Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Tóth István dr.

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Stones-szal tinikorom kezdetén ismerkedtem meg. Tisztán emlékszem, az Angie volt az első szám, amit hallottam tőlük, és hősszerelmes kamaszként telibe talált a dal. Rögtön beszippantott a gördülő kövek zenéje. Néhány évvel később volt szerencsém elcsípni őket a Népstadionban, a hőségriadó idején.…..
Tóth István dr. 2018.06.13 21:31:02
Mi, Csucsu barátommal a szervező iroda által indított 5 busz egyikében ücsörögtük végig a mintegy 8 órás utat, ami aztán a soha ki nem vesző magyar mentalitásnak hála, visszafelé még több időbe telt. De sem ez, sem a buszon tapasztalt közönyös hangulat, sem a nyakig érő sár nem feledteti azt az érzést, hogy módom volt Mick Jagger és bandáját még infúziós tű nélkül látni, hallani a színpadon. (Semmi kétségem, ha ilyen kezelésre szorulnak, az sem lesz akadály.) Jagger mozgása kicsit talán visszafogottabb(hiába, az idő előrehaladtával komolyodik), hangjának dinamikája azonban a régi. Keith Richards mit sem változott,Charlie Watts arckifejezése pedig, mintha azt mondaná:"Fiúk,én ezt,már nagyon unom, de szeretlek benneteket, és addig csínálom, ameddig ti. Nekem úgyis csak ücsörögnöm kell."
A fény-és képeffektek mesteriek-talán a mai generáció számára fontosabbak, mint nekünk, akiknek annak idején elég volt a bakelit lemez is, hogy ez a lázadó banda hatalmába kerítse.
Annál meg talán nincs felemelőbb érzés(csöppnyi irigységgel fűszerezve) amikor a "Szimpátia az ördöggel" első taktusai után szlovén fiatalok csoportja huhogással válaszol a huhogásra, majd angolul énekel Jagerrel.
Egyébként is meglepődve láttam-én, aki hozzám hasonló korú ősz, botos és botnélküli emberekre számított-, hogy rengeteg fiatal és középkorú verődött össze, fejezte ki csodálatát apjuk, nagyapjuk nemzedéke iránt.