Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Pán Dóra

0 bejegyzést írt és 34 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kovács Gábor, a Bankár Holding alapítója, hetvenmillió forintos alaptőkével száll be a Buttler borászatba. Az új cég, a Gróf Buttler Borászati Zrt. továbbviszi a hasonló nevű kft tevékenységét. Az új cégben a Bukolyi családnak harminc százalékos részesedése lesz. A HVG…..
Pán Dóra 2009.07.19 08:01:29
@bocsard: félreérted, ez technikai jellegű, és meglehetősen szokásos a magyar földtörvényről talán hallottál? (1994. évi LV. törvény), annak 6.§ (1) így hangzik: "6. § (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzat és a közalapítvány kivételével - nem szerezheti meg."
Gondolom a föld magánszemély tulajdonában van, aztán utána már több lehetőség is van, bérlet (pl. 99 évre), stb -- de a lényeg, hogy (valszeg, bizonyosat persze nem tudok) nem a szóban forgó kft rendelkezik a fölterület tulajdonjogával, így érhető, hogy azért nem is fizet KG.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne volna hiteles, hogy ilyen olyan forrásból vásárol bort, szőlőt, stb, hiszen tervezhetően "saját", i.e. a tulajdonos? földterületén gazdálkodik.
Pán Dóra 2009.07.21 22:24:00
@muskotály küvé: nem kérdés: nem jó, legyen olyan, humorával egyetemben - na olyat én még nem ittam (kérdés: hogyan tudnád megállapítani?)
Belsőség Lószart, Mama! 2009.07.20 15:13:00
Úgy véli, bioetanollal a legolcsóbb autózni? Azt hiszi, a hibridek mentik meg a Földet? Vagy hogy a hidrogénhajtás hoz majd megoldást a jövő problémáira? Lószart, Mama! A sümegi vár tövében, a váristálló udvarán akadtam erre a nagy vastartályra, s mellette a gyanúsan…..
Éva (tőle jött a remek lapátkész; blogja itt) felvetése azért érdekes, mert a cím már annyira meggyökeresedett, hogy szinte fel sem tűnik az embernek a félrefordítás:The Remains of the Day: Valaki felhivta a figyelmemet, hogy ennek a filmnek a cimet A napok romjai-ra forditottak.…..
Pán Dóra 2009.04.23 18:30:56
Azt hiszem, ez esetben nem túl találó leiterjakab: a fordítás szvsz teljesen elfogadható (főleg mivel címnél más szempontok is vannak, ugye). Gondolkoztam, gondolkoztam, majd felütöttem a en.wikipedia.org/wiki/The_Remains_of_the_Day -t, ahol az "explanation of the title" ugyanoda lukad ki, valóban több utalás is van a címben, s csak az egyik a fentebb említett. Szóval ha mindent (legalább) így fordítanánk magyarra, okafogyottá válna leiterjakab.
A Robert Parker-féle Wine Advocate-ben egy osztrák vörös áttörte a bűvös 95 pontos határt. Kollaterális öröm számomra, hogy kékfrankosról van szó, és egy olyan termelőről, akit egyetlen kóstolás alapján is a legnagyobbak között tartok számon (honfiúi szívnek bónusz, hogy…..
A kormány Olaszországgal és Szlovákiával szemben is lépéseket tervez a tokaji bor és borvidék megóvása érdekében, adta hírül az MTI. Az olaszok ugyanis továbbra is használják a betiltott Tocai márkanevet, a szlovákok pedig a területi korlátozást nem tartják be. Marcinkó…..
Az AT&T akár 624 dollárt is fizethet az Apple-nek a 199 dolláros iPhone-ért - állítja Yain Reiner, az Oppenheimer elemzője. A merész megállapítás szerint a telefontársaság 325 dollárt fizet a 199 dolláros eladási ár felett, plusz még száz dollárt abban az esetben, ha az…..
Ezt a szöveget csak azért írom, hogy legyen mihez hozzászólni. Már ha van/lesz kedvük. Szóval, szerintem úgy van, hogy karácsonykor tényleg azt isszuk, amit megérdemlünk és ami arra érdemes. Én például most találtam ki, hogy mit: a Tokaj–Nobilis 2005-ös hárslevelűjét és…..
A Művelt Alkoholista Az év bora 2007.11.18 10:13:00
Egy időben makacsul tartotta magát a vélekedés, miszerint a Wine Spectator (a rossznyelvek szerint Wine Speculator) a rekláminput alapján köpi ki az év bora outputot. Az utóbbi években mintha kopna a bélyeg: a tavalyi és az idei sem borgyárból származik (bár a Casanova di Neri…..
Pán Dóra 2007.11.18 17:18:07
nem nagyon: ha még mondjuk spanyolo-t, portugáliát is ide számítjuk, akkor a világ borterületének, termelésének 95%-nál járunk.
Értelmetlen, persze, de a mindenféle szavazások bizonyítják, hogy igény van rá. Amúgy valamivel kevésbé értelmetlen, mint bejegyzésedből kitűnik:
1) alapvetően és bevallottan az amerikai piacról van szó, azokról a borokról, melyek ott kaphatók
2) a következő rosta, azok a borok, amelyeket az év során megkóstolnak a szerzők, szerkesztők különböző kóstolókon, stb, mondjuk 10-20 ezer. Ez is nagyon sok, természetesen, de nem elképzelhetetlenül sok.
3) Nyilván ennek nagy része rögtön kiesik, marad mondjuk néhány száz, esetleg egy-két ezer, ezeket pedig valamilyen sorrendben el lehet helyezni, ráadásul nem csak a pontszámokban kifejezett minőség szempont, nagyon helyesen, (nekem a pontszámoktól egyre libabőrösebb a testfelszínem), hanem az ár, a készített mennyiség, és a szubjektív tetszés. Így már talán elfogadhatóbb. A jól megfontolt üzleti érdekek természetesen ott munkálnak a háttérben, de nem valószínű, hogy direkt módon: a nagy tekintélyű és véleményformáló médiumok attól azok, amik, mert nem hagyják magukat nagyon direkt módon befolyásolni. Az indirekt összefonódásokról meg nem érdemes beszélni, mert az van, sőt, talán még szükséges is. Ha nem így volna, rögtön szagot fogna a "fogyasztó". Mert hogy az is emberből van.
Csak gondolj bele: miért éppen e blog a legolvasottabb magyar borcucc, s nem pl. a magyar vagy nagy vagy milyen borkönyv (ahol egy oldal x0.000 ft). Mert messziről szaglik, hogy azért fizetni kell.
Az amuva szerzőit sok minden miatt szokták fikázni a bejegyzésekben, de azzal a váddal még nem, vagy nem nagyon találkoztam, hogy lefizették volna őket - mert ez teljesen értelmetlen volna.
A pedroximenez azért szvsz nem említhető egy lapon egy tisztességes tokajival, annnyira másfajta borról van szó, sőt az már nem is igazán bor (erősített) - a tokaji sokkal-sokkal kifinomultabb, de mondjuk szivarhoz jó szívvel nem ajánlanám, agyonütné
Özv. Burgundi Sándorné kontribúciója a Gere-stílgyakhoz, de annyira szép, hogy önálló posztban is felhívnánk rá a nagyérdemű figyelmét: minden idők legellenszenvesebb magyar borászinterjúja (verzió: interjú minden idők legellenszenvesebb magyar borászával), avagy Garamvári…..
Pán Dóra 2007.02.27 21:13:44
Több mint megdöbbentő.
A hír eredeti forrása:
www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&cat=4&article_id=3581
A forrásról pedig: www.kreativ.hu/cikk.php?id=18451
itt olvashatni. Alkesz barátaink biztos ennél is jobban ismerik a médiahátterét a dolognak.
Garamváriról: jó pezsgő, és volt neki valaha egy mind ízileg, mind árilag kiváló szekszárdi cab franc 2000-ből (xy szövetkezettől vásárolt szőlő, én arra gondoltam, hogy a jég elverte a felét, azért lehetett olyan koncentrált). Többszöri vakkóstoláson verte vagy pariban volt gere kopárral (tizedárért). Na történt, hogy pár évvel később arra jártam, és megkérdeztem, van-e még: volt, vettem, de itthon ám kiderült, hogy a palackba valami iszonyú lőre került. Nem egyszerűen későbbi palackozás, teljesen más bor. Valahogy mostanában olyan gyerekeket szeret év borászának választani a "szakma", akik ilyesmmiben utaznak.
A fikázásért (mármint Lőrinc Gyuri fikázásáért...) javaslanám a fent nevezett úr borainak bojkottját. Nem mintha részemről ez túlzott nehézséget jelentene, csak a jelenlegi gyakorlatot szentesítené...
A délpannon "csúcsborokra" mostanában rájár a rúd. Bántjuk őket, mert elszaladt velük a barrik, az alkohol, az extrakt és az árképzés. A délpannon csúcsborok termelőit és lelkes fogyasztóit ez a szofisztikált panaszária a legkevésbé sem zavarja. Miközben az árak az…..
A Művelt Alkoholista Édes horror 2007.02.01 18:56:00
Miből gondolom, hogy még nem ért véget a borrendszerváltás? Talán abból, hogy vannak pincék, amelyek stabilan, évek óta palackoznak az átkosban kicsiszolt stílusú borokat. Közéjük tartozik a mádi Monyók família is, amelynek tagjai 1972-ben lökték a család szekerét a…..
Pán Dóra 2007.02.04 10:08:54
Kedves Sárfehér (és Benkő), a helyzet sajnos ennél sokkal bonyolultabb. Az igazság az, hogy a régi és új stílus dichotómia a valóság ideologikus leegyszerűsítése. Kiindulásképpen vegyünk egy jó minőségű, tehát 5, méginkább 6 puttonyos alapanyagot. Az erjedés december január folyamán kb. 2-3 hónap, de akár több is lehet, mindenképpen lassú folyamat (az „új stílus” esetében is). Miután kierjed, még mindig marad vagy 150-200 gramm cukor, a hideg pincében (bár nem minden pince folyamatosan elég hideg, erre még visszatérek) ez, plusz alkohol elég stabillá teszi/teheti a bort (nyilvan fontos az odafigyelés is). Ha nyáron is hideg a pince (valóban 11-12 fokos, ami nem mindig valósul meg), az egyetlen gond a párolgás lehet: a magas páratartalom mellett a víz nem párolog, viszont az alkohol igen, ha pl. darabon tartja valaki a bort, ráadásul sokáig, a párolgási felület megnő, az alkohol egy része elpárolog, és a bor újra erjedésnek indulhat, különösen ha a hőmérséklet 14-15-16 fokra emelkedik, hiszen leesik az alkohol a kritikus szint alá, nyilván az is kérdés, hogy mi a kiinduló alkoholszint, 11 vagy 13, 14, ami viszont élesztőtől, kiinduló mustfoktól, és természetesen borásztól stb függ. Az újraerjedés persze nem mindig kívánatos (pl. ha a primér ízeket meg akarja őrizni valaki), ezt el lehet kerülni a darabon tartás mellőzésével, kénezéssel (ami amúgy is szükséges) és hideg pincével, stb. Ha egy jó minőségű alapanyaggal indulunk és hideg a pince, és mondjuk a darabon tartást nem erőltetjük (ahogy nem feltétlenül volt szokás az aszú esetében soha, az élesztőhártyás borok esetében ez másképp van), a legfontosabb különbség a kén, amellyel a sok-sok hónapig tartó és tavasszal-nyáron újrainduló erjedést (inkább pötyögést) el lehet kerülni, ha újraindul az erjedés, máshogy is megfogható (hőmérséklet). Tehát még a minőségnél, sőt nagyon jó minőségnél vagyunk/lehetünk – Szepsy István 99-ig ebben értelemben „régi” stílusú aszút készített, jó minőségű alapanyagból, kevés kén használatával, valószínűleg picike újraerjedéssel, pontosabban rendkívül hosszú erjedési folyamattal, 2000-től némileg magasabb kénhasználatra állt át (persze az adott pince hőmérséklete rendkívül lényeges...) Ha tehát jó az alapanyag és a minimális feltételek adottak, azt nem „lehet” ebben az értelemben elrontani (azért sok minden egyéb malőr jöhet...) – viszont nyilván lehet frissebb stílusú és valamivel érleltebb stílusú bort is készíteni. Ebben az értelemben sok amúgy korrekt, vagy kiváló bort akár „régi” stílusúnak is mondhatnánk (nem mondunk). Amit viszont ebben a diskurzusban „régi” stílusnak hívnak, az más. Itt a kiindulási alapanyag minősége mindent meghatároz: alacsonyabb a mustfok (a szőlőről, a savakról és a botritisz minőségéről most ne beszéljünk, bár az igazi minőséget persze ez határozza meg). Ezért az erjedés után a maradékcukor is alacsonyabb, viszont ha az alacsonyabb, az erjedés nem áll meg, hanem akár 16-17 fokig is elmehet, ami azt jelentené, hogy gyakorlatilag nem marad cukor, nem lesz édes a bor, vagy kevéssé. Ezért az erjedést „mesterségesen”, alkohol hozzáadásával megállítják (mással is lehetne, de ez „tartós” stabilizációt biztosít). Vagy: megáll az erjedés télen, amikor hideg van, és tényleg sokáig ászkolják a bort, ráadásul darabon (ami viszont szükséges, hogy némileg lekerekítsék az élességet, vagy akár a tradíciókövetés vélelmezett követelménye miatt), akkor az alkohol elpárolog, beindul az erjedés, csökken a cukor, ezért még jó időben megint alkoholt kell hozzáadni, stb. Megjegyzem, az aszúnál, és általában az édes boroknál a stabilizáció mindig is gond volt, a magas cukor, magas alkohol, és az érlelés együttese persze képes lehetett ezt kezelni (tawny port, hordóban 10-20 évet eltölt, tengeren szállították, bírta a gyűrődést. Legnagyobb magyarunk lassan kétszáz évvel ezelőtt füstölgött sokat, hogy ezek a maradi magyarok nem hajlandók avinálni, alkohollal stabilizálni a bort! ami emiatt beindul, mire Angliába ér.). És igaz, hogy a kénhasználat a tokaji „hagyománynak” nem volt része, talán a 19. század második felében került Magyarországra, de nem nagyon találok erre forrást – és a stabilizáció a magas cukor, alkohol, érlelés tengely mentén történt a múltban (abban a múltban, amelyről elég keveset lehet tudni), illetve a szamorodni (száraz) mentén, amely a száraz fronton volt, egyre inkább ezt gondolom, a végterméke az alacsonyabb mustfokkal induló édes boroknak (csak egy adalék: az 1867-es Tokaj-Hegyaljai Albumban analitikai vizsgálatnak alávetett borok közül az egy-két puttonyosokban, [igen, akkor még az is volt], szamorodnikban az alkohol 14-15-17! A cukor pedig, ahogy vissza tudtam számolni, 10-20-50-60 gramm és nem több. A négy-öt puttyonyos aszúk esetében viszont alacsonyabb az alkohol: 10-13, és magasabb cukor, 100-200 g.) Amit elmondtam, abból persze az is következik, hogy a 3-4 puttonyos aszúk esete borászatilag sokkal komplikáltabb, azokból „régi”, tehát pici túlzással „teljesen” természetes, kézműves eljárással nem is lehetne nem száraz bort készíteni, a sok év érlelés alatt jó eséllyel szárazra, közel szárazra erjednének (100 gramm cukor=kb 6-7 alkohol) és ez igaz az édes szamorodnira is. Ilyen borokat csakis a borba „belenyúlva” lehetett/lehet készíteni (hogy a belenyúlás cukor, alkohol, kén, a hőmérséklet szabályozása és annak mi a megítélése, más lapra tartozik – ma azt gondoljuk, hogy egyes eljárások kíméletesebbek, a bor karakterét, hitelességét kevésbé befolyásolják és ezért elfogadhatóak, mások nem azok). Aztán nyilván ott van az az eset, amiről Benkő beszél, illetve ennek társai (a sűrítményről ne feledkezzünk meg!), a végpont – és ez máig élő gyakorlat, elég végigsétálni a helyszínen, 1 liter aszú ezer-kétezer forintért: gazdasági nonszensz volna tisztességes, ti. engedélyezett eljárások esetén. Tehát az új-régi inkább egy skála: a nem túl érlelttől (tehát ahol a két éves kötelező és az esetek nagyobb részében szükséges hordós érlelés hatását tompítja a szulfit, ami valóban reduktív közeg és egyéb tényezők, a palackérlelés ezt szvsz képes pótolni) az érleltebb és érlelésnek jobban kitetten át az avináltig (ami lehet akár korrekt bor is, a 72-es aszúk avináltak, ma ez nem engedélyezett, megítélés kérdése – mondhatnám: hitéleti kérdés) egészen a különböző módszerekkel elkövetett hamisításokig. Próbáltam a lényegre koncentrálni, sok minden ebből leegyszerűsítés, és néhol karikíroztam, de bízom benne, hogy a körvonalak követhetők és elfogadhatók. A lényeg: a régi/új ideológia, olyan mint a jobb/bal: érzelmileg elkötelezetté teszi az embert, viszont nem sokra megyünk vele.
Két magyar bortermelőt tüntetett ki egyszerre a Krakkóban szerkesztett Magazyn Wino. A borszaklap, amely online impresszumának tanúsága szerint mindnyájunk idolját, Jancis Robinsont is munkatársai közt tudhatja, az egri Lőrincz St. Andrea Györgyöt választotta az év emberének,…..
Nagyon készültem erre a kóstolóra. Túlságosan is. Régóta hallom öreg burgundi rókáktól, hogy ami itthon pinózás címszó alatt folyik, az alig van köszönő viszonyban az igazi burgundival. Ha mégis, akkor ezt Lőrincz Györgynek köszönhetjük. Bárhogy legyen is, én a tavaszi…..
Pán Dóra 2006.12.14 08:21:14
„én nem szoktam általam nem kóstolt borokról véleményt mondani, de még biztos lekorrektezni sem” – ha figyelmesen olvasod, akkor alapvetően az általam korábban kóstolt borok alapján általános tapasztalatokról beszéltem. Ha az írás hevében lapsus történt, és egy általam valóban nem kóstolt, ámde szuperlatív bort elintéztem a korrekt jelzővel, elnézést, bár korrektséget tulajdonítani valaminek látatlanban, talán bocsánatos bűn.
„4-8 ezerért is van nagyon jó comte armand” – minthogy kiderült, miről is beszélünk, a honlapon megnéztem: a két legolcsóbb PN Comte Armand 7500 és 7890. Igaz, matematikailag a mindkettő 4000 és 8000 között van, de talán helyesebb volna azt mondani, hogy kb. 8000. (Mégegyszer, az én fogalmaim szerint ez nem kevés pénz, persze azt el kell ismernem, ha a bor valóban olyan jó, akkor ez burgundiai vonatkozásban ár-érték aránynak nem rossz. A honlap szerint van még egy 3990-ért, de az Chardonnay). Továbbá tudjuk jól mindannyian, hogy a termelők alkupozíciója sokszor (főleg ha burgundiai az a termelő), erősebb, mint a kereskedőé, és bizony működik az árukapcsolás: csak akkor kapsz ebből a borból (ami jól megy, népszerű, könnyen és drágán eladható, vagy egyszerűen csak nagyon jó, bár nyilván mindennek Magyarország vs. burgundi bor vonatkozásában sok értelme nincs, merthogy ugye itthon a toplista élén nem ez áll), ha ebből és ebből is veszel hozzá. Persze lehet, hogy ebben az esetben erről szó sincs... ezt én nyilván nem tudhatom. És még annyit hozzá, hogy a borász általában pontosan ismeri borai között az erősorrendet és nyilván hülye lenne legalább hozzávetőleg nem így árazni őket... Amúgy a teljes kínálatot átböngészve valóban rendkívül nagy ügygonddal, odafigyeléssel, lelkesedéssel és hozzáértéssel összeállított lista. Amihez csak gratulálni lehet.
„Más: Burgundiában is lehet reálisat találni, de olcsóért gyémántot biztos nem.” -- Nyilván az a kérdés, mi a reális – én csak azt mondom, de ezt már sokadjára, hogy a realitás „kozmológiai állandója” itt Burgundiában más borvidékekhez képest éppen 2x. (Erre a legjobb bizonyítékot éppen az említett honlap árai nyújtják, ahol a botritiszes borokat leszámítva a Comte Armand borok minden máshoz képest éppen dupla áron forognak).
„Pont ez a kihívás, hogy megtalálni a csak saját területről bort készítő izgalmas embereket. Ha ezt a WS Decanter stb alapján teszed nem biztos hogy sikeres leszel.” -- Jómagam fentebb éppen arról beszéltem, hogy a franciák nyilván inkább otthon vannak, s jobban átlátják a terepet, továbbá a szemléletük is más, erre is hivatkoztam (Bettane-Desseauve és Guide Hachette), ha már valami, akkor inkább ez, mint WS-DEC, bár úgy globálisan nem vitatnám a hozzáértését a fentebbi lapoknak, mégha sokszor nagyon felületesnek tűnnek is (érdemes egy-egy kóstolási megjegyzést a Decanterben elolvasni, ez bizony nagyüzem) és hát nyilván ők is ki vannak szolgáltatva a nagy és tőkeerős és az adott piacon ezért jelen lenni és legfőképpen hirdetni (!!!) tudó cégeknek. Ezen túl viszont leginkább éppen a személyes tapasztalatról beszéltem, ha neked ez ilyen mélységig megadatott, nagyszerű.
„Megintmás: Persze sok GC és PC készül felvásárolt szőlőből, de ez a nagy cégekre jellemző, nem a kisebb érdekes borászokra. Ja és nem mindig a GC meg a PC a legfontosabb. Open your mind.” –- Nem ezt állítottam. Azt mondtam, hogy sok NEM PC és GC, vagyis alap és village apelláció-bor készül felvásárolt szőlőből, és hogy ez jellemző a nagy cégekre (a nagy cég alatt itt akár 10-15 hektáros birtokra is gondolni lehet adott esetben, tehát nem holmi mamutról van szó, hogy mások is értsék. Jellemzően a név felépítése saját termőterület alapján, sokszor PC kategóriában történik, mellyel részben párhuzamos a termékskála felépítése, ahol már a felvásárolt egyéb helyekről származó szőlőnek/bornak jut a főszerep. Ismerős képlet itthonról is? A földbirtokviszonyok okán pedig szinte mindenki -mindkét oldal- rászorul a felvásárlásra, nyilván más-más mértékben: van aki, abból él, és van, akinél ez csak kiegészíti a sajátot. Hogy Comte Armand vásárol-e fel, azt nem tudom, lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de mondjuk olyan túlzott jelentősége nincsen). Ez – mármint a felvásárlás - a PC kategóriára (a teljes termelés 12%-a, nem elhanyagolható mennyiség) is igaz, de valószínűleg csak marginálisan igaz a GC-re (akinek van, az már saját maga palackozza, hiszen akkora a hozzáadott érték.) Abban persze tökéletesen egyetértünk, hogy a GC és PC nem a legfontosabb és hogy van élet ezen túl, miért ne lenne? – szavaim nem hiszem, hogy bármiféle név- és cimkefetisizmust sugallanának, távol álljon tőlem. Mégis, kissé furcsán hangzik éppen Burgundia vonatkozásában, ami a terroir-alapú borászkodásnak talán a bölcsője (?), de bizonyosan a paradigmatikus megvalósulása (?) – ahol úgy 500 éve valóban figyelik az egyes dűlőket, kerteket (climat) és osztályozzák őket, - tehát ahol a dűlőbesorolásnak valóban sok száz éves folyamatos és máig élő története van: ha valahol, akkor itt van értelme a dűlő és terroir szavaknak. És ha netalán nem hinnénk ebben az egészben, ha mindezt csak egyszerű hókuszpókusznak, a vásárlók becsapásának, ravaszdi és álságos marketingfogásnak nyilvánítanánk, (különös egy álláspont volna éppen a club TERROIR-tól), akkor meg ott van a looping effect... Ouvre tes yeux...