kovacsistvanka 2018.07.18 09:55:00

Szerintem tévúton jár a cikk.

A "másik felem" pont nem azt jelenti, hogy mindent együtt kell csinálni, hanem épp azt, hogy "munkamegosztás" van. Írja is a cikk, hogy kiegészítik egymás hiányosságait: hát akkor miért kellene a másik félnek is (akár közösen, akár önállóan) azt csinálni, amiben ő a gyenge, a másik meg az erős. Például a pénzügyek: ha valaki jártas a befektetések világában, akkor ő csinálja, nem együtt vagy a másik fél. Vagy lakásfelújításnál: nem kell, hogy mindketten keressenek mesterembereket, ellenőrizzék őket, stb. A lényeg, hogy valamilyen beosztásban minden felmerülő problémát meg tudjanak oldani. Valószínűleg a nő a színek, formák kiválasztásában veszi ki a részét (persze a férfi beleegyezésével), a férfi meg a műszaki, gyakorlati dolgokat fogja megoldani. Még a szülőség évezredes munkamódszere is ez: apa erős, anya szeret. Persze ettől apa is szeret, meg anya is erős, de a munkát valahogy meg kell osztani.

A "másik fél" keresése nem annak a beismerése, hogy egyedül csak félember az ember, hanem a tökéletlenség beismerése: vannak hibáim, van , amiben gyenge vagyok, abban majd a társam kisegít. Én meg kisegítem őt abban, amiben ő ügyetlen. Nem cserekereskedelem ez persze, hanem a boldogságra, kiegyensúlyozott életre törekvés.

Emellett kell még egy közös rész is, amit együtt lehet csinálni (színház, koncert, kempingezés, szex, stb.), minél több, annál jobb.

Egy tökéletes, ideális párkapcsolatban a pár az élet minden dolgát magabiztosan tudja intézni, és ehhez nem kell, hogy mindent együtt is csináljanak.

kovacsistvanka 2018.07.18 10:24:29

@G. Nagy László: Abban jársz tévúton, hogy azt írtad, a pár MINDENT együtt kell csináljon (pókerezés, ügyintézés, ugyanazt kell szeretni), én meg azt, hogy egy közös metszet kivételével mindenki csinálja akár egyedül azt, amiben a legerősebb. Itt én egy pár előtt álló kihívások összességére gondoltam, mint például a pénzügyek (nem kell, hogy mindkét fél tudja, hogy például mi az előnye vagy a hátránya az egészségpénztárnak, elég, ha az egyikük tudja, és ő kezeli a közös életük ezen részét), te belevetted még a szabadidőt (pókerezés) is. A párkapcsolatban egyébként én pont ezt a rész érzem kritikusnak, hogy mennyi szabadságot enged az egyik a másiknak, mennyire intézhetik önállóan életük ezen részét (a "szabadidőt") is. Valamennyire mindenképp, csak határokon belül kellene maradnia az együtt és a külön-külön eltöltött szabadidő arányának.

Meg ebben, hogy ezt írod:
"elismerem, hogy egymagam nem vagyok kész, nem vagyok teljes, nem vagyok egész. Csupán egy visszafogott 50%-ot tudok felmutatni, mely onnantól, hogy megtalálta a hozzá - látszólag - tökéletesen illeszkedő másik 50%-ot, már sziámi ikerként, összenőve kíván létezni."

Szerintem meg nem azt ismeri el az ember, hogy nem kész, nem teljes, hanem azt, hogy nem tökéletes. Tehát mondjuk 70%. De azzal sincs baj, ha csak 50%, mert alfahímből nem lehet mindenki. Az 50%-os ember is le fogja élni az életét (ilyen értelemben tehát teljes és kész), csak párkapcsolatban valószínűleg egyszerűbben, és ha "összejön", még boldogabban is. És párkapcsolatban sem sziámi ikerként kell élnie egy 50%-os embernek, hiszen pont, hogy a "másik" 50%-ra ő képtelen.