Adatok
Archie525
0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
1856. A befejezetlen kölni dóm, tetején a több mint 300 éve otthagyott középkori daruval..
Ha körülnéznénk nagyszüleink vagy dédszüleink egykori konyhájában, biztosan találnánk, illetve rácsodálkoznánk olyan eszközökre, amikről nem igazán tudnánk megmondani, hogy mire is valóak. Azokban az időkben is próbáltak időhatékonyak lenni, mivel általában nagyobb családokra főztek.
Tehát…..
A hollandokról sokszor lehet hallani, hogy nem tartják sokra az udvariaskodást, pontosabban kissé sajátosan értelmezik. Mindez egy hír kapcsán jutott az eszembe, úgyhogy arra gondoltam, ma körüljárhatnánk kicsit ezt a témát, kibővítve azzal, hogy abban az országban, ahol éltek,…..
És ím, *dobpergés* elérkezett ez a nap is! Itt az ideje, hogy egy picit beszéljünk a menyasszonyok sötét oldaláról, azaz a Menyaszörnyekről!
Munkásságunk javarészt az esküvőre készülő menyasszonyok bátorításáról szól, mert hiszünk benne, hogy mindenkinek van egyénisége, és mindenkinek joga van…..
Archie525
2018.09.29 17:29:05
@szita szita péntek: Persze, nem volt rossz üzlet. De, főképp arra akartam kilyukadni, hogy az amik milyen jól jártak. Egyébként Ők is elég "csehül" álltak pénzzel, lévén a polgárháború után voltak. Mindegy. Akárhogy is nézzük, a baj az, hogy Én nem tudok ilyen jó üzletet "csinálni".
1914. Német harctéri tábori pékség Ypres közelében, Belgium..
A propaganda lejáratta, az emberek gyűlölték őket, ám mégis sorok álltak a boltjaik vagy a szállásaik előtt. Mi volt a hetvenes évek magánzóinak a titka?..
Archie525
2018.07.29 09:25:13
@martineden: Igaz amit írtál, de kicsit pontosítanám, hogy "hamar meggazdagodott". Egy maszek zöldséges igen, mert nem adott számlát és volt néhány trükje amivel a vevőket átverte. Nekem egy volt osztálytársam működött maszek zöldségesként, ő mutatta meg a trükköket. Így, valóban gyors volt a meggazdagodás. De voltak olyan maszekok is, akiknek nem egy "szezon" alatt lett meg a Ladára való. Az Én apám maszek építőmester volt, Budapesten társasházakat, Balatonon társasnyaralókat építtetett. Szakmunkásokkal dolgoztatott, ha kellett ő is beállt közéjük fizikai munkára. Én sokszor segítettem neki nemcsak a melóban (bár a szakmám más, épületgépész), hanem az adminisztrációban is. Mivel rendesen bejelentett emberei voltak (próbálta volna csak nem bejelenteni), le kellett jelenteni pl. az "SZTK" felé. A kerületi tanács felé az adóbevallást kellett elkészíteni. Mint olyan alakot, aki nem a szocializmust építi valamelyik vállalatnál, szerették behívogatni a tanács adóosztályára, "egyeztetni". És, mivel tervek, költségvetések alapján kivitelezett, természetesen mindenről számla kellett az építtetők felé. Szóval itt nem lehetett hamar meggazdagodni. Az tény, hogy miután beindúlt a vállalkozás, jobb körülmények között éltünk, mint Gizike az írógép mellett. (nem akarom a Gizellákat bántani)
Szóval voltak olyan maszekok akiknek tényleg gyorsan meglett a ház, nyaraló, voltak olyanok, akiknek ez több évbe tellett.
Szóval voltak olyan maszekok akiknek tényleg gyorsan meglett a ház, nyaraló, voltak olyanok, akiknek ez több évbe tellett.
Két hete láthattátok a MTI Fotóarchívummal közösen indított sorozatunk előző részét. 1959 olyan termékeny volt a színes fotók szempontjából hogy ebből az évből két részt is láthattok. Ugyancsak két hét múlva érkezik a következő év ami már az 1960-as lesz. Tartsatok velünk akkor is!
1959. október…..
Archie525
2018.07.05 20:39:48
@gigabursch:
Bocs, de nem. Valóban az 5 és 8-as kép ugyanaz. Siófokról Budapest felé, a 7. sz. főuton jobb oldalon.
Jelenleg is megvan, persze nem így néz ki. Sőt. A képen látható kútoszlop is már más volt, mikor párszor itt próbáltam stoppolni. ('60-as évek vége, '70 évek eleje) Néha sikerült, többször nem. Széplakon volt házunk, onnan vonattal jöttem Siófokig (azt hiszem 1,50 volt a jegy), az állomástól ide gyalogoltam. Általában a benzinkút kijáratához álltam, így a tankoló láthatott és ha fel akart venni, akkor nem az országút szélén kellett volna félreállni. És még láthatta is, hogy nem valami szakadt fazon stoppol. Egy alkalommal valaki már volt a kijáratnál, gondoltam megvárom míg felveszik, és addig bementem a kis presszóba. Meleg volt gondoltam legurítok egy sört. Na, itt ittam először Göcseji Barnát. Hát az valami fenséges volt. Nem is barna, inkább majdnem fekete volt a szine. Pikáns maláta izű, enyhén hideg, szóval lehetett nyelni. Annyira jó volt, hogy az emlék azóta is bennem él. Sőt. Annyira jó volt, hogy "bizonyos mennyiség" után inkább visszaslattyogtam a vasutállomásra és vonattal jöttem Budapestre.
Bocs, de nem. Valóban az 5 és 8-as kép ugyanaz. Siófokról Budapest felé, a 7. sz. főuton jobb oldalon.
Jelenleg is megvan, persze nem így néz ki. Sőt. A képen látható kútoszlop is már más volt, mikor párszor itt próbáltam stoppolni. ('60-as évek vége, '70 évek eleje) Néha sikerült, többször nem. Széplakon volt házunk, onnan vonattal jöttem Siófokig (azt hiszem 1,50 volt a jegy), az állomástól ide gyalogoltam. Általában a benzinkút kijáratához álltam, így a tankoló láthatott és ha fel akart venni, akkor nem az országút szélén kellett volna félreállni. És még láthatta is, hogy nem valami szakadt fazon stoppol. Egy alkalommal valaki már volt a kijáratnál, gondoltam megvárom míg felveszik, és addig bementem a kis presszóba. Meleg volt gondoltam legurítok egy sört. Na, itt ittam először Göcseji Barnát. Hát az valami fenséges volt. Nem is barna, inkább majdnem fekete volt a szine. Pikáns maláta izű, enyhén hideg, szóval lehetett nyelni. Annyira jó volt, hogy az emlék azóta is bennem él. Sőt. Annyira jó volt, hogy "bizonyos mennyiség" után inkább visszaslattyogtam a vasutállomásra és vonattal jöttem Budapestre.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én másfél évvel ezelőtt jártam Baszkföldön, nem lehetett semmit látni, érezni abból, hogy régebben az önálóságukért "harcoltak". De, ami érdekes volt, hogy a kisebb településeken, valahogy mégis úgy éreztem, mintha valami zárt társadalomba, zárt világba csöppentem volna.
Ez nem érvényes Bilbaóra, az olyan mint bármely európai nagyváros. Megszálltam Leitzában, (nem egy kis falu), a hotelben senki nem beszélt angolul. Attól függetlenül kedves volt a hölgy, semmi gond nem volt. Este, mikor a "főutcán" sétálgattam úgy néztek rám, mintha a holdról jöttem volna, de amikor bementem egy üzletbe egy kis nasiért, az eladó roppant kedves, szívélyes volt.
Szóval azt lehetett érezni, hogy ha nem is szívesen, de beletörődtek abba, hogy Spanyolországhoz tartoznak. Pont.