Adatok
Kahaber
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A vallások oroszlánrészét meglehetősen merev struktúra jellemzi. Az étlap adott, muszáj végigenni, válogatásnak helye nincs. A katolikus egyházra mindez különösen igaz. XI. Piusz pápa 1928-as "Mortalium animos" kezdetű enciklikájában így fogalmaz: "Semmiképpen sem szabad hit dolgában a tételeket…..
Kahaber
2018.11.09 20:02:55
Mindig elcsodálkozom azon az emberi tulajdonságon, hogy mindent meg tudunk magyarázni, még akkor is, amikor a kérdést sem értjük. Az ember csak antropomorf Istenképet képes magának alkotni, aki biztosan butább nála. Ha én nem értem a Biblia erkölcsi üzenetét, akkor más sem, de maga Isten sem értheti. Ha én nem találom Istent, akkor Ő nem is létezhet, mert bár mindenható, de arra "nem gondolom", hogy hatalma lenne, hogy az ember elől elrejtőzzön. Ahogyan arra sincs hatalma, hogy a gondviselés eszközeivel következetes mondanivalóval összeszerkessze a Bibliai iratokat, hogy azoknak egységes erkölcsi üzenetük legyen. Nincs, mert én nem látom annak. Márpedig, ha én nem látom annak, akkor senki más nem láthatja annak. Hiszen én vagyok a világ közepe és nem Isten. Sajnos így őriztük meg az egykori oltalmazó kérub találmányát, " fölibe helyezem a székemet, hasonló leszek a magasságoshoz" és ugyanoda fogunk bukni, ahová ő. Elfelejtettük, hogy kik vagyunk, elfelejtettük, hogy mi az igazi alázat. Megérdemeljük.
Kahaber
2018.11.10 07:20:38
@G. Nagy László: Igazad van. Mások, vagy vélt istenségek előtt nem szabad meghajolni. Magam is mindennél fontosabbnak tartom a mindenre kiterjedő teljes szabadságot. Nem ilyen fajta alázatra, vagy alázatoskodásra gondoltam.
“..kell az a fajta alázat is, amely nyitottá tesz a fejlődésre, az új gondolatok befogadására.”
Pontosan erre gondoltam. Az írásod egyfajta logikával szemléli a Bibliát. Teljesen érthető és őszinte, erkölcsileg is kerek. A nagy kérdés az, hogy ezzel lezártad-e a témát, vagy legbelül még pislákol benned a remény és a vágy, hogy talán mégis van megoldóképlet az élet nyomorúságaira, amelyet Te magad is jól ismersz? Van-e bátorságod szembenézni azzal, hogy talán tévedsz és mégis más értelmet hordoz az a sok zagyvaság, amit ott olvasol? Ahogyan írod, mersz-e nyitott maradni arra, hogy megértsd, amit nem értesz? Miért küldte el Ábrahámot a Mória hegyére, miért kellett asszonyokat, gyerekeket levágni, és a melegeket (és a házasságtörőket) kiírtani? Miért van az, hogy az a Jézus, akinek hitelt adsz, az írások (akkor még csak az ÓSz létezett) minden betűjét igaznak tartotta (amit te nem), maga is beszélt Sodomáról, az özönvízről, Mózes törvényeiről, amelyeket nem tagadott meg?
Miért van az, hogy az ember, aki az agy működését nem hogy reprodukálni, de megérteni sem képes, mégis elveti a nála értelmesebb Teremtő gondolatát? Egyszerű a válasz. Azért, mert amit nem látunk és nem uralunk, azt nem létezőnek gondoljuk. Így volt ez az ókorban, középkorban és így van most is. Ez az alázat hiány. Inkább kinyiltkoztatunk, mind tanulunk. A viták nagyrésze (itt is) csak bírkózás és versengés, nem sok köze van az igazság kereséséhez.
Én arról az alázatról beszélek, ahol az ember tanulni akar elsősorban az uralkodás helyett. Ezeknek szól Jézus ígérete (akit elfogadsz): “Aki keres, az talál és a zörgetőnek megnyittatik”. "Ha olyanok nem lesztek, mind a kisgyermekek, nem látjátok meg Isten országát".
“..kell az a fajta alázat is, amely nyitottá tesz a fejlődésre, az új gondolatok befogadására.”
Pontosan erre gondoltam. Az írásod egyfajta logikával szemléli a Bibliát. Teljesen érthető és őszinte, erkölcsileg is kerek. A nagy kérdés az, hogy ezzel lezártad-e a témát, vagy legbelül még pislákol benned a remény és a vágy, hogy talán mégis van megoldóképlet az élet nyomorúságaira, amelyet Te magad is jól ismersz? Van-e bátorságod szembenézni azzal, hogy talán tévedsz és mégis más értelmet hordoz az a sok zagyvaság, amit ott olvasol? Ahogyan írod, mersz-e nyitott maradni arra, hogy megértsd, amit nem értesz? Miért küldte el Ábrahámot a Mória hegyére, miért kellett asszonyokat, gyerekeket levágni, és a melegeket (és a házasságtörőket) kiírtani? Miért van az, hogy az a Jézus, akinek hitelt adsz, az írások (akkor még csak az ÓSz létezett) minden betűjét igaznak tartotta (amit te nem), maga is beszélt Sodomáról, az özönvízről, Mózes törvényeiről, amelyeket nem tagadott meg?
Miért van az, hogy az ember, aki az agy működését nem hogy reprodukálni, de megérteni sem képes, mégis elveti a nála értelmesebb Teremtő gondolatát? Egyszerű a válasz. Azért, mert amit nem látunk és nem uralunk, azt nem létezőnek gondoljuk. Így volt ez az ókorban, középkorban és így van most is. Ez az alázat hiány. Inkább kinyiltkoztatunk, mind tanulunk. A viták nagyrésze (itt is) csak bírkózás és versengés, nem sok köze van az igazság kereséséhez.
Én arról az alázatról beszélek, ahol az ember tanulni akar elsősorban az uralkodás helyett. Ezeknek szól Jézus ígérete (akit elfogadsz): “Aki keres, az talál és a zörgetőnek megnyittatik”. "Ha olyanok nem lesztek, mind a kisgyermekek, nem látjátok meg Isten országát".
Kahaber
2018.11.10 23:39:46
@G. Nagy László: Örülök, ha mégis nyitott vagy más magyarázatokra is. Egyetértek, hogy a kinyilatkoztatás nem tekintélyelvűen, nem tradícióból, egyházi nyomásra vagy egyéb spirituális megfontolásból kell elfogadni. A mércét csakis a legmagasabbra szabad tenni. Egyetlen igazság lehet benne, amibe bele kell tudni illeszteni minden egyes mondatot, erkölcsileg is a legmagasabb rendűnek kell lennie, a ma ismert termszettudományos megfigyelésekkel összhangba kell lehessen hozni és nem utolsó sorban a természetfeletti szerző keze nyoma benne kell legyen. Ha ennél lejjebb húzzuk meg a vonalat, akkor inkább ne is kutassuk. Egyetértek azzal, hogy manapság ezt a szintet nagyon kevesen tartják, ezért lesz belőle szenthagyomány, vagy tekintélyre és tiszteletre igényt tartó emberi tákolmány. De ez nem az Isten hibája, hanem az emberé, aki Isten nevében a legnagyobb szörnyűségekre képes (gyakra egyházi köntösben).
Egy blog kereteibe nem fér bele, hogy részletesen kitérjek az egyes vitatható részletekre, és vitatkozni sem szeretek. Egyetlen szempontot ajánlok a figyelmedbe. Isten - ha abból a feltételezéből indulunk ki, hogy létezik - nem ember és nem emberhez hasonló. Vagyis nem a mi értékrendük szerint cselekszik, nem úgy ad életet és vesz el életet, ahogyan azt mi helyesnek gondoljuk. Nem azért mert despota és erejét fitogtatja, hanem azért, mert más az indítéka, mint nekünk. Az ember helyzete sokkal drámaibb, mint azt mi innen gondoljuk. Isten szemében halottak vagyunk, alkalmatlanok az életre. Nem megyek bele, hogy miért, de ez következetes Bibliai tanítás és mára már a tudomány is kezdi belátni, hogy az ember nem tud felelősen gazdálkodni a rendelkezére álló erőforrásokkal. Az ön- és csoportérdek, az énközéppontúság (amit a Biblia póriasan bűn állapotának nevez) az emberiséget egy rákos daganattá tette Isten teremtett világában, ami éppen környezetét pusztítja el és rohan maga is a pusztulásba. Részletek nélkül (én azt értettem meg), hogy Isten ebből a reménytelen tömegből hívja ki azokat, akik másra, valami tisztára, jóra vágynak, akik nem tudnak belenyugodni a rosszba és a nyomorúságba, amihez maguk is hozzájárulnak. Istene minden ember iránt úgy érez, mint a tékozló fiú apja, csak a valóságban kevesen térnek "haza", viszont a távolból szidják őt és mindenért felelőssé teszik. Néhányan hazatérnek és ezekért tartja fent még a világot de egyszer a nem túl távoli jövőben hagyni fogja, hogy az ellene lázadó ember megegye amit főzött. Ebből emeli ki az ún. megváltottakat, akik bizonyos belátásra jutnak, önkritikával és jobb utáni vággyal, és bizalom ébred bennük Isten személye iránt - nem tekintély, vagy tradíció, hanem Isten beszédének meggyőző erejével.
Talán innen lehetne elindulni és végignézni, ahogyan Isten pl. a Bábeli torony leállításával késleltette a "bűn" újboli (vízözön előttihez hasonló gyorsaságú) elterjedését, ahogyan követőket keresett, akik felvállalják ezt az ügyet, ahogyan teljes sötétségbe lázadt csoportok esetén ítéletet alkalmazott, és ahogyan Jézus feltámadása után újra stratégiát váltott addig, amíg minden ember el nem fogja dönteni, hogy milyen értékrendet akar követni.
Istennek egyetlen indítéka van, minél több embert megnyerni (önkéntesen) és megmenteni egy halálraítélt világból. Mindent megtesz azért, hogy minél többen szóbaálljanak ezzel a hívással. Isten nem humanista, hanem felelős Atya és jó pásztor, aki menteni akar, és gyógyítani, nem betegen tartani és passzívan támogatni az embert a maga választotta önfelemésztő úton. Ezért tűnik kegyetlennek, mint ahogyan kegyetlen az a szülő, aki nem akar a gyerekének pénzt adni drogra, és hagyja "szenvedni". Miközben a gyermeke alkotmányos jogának tartja, hogy megtagadja a segítségnyújtást és az utolsó leheletéig él vele, miközben szidja az Atyját. Így élünk mi is ezen a világon.
Egy blog kereteibe nem fér bele, hogy részletesen kitérjek az egyes vitatható részletekre, és vitatkozni sem szeretek. Egyetlen szempontot ajánlok a figyelmedbe. Isten - ha abból a feltételezéből indulunk ki, hogy létezik - nem ember és nem emberhez hasonló. Vagyis nem a mi értékrendük szerint cselekszik, nem úgy ad életet és vesz el életet, ahogyan azt mi helyesnek gondoljuk. Nem azért mert despota és erejét fitogtatja, hanem azért, mert más az indítéka, mint nekünk. Az ember helyzete sokkal drámaibb, mint azt mi innen gondoljuk. Isten szemében halottak vagyunk, alkalmatlanok az életre. Nem megyek bele, hogy miért, de ez következetes Bibliai tanítás és mára már a tudomány is kezdi belátni, hogy az ember nem tud felelősen gazdálkodni a rendelkezére álló erőforrásokkal. Az ön- és csoportérdek, az énközéppontúság (amit a Biblia póriasan bűn állapotának nevez) az emberiséget egy rákos daganattá tette Isten teremtett világában, ami éppen környezetét pusztítja el és rohan maga is a pusztulásba. Részletek nélkül (én azt értettem meg), hogy Isten ebből a reménytelen tömegből hívja ki azokat, akik másra, valami tisztára, jóra vágynak, akik nem tudnak belenyugodni a rosszba és a nyomorúságba, amihez maguk is hozzájárulnak. Istene minden ember iránt úgy érez, mint a tékozló fiú apja, csak a valóságban kevesen térnek "haza", viszont a távolból szidják őt és mindenért felelőssé teszik. Néhányan hazatérnek és ezekért tartja fent még a világot de egyszer a nem túl távoli jövőben hagyni fogja, hogy az ellene lázadó ember megegye amit főzött. Ebből emeli ki az ún. megváltottakat, akik bizonyos belátásra jutnak, önkritikával és jobb utáni vággyal, és bizalom ébred bennük Isten személye iránt - nem tekintély, vagy tradíció, hanem Isten beszédének meggyőző erejével.
Talán innen lehetne elindulni és végignézni, ahogyan Isten pl. a Bábeli torony leállításával késleltette a "bűn" újboli (vízözön előttihez hasonló gyorsaságú) elterjedését, ahogyan követőket keresett, akik felvállalják ezt az ügyet, ahogyan teljes sötétségbe lázadt csoportok esetén ítéletet alkalmazott, és ahogyan Jézus feltámadása után újra stratégiát váltott addig, amíg minden ember el nem fogja dönteni, hogy milyen értékrendet akar követni.
Istennek egyetlen indítéka van, minél több embert megnyerni (önkéntesen) és megmenteni egy halálraítélt világból. Mindent megtesz azért, hogy minél többen szóbaálljanak ezzel a hívással. Isten nem humanista, hanem felelős Atya és jó pásztor, aki menteni akar, és gyógyítani, nem betegen tartani és passzívan támogatni az embert a maga választotta önfelemésztő úton. Ezért tűnik kegyetlennek, mint ahogyan kegyetlen az a szülő, aki nem akar a gyerekének pénzt adni drogra, és hagyja "szenvedni". Miközben a gyermeke alkotmányos jogának tartja, hogy megtagadja a segítségnyújtást és az utolsó leheletéig él vele, miközben szidja az Atyját. Így élünk mi is ezen a világon.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz