Adatok
LorthNeeda
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Van valami törvényszerűség abban, amilyen életutat a legtöbb szoftvertermék végigjár. Vannak persze kilengések, egyedi jellegzetességek, de a szoftverevolúciós hullámvasút hullámhegyei és hullámvölgyei elkerülhetetlenül elérnek mindenkit, aki az IT iparban termékfejlesztésre adja a fejét.
Az egész…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Jól értem, hogy a költség racionalizálás mint egy fejlesztési cél, s a dobozosítás, vagy platform, mint erre adott megoldás szerintetek butaság? Csak mert a platform stratégiák olyannyira fontos részei a szakmai életünknek, hogy mindkét nagy, termékfejlesztési módszertant gondozó nemzetközi szervezet tudásanyagában jelentős teret kapnak.
A Business Case kapcsán felvetett problémát nem értem. Butaság költség és bevételi számokat rendelni a fejlesztések mögé? Mit sugalmaztok itt? Hogy csak úgy, érzésre fejlesszenek a cégek? Vagy arra céloztok, hogy vannak, akik nem jól készítik el a Business Case-eket?
A koncepció alkotás valóban rossz volna? Akkor a Persona alkotás, Divergent Thinking, Convergent Thinking, Problem-based ideation, Affinity Charting, Delphy, Brainstorming, NCM.. ez mind mind butaság? Design sprint? Buta maszlag?
Résztvevő cserebere. Igen, leírva jól hangzik, amit írtok. De sok, általam ismert cég esetében ez bizony arról szól, hogy igen, egyszerre kell biztosítani az árbevételt (jelen céljai) és a belső fejlesztéseket (jövő?). S a döntés valójában nem más, mint az ideális egyensúly megtalálása a kettő közt. Mit javasoltok? Hogy ne vegyék el az erőforrást fizetős projektre a döntnökök, cserébe inkább ne fizessenek bért a következő hónapokban? Láttam ilyet. Vagy hogy akkor - ha úgyse megy rendesen - inkább ne fejlesszenek? Láttam közelről ilyen céget is. Vagy hogy akkor mindenképpen vonjanak be kockázati tőkét, adósodjanak el még jobban, és próbálják kigazdálkodni a finanszírozás költségét, ami vagy sikerül vagy nem? Láttam ilyen céget is. Sok közülük csúnya véget ért ám! Sok közülük meg persze nem.
A helyzet az, hogy bár humor szempontjából továbbra is 10/10, de szakmailag ezt most nehéz hová tenni. Ami szokatlan tőletek.
Csak hát az van - tudom én - hogy a Mónika show receptje csábítóan egyszerű, és csábítóan sikeres: Fogj egy történetet, ami ismerős a célközönséged számára (legyen az párkapcsolati félrelépés, vagy éppen IT szoftverfejlesztés). Fogj néhány szereplőt (Megcsalt Mari, Csődör Csabi, Szerető Szilvi, buta főnök, kivénhedt architekt, junior hipszter fejlesztő) és mozgasd őket a kiválasztott történetben úgy, hogy közben tökéletes hülyéknek állítod be őket. Ettől aztán a nézőt / olvasót a "te jó ég, mennyivel jobb/okosabb/ügyesebb vagyok ezeknél", valamint a még sokkal károsabb "te jó ég, mennyivel jobban csinálNÁM mint ahogyan ezek csinálJÁK" érzés keríti hatalmába. A siker pedig meg is van, mert ezért az érzésért a közönség újra és újra vissza fog jönni.