btk.269.§. alapján büntethető. Több kísérlete is volt a Magyar törvényhozásnak, hogy a „gyűlöletkeltésre alkalmas egyéb cselekmény”-t törvény által szankcionálja, de az alkotmánybíróság megsemmisítette az erre vonatkozó rendelkezéseket.

EU:
Az európai parlament 1993. február 11-én fogadta el a „náci koncentrációs táborok és történelmi emlékművek európai és nemzetközi védelméről” szóló határozatát, amelyben a közös európai szervek feladatának tűzte ki a holokauszt tényeinek tagadása elleni küzdelmet. Az Európai Közösség parlamentje a tagállamokat arra szólítja fel, hogy az erősödő rasszizmus és antiszemitizmus, a holokauszt egyre gyakoribbá váló kétségbe vonása miatt tegyenek megfelelő jogi lépéseket a náci népirtás tagadásának megakadályozására.

Mint láttuk az egyes országok - főként a történelmi sajátosság és érintettség okán - eltérően vélekednek a véleménynyilvánítás - szólásszabadságról és a holokauszt-tagadás büntetendőségéről. Pl.: ” A szólásszabadság abszolút érték, még akkor is, ha az, amit mondanak, olyan megvetésre méltó és nevetséges dolog, mint a holokauszt tagadás”- állítja Gideon Levy izraeli újságíró. És ez az a vélemény, amellyel én személy szerint is leginkább azonosulni tudok. Örülök, hogy békében és biztonságban nőttem fel, sajnálom azoknak a millióit, akik a világháború áldozataivá váltak - legyenek katonák, civilek, zsidók vagy keresztények. De úgy vélem, hogy nem szabad egy bizonyos eseményt az emberiség több ezer éves múltjából kiemelni, elszigetelni - bármennyire is szörnyű és embertelen is az - és azt mondani, hogy aki ezt vitatni meri, azt büntetőjogilag felelősségre kell vonni.
Hiszen elkerülhetetlen a kérdés, hogy milyen jogon büntetjük éppen a holokauszt tagadást? A holokauszt tagadó letagad egy érvényesen bizonyított tényállást és sérti bizonyos emberek nyugalmát, biztonságérzetét, esetleg vallási érzelmeit. De ha ezt büntetjük, akkor miért csak a holokauszt tagadókra vonatkozik a büntetés? Miért ne üljenek börtönben mindazok, akik a történelem számos egyéb vonatkozásában a hivatalos tudománnyal szemben lévő álláspontot képviselnek, kutatnak? És itt most szigorúan csak a történelmi tényekről illetve azok vitatásáról beszélek és természetesen így is előfordulhat, hogy valamely nép vagy nemzet ezt sértésként éli meg. Majdnem minden olyan film, amely Jézus életéről szól, kiváltja valamely - esetenként szélsőséges - vallási közösség bírálatát vagy követelik a film betiltását. Pl.: Passio, Da Vinci kód. Az Angliai média mélységesen felháborodott a „Hazafi” - című filmben (a film az amerikai függetlenségi háborút mutatta be az USA szempontjából) megrajzolt „Anglia-ábrázolás” - tól. Pedig „mindössze” arról van szó, hogy a két nemzet homlokegyenest máshogy élte meg ugyan azt a történelmi tényt, eseményt…
A véleményszabadság és a holokauszt - tagadás büntethetőségének konfliktusából némelyik ország gyakorlatában a tiltás került ki győztesen, még azokban az esetekben is amikor a vélemény kinyilvánítása semmilyen veszélyt nem jelent. Márpedig ez a vélemény és szólásszabadság liberális koncepciójával összeegyeztethetetlen, hiszen mindaddig, amíg valamely jog megsértésének közvetlen veszélye nem áll fenn, a szabadság nem korlátozható.
A holokauszt tagadása önmagában nem feltétlenül becsületsértő vagy alkalmas a gyűlöletkeltésre. A jog és a társadalom küzdelme a veszélyes eszmék ellen talán azzal a tanulsággal szolgálhat, hogy vannak és mindig is lesznek a társadalmi együttélésnek olyan területei, ahová a jog a maga eszközeivel, kötelező normáival soha nem lesz képes belépni. Esetleg nem is a jognak, hanem az oktatásnak, a nevelésnek, az erkölcsi útmutatásnak és a társadalom egységes fellépésének kell megakadályozni, hogy a múltbéli szörnyűségek megismétlődése egyszer reális veszély lehessen.

justitia. 2009.10.21 06:23:47

@EXLEXMAN:
Annyira örülök,hogy mindenki egyből rosszhiszemű egy ilyen ügyben!Az általad leiratra az a válasz,hogy ha végigolvastad a sértettek vallomását abban sincs szó olyasmiről,hogy bárki az utcán állt volna,illetve a bárral szemben kb.30 méterre térfigyelő kamera van,amelyet azonnal felhasználtak volna an yomozók ha az általad leírt csoportosulás megvalósult volna.
A kommentek egy részét elolvastam és hihetetlen számomra,hogy szinte senki nem azzal foglalkozik,hogy a két francia vallomása nyilvánvaló ellentmondásokkal van tele,hanem rögtön a primitív mocskolódás szintjére sikerült lezuhanni!
Még egyszer leírom:Az esetről van egy kb.1 órányi.4 kameraállásból rögzített felvétel,amely alapján már letartoztatták volna a bár komplett személyzetét ha igazak lennének a vádak.
Nem akarok senkit meggyőzni arról,hogy esetleg más esetekben,más bárokban nem történt hasonló szituációban bűncselekmény.Csupán közzétettem egy véleményem szerint jól dokumentált esetet,amely legalábbis megkérdőjelezi az ilyenkor a hírekben világgá kürtöltek valóságtartalmát.Ha valaki értelmes módon vitázni szeretne illetve bármilyen értelmes kérdése van az esettel vagy az ilyen jellegű helyek mindennapi gyakorlatával kapcsolatban,nagyon szívesen válaszolok.Tudom,hogy rettenetesen negatív az éjszakai bárokról kialakult közvélemény és én nem is akarok mindenkit egyesével meggyőzni,csupán azt szeretném ha elgondolkodnánk azon,hogy mindkét felet illene meghallgatni és nem biztos,hogy fenntartás nélkül el kell mindent hinni amit a külföldiek mondanak vagy a sajtóban megjelenik.

justitia. 2009.10.21 06:04:05

@Sics68:
Tisztelt ."mindenki"!
Én írtam a fenti hozzászólást de valamiért a fele lemaradt,ezért ezt most pótolom,a képek után így folytatódik:
"Természetesen az egész esemény rögzítve lett, itt most csak pár képet akartam bemutatni, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a „sértettek”minden szava hazugság.
Igazság szerint itt úgy kellene végződnie a történetnek, hogy miután a nyomozóhatóság (azonnal az NNI kezdett el nyomozni az ügyben) megvizsgálta a felvételeket, bűncselekmény hiányában megszünteti az eljárást. De ez Magyarország! Tehát a következő történt/történik: több mint hat hete lefoglalták a számítógépet (azóta sem hajlandóak többszöri kérés ellenére visszaadni, gondolom nincs egy technikus, aki lementse a gépről a felvételt) és ennyi idő sem volt elég, hogy a Be.190.§.(2) bek. alapján megszüntessék a nyomozást. Ehelyett azt a pincért (165. cm magas, 70 kg.) meggyanúsították emberrablás elkövetésével, aki kiszolgálta a vendégeket! Azért ez már komoly! Szerencsétlen mindössze annyit tett, hogy a két vendégnek (akiknek nyilván nem volt helyismeretük) megmutatta, hogy hol van a bankomat. Megjegyzem, hogy mindez a belváros közepén történt, ahol a „sértettek” nyugodtan segítséget tudtak volna hívni, ha akarnak.
Azt már megszoktam, hogy a legtöbb rendőr még a rendőrségi törvény számával sincs tisztában, hát még a tartalmával, de mostanában (főleg az elmúlt pár évben) úgy gondolják, hogy a törvények szövege és tartalma is szabad interpretáció kérdése. Azon azért már elgondolkodhattak volna, hogy az általuk jogszerűnek minősített eljárások, és intézkedések jó részéről utólag kiderül (többnyire az Ombudsman illetve a Bíróságok mondják ki), hogy sok mindennek nevezhető csak törvényesnek nem. Mostanra már csak két lehetőség maradt: A nyomozók vagy alkalmatlanok a munkájuk elvégzésére, vagy pedig szándékosan nem vesznek tudomást azokról a bizonyítékokról (jelen esetben a biztonsági kamera felvételei) amelyek a gyanúsítottak ártatlanságát támasztják alá! Ezzel viszont probléma van, ugyanis ez bűncselekmény!
Idézem:
„Hivatali visszaélés
Btk. 225. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
„Mentő körülmény elhallgatása
Btk. 243. § (1) Aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy felmentése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közöl, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Ráadásul egy ilyen jellegű bűncselekmény gyanúja esetén a rendőrség kezdeményezi a nyomozás időtartamára az üzlet ideiglenes bezárását a kerület jegyzőjénél. Ki fogja az esetleges bezárásból eredő kárért a felelősséget vállalni/megfizetni, amikor nyilvánvaló bizonyíték van a nyomozók birtokában arról (az már más kérdés, hogy valamiért nem akarnak tudomást venni róla), hogy bűncselekmény hiányában az eljárást meg kellene szüntetni?
Ebben az ügyben 2009. 10. 19-én lejár a törvényben megszabott 60 napos nyomozási határidő, amelyet az ügyész hosszabbíthat meg, ha azt “az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja”.
Most legalább kiderül, hogy legalább az ügyészségen felismerik-e a büntetőeljárás folytatásának jogsértő voltát, illetve érdeklődve várom, hogy ki fogja a nevét adni adott esetben az eljárás folytatásához, ennyire világos történeti tényállás mellett. Vagy esetleg előfordulhat, hogy tényleg a hatvanas éveket idéző koncepciós eljárás tanúi leszünk…"

justitia. 2009.08.29 20:07:59

@107!: Kicsit off:kiváncsi lennék,hogy az vagy-e akire gondolok..?

justitia. 2009.08.29 22:00:12

@107!: Miért nem mutatkozol be a kedves kommentelöknek? Vagy kellemetlen lenne ha kiderülne,hogy olyan valaki "osztja az észt"akinek az ügyével egy egész ország foglalkozott? Kíváncsi leszek,hogy a most zajló magánvádas eljárásban,hogy fog dönteni a bíróság...

justitia. 2009.08.01 20:09:17

"A Budaházy Györgyhöz tartozó emberek, akik éppen mostanában kerültek vizsgálati fogságba"
Nem kötözködni akarok de nem vizsgálati fogságba kerültek,hanem a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatásukat.A "vizsgálati fogság" -ot ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem ismeri a Magyar jogrend.

justitia. 2009.04.28 18:51:44

Holokauszt-tagadás és szólásszabadság


Az esszé közvetlen tárgya a holokauszt-tagadás büntethetősége illetve, hogy szükséges-e a büntetőjogi szankcionálás, mint a véleménynyilvánítás alapjogának korlátozása.
A holokauszt-tagadás gyakorta együtt jár a közösség elleni izgatással. A hatályos Btk. (269.§.) szerint a közösség ellen izgat: „Aki nagy nyilvánosság előtt – a) A magyar nemzet, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít.”
Az izgatás „a gondolat olyan nyilvános kifejtése, amely meghatározott jelenségekkel kapcsolatosan tudat és érzelemformáló, s ebből következően esetenként indulatébresztő hatást gyakorol mások pszichikumára.”
A közösség elleni izgatás általában a gyűlöletre uszítással valósul meg, amely ”alkalmas arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly mértékben szítsa fel, amely gyűlölet kiváltására, a társadalmi béke, harmonikus emberi kapcsolatok megzavarásához vezethet”. A téma szempontjából a nemzeti, etnikai kisebbség valamint a faji, vallási csoport fogalma érdekes. A magyar jogrend szerint a zsidóság nem nemzeti vagy etnikai kisebbség. Az vitatható, hogy a zsidóság faji vagy vallási csoport-e de a jogrend jelenleg, mint vallási közösséget ismeri el. A holokauszt-tagadás - általában, mint a zsidó közösséget sértő cselekmény jelenik meg, de ez kiterjedhet az emberiség ellen elkövetett bűnökre is. A jelenlegi magyar jogrend hagyományai alapján a közösség elleni izgatás bűncselekménye a véleményszabadság jogos korlátozását jelenti. A gyűlöletbeszéd és a közösség elleni izgatás nagyon hasonlatos egymáshoz, de nem minden értelmezésben szinonim fogalom.
A holokauszt-tagadás fogalma a holokauszt tényeinek tagadását, jelentőségének csorbítását, eljelentéktelenítését jelenti. A holokauszt tényeinek tagadása sokszor a zsidó közösség elleni izgatással párosulva valósul meg, és ha ez így történik, akkor automatikusan megvalósul a közösség elleni izgatás, amely alapján az elkövető büntethető. Önmagában a holokauszt tagadása - nyelvtani értelmezés alapján- kizárólag a holokauszt tényeinek tagadását, jelentőségének csorbítását jelenti, mindenféle izgatási szándék nélkül

Holokauszton, a náci Németország által, az európai zsidóság módszeres kiirtási kísérletét értjük, amely a fasiszta ideológia nevében, a történelemben egyedülálló módon, egy népcsoport tagjainak teljes, kivételt nem ismerő megsemmisítésére törekedett.

Érdemes áttekinteni, hogy mit is tagadnak a holokauszt-tagadók:
Az, aki a holokausztot tagadja, az az eseményekkel kapcsolatos, a többségi vélekedés által elfogadott - esetenként történelmi igazságként ismert - tényt tagad, vagy jelentőségét kisebbíti.
A holokausztot tagadók 60-nál is több pontban, tudományosnak tűnő alapossággal sorolják fel állításaikat.
Pl.:
a) A holokauszt egyáltalán nem történt meg, az európai zsidóság szervezett kiirtásának vádja koholmány,
b) A koncentrációs táborokban nem voltak gázkamrák, azokat a háború után építették meg,
c) Azok a táborok, amelyekben a zsidókat fogva tartották, valójában munkatáborok voltak és az áldozatok döntő többsége a járványoktól és a túlhajszoltságtól halt meg és nem tudatos és szervezett tömeggyilkosság következtében.
d) Az európai zsidóság összesen nem tett ki 6 millió embert, sokan túlélték a borzalmakat, tehát az áldozatok száma jóval kevesebb kell, hogy legyen mint a hivatalosan elfogadott szám.
e) A szövetségesek a háború idején rendszeresen fotózták, illetve filmezték a táborokat és a tagadók állítása szerint egyetlen felvétel sem bizonyítja, hogy emberek millióit égették volna el .


A példálózó felsorolásból is kitűnik, hogy nagy részletességgel és több oldalról támadják a holokauszttal kapcsolatos történelmi tényeket, illetve próbálják kisebbíteni a náci haláltáborokban lezajlott borzalmakat. Az érvek nagy része könnyen cáfolható, de sok esetben kihasználják a konkrét adatok hiányát illetve azt, hogy az áldozatok számában a történészek sem értenek egyet. A több millió zsidó szenvedésének és elpusztításának tragédiájához mérten méltatlannak és erkölcstelennek tartom a számok bizonyíthatatlanságának „meglovagolását”. A holokauszt – tagadás fogalmába beletartozik annak relativizálása, jelentőségének csökkentése, illetve más népirtásokkal való összehasonlítása is. A tagadók által gyakran hangoztatott állítás szerint a zsidóság megsemmisítésének kísérlete nem egyedülálló a történelemben, a szovjet gulágokban elkövetett szisztematikus népirtás áldozatainak száma a sokszorosa lehet a holokauszthoz viszonyítva.
A holokauszt-tagadók többsége nem elégszik meg a puszta tagadással, hanem következtetéseket von le arra nézve, hogy kinek és miért áll érdekében a holokauszt megtörténtének igazolása.
Két fő teória létezik:
1) A holokauszt valóban megtörtént, de a zsidóság mesterségesen tartja napirenden a témát,
2)A meg sem történt holokausztot mítoszként használja a zsidóság, hogy társadalmilag túlvédett helyzetbe kerüljön és ez által anyagi-erkölcsi előnyhöz jusson.
Ezek azok az állítások, amelyek már túlmennek a történelmi események szimpla tagadásán, a zsidóság nemzetközi összeesküvését állítók felelősségre vonása a legtöbb országban az uszítással, illetve izgatással kapcsolatos büntetőjogi normákkal szankcionálhatók.
A holkauszt – tagadást büntető jogszabályok többsége, a nürnbergi törvényszék által megállapított tényekre hivatkozik, amelynek tagadása vagy relativizálása, jelentőségük kisebbítése megalapozza a bűncselekmény elkövetését. De mi számit ténynek a holokauszttal kapcsolatban? Mi számit bizonyított ténynek? Mi az ami ellen nem lehetséges bizonyítás?
A legtöbb jogrendben a köztudomású tényeket nem kell és nem is szabad bizonyítani. A holokauszttal kapcsolatban az egyes államok eltérő szabályozást alkalmaznak, ezért a következőkben áttekintjük az országok szabályozását, bírói gyakorlatát.

Németország:
A német terminológiában „Auschwitz-hazugságnak” nevezett holokauszt - tagadás bűncselekmény és több évtizedes múltra tekint vissza. 1960-ig a büntető törvénykönyvben az osztályharcra való felbujtás tényállását alkalmazták, ezután a gyűlöletre uszítás, illetve a faji gyűlöletre uszító kijelentések publikálása, terjesztése, majd az emberi méltóság, becsület megsértése, mint magánvádas bűncselekmény lett szabályozva. Ezek még nem kifejezetten a holokauszt tagadását szankcionálták de , segítségükkel fel tudtak lépni az ilyen kijelentésekkel szemben is. 1980-ban újabb javaslat született a törvény szigorítására, önálló bűncselekményként való szabályozása megosztotta a liberális és kereszténydemokrata politikusokat. A végeredmény egy kompromisszum lett, amelynek alapján az eredetileg magánvádas ”Emberi méltóság megsértésének” bűncselekménye közvádassá vált azokban az esetekben, amikor a sértő kijelentést a sajtóban terjesztik vagy a közönség számára hozzáférhetővé teszik és olyan társadalmi csoport ellen irányul, amit a nemzeti-szocialista rendszer üldözött. A módosítást erősen kritizálták minden oldalról, a legfőbb érv az volt, hogy nincs kötelezettség az igazmondásra, a moralitás és a legalitás nem esik egybe, ezért minden véleménynek szabadnak kell lennie, amíg nem sérti mások jogait. A német szövetségi alkotmánybíróság végül leszögezte, hogy bár a német alaptörvény a véleményeket tartalmukra tekintet nélkül védi, mégis a véleményszabadság korlátjaként jelentkezik a demokratikus vita és rend védelme. A hatályos német jogban tehát a holokauszt tényeinek tagadása önálló tényállás és büntetendő.

Izrael:
Az első állam, amely a holokauszt tagadásának tilalmát törvényben szabályozta. Az izraeli parlament 1986-ban fogadta el a törvényt, amelyben a „zsidóság elleni bűntett” és az „emberiség elleni bűntett” fogalma azonos a „nácikról és a náci kollaboránsokról szóló törvény”-ben foglaltakkal.

Ausztria:
A holokauszt tagadásának büntetését az NSDAP betiltásáról szóló 1945-ös törvény 1992-es módosítása vezette be. E törvény alapján büntethető, aki nyomtatásban, rádión vagy más médiumon keresztül, vagy más módon a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetöen tagadja, jelentőségét csökkenti, helyesli vagy igazolni próbálja a nácik által elkövetett népirtást, vagy egyéb emberiség elleni büntettet.

Anglia:
Az Egyesült Királyság jogrendje nem tiltja a holokauszt tagadását. A Public Order Act (1986) alapján azonban büntethető a fajgyűlöletre uszítás. Bár a törvény szövege nem említi a vallási csoportot de büntethető az aki olyan kijelentést tesz, amely fenyegető, gyalázkodó, sértő bármely társadalmi csoportra nézve, ha azt a fajgyűlölet szándékával tette illetve a hatására a fajgyűlölet megnövekedése valószínű. Elmondható, hogy Angliában a holokauszt tagadásának büntetésére irányuló kísérletek eredménytelennek mondhatók és ez által a bírói gyakorlat sem alakult ki.

USA:
Az Egyesült Államok joga sem tiltja a holokauszt tagadását, és összefüggéseiben elmondható, hogy a bírói gyakorlat a lehető legszélesebben húzza meg a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát. Az államokban az un. Brandenburg-teszt alapján csak rendkívül szűk körben korlátozható a véleményszabadság: törvényellenes cselekményre felhívás a közlő részéről, a törvényellenes cselekmény bekövetkeztének objektív valószínűsége. Talán a túlzott tolerancia eredményének következménye, hogy 1980-ban Artur R.Butz professzor az USA-ban megalapította az „Institute for Historial Review”nevű intézményét, amelynek célja a holokauszt általánosan elfogadott tényeinek revíziója


Magyarország:
Kifejezetten a holokauszt tagadását a hazai jog sem szankcionálja. Amennyiben a tagadás gyűlöletkeltő kifejezésekkel párosul, úgy a Btk.269.§. alapján büntethető. Több kísérlete is volt a Magyar törvényhozásnak, hogy a „gyűlöletkeltésre alkalmas egyéb cselekmény”-t törvény által szankcionálja de az alkotmánybíróság megsemmisítette az erre vonatkozó rendelkezéseket.

EU:
Az európai parlament 1993. február 11-én fogadta el a „náci koncentrációs táborok és történelmi emlékművek európai és nemzetközi védelméről” szóló határozatát, amelyben a közös európai szervek feladatának tűzte ki a holokauszt tényeinek tagadása elleni küzdelmet. Az Európai Közösség parlamentje a tagállamokat arra szólítja fel, hogy az erősödő rasszizmus és antiszemitizmus, a holokauszt egyre gyakoribbá váló kétségbe vonása miatt tegyenek megfelelő jogi lépéseket a náci népirtás tagadásának megakadályozására.


Mint láttuk az egyes országok - főként a történelmi sajátosság és érintettség okán - eltérően vélekednek a véleménynyilvánítás - szólásszabadságról és a holokauszt-tagadás büntetendőségéről. Pl.: ” A szólásszabadság abszolút érték, még akkor is, ha az, amit mondanak, olyan megvetésre méltó és nevetséges dolog, mint a holokauszt tagadás”- állítja Gideon Levy izraeli újságíró. És ez az a vélemény, amellyel én személy szerint is leginkább azonosulni tudok. Örülök, hogy békében és biztonságban nőttem fel, sajnálom azoknak a millióit, akik a világháború áldozataivá váltak - legyenek katonák, civilek, zsidók vagy keresztények. De úgy vélem, hogy nem szabad egy bizonyos eseményt az emberiség több ezer éves múltjából kiemelni, elszigetelni - bármennyire is szörnyű és embertelen is az - és azt mondani, hogy aki ezt vitatni meri, azt büntetőjogilag felelősségre kell vonni.
Hiszen elkerülhetetlen a kérdés, hogy milyen jogon büntetjük éppen a holokauszt tagadást? A holokauszt tagadó letagad egy érvényesen bizonyított tényállást és sérti bizonyos emberek nyugalmát, biztonságérzetét, esetleg vallási érzelmeit. De ha ezt büntetjük, akkor miért csak a holokauszt tagadókra vonatkozik a büntetés? Miért ne üljenek börtönben mindazok, akik a történelem számos egyéb vonatkozásában a hivatalos tudománnyal szemben lévő álláspontot képviselnek, kutatnak? És itt most szigorúan csak a történelmi tényekről illetve azok vitatásáról beszélek és természetesen így is előfordulhat, hogy valamely nép vagy nemzet ezt sértésként éli meg. Majdnem minden olyan film, amely Jézus életéről szól, kiváltja valamely - esetenként szélsőséges - vallási közösség bírálatát vagy követelik a film betiltását. Pl.: Passio, Da Vinci kód. Az Angliai média mélységesen felháborodott a „Hazafi” - című filmben (a film az amerikai függetlenségi háborút mutatta be az USA szempontjából) megrajzolt „Anglia-ábrázolás” - tól. Pedig „mindössze” arról van szó, hogy a két nemzet homlokegyenest máshogy élte meg ugyan azt a történelmi tényt, eseményt…
A véleményszabadság és a holokauszt - tagadás büntethetőségének konfliktusából némelyik ország gyakorlatában a tiltás került ki győztesen, még azokban az esetekben is amikor a vélemény kinyilvánítása semmilyen veszélyt nem jelent. Márpedig ez a vélemény és szólásszabadság liberális koncepciójával összeegyeztethetetlen, hiszen mindaddig, amíg valamely jog megsértésének közvetlen veszélye nem áll fenn, a szabadság nem korlátozható.
A holokauszt tagadása önmagában nem feltétlenül becsületsértő vagy alkalmas a gyűlöletkeltésre. A jog és a társadalom küzdelme a veszélyes eszmék ellen talán azzal a tanulsággal szolgálhat, hogy vannak és mindig is lesznek a társadalmi együttélésnek olyan területei, ahová a jog a maga eszközeivel, kötelező normáival soha nem lesz képes belépni. Esetleg nem is a jognak hanem az oktatásnak, a nevelésnek, az erkölcsi útmutatásnak és a társadalom egységes fellépésének kell megakadályozni, hogy a múltbéli szörnyűségek megismétlődése egyszer reális veszély lehessen.

justitia. 2009.04.28 19:05:14

@Büszke: "A tagadók által gyakran hangoztatott állítás szerint a zsidóság megsemmisítésének kísérlete nem egyedülálló a történelemben, a szovjet gulágokban elkövetett szisztematikus népirtás áldozatainak száma a sokszorosa lehet a holokauszthoz viszonyítva."

justitia. 2009.04.28 19:17:54

@Büszke: Kicsit arrogáns vagy de nem baj :-)
Én az esszé összes "tényállásánál"(btk.stb.),a hivatalos álláspontot írtam le,ami természetesen vitatható.Azért tartottam fontosnak a holokauszt hivatalos definícióját leírni mert azokban az országokban ahol a holokauszt -tagadás büntetendő,már az összehasonlítása is törvénybe ütköző!

justitia. 2008.11.15 23:01:57

Azért a legszebb az az egészben,hogy az ügyben első számú gyanúsított(T.Péter)azóta is betegállományban van pszihés okok miatt.Szegény,biztosan nagyon kivan...De akkor miért dolgozik heti 6 napot a Kálvin téri(milyen érdekes:Kálvin Center-Kálvin tér!)Akropolisz nevű sztriptíz bárban??? És miért nem tesznek ez ellen semmit a felettesei?Ennek fényében már életszerűbb Zsanett vallomása?Kedvenc rendőrünk nem követ el ezzel is bűncselekményt? (betegállomány alatt dolgozni nem túl törvénytisztelő magatartás...)