Regisztráció Blogot indítok
Adatok
laura96

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Olvasod a blogot, de van olyan kérdésed, amire még nem kaptad meg a választ? Nosza, tedd fel a kérdést, és én megpróbálok válaszolni rá! Vagy kommentben, vagy akár egy teljes bejegyzésben! Kérdésre tehát fel! Üdv, Macska-fogó LEGYÉL PÁRTFOGÓ! Kérlek, ha tetszett egy cikk, vagy rendszeresen…..
laura96 2018.06.10 22:53:46
Annyira örülök, hogy rátaláltam a blogra! Nagy krízishelyzetben vagyok / vagyunk a családdal :( Reménykedem a gyors válaszban, mert minden perc számít.

Budapesten élünk, Kecskemét közelében (Tiszakécske) van nyaralónk, ahova néha lejárunk. Idén ezen a hétvégén voltunk először. Mindig jönnek cicák a házhoz, elég elhagyatott az a környék, illetve, rengeteg az állat, de a macskákat nem olyan háziállatnak tartják, mint mi otthon, amit mindig szomorú látni. Akit tudunk, megetetjük, megszeretgetjük (ha engedi, de erre kevés volt a példa - eddig). Kutyussal mentünk, aki szereti a cicákat, otthon van már 3 cicusunk, akikkel imádják egymást. Szóval a vidéki cicust sem bántotta, és a cica sem félt tőle. Először azt hittük, hogy egy kölyök, annyira vékony és picike volt. Amikor elkezdtük simogatni, akkor vettük észre, hogy terhes. Lesokkolódtam. Nagyon vékony, nagyon keserves volt. Adtunk neki ételt, és meglepetésünkre nagyon barátságos volt! Egész este velünk volt a teraszon, felfeküdt mellénk, hozzánk bújt, beleült az ölünkbe, dorombolt, éjjel se ment el.

Péntektől vasárnapig ez így ment, nagyon sokat hezitáltunk, hogy hazahozzuk -e. Annyira barátságos, és az egész helyzet annyira különleges volt. Úgy éreztük, hogy nem csak az etetés miatt jön oda hozzánk, hanem, mert vágyik a szeretetre. A lakásba is bejött, mintha már évek óta köztünk lenne, mintha jól ismerne minket. Hihetetlen volt. Persze a kevésbé érzékeny személyek (apukám) szerint túlgondoljuk, és ő nagyon is jól megvan ott.

Rengeteget beszélgettünk arról, hogy mi legyen Mollival (mert így neveztük el). Ma reggel muszáj volt hazajönnünk, és a cicát akkor pont nem találtuk. Ha ott lett volna, nem bírom ki, hogy ne hozzam el. Azóta folyamatosan sírok. Írtam egyébként 3 cicamentős szervezetnek is a környéken, kettő visszaírt, de nem tudják őt befogadni. Félünk, hogy ott éhen fog halni, a kölykeivel együtt. Természetesen hagytunk ott neki ennivalót, és egy kis kuckót is, ahol aludhat, de megszakad a szívem.

A kérdésem a következő: Mivel tennénk jobbat neki? Ha elhoznánk, vagy ha nem szakítanánk ki a környezetéből? Nagymamám hozott már onnan haza egy cicát, akit ugyanígy megsajnált, és Budapesten nem sokkal később egy szomszéd kutya áldozata lett. Ő ezért nem akarja elhozni. Fél, hogy megzavarná őt a környezetváltozás, és csak rosszabbat tennénk vele... elütné egy autó, sok a veszély. És persze az, hogy terhes. Hova szüljön? Kertes házban lakunk, ha szülne, biztosan elmenekülne, elbújna. És nem tudjuk, hogy hogyan reagálna akkor ránk. Tanácstalanok vagyunk.

Visszamennénk érte holnap, próbáltam ezért ilyesmi cikkeket keresni, hogy szabad -e megbolygatni egy vidéki macskát. Mert ahol most él, az puszta, ott hatalmas szabad területe van. Bár Budapesten a kertvárosban lakunk, azért az nagyon furcsa lenne neki. Persze az éhenhalásnál minden csak jobb lehet. És a kicsinyeinek is szebb életre van szükségük. Nagyon szomorú vagyok, nem tudom, mi a helyes döntés. Félek, hogy rosszabbat teszünk neki, ha elhozzuk.

Előre is köszönöm a segítséget!!