Adatok
Máshonnan hajótörött
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ez a blog annak köszönheti a létezését, hogy rájöttem, éveken keresztül olyan dolgokban hittem, amelyeknek köze nincs a valósághoz. Ez a felismerés vezetett oda, hogy kiírjam magamból az ezzel kapcsolatos érzéseimet, felismeréseimet. Akik az elmúlt hat évben végigkövették a fejlődésemet, azok…..
Máshonnan hajótörött
2018.07.17 19:22:01
A legnehezebb kívülmaradni bármiféle rendszeren, mert valamikor lemondtunk a saját életünk irányításáról és az évek alatt teljesen leszoktattak arról, hogy önmagunk döntsünk a saját életünket érintő dolgokban. Nem feltétlen ide tartozik a téma, de egyszer hallgattam egy interjút egy olyan szervezettel, akik elrabolt, vagy kamu munkaajánlattal átvert és prostitúcióra kényszerített magyar lányokat szabadítanak ki külföldről. Évekig tart, mire kinyomozzák a hollétüket, így sok idő eltelik, ami teljesen átkondícionálja a személyiségüket arra, hogy teljes kontroll alatt csak utasításokat hajtsanak végre. Ezek a lányok a hazahozataluk után egy átmeneti felszabadult örömöt élnek át, majd nem sokkal később kiderül, hogy az olyan egyszerű döntéshelyzetekben mint pl, ha két ételből is választhatnak, melyiket ennék szívesebben, nem tudnak dönteni! Ha szabadulásuk után egy ideig segítő szándékkal nem kontollálják őket olyan alapvető dolgokban, pl hogy mit húzzanak fel, mikor mit csináljanak stb.. akkor igen nagy a valószínűsége, hogy saját önszántukból visszaszöknek a fogvatartójukhoz. Hozzájuk hasonlóan a tizenéve börtönbüntetését töltő személyek is rettegni kezdenek a külvilágtól, ha a kiszabott büntetésük ideje hamarosan lejár. Valahogy a szekta tagok világképe is hasonló. A legnagyobb pokol közepén is elhisszük azt, hogy ez még semmi, a külső világ még ettől is csúnyább és félelmetesebb. Amiben vagyunk az igaz hogy pokoli szar, de legalább ismerjük.. A szektákból szabadult embereknek szerintem legnehezebb feladata a saját szempontú mérlegelés megtanulása és a saját döntéshozatal. A szektákban soha nem élt személyek alapvető mérlegelése ez: "Mi a legjobb nekem és/vagy a családomnak, közvetlen környezetnek, stb? Egy bármilyen szektába beillszkedett tagok így mérlegelnek: "Mi a legtöbb jó, a legtöbb ember számára XY tanítás szerint, és vajon hogyan tudok hatással lenni minél több emberre, hogy kedve legyen követni azt a filozófiát/vallást amit én követek?" A szekta otthagyása csak a fizikai kötelékek elvágása, de az éntudatot, mint különálló személyként való létezés fogalmát valahogy egy nagyon nehezen visszaszerezhető dolognak tartom. Már évek óta kiszabadult állapotomban is szinte csak azt keresem kinek lehetek a hasznára, hogyan tudnék másokat szolgálni (pl önkéntes szervezetekben) és bár tudom, hogy jogom van a saját szükségleteimhez, saját magam számára örömet okozó tevékenységekhez, mégis sokszor önző dolognak tartom megtenni azt amikhez kedvem van.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz