Adatok
Ila blog
24 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Fotó: VMP
Nyitja a bejárati ajtót és sóhajt egyet Tamara. Egy petyhüdt lufit képzel el, ahhoz tudná hasonlítani magát, amint szája kioldódik és az utolsó köbcenti levegőt még kiereszti. Leengedi a táskáját az előszoba padlójára, nincs benne semmi törékeny. Ma nem vásárolt, még sötétedés előtt…..
Eszter csak vágyott rá, de sosem gondolta komolyan, hogy egyszer kiköltözik Budapestről. Mikor Gergővel megismerkedtek, külön izgalmas volt, hogy a fiú két Duna-ág között él. Milyen szép lehet reggelenként a partról nézni a napfelkeltét, ábrándozott. A kert végében autó helyett, pici piros ladik…..
Fotó: VMP
Lili utált korán kelni. Előre kiszámolta, mi a legkésőbbi időpont, ameddig alhat. Fél óra készülődés elég. Karikás szemmel itta első kávéját, felkapta az előre kikészített ruhát, tükörbe sem nézett, már indult is. A buszról megállókkal korábban megérezte az erőteljes szagot, amiről…..
Fotó: VMP
A sor mellett láttam először. Néztem, hogy rakja fel a lámpákat, kecses, de gyors mozdulatokkal, ahogy a fecskék lavíroznak a gyárfolyosón. Hibátlanul és gyorsan dolgozott, senki a nyomába sem ért. Utálták a többiek. Köpenyét mindig nyakig gombolta, hogy védje magát a fürkész…..
Fotó: VMP
Azt mondod, én mindent a közepén kezdek.
Általában nem tudom, honnan érdemes kezdeni. Talán még zavarban is vagyok. Próbálom feltárni és megérteni, mi az oka. Valóban, úgy élem meg, mintha nem volna időm felépíteni a mondandóm. Valahogy nem szeretek csak úgy beszélni, az luxus.…..
Fotó: VMP
Volt, hogy autóval indultunk haza. Nem volt kényelmes, sem gyors, mint a repülő, viszont annál kalandosabb.
Előre le kellett adni a hivatalnak, milyen útvonalon közlekedünk, mi négyen Moszkva és Budapest között. Ez alkalommal Románia felé kerültünk, rokonokhoz vittünk két nutriát,…..
Fotó: VMP
Mire kocsiba vágom magam, a pulzusom már az egekben. Végre magam vagyok. Nincs itt senki, hogy az idegeimre menjen. Behunyom a szemem, hosszan kilégzek, míg ellenőrzöm a visszapillantót. Valóban senki, még a közelemben sem. Saját illatú nyugalom, fészkelem magam az ülésbe. A szabadság…..
Csöngetnek, önkéntelenül összerezzenek, pedig nem váratlan az érkeztük. Belép színlelt mosollyal és úgy adja a puszit, hogy épp csak összeérjen az arcunk, rúzsos szájjal cuppant a levegőbe. Minek? Jött, mert szülinapom van és a társadalmi konvenciók megkívánják, hogy ilyenkor mérgezzen bennünket pár…..
Fotó: VMP
Megy a tévé, a kezed meg nem áll, sürög forog, ahogyan a fejem zsong. Ülök a sörömmel, ami még hideg, csak úgy jó. Sosem várom meg, hogy felmelegedjen. Ez persze nem a türelmetlenségről vagy az élvezetről szól, hanem a csillapíthatatlan szomjról, ami hónapról hónapra nő. A hiányt…..
Szia! Jónapotönnekmitadhatok, hadarja a gyrososnál a szőke, unott fejjel. Pillanatra meghökkenek, hogy nem tegez vissza és belátom: igen, öreg lettem. Végülis már a retro rádió játssza a számokat, amiket kamaszként hallgattam. Inkább nem is kapcsolom be, hogy óvjam magam a felismeréstől. A…..
Fotó: VMP
Átkerekeztem az Üllői úton és már ott is voltam. Hosszan nyomtam a csengőt megtörve a galambok turbékolását. Tacsi lobogó fülekkel futott üdvözölni és boldogan nyalogatni kezdte a kerítésen nyugvó kezemet. Csókolom mama. Ahogy elhaladtam mellette, mély levegőt vettem, hogy érezzem a…..
Fotó: VMP
Én valójában sosem akartam megnősülni, mindig is nyíltan vallottam: a függetlenség híve vagyok. Mégis, két éve találkoztam egy nővel, aki nagyban különbözött a korábbiaktól, jó értelemben véve persze, és itt nem csak a csípő-derék-mellkörméret bűvös hármasára gondolok. A szép arc…..
Fotó: VMP
Fekete fehér csíkos ruhában lépem át a főbejáratot. Az ajtó tükröződésében úgy nézek ki, mint aki sokszorosan át van húzva egy fehér rajzlapon. Megrökönyödöm, mennyi a beteg és köztük sok egész fiatal. Lifttel megyek az emeleti kórteremig. Kopogok, tessék, szól egy hang bentről.…..
Fotó: VMP
Még az éjszakáimba is bekúszik az örökös pittyegés és van, hogy felébredek a kezeim moccanására, alvás közben, ahogy álmomban a leolvasó előtt áthúzom az árucikkeket. Milyen nap van ma? Hiába vasárnap, akkor menni kell a rohadékok miatt, akik kiharcolták a nyitvatartást.
Ülök a…..
Fotó: VMP
Izgalmas figura, a levelezés alapján legalább is úgy tűnt. Érdekes témákat hozott, jó a stílusa és a humora. Szerette a furcsaságokat, ahogy én is. Nem véletlenül találtunk egymásra. Végre elszánta magát és randevúra hívott. Mikor előállt vele, hogy a temetőnél találkozzunk, azonnal…..
Fotó: VMP
Cicccicc, gyere ide cicuska. Ó, de édes vagy! Hol vannak a többiek? Anyukád? Elütötték már, igaz? Szegény kis árva! Leszek én a pótmami, jó? Csak gyere ide, anyához. Még jó, hogy hűvösebb van és nálam van a sálam. Elkaplak, belebugyolállak, ide veszlek a keblemre és elmegyünk…..
Fotó: VMP
Talán csak a fiatalos lendületem hagyott el, vagy nem is tudom, mitől jött a fordulat. Egyszer csak megérkezett. Gondolkodom. Azt hiszem összefügg az elfogadással. Igen. Már nem akarok mindig mindent megváltoztatni. Úgysem hozott sosem megelégedést vagy örömöt, csak egy lépés volt a…..
Fotó: VMP
Azt mondta szeret kísérletezni. A nő akkor arra gondolt, milyen izgalmas lesz vele az élet, nem pedig arra, hogy rongyként dobja majd őt, amint színre lép egy szuka. Gyanút foghatott volna, mikor először találkozott a feleségével. Első baba, kérdezte. Második vetés, mondta kedélyesen…..
Dejó, hogy felvetted, már annyiszor kerestelek! Tudunk most beszélni? Teljesen kivagyok. Jocó meghülyült. Képzeld, olyan, mint akinek átmosták az agyát. Egy hónapja jár jógára. Ezzel még nincs is baj. Mint ahogy azzal sem, hogy átszellemült pofával érkezik haza féltíz tájban. De ezt figyeld: egy…..
Csatos gumiszandálja elejét kivágták, hogy a vakáció végére kiszabadulhassanak az apró lábujjacskák. Szivárványszín körmei, megkopva őrizték a nyári kalandokat. Kulcsos gyerekként rótta az utcát, rugdosta a kisebb kavicsokat, mert a szép nagy kövek már fájtak volna. Pajtásaihoz hasonlóan a földet…..
Fotó: VMP
Jéghidegen szeretem, mert akkor tovább tart. Hazaérek vele és rögtön a hűtőbe teszem, az egyik oldalsó polcra, ahová egyebet nem is. Én a szopogatós fajta vagyok. Sosem értettem, mi visz rá valakit, hogy elrágja és falatokban nyelje le a csokoládét. Épp a lényegtől fosztja meg magát,…..
Korán szoktam felkelni, jellemzően napfelkelte előtt. Még nyáron is sötét van, amikor lebotorkálok a lépcsőn és az emeleti hálóból a konyha felé veszem az irányt. Nem gyújtok villanyt, nehogy a gyerekek felébredjenek, inkább tapogatózom a korlátba kapaszkodva. A konyhában már lehet fény, sőt kell…..
Fotó: VMP
Szabadság van. Végre belevetem magam a nyárba! Na, azért annyira nem lesz mélyvíz: a fővárostól távoli kis tavat választottunk strandolásra. Szerencsére nincsenek sokan, állapítom meg a kerítés oldalánál, kémlelve befelé. Becihelődünk és lecuccolok a két gyerekkel, a parthoz közeli…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz