BettyBlue 2018.11.21 14:10:09

@Ma Baker: A gender szakot speciel megszűntetik (most fut ki az utolsó évfolyam a TÁTK-n). Ha lenne költségtérítéses képzés, semmi gond nem lenne, azokat a helyeket simán fel lehetne tölteni. A CEU-n nem szűnik meg, de ott egyébként se volt állami támogatás rá. Az akreditációját szűntették meg, nem adhat ki egy egyetem magyar genderszakos diplomát. A CEU így aztán csak amerikait fog kiadni, amit nem lehet honosíttatni. Persze akarna ezzel a diplomával itt maradni a fene.

Mindenki másnak némi kiigazítás:

Érdekes, hogy a liberális fertő melegágyának tartják a gender szakot, miközben az oktatók tetemes része olyan témában kutat, amire nehéz lenne rásütni akármilyen politikai bélyeget. Ajánlom Gregor Anikóék legutóbbi kutatását az alsó-középosztálybeli nők problémáiról, úgy mint idősebb rokonok ellátása, sok túlóra, kilátástalanság, nem megfelelő munkamegosztás a családban. Most komolyan, ha ti is ebből a rétegből jöttök és ránéztek a saját középkorú vagy idősebb anyátokra, vagy esetleg néha elbeszélgettek vele a problémáiról, akkor ugyanezeket a dolgokat fogjátok megtudni róluk. Ezekben a témákban mégis mi a politika? Vagy ha arról írnak tanulmányt a kutatók, hogy a cigánylányok korán szülnek és bele vannak kényszerítve egy olyan szerepbe, ami miatt 40 éves korukra öregasszonnyá válnak? Szerintem ti nem láttatok még kutatási anyagokat gendertémában magyaroktól. Nem a transzok vécéhasználatáról szoktak cikkezni, és nem erre veszik fel a szánalmasan alacsony fizetésüket. Biztosan nem minden kutatás értéksemleges, de vannak olyan általános emberi értékek, amelyeknek már a kérdésfeltevésben meg kell nyilvánulniuk a társadalomtudományok területén. Ezek általános emberi és minimális tudományos értékek, nem liberálisak.

Jártam a TÁTK-ra, nagyon szerettem, voltak konzi tanárok is, sose került elő az ideológiai nevelés. Tény, hogy érzékennyé tettek az olyan témákra is, amelyekkel kapcsolatban a politika is meg szokott nyilvánulni, de ami átpolitizált, az attól még valid téma és lehet tudományosan vizsgálni.

Most egy másik képzésre járok az ELTE egy másik karára. Biztosan k*rvajól mehet a sora az egyetemnek, ha nincs pénz olyan licenszekre, amik nélkül nem tudnak elindulni a Phd-s kutatások, nincs labor, minden számítógép ezer éves, nincs elég terem és a kurzusok tetemes részét doktorisok viszik ismerten alacsony fizetésért. A tanáraim többsége nagyon korrekt, lelkes, ingyen és bérmentve segít bármiben. Amikor beszélgetünk velük privát helyzetekben, az egyetlen jótanácsuk az, hogy külföldön tanuljunk tovább és hátra se nézzünk, mert itt nem lehet se szakmailag előrelépni, se rendesen megélni. Kismillió kamupozíciót kell betölteni a szakmád csúcsán ahhoz, hogy meglegyen az a nettó 500.

Lehet a média tanszéket szidni, nem hinni a kommunikáció szakban, de azokat a kritikus elemzéseket, amelyekben a jobb- és baloldali média is megkapja a magáét, ha etikátlan, módszertanilag gyenge, csúsztat, még mindig leginkább a médiakutatóktól (pszichológusoktól, szociológusoktól, politológusoktól) lehet várni. A kommentekben hőzöngés nagyon nem ugyanaz a szint.

A CEU a legtöbb világranglistára felfér a top300-ba. Nézzetek rá esetleg más elemzésekre is, szakonként is. Több ismerősöm is végzett ott, a kanyarban nincs az ottani oktatáshoz képest egyetlen más egyetem sem a legtöbb szakon. Majd ha az adott szaktudomány legnagyobb nevei tanítanak értelmezhető mennyiségű kurzust (félévente ötöt végez egy hallgató, nem tizenkettőt, amire legjobb esetben is akkor készül fel az ember, ha a vizsgája előtt van pár szabadnapja) sok kutatással, utazással, angolul, kritikusan és önkritikusan máshol is, a magyar diákoknak is automatikusan kiutalják a saját kollégiumi apartmant (!), elengedik a költségtérítést és annyi ösztöndíjat adnak, amiből effektíve meg is lehet élni Budapesten, akkor majd lehet, hogy emelkedni fog a rangsorban a többi magyar egyetem is.

Lehet sírni, hogy aki libbant, az jobb, ha elhúz, de én szerettem volna maradni és agysérültekkel foglalkozni, de a képzésem során egy darab rendes diagnosztikai eszközt nem látnék, aztán mehetnék nettó 140-ért időnként tizenkétórázni, mellette meg fizethetném a szakképzésem díját és lehet, hogy a phd-t is. Diákmunkában is ennek a másfélszeresét keresem. De nem más területen akarok dolgozni, hanem ezen, mert elhivatott vagyok. Gondolom, ezzel mások is így vannak, akik akadémiai területen maradtak. El lehet őket küldeni máshová dolgozni, de magatokkal b*sztok ki, mert nem marad innovatívan gondolkodó, motivált, fiatal kutató vagy gyakorló szakember az állami területeken. Vagy ha marad, akkor a legjobbak mennek el, és a maradékból lehet válogatni.

BettyBlue 2018.11.21 15:41:40

@Gandosz: Az ELTE szakán többnyire szociológusok tanítanak. A gender studies egy interdiszciplináris szak, a képzési struktúrából is látszik, hogy a képzés főleg társadalomtudományos területre fókuszál: tatk.elte.hu/mesterszakok/tarsnemek Szóval persze, továbbra is lesznek ilyen kutatások szociológia szakon, de amíg valakit kevésbé érdekel a mesterképzése során egy csomó más kérdés, de a társadalmi nemekkel szívesen foglalkozna, addig erre a képzésre lenne igény. Az más kérdés, hogy ezzel ténylegesen mit lehet kezdeni itthon, főleg ilyen boszorkányüldözés után, ami a területet érinti.

A magasszintű egyetemi képzésnek szükséges, de nem elégséges feltétele a sok pénz. Minden rangsor más változókat és főleg más súllyal vesz figyelembe, de a diplomások későbbi elhelyezkedési lehetőségei, a publikációk száma és elismertsége, az oktatók minősítése és impact faktora azért mindig benne szokott lenni a szempontok sorában, ezekhez pedig csak részben van köze a pénznek. A CEU megteheti, hogy verseng a legjobb diákokért, és kevés fővel indítja a szakokat, mivel van pénzük rá. Az oktatás színvonalához hozzátartozik a felszereltség, a meghívott előadók szakmai rangja, a kurzusok naprakészsége, az oktatott diákok száma, és ebben a legtöbb egyetemnek elmaradásai vannak itthon. Nem csak ezek a fontos dolgok, de tömegképzésen, maradékelvű hozzáállással az egyetem részéről, rossz tárgyi feltételek mellett nem valósítható meg a magasszintű oktatás.

BettyBlue 2018.08.18 14:45:20

Pár dolgot tisztázandó: a legtöbb cégnél a recruiterhez kerülő pozíciók leírását a szakmai vezető/team leader készíti, vagy ő adja hozzá a paramétereket. Ha szerintetek irreális elvárásokat fogalmaznak meg egy pozíció kapcsán, akkor arról általában pont a szakmai vezető tehet, aki mindent szeretne egy személyben, olcsón és tegnapra. Dolgoztam recruiterként ezen a területen, elképzelhetetlenül sok egyeztetésünk volt ezzel kapcsolatban, és istennek se ment át, hogy aki az adott cégnek kellene, az nem létezik. Érdekes módon ezt a multik és a külföldi cégek vagy startupok értették meg előbb, a magyar középvállalkozások meg nem. Sírtak is, amikor a munkavállalóik leléptek, és nem találtak a helyükre senkit. Három pozícióra nem lehet egy embert felvenni, még teljesen átlagos fizetésért sem, mert ugyanannyiért el tud menni a jelölt játszótér-irodába, homeoffice-olni meg startupozni plusz részesedésért (ami vagy bejön, vagy nem, de a startup-felár elég általános).

Aki szerint a scriptírás meg a mobilapp a legalja a programozásnak, az nagyon sokszor a múltban él. Ma már senkit se érdekel, hogy te milyen különlegesen magas szinten értesz egy elavult technológiához, ha összesen öt ilyen szakember kell a magyar piacon (az mondjuk sok pénzért), és a hiányterület túlkínálati oldalára kerültél, mert az öt pozícióra száz korrekt szakember jut. Nem az informatikusokból van hiány, hanem azokból, akik ahhoz értenek, ami ma vagy holnap kell a piacnak, de ezekből tényleg kellene tízezer vagy több.

Nem hiszem azt sem, hogy mindenhová 5-10 év szakmai tapasztalat kellene. Kétéves főállással 23-4 éveseket helyeztem el senior pozíciókban, olyan fizetésért, amiből összejön a budapesti lakás két év alatt. Olyan friss technológiákhoz értenek olyan rálátással és erős belső motivációval, ami simán üti a magas munkamorált meg a rutint, mert abba majd belejönnek, de az újdonságokkal elboldogulnak egy-két hét után. Szerintem egy idősebb és tapasztaltabb szakember is simán megoldaná az új és változó környezethez való alkalmazkodást, a rutin is mellette szólna, ha nem lenne eltartott kisujjú, mindent jobban tudó, mindenkit hülyének néző, sokszor angolul se kommunikáló, szűkagyú barom. Aki kivétel, az meg betegre keresi magát. Csak hogy értsük a nagyságrendeket: egy 30 körüli, megbízható, önképzésre hajlamos szakember nettó millió fölött is tud keresni.