Regisztráció Blogot indítok
Adatok
pacsy

143 bejegyzést írt és 720 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Figyelemre méltó kötet jelent meg tavaly a Jezsuita Kiadó gondozásában; olyan teológiai értekezés, amely joggal számíthat azok érdeklődésére, akiket foglalkoztatnak a nem keresztény vallások, a velük való intézményes és személyes kapcsolattartás lehetőségei, és azokéra is, akik kíváncsiak (a vártnál…..
Ezen írásban Ferenc pápa tanítóhivatala legjellemzőbb vonásainak ismertetésére vállalkozom. Az első részben a mai világ felfokozott sebességgel zajló változásaiból indultam ki, mivel ez alkotja a pápa tanításának jelen történelmi kontextusát. Ezután méltattam Ferenc pápa azon törekvését, hogy az…..
Közel nyolc évvel ezelőtt, 2013. március 13-án történt, hogy a konzisztórium, a katolikus egyház e bíborosokból álló testülete új pápát választott. Jorge Mario Bergoglio (1936-), aki Péter apostol 266. utódaként lépett hivatalba, már azzal is feltűnést keltett és meglepetést okozott, hogy a Ferenc…..
Nemrégiben néhány barátommal egy elhagyott remeteséget látogattunk meg Olaszországban. A szerzetesek ezen ősi lakhelye Abruzzóban, egy festői szépségű völgyben, egy hatalmas sziklafal tövében húzódott meg, amely egyszerre nyújtott védelmet az időjárás viszontagságai ellen és emlékeztetett arra, hogy…..
pacsy 2020.09.15 09:02:13
Sok mindenben igazad van, kedves @Othar: , megis szeretnelek ovni attol, hogy ugy foglald ossze a szavaimat, hogy a szerzo (adott esetben most en) nem ismerhet rajuk. Peldaul egy ilyen retorikus kerdes formajaban: "Mióta liturgikus kérdés az elvált-újraházasodottak áldozása?" - Ti. en azt mondtam, hogy "jogi (liturgikus-szakramentalis)" kerdesrol (azaz teologiai kerdesrol) van szo, de ebbe most nem mehetunk bele.

Engedd meg, hogy alkalmasint egy poszttal valaszoljak. Bar abbol a logikai pedanteriabol, amivel most valaszoltal, tartok tole, hogy az sem fog segiteni a megertesben - de hatha...

@jabbok: "Hát elég szomorú - és egyben árulkodó is, ha Te ezekben önmagadra, sőt, KIZÁRÓLAG önmagadra ismersz…"

En sehol nem mondtam, hogy KIZAROLAG magamra ismertem volna. De azt persze szivesen elfogadom, ha az allitod, hogy nem ram gondoltal elsosorban. Bar azert igazi sztarugyvednek kellene lenni ahhoz, hogy bebizonyisd, hogy nem ram IS gondoltal, mert hat ugye az az utalas a "kimoderalasra" azert megiscsak belekerult... (Ezt eredetileg sokkal szellemesebben - es ironikusabban=bantobban fogalmaztam meg, de aztan cenzuraztam magam - halas vagyok Neked, @Pandit: )

Apropo kimoderalas: Jabbok, afelett pedig talan atsiklott a figyelmed, hogy a Ruben Habito link miatt elnezest kertem, bevallottam, hogy nem ismertem az illetot, az elettortenete ismerete nelkul linkeltem be egy beszedet (csak olyan alapon, hogy tetszett) es miutan kiderult, hogy kicsoda - azt a latszatot is elkerulendo, hogy egy hitehagyott papot akarok nepszerusiteni - kertem a bloggazdat, hogy moderalja ki a vonatkozo kommenteket. Nem tudom, ezt nem akartad, vagy nem tudtam "meghallani". Merthogy ehhez kepest Te - objektivitas bajnoka! - a kimoderalas ota nagyjabol mast sem csinalsz, mint erre a bakimra hivatkozol, belevered az orromat, mint a kiskugyaet szokas, diadalt ulsz a tevedesemen es szeretnel ugy beallitani, mint aki az igaz keresztenyseg es a papsag elaruloja, es mint aki Krisztust felcserelhetonek tartja Buddhaval (na jo, most lehet, hogy kicsit elvetettem a sulykot, de nekem nagyjabol ez jott le...).

Na jo, probalok kicsit "objektivebb" lenni (bar sokszor irtam, hogy ez elvileg lehetetlen)! Ezt irod (lathatolag torekedve a teljes targyilagossagra...): "És Ama Samy-t, aki ugyan jogilag - ha jól látom - még jezsuita maradt (...) n+1 tanítványt küldött szét a világban - akik közül egyik sem keresztény hittérítő (ne adj Isten pap) - hanem konkrétan és KIZÁRÓLAGOSAN Zen guruk egytől egyig."

Bocsass meg, de most valahogy elhanyagoltad a tajekozodast (eloitelet lett volna?), mert ha csak az elso nevre rakerestel volna, akkor kiderul, hogy az illeto nemet jezsuita, a Muncheni filozofiai foiskola kozmologia oktatoja (mellesleg pedig zen mester). Azon lehet vitatkozni, hogy helyes dolog-e, hogy a jezsuitak gondot forditanak arra, hogy peldaul a vallasok kozotti parbeszed hitele erdekeben olyan embereket is kikepezzenek, akik az illeto vallas kovetoi altal is elismert fokozatokat szereztek, de engedd meg, hogy azt gondoljam, hogy ezt nem Toled kell megkerdezniuk. Mint ahogy azt sem, hogy mi szamit misszios papi munkanak es mi nem.
pacsy 2020.09.15 09:23:35
Nagyon halas voltam a targyi es egyenes kerdesert, hogy voltakeppen mit is varsz tolem, mit kellene tennem, hogy azt mondd, "most OK.!" Es annak is, hogy most vegre valaszoltal. (Nem ugy, mint nemtudom hany eve, amikor legutobb osszekulonboztunk ezen a forumon, es en kerdeztem meg Toled ugyanezt...)

Szoval, most harom dolgot irtal (egy kicsit roviditem es beszamozom):
"1. Valami olyasmit, mint az egyik hasonló helyzetben lévő jezsuitától remélt a Tercián a második 30 napos lelkigyakorlatában a vezetője: hogy "elmélkedjen a 3 doktorátusáról és a könyvei borítójáról, ahol az összes doktori címe szerepel".

2. Vagy olyasmit, hogy töltsön el egy harmincnapos lelkigyakorlatot Jálics Feri atya betegágyánál. Hátha rájönne, hogy aki ÍGY beszél a szemlélődésről (...) az lehet, hogy már régen csak TANÍT a szemlélődésről...

3. De főleg azt, hogy szemlélődjön néhány hétig arról, hogy még mindig nem az a fő parancs (legalábbis a kereszténységben), hogy "sokat és elmélyülten szemlélődjetek - úgy, ahogyan én szemlélődtem köztetek".

Buddhánál talán ez a fő."

Ezekkel az elvarasokkal csak az a baj, hogy az elso es a harmadik ellenorizhetetlenek (mert ha megtennem, tartok tole, hogy Teged nem elegitene ki, vagy egyszeruen el sem hinned; a masodik pedig sajnos adott esetben teljesseggel teljesithetetlen (illetve csak azon az aron, ha otthagyom a ram bizott missziot; kb. = otthagyom a rendet).

A pszichologusok (azt hiszem, nem vagyok pszichologus) azt szoktak tanacsolni, hogy konkret es teljesitheto magatartasvaltozast kell kerni (nem azt, hogy "szeressen", hanem hogy "mit kene tennie ahhoz, hogy ugy erezd, most szeret") - hat ezek nem ilyenek! Es ezert sajnos egyelore csak abban a meggyozodesemben erositettek meg, hogy en ugy ahogy vagyok, szalka vagyok a szemedben, az objektivitas es a "szemelyes - masodlagos" teljes szkotozis, es nincs kiut szamomra ebbol a helyetbol.

Nem akarlak vadolni erte, mert biztos nem tudatos. Csak remelni tudom, hogy A megoldas meg szamomra alighanem az lesz, hogy egyaltalan nem fogok kommentelni - az amugy jo kis kontemplativ gyakorlatnak hangzik: lenni hagyni azt, ami van, bizakodva, elszenvedve, anelkul, hogy befolyasolni akarnam... (es jo sok ido is megtakarithato vele... :)

Most majd az jon, hogy "megint menekul!", mert "nem birja elviselni a visszajelzest, a kritikat!", "nem tud nyiltan kommunikalni" (mint altalaban a papok) - nincs ezzel semmi baj! Probaltam delelott irni, hogy ne zavarja az almaidat es ujra epitheto legyen az egesz vedelmi mechanizmus. Mindennyiunknal a mukodokepesseg a legfontosabb - en is ezert megyek most mindjart dolgozni... Estere a Te pancelodon sem lesz mar egyetlen repedes sem.

Ez az iszapbirkozas nem visz sehova.

@Hermes the God in Yellow: sok megfontolando van abban, amit irsz... :) Persze tulertekelsz (egy kicsit "timeo danaos..." erzesem van), amikor ilyeneket irsz "hozzád, mint a katolikus "literati (士大夫)" elit tagjához és buddhizmus-szakértőhöz azt tartanám méltónak, ha az efféle dolgokra allokált időt például neylvtanulással töltenéd, hogy a buddhista szövegeket és számtalan kommentárjaikat egyáltalán el tudd olvasni, ha már annyira érdekelnek."

Legfeljebb csak annyit mentsegemre, hogy nyelveket tanulni tenyleg szeretek, szoktam is meg (azt is kicsit rossz lelkiismerettel). Bar a komolyabbakhoz (mandarin, pali, szanszkrit) mar tul oreg vagyok; ez megmarad a Te privilegiumodnak.

Viszont Harari utolso ket konyvet hangoskonyvkent "olvastam" idomegtakaritas vegett (meg mert tenyleg nem olyan komolyak azert), viszont nagyon szorakoztatok!

Vegul pedig mar csak - meg egyszer - Musto Peter (tudod, a kedvenc "gurum", santo subito! :) Egyszert (egy kicsit kajanul, de komolyan) azt talalta mondani egy valodi buddhizmus szakerto rendtarsunkrol, hogy "ha igazan erdekelne a buddhizmus, akkor nem konyveket irna rola, hanem meditalna... ("ulne", ahogy o mondta...) Azt meg en is probalok. Melyhez hasonlo jokat...! ;)

De
pacsy 2020.09.15 09:25:42
@cédrusliget: Nagyon koszonom - ujra csak - amit irtal!
En most csak a magam neveben kerek bocsanatot - mindenkitol itt.
  A hit fejlődésének lehetősége, illetve e fejlődés lehetséges szakaszainak gondolata korántsem volt idegen a filozófusoktól. A gondolatnak már az ókorban megtaláljuk nyomait. Etikai munkájában Arisztotelész (384-322) utal arra, hogy az ember felszabadulása, belső szabadságának elnyerése három…..
Kétségtelenül létezik néhány olyan vers a szentírásban, amelyeknek nehéz megragadni a mai értelmét. Ez még az Újszövetség esetében is így van, habár itt relatíve kisebb időbeli távolság választ el bennünket, mai olvasókat a korabeli világtól (alig kétezer esztendő).…..
pacsy 2020.07.18 22:49:14
@jabbok: @mezeiviragtarsulas: Nem tudom, segit-e, ha ideirom, hogy a "coming out" fentebb nekem is banto volt. Eloszor azt hittem, itt vki tud valamit és ezért az utalas, de ugy latszik, nem.

Amugy pedig egy kicsit nekem is sok itt az itelkezes (ami nem jelenti azt, hogy helyeseknem a kollegam donteset). Csodalom viszont Mezeiviragot (es egy kicsit feltem is), hogy ilyen harciasan kuzd. Szerintem sok mindent kimondtal, ami igaz és amit en is szerettem volna, csak nem mertem.

Egyebkent pedig engem megrenditett, ahogy fentebb irtatok, hogy Matthaios meghalt. Nem tudtam... es ehhez nem is tudok most hozzászólni...
pacsy 2020.07.21 09:55:02
@Déli pályaudvar: "míg el nem jött Pacsy, és el nem mondta, hogy nincs baj, nem kell félni".

En nem mondtam, hogy nincs baj es nem kell felni.

(Es nem akarom leirni azt a szot, hogy "cinizmus" es hogy "rombolo ironia" az, amit nekem irtal, mert erre reakciokeppen - hogy ne marajd alul a vitaban - vissza fogsz tamadni hasonlo iteletekkel, amibol semmi jo nem tud kisulni..., de nagyjabol azt gondolom, hogy itt nem volna szabad igy kommunikalnod... Es most meg utoljara ezt le is irtam.) De lelked rajta - irj ahogy akarsz es ahogy tudsz!

@Pandit: Mindig orulok, amikor hozzaszolsz, nekem udito olvasni. Ezert is ijedtem meg egy kicsit, amikor fentebb azt irtad, hogy most Te sem ertesz egyet. De azten elment a tema es nekem sem volt erkezesem/energiam kovetni.

Azt irod: "Ha az a kérdés, hogy vajon hűtlenség-e amit Füzes Ádám tett, milyen fokú, egy ilyen tettnek milyen hatása van az ő és mások üdvösségére, mi a baj ma a papsággal, mi lesz a hívekkel, ki milyen mértékben felelős, mi tudna eligazítani és megerősíteni minket és még sok sok kérdés ami adódik, akkor ezekre a kérdésre nem lehet az a válasz, hogy nem tudjuk, ez mindenkinek a lelkiismeretén múlik, a szíve mélyén mindenki tudja mi a jó stb."

Rendben, ha szerinted nem lehet ez a valasz, en tiszteletben tartom. De szerintem legmelyebb ertelemben tenyleg nem tudjuk, nem? Ezert is nem szabad itelkezni. Persze jogi szinten lehet iteletet hirdetni (egyhazjogilag is!), sot az eset erkolcsisegerol is szabad itelkezni (a kovetkezmenyek, a korulmenyek, a szandek es a tett sulyanak lehetoleg arnyalt figyelembe vetelevel), ez mind rendben van. De lelki-spiritualis szinten szerintem tenyleg nem szabad itelkezni, mert ott egyedul Isten illetekes. Nagyjabol Jezus Krisztus is erre utalhatott a hegyi beszeben - szerintem. Mert csakis Isten lat minden szempontot, ezert az Itelet az o dolga. (A lelkivezeto feladata pedig szerintem Isten kepviselete. Ezt egyebkent pragmatikus indokbol is mondom, mert az a tapasztalatom, hogy a turelmes es jot feltetelezo attitud a valtozas/megteres valoban egyetlen es legfontosabb feltetele. De a blog nem lelki vezetes, es, mint korabban kiderult, az elvekben sem sokan fognak velem egyeterteni; es ez talan nem is baj: hosszatartozik az elethez (ami elvileg pluralis). (Persze attol lehet fajdalmas, mint mondjuk itt nemely hozzaszolast olvasni.) De errol mar volt szo itt egy korabbi bejegyzesben (amit talan az osszes irasom kozul az egyik legfontosabbnak es legjobbnak tartok, fuggetlenul a fogadtatasatol). Akinek van ideje, erdemes belenezni a vitaba is: jezsuita.blog.hu/2017/01/04/lelkivezetes_elvarasok_nelkul ).

Amit pedig ebbol a vitabol megertettem, diohejban, hogy ido kell, amig kicsit mindenki kimondja, hogy mi fontos neki, es akkor egyszerre megszulethet valami szep es gazdagito, peldaul egy olyan legkor, amiban meg akar a sajat hibat vagy gyengeseget is el lehet ismerni.

Otharnak - amennyire en latom - az volt fontos, hogy minel tobb ember radobbanjen, hogy mekkora kulonbseg van huseg es hutlenseg kozott, es hogy az Egyhaznak a husegrol kell tanusagot tennie es arrol, hogy az elheto, es nem szabad elbizonytalanitani a hiveket. Jabboknak pedig, ha jol ertettem, hogy valaki ne onigazolassal keressen mentseget/felmentest onmaga szamara, anelkul, hogy elismerne, hogy hibazott, es hogy minden pasztor feladata felelosseget vallalni a rabizottakert (es nem aldozatta tenni oket). Mezeiviragnak meg, hogy ne itelkezzunk elhamarkodottan. (Most majdnem azt is ide irtam, hogy "szerintem ezekben egyebkent nagyjabol mindannyian egyetertunk", de nem akarok olajat onteni a tuzre... :) En mindenesetre a fenti szempontok mindegyiket ervenyesnek tartom es ezek nekem is fontosak.
A felmérések szerint az internethasználók naponta átlagosan 70 percet töltenek a YouTube-on. Ez ugyebár több mint egy óra – ami óriási szám! Különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez az idő általában haszontalan rövidfilmek nézegetésével telik. No, persze, nem azt akarom mondani, hogy csak „hasznos”…..
pacsy 2020.03.10 09:32:54
@puccini: ugy erzem a rakciojabol, hogy duhos, hogy fel van haborodva es nem ert egyet az olasz puspokok dontesevel. (De lehet, hogy tevedek...) On mashogy rendelkezett volna a helyukben?
pacsy 2020.03.11 12:58:16
@puccini: igy en bizony nem tudok eligazodni... Az elozo kommentjebol azt sejtettem, hogy helyteleniti a (velhetoen virologusokkal valo konzultacio utan kiadott) allami rendelkezessel egyuttmudoko egyhaz reakciojat; most pedig, mintha azert "ertetlenkedne" / azert tamadna a papat, mert az egyhaz karizmatikus kuldeteset hangsulyozza a racionalis rendelkezes elleneben. De lehet, hogy nem is tamadja a papat, csak en latom ezt bele. Szoval nem tudok eligazodni ezeken a rovid, odavatett megjegyzesein.
Az utóbbi időben sokszor találkoztam azzal – és számos tapasztalatot szereztem arról –, amit katolikus körökben általában „megosztásnak” szoktak nevezni. Arról a tapasztalatról van szó, amikor felnőtt emberek személyesen vagy közösségi szinten feltárják egymás előtt a személyes dolgaikat, kimondanak…..
Valamit az időről és Jézus Krisztusról szeretnék mondani; az újév jó alkalom erre. Arról, hogy ebben az emberi történelemben Jézus Krisztus a reménységünk. A naptári év fordulója a számadás ideje: sokan visszanéznek ilyenkor az elmúlt esztendőre, és szokás előre is tekinteni. Sokan terveket…..
pacsy 2020.01.19 20:18:56
sziasztok, Mindenki!
www.youtube.com/watch?v=34xIbKkNVCg
ezek csak kiegészítésül a témához (angolul ugyan...)
ez meg egy gyönyörű rövidfilm jezsuita papszentelésekről:
www.youtube.com/watch?v=PW4u_lTl7eY
Remélem, nem hangzik szentimentálisan, és nem is vétkes elbizakodottság, ha azt mondom: úgy érzem, engem Isten már anyám méhében kiválasztott, hogy papjává tegyen. Persze azért elég kacskaringós út vezetett eddig a belső világosságból fakadó felismerésig. Három rövid mozzanatot szeretnék elmesélni,…..
Az alábbiakban egy sor gyakorlati tanácsot szeretnék megosztani veletek, amelyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy egy idegen kultúrában „elfogadható vendégekké” váljunk. A tanácsok nagyrészt személyes tapasztalatból származnak, bár összeállításukban a brit missziológus Anthony J. Gittins néhány írása is…..
  A minap a tíz szűzről szóló evangéliumot olvastuk (Mt 25,1-13) a szentmisén, és nekem kellett prédikálni. Hogy a szövegkörnyezetről is mondjak valamit – ami ugyebár mindig fontos a kommunikációs helyzet megértéshez –, az eset fiatal jezsuiták egyik közösségében zajlott. Szóval csupa férfiak…..
  Egyszer valakivel lelki beszélgetésben előjött a szentségimádás kérdése. Az illető arról kérdezett, hogy az meg egyáltalán mire jó… Minek ülni a kitett oltáriszentség előtt, vagyis pontosabban, minek kitenni az Urat az oltárra? Hogy láthassuk? De mit ad hozzá az imádsághoz, ha nézzük is?…..
Tudjátok, mi a legnehezebb a szerzetesi életben? Talán nincs mindenki azonnal tisztában vele, esetleg maguk a szerzetesek is elbizonytalanodnak a kérdés hallatán. (Hisz’ annyi nehézség van... :) Én ezt egy apácától tanultam, abban az időben, amikor még nem is voltam szerzetes. Szóval, biztos…..
  A napokban történt, hogy egyik előadásom után odajött egy mexikói teológushallgató: „Tudja, atya – kezdte –, a mi országunkban a teológiának amolyan ornamentika szerepe van. Díszítőelem. Arra használják, hogy alkalmanként felékesítsék vele a politikai szónoklatokat és ünnepi beszédeket. Hamis…..
  Nőnap alkalmából megrendítő tanúságtétel hangzott el az olasz elnöki palotában. Stefania, egy fiatal emigráns nő mesélt az életéről: arról, ahogyan sikerült kiszabadulnia a prostitúció fogságából, és újraépítenie az életét. A hallgatóság között az első sorban ott ült Sergio Mattarella elnök is,…..
Ismeritek, melyik az az öt jellemző kijelentést, ami papok szájából általában nem szokott igaz lenni? Elárulom. Az öt mondat így hangzik: 1. „Rövid leszek.”; 2. „Imádkozom érted.”; 3. „Otthon felejtettem a pénztárcámat.”; 4. „Ó, az csak egy ajándék.”; 5. „Ő pedig az unokahúgom...” :)..
Sokan hatalmas áldozatokat vállalnak, pénzt, időt és fáradságot nem kímélve messzi utazásokra vállalkoznak, hogy méltó pályamunkával, kiváló fotókkal jelentkezhessenek a National Geographic fotópályázatain. A nagy presztízsű folyóiratba valóban csak a legjobb felvételek…..
A tanító egyház feladata hasonlít az evangéliumi példázat házigazdájának ténykedéséhez, aki kincseiből újat és régit hoz elő (Mt 13,52).  A pápai tanítóhivatal esetében természetesen fontos hangsúlyozni a tanbeli folytonosságot, ám kétségtelen, hogy olykor lényeges hangsúlyeltolódások is történnek.…..
„Megengedek magamnak egy tanácsot, bocsássatok meg nekem: sose veszekedjetek a gyerekek előtt. Soha!” Ferenc pápa ezeket a szavakat a múlt vasárnap mondta, amikor az egyház Jézus Jordán folyóban való megkeresztelkedését ünnepelte. A pápa ez alkalomból a Sixtus-kápolnában…..
Alább a magyar jezsuita Jálics Ferenc egyik írását adjuk közre. A világ egyik ma élő legjelentősebb lelki tanítója, több mint húszezer embernek adott személyesen kísért lelkigyakorlatot. Írása az imaélet fejlődéséről szól, ezt a jelenséget az egyház szemlélődő imahagyományának folyamába állítja..
pacsy 2018.12.04 16:11:27
Ha hatralepunk egy kicsit, es tudjuk valamelyest tavolsagbol szemlelni az esemenyeket, azert erdekes, ami itt tortenik. Magamrol fogok beszelni, bar lehetne masok vedelmeben is. Mert hat ugye - nem nagyon szepitve az esemenyeket - engem itt 359 like, es egy olyan cikk alatt, amit nem en irtam (de amivel egyetertek), szepen nyilvanosan "12 duhos ember" keresztre feszitett. Akik raadasul (efelol nincs semmi ketsegem!) mind elkotelezetten keresztenyek es a legjobbat akarjak nekem. (Egyikuk, Jabbok, meg csak nem is haragszik ram...)

Csak ez a joakarat, ez a szeretet es nagyrabecsules nem megy at valahogy, es a modszer sem OK.

Illetve, hadd pontositsak, nincsenek 12-en, valojaban csak kurolbelul 4-en, 5-en. Azonban annyira elkapta okat a dinamika, hogy ez mar azok kozul is zavar nemelyeket, akik pedig vegkepp nem szoktak a vedelmemben megnyilvanulni, most megis fontosnak ereztek. Vigasztalhatnam magam azzal, hogy itt mar maga Jalics is megkapta a magaet, csak engem konnyebb szidni, de nem nagyon vigasztal... Mert hat azertigy is maradtak elegen, akik tovabbra is a legnagyobb joindulattal (amit abszolut nem ketlek) tovabbra is "olvassak" a gondolataimat, elemzik a (feltetelezett) erzelmeimet es motivacioimat es kovetelik, hogy kerjek bocsanatot, mikozben (tudom, hogy akaratlanul - vagy legalabb is erosen feltettem magamban ennek feltetelezeset) nagyon melyen megbantanak es papi letemben megsertenek. Ugyanok mindekozben minden ellenvelemenyt lesopornek az asztalrol, es ha jol ertem (legalabbis hallgatolagosan) azt feltetelezik, hogy az ket sorbol kiolvashato, hogy valaki mikor kerdez gunyolodva es mikor kerdez komolyan (ez megint Jabbok, bocsanat, pedig ne megyedul rola van szo).

Ettol tonkrement a blog, ellehetetlenult a beszelgetes. Meg sok mas dolog is eszembe jutott, hogy megirom, de kitoroltem, mert nem hasznalna: duhos vagyok es sertett - ilyenkor nem is volna szabad irni. Szinvonalban lassan ott tartunk, mint a KV (ahol lehet a papat is gyalazni - erre celoztam fentebb, nem arra, hogy Matthaios ezt tette volna, o fonomabb annal).

Azon tunodom, mit tehetnek. Ha ismet bocsanatot kernek (ezen a blogon eddig biztos, hogy en tettem meg ezt a legtobbszor), az talan egy valakit kielegitene, masnak viszont csak olaj lenne a tuzre... (Akkor kezdodne az, hogy "ez nem hiteles", amibol pedig nincs kiut..., ajjaj!) Ez tehat nem megoldas. Ha viszont ezentul mindenre csak bologatok, amit rolam es masokrol irnak, akkor ezzel csak bebetonozom a "12 duhos ember" poziciojat. Ha viszont hozzaszolok, peldaul magam mellett ervelni kezdek, ujra nekem rontanak, izekre szednek, inkvizicio ele ideznek. (Micsoda vilag, te jo eg...!) Az jut csak eszembe, hogy ismertem egy spiritualist, aki mindent es mindenkit kepes volt elviselni. Az o hatasara akkor - evekkel ezelott - azt fogalmaztam meg magamban, hogy minel nagyobb valakinek a kulonbsegeket elviselo kepessege, lelkileg annal erettebb - annal inkabb el szemlelodo eletet... Vegul is ehhez hu maradok akkor, ha nem futok most a bloggazdahoz segitsegert, hogy tiltsa ki a rendetlenkedoket, zarja be a blogot, szolgaltasson igazsagot... Igen, ez jo lesz: az elviselesben, a szeretettel valo elszenvedesben probalok maradni. De - lam csak, nem vagyok valami elorehaladott a szemlelodo eletben... - teljesen szo nelkul azert megsem birom hagyni a dolgokat. Talan megis reagalok egy-ket eszrevetelre. Meg nem jarok ott, mint egy bolcs baratom, aki ezen a blogon csak a posztokat olvassa, a kommenteket pedig elvbol nem, soha! Meg en is eljuthatok idaig...

Hat akkor lassuk.
pacsy 2018.12.04 16:22:51
@jabbok: ha nem lett volna legalabb egy szemernyi igazsag abban, amit irtam, szerintem nem akadtal volna ki ennyire - ezek performativ dolgok.

Szerintem egyebkent az a baj, hogy itt nincs olyan legkor, ahol a masiknak akar legkisebb igazsagat is el lehetne ismerni, igy csak vagdalkozas, gyulolkodes lesz a "beszelgetesbol". Nem kene kolcsonosen abbahagynunk egymas elemzeset?

@matthaios: , a Veled valo vita fontos a szamomra. (Intellektualis beallitodottsagu embereknel - egy kicsit talan mindannyian ilyenek vagyunk ezen a blogon - az elvont velemenykulonbsegek gyakran eros indulatokat generalnak (az erzelmek pedig gyakran "racionalizalas" formajaban tornek ki).

Ha jol ertem - most nem keresem vissza, de igy emlekszem - lenyegeben ismetelten modernizmussal (historizmussal, relativizmussal, szoval lenyegeben eretnekseggel) vadoltal. Mindenelott szeretnem megkoszonni azt, hogy ezt semmi esetre sem rolam lemondva, nekem tobb eselyt nem adva tetted. De a targyra visszaterve:

A moderniznus - lebutitva - azt jelenti, hogy minden kornak megvan a maga igazsaga, az igazsagnak nincs allando tartalma, az radikalisan a kor fuggvenye. A II. VZs-ot modernizmussal gyanusitani eretnekseg vagy szakadarsag - tudom, hogy Te ilyet soha nem tennel. Engem csak igaztalan igy beskatulyazni, illetve csak akkor "igazsagos", ha egyedul a "tomizmust" vagy az ujskolastikat tekinted lehetseges teologiai allaspontnak.

En szelesebben ertelmezem az ortodoxiat (a papaval es a mai teologusok jelentos tobbsegeves egyetertesben), de azt ezen a forumon nem tudom bebizonyitani, hogy miert nem vagyok elhajlo teologus. (Viszont irtam errol eleg sokat magyarul is, egyhazi kiadok jelentettek meg).

Szoval, es roviden, szeretnem kerni, hogy ezt ne tedd tobbet. Nem csak azert, mert tiltja a blogszabalyzat, hanem azert is, mert ez itt egy nyilvanos forum es en nyilvanos egyazi tisztseget viselo ember vagyok. Ugyanez vonatkozik - ha szabad kernem - @Déli pályaudvar: -t es @khamul: is

(Khamul, Neked egyebkent koszonom, hogy belinkelted az egesz hozzaszolasomat: igy ugyanis mar jo szivvel vallalom amit irtam, mert sokkal arnyaltabb, mint a korabban kiragadott resz.)

Azoknak, akik ujabbak itt: kicsit okolom magam, hogy igy alakult ez a blog - de hat ki gondolt ilyen fekevesztett reakciora... Hadd meseljek el inkabb egy regi tortenetet. Belso dolog ez: fiatal papkent, sok-sok evvel ezelott, nekem nagyon megrendito tapasztalat volt, amikor rajottem: az emberek altalaban maguk is tudjak, hogy mi az, amit joggal ronak fel nekik. Gyontatoszekben, lelki beszelgetesekben elojon ez - meg gondolom meg ezer mas szituacioban, ahol biztonsagban (szeretve, elfogadva) erezzuk magunkat. A blog nem ilyen kozeg. Egesz eletemben halas leszek azert, hogy papkent sokszor megtapasztalhattam, es ma is megtapasztalom olykor, hogy a szivunk melyen ismerjuk magunkat. Kegyelemnek tartom, hogy hallhattam magabiztos embereket beszelni a bizonytalansagaikrol, eroseket a gyengeikrol, peldamutatokat az ellentmondasaikrol. mert minden siker mogott rengeteg szenvedes es kudarcok huzodnak meg, es erofeszites - rengeteg erofeszites, az egyik kedvenc peldam www.youtube.com/watch?v=1n4qyX1w-CU -, de errol nem lehet itt beszelni, mert alkalmatlan erre EZ a kozeg.

Nem (csak) mi vagyunk erre alkalmatlanok, hogy ilyen melysegeket kimondjunk ebben a kommunikacios terben, de maga a szocialis media ezen fajtaja is (erre celoztam fentebb - aki akarta ott is ertette). Nincs meg a biztonsagos legkor, a szereto elfogadas kozege. Mert ez itt egy nyilvanos forum, es nem javaslom, hogy itt akarjatok megelni az intimitas-igenyeteket. Ez ugyanis itt egy nyilvanos forum, ahova akarki beeshet, es a koztunk levo polemia tisztazhatatlan. (A joakarat es a jo feltetelezese sok mindenen segit, de nem feltetelezheto.) Itt a tamadasra vedekezessel, ellentamadassal valaszolnak, kulonosen, akinek nagyobbak az erzekenysegei, a sebei (mindannyiunknak van epp' eleg...). Abbol pedig csak bekemenyedes lesz, ellehetlenul az onreflexio, az oszinteseg.

Van egy uj film is, amugy a szocialis media korlatairol (es veszelyeirol), kar, hogy meg csak olaszul: Perfetti sconosciuti (Tokeletesen ismeretlenek). (Meg biztos sok mas is, csak en csak ezt ismerem...) Itt az elozetes angol felirattal: www.youtube.com/watch?v=kqX0-xn8j1g&t=1s

Kezdek berendezkedni arra, hogy hetente nezek be, felduhit es elkeserit a blog, raszanok egy kis idot, aztan ket nap alatt megint megnyugszom... Masokat megolelgetni nemigen van alkalmam, mint Illilnek :) hat csak a magam modjan probalom tovabb szeretni az embereket. Ne toltsetek sok idot itt!
pacsy 2019.01.07 11:41:20
@khamul: Matthaios nem "gyalázta" a pápát, ő sokkal intelligensebb annál (csak írt nagyon határozottan ellene) - kontextuálisan kell olvasni, bár Te ezt ne érted, nem baj.

én viszont idén nem olvasok kommenteket. Szerbusztok.
„Jobb nem menni templomba, ha valaki úgy él, mint egy ateista, gyűlöli a többieket és rosszat mond róluk. Ez botrány! Aki kereszténynek tartja magát és szentségekhez járul, annak tanúságot kell tennie a hitéről, és Isten gyermekeként élnie, testvérként, szeretetben, és valódi példát, nem pedig…..
Szent Benedek vagy Szent Ferenc? Vajon milyen modellt kell az egyháznak követnie? Mi lehet számára a jövő útja a mai világban? Nemrégiben két új könyv jelent meg, amelyek nagy feltűnést keltettek és rengeteg vitát is kiváltottak, az egyház körein belül és kívül egyaránt. Jó alkalmat kínálnak hát a…..
A Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros, érsek aláírásával, augusztus 1-jei dátummal közzétették azt a leiratot, amely újraértelmezi A Katolikus Egyház Katekizmusa halálbüntetésről szóló, 2267. pontját...
Ha nem hangzana túl nagyigényűen, azt írnám: az alábbiakban erkölcsfilozófiai, sőt erkölcsteológiai kalandozásokra szeretném meghívni a kedves Olvasót. Hogy elővételezzem: elgondolásom lényege, hogy létezik egy éretlen, archaikus erkölcsiség, amitől felnőtt korban is sokan szenvednek, viszont…..
pacsy 2018.07.12 14:37:52
Igen, a világot én sem szeretném egyszerűen barátokra és ellenségekre osztani, nem is szoktam. Az "ellenséggel" inkább arra akartam utalni, hogy vannak, mindig is voltak, akik gyűlölik az egyházat (bár ebben is van érték: foglalkoznak vele és komolyan veszik). (Meg persze az is előfordul, hogy valaki egy időszakában az életének gyűlöli, aztán meg beáll a szolgálatába. Pál apostol óta újra és újra megismétlődik ez - ismerek egy pár esetet személyesen is.)

Aki viszont az egyházat gyűlöli, az engem sem szokott elsőre szeretni. Elég gyakran megesett a múltban is (és nem kizárható, hogy megismétlődik), hogy valaki egyszerűen csak betör ide minden érzékenység nélkül, és - hogy is fogalmazzam tapintatosan... - nekem adresszálva lepakolja az összes dühét, kivérzett életsebét, frusztrációját. (Nota bene, azok közül is, akik az egyházon belül vannak, csak nem értenek velem egyet. Van egy egész blog, ami erre épül, "12 dühös ember" gyülekezete, egyszer vitatkoztam velük.) És ember legyen a talpán, aki ezt kibírja, ha elszabadulnak az indulatok... Ezért óvatosabbnak kell lennem, azt hiszem. Sokat cikkez arról a sajtó, hogy internetes fórumok és a média miatt öngyilkosnak is lehet lenni, mert az agyunk arra van huzalozva, hogy azzal az 50-60 emberrel, aki része a csoportnak, próbáljuk tisztázni a kapcsolatainkat, és az internet nem ilyen csoport, és a kapcsolatok nem tisztázhatók maradéktalanul. (Talán az életben sem...) Ez van.

Ez nekem csalódás, még akkor is, ha elég sokáig olvasom, akkor kiderül, hogy minden emberi közösség (még egy blogon is) képes moderálni magát és egy ponton túl megszólalnak kiegyensúlyozó hangok is (amiért fentebb nagyon hálás voltam).

De minden nem megy el. És nem tudom, hogy lehet-e ezt így folytatni moderálás nélkül. Mert szerintem a fentiek igazak az evangélium hirdetésére is. Jézus például nagyon megválogatta, hogy kinek mit tár fel Isten országa titkaiból, és általában nem szórta a gyöngyöket a disznók elé (bocsánat, a kép evangéliumi). A gazdag ifjút pedig egyszerűen "benézte", ha szabad így mondanom, mert először úgy beszélt hozzá, mint általában az tömeghez: a tíz parancsolat szintjén ("tiszteld apádat és anyádat, ne ölj, ne lopj, ne törj házasságot"). Aztán amikor hallotta, hogy ezt az iskolát már kijárta a fiú, kezdett el jobban, személyesebben odafigyelni rá: "Valami még hiányzik neked..." Benne történetesen csalódnia kellett... De az utolsó vacsorán - aminek elbeszélése a János evangélium majdnem két harmadát teszi ki - egészen direkt módon beszélt a belső tanítványi körnek (valószínűleg asszonyoknak is, ami pedig akkoriban hallatlan dolognak számított!). És ott olyan titkokat mondott, amikből ma is csak a szentek sejtenek valamit. (Találkoztam olyannal, aki sejtett, és az életének olyan hatása volt, hogy megtértek körülötte az emberek és aki egyszer is találkozott vele, sohasem felejtette el... Hát igen, ő nem "fejből" beszélt...) Nem véletlen, hogy az egyház féltve óvta az örömhírt - és óvja ma is, ha teheti - és kiküldte a katekumeneket a prédikáció után (a görög liturgiában lsd: "Az ajtókat az ajtókat..."). Szóval nem értek egyet azzal, hogy minden mindenkinek való. (És Jézust szép dolog példának hozni, de ha valami történetileg biztos, akkor az az, hogy nagyon sok ellenséget szerzett magának...)
pacsy 2018.07.12 14:49:07
Magyarázkodásképpen, még egyszer utoljára: engem általában nem élnek meg fennhéjázónak (bár erre nincs bizonyítékom) és eléggé biztos vagyok benne, hogy az itt kommentelők közül is kevesen vetnék a szememre, hogy "lekezelő" vagyok, ha beszélgetnénk. De hát írásban másként kommunikálunk... Belőlem például ilyenkor - úgy tűnik - előjön a "gyerek", aki biztonságban érzi magát, incselkedik, és kb. biztos a többiek szeretetében, ami aztán keveredik egy "szakmai énnel", a "teológussal", ami egyenként is bosszantó, de így együtt rendkívül visszatetsző, ezt kezdem észrevenni...

Főleg azoknak bosszantó ez - ugye, @Hermes the God in Yellow: - akik - bár az embert kérik rajtam számon - csak "a jezsuitát" látják bennem. Ami szerintem kettős mérce. De nem akarok többet vitatkozni, kösz, hogy az érzelmeidről beszéltél - így már sokkal jobban megértettelek. (Nekem olyan nehéz ez...!)

De elég műkedvelő pszichoanalízisből és a hamvába' holt beszélgetésekből!

Kedves @in satu: nagyon köszi, amit írtál, tényleg konstruktív volt és sokat jelentett nekem, tanultam is belőle. Igazad van, hogy nem értesz egyet azzal, amit fentebb szakmai gőgből/torzulásból írtam. Tényleg nem mondható el, hogy többet tud az, aki ismeri a fent sorolt szerzőket (és a többit), és "életének egy jelentős részét egy sajátos, és "belterjes" közegben tölti, mint mondjuk az egyszerű Pista bácsi, aki a természeti megfigyelésein, tapasztalatain keresztül szemlélődik, és tanul". Magam is prédikálok olykor erről, csak hát ugye... Mert nem az számít - ez teljesen világos! -, hogy ki kit olvasott és írt róla "egy tonnányi szakirodalmat" (és ez nem feltétlenül "irracionalizmus"!). Isten számít. Meg a kapcsolatok minősége, a szeretet áramlása, az élet szolgálata - ami jelentő pontokon ugyanaz. Szóval, be kell látnom, hogy ebben teljesen igazad van! (Csak vigyázz, mert itt racionalisták is vannak, akik szétszednek ezért...)

Igazából attól féltem a blogot, és azért "mentem neki" Matthaiosznak is, hogy a kommentekben egy olyan teológia kap itt kizárólagos szót, ami egy bezárt rendszerre redukálják a gondolkodást, ahol minden magasabb princípiumokból levezethető, mint a matematikában (illetve Gödel óta már abban sem...). Erre mindig lesz kísértés, és aki kicsit feszegetni próbálja a kereteket, arra mindig lesz, aki "relativizmust" kezd el kiabálni, de ez nem attól van, hogy tényleg baj volna, mert elveszítettük a mércét, hanem csak mert bizonytalanul kezdi érezni magát, és félti, hogy ettől összedől a hite/egyháza. Igy volt ez már a II. Vatikáni zsinat alatt és után is (ami nélkül az egyház ma kb. kicsiny integrista körökre szűkült volna le, ahelyett, hogy - mint ma - valódi globális fázisába lépett volna. De tudom, hogy ezek megint csak szavak, vitathatók - viszont ha Te ugyanazokat a tapasztalatokat szerezted volna, mint én, kb. ugyanígy látnád.

Na tessék, tárgyi dolgokról, az erkölcsteológia alakulásáról akartam írni, és röviden, mégis csak nagy általánosító szavak jönnek ki belőlem és személyeskedés. Remélem, hogy a blogon való beszélgetés során - "érintve a mélységeket" és "lemerülve" - nem sérülsz majd Te is annyit, hogy kiábrándulj a konstruktív párbeszéd lehetőségéből. De azt próbálom megfogadni, hogy - amennyire tőlem telik - félretegyem a prekoncepcióimat és "inkább bátrabban (akár megosztóan is, ha arról van szó)" nyúljak a témákhoz, és "majd ha esetleg valaki(t) nem teljesen ért(ek), legfeljebb kérdez(ek)." Tetszik, hogy azt írod: ez "szólhat arról is, hogy egymást építjük, gyakoroljuk, tanuljuk a szeretetet pl. azzal, hogy megtisztelem, felemelem a másikat, és így tovább. Nagyjából amúgy ez is történik, bár most elég sok kritikát kaptál, bízom benne, hogy ez nem kedvetlenít el, hanem esetleg kiráz a megszokott medreidből." Köszönöm!

Most mennem kell, jót is fog tenni... Áldott nyarat mindenkinek!

"Nem a sok tudással lakik jól a lélek, hanem azzal, hogy a dolgokat belsőleg ízlelje és átélje" (Szent Ignác, SJ)