Adatok
Zizi87
5 bejegyzést írt és 35 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Közel négy hónap. Hét szerelő személyes látogatása. Megszámlálhatatlan telefonhívás és email... egy pokoli tortúra története. Nem, nem valamelyik kelet-európai országról szól Zita írása, hiszen Németországban él, ott tapasztalta meg mindezt...
Zizi87
2020.11.20 07:51:57
@Zizi87: ... és igyekszem visszaforgatni abból, hogy kint élek. Pl. Egyszer két hétig nálunk lakott egy gimnazista lány, és “vendégdiák” státuszban egy müncheni iskolába járt. :-) A kezdeményezést folytatnám a jövőben is, ha elvonul a covid...
Zizi87
2020.11.20 13:01:25
@CSOKKI MÁLNA: Jópár kinti ismerősömnél láttam, hogy ált.iskolában/gimiben napközben a telefon gyakorlatilag tiltva van.
Értem, hogy mindenki szent, és maximálisan szabálykövető... Én 31 évesen, (a sokadik iskolámat járva/diplomámat szerezve), úgy, hogy hatékonyabban tanulok önállóan, (itt viszont kötelező volt a jelenlét), megengedtem (volna) magamnak azt az “ördögtől való” (!) tevékenységet, hogy egy-egy unalmasabb előadás alkalmával megnézem az emailjeimet/elolvasok néhány hírt. :-)) Vesszen a világ, hogy ilyen emberek vannak még, mint én. :-))
Értem, hogy mindenki szent, és maximálisan szabálykövető... Én 31 évesen, (a sokadik iskolámat járva/diplomámat szerezve), úgy, hogy hatékonyabban tanulok önállóan, (itt viszont kötelező volt a jelenlét), megengedtem (volna) magamnak azt az “ördögtől való” (!) tevékenységet, hogy egy-egy unalmasabb előadás alkalmával megnézem az emailjeimet/elolvasok néhány hírt. :-)) Vesszen a világ, hogy ilyen emberek vannak még, mint én. :-))
Mint mindenhol, Németországban is bőven akad, amin határátkelő és helyi könnyen felbosszanthatja magát. Az ott élő Zi szedte össze 25 pontban, mi dühíti fel a németeket – és az ott élő nem németeket is...
Zizi87
2020.11.12 21:24:39
@fhdgy: Sok területen példát lehet venni tőlük, az tény. Én a lojalitást emelném ki, azt, hogy "nem mindig azt várom, hogy mit kapok, hanem felteszem azt a kérdést is, hogy mit adok" hozzáállást, amit a blogban is leírtam.
Zizi87
2020.11.12 21:27:57
@fhdgy: Mivel S-Bahnnal 1,5 óra lett volna az út, autóval meg csak 45 perc, maradt az autó. :-) Amikor a belvárosban elkezdtem dolgozni, én is S-Bahnra szálltam, mert egy idő után nem volt kedvem reggel 5-kor kelni, hogy dugó nélkül bejussak. (Éljen a csúsztatott munkarend!) Úgyhogy S-Bahnra szálltam, aztán viszont jött a Covid, és visszatértem az autóra. (Nem pánikból, elővigyázatosságból, és lojalitásból a munkaadóm, a családom, a férjem, az ő cége stb. felé.)
Zizi87
2020.11.15 12:46:05
@KissGecihuszár: Tegnap elmeséltem a hozzászólásomat a férjemnek, aki emlékeztetett egy pár évvel ezelőtti, az egyik német barátunkkal (rendőr) folytatott beszélgetésre. Ő mesélte, hogy, ha a csatornafedők egy szinten lennének az úttal, akkor vizes, latyakos időben megcsúszhat az autó . A középen való elhelyezéssel a víz ideálisabb elfolyását (=ne a kerék alatt legyen folyadék) próbálják elérni.
Nem vagyok szakértő az ügyben, nem is szeretnék állást foglalni, de a fenti indokok hitelesnek tűnnek. Ettől függetlenül engem is idegesít, mikor kerülgetem őket. :D
Nem vagyok szakértő az ügyben, nem is szeretnék állást foglalni, de a fenti indokok hitelesnek tűnnek. Ettől függetlenül engem is idegesít, mikor kerülgetem őket. :D
Minden népben van, amit bejön az embernek és persze akadnak olyan dolgok is, amelyek kapcsán valahogy nem találja a közös nevezőt. Természetesen a csak pozitív és a csak negatív dolgok felsorolás is torzít kicsit, ezért a kanadai Kristi listája inkább csak amolyan vitaindító. Ja, és ő Hamburgban…..
Zizi87
2020.11.12 20:44:30
@Vrancisco: Ugyanígy látom én is. A "német sztereotípia" számomra is megszűnni látszik. Minél régebb óta él kint az ember, és minél több területen mozog, annál inkább látja, hogy kb. ugyanazokkal a "típusokkal" találkozik, mint otthon vagy bármely más országban. Ahogy írtad, van aki szorgalmas, van aki kevésbé, van aki problémázik, van aki könnyen túllendül dolgokon stb. És igen, a tartománytól, meg kisváros-nagyváros stb. sok függ.
Zizi87
2020.11.12 20:49:52
@Vrancisco: Én is ügynök nélkül boldogultam.:) Végigjártam a fokozatokat (szoba-garzon-kertkapcsolatos lakás), de önerőből. Az utolsót (akkor már a magyar férjemmel együtt) azért kaptuk meg, mert szimpatikus volt a jelentkezési anyagunkban, hogy mellékeltünk fotót meg részletesebb bemutatkozást (hobbi stb.). Kreatív magyarok:))
Zizi87
2020.11.12 20:49:52
@Herr Géza: Az ügyfélszolgálat nálam is pipa, a többi szubjektív "attól függ" kategória (számomra).
A lakáskérdés, azoknak, akik kint élnek, valóban lerágott csont. Szerintem akik leírják, vagy elmesélik, hogy nehez(ebb)en kaptak lakást, azok azért (is) mesélik el, mert talán picit bántja őket a "nektek ott olyan könnyű" duma.
A lakáskérdés, azoknak, akik kint élnek, valóban lerágott csont. Szerintem akik leírják, vagy elmesélik, hogy nehez(ebb)en kaptak lakást, azok azért (is) mesélik el, mert talán picit bántja őket a "nektek ott olyan könnyű" duma.
A tanulsággal kezdem: mielőtt legközelebb költözésre adnom a fejem, tájékozódom a helybéli lakáskínálatról.
Így utólag azt hiszem, hogy nem sok fogalmam volt korábban a német albérlethelyzetről. Azt tudtam, hogy München és Tübingen drága, de mivel ezen városok egyike sem volt célállomás, ezzel az…..
Zizi87
2019.04.28 18:04:25
"Ez is csak nálunk történhet meg!" Vagy mégsem?
Egy németországi térdműtét tapasztalatai...
2019.01.24 16:54:37
Andris térdét először 2010-ben műtötték Münchenben (kézilabdás sérülés...). Akkor kapott egy új elülső keresztszalagot, illetve a porcleválásból és egyéb csontsérülésből fakadóan további beavatkozásra is sor került.
Bár a kézilabdát már abbahagyta, de 2017. szeptemberében újra fájdalmat ill.…..
"Ez is csak nálunk történhet meg!" Vagy mégsem?
Így lehet bekerülni a bajor közigazgatásba
2019.01.17 20:25:17
Miután eldőlt, hogy (legalábbis egy időre biztos) Münchenben maradunk, szerettem volna biztos állást találni a bajor fővárosban. A magyar végzettségeimmel alapvetően nem sokra mentem, így világossá vált, hogy el kell kint is végeznem valamit.
Öt évvel a diplomám megszerzése után ismét éreztem…..
"Ez is csak nálunk történhet meg!" Vagy mégsem?
A Bajor Közszolgálati Főiskola, avagy miért pont Németországból írok?
2019.01.17 16:47:27
2010 tavaszán történt, hogy a négy jogi záróvizsgám közül kettő nem sikerült. Várnom kellett őszig, hogy újra próbálkozhassak. Nem szeretek unatkozni. Szívesebben választom (nem biztos, hogy helyesen...) az "egy fenékkel négy lovat megülni" megoldásokat. Elpazarolt időnek véltem "csak" a vizsgákra…..
"Ez is csak nálunk történhet meg!" Vagy mégsem?
Csak Magyarországon nem látni a hókotrót?
2019.01.10 14:56:51
Miért nem látok egy hókotrót sem? Dugó, csúszkálás, késések...
"Nnna, ez is csak Magyarországon történhet meg..." Vagy mégsem?
Nyolc éve élek Münchenben, az oka összetett, és nem, egyáltalán nem biztos, hogy "én már kint is fogok maradni". (Majd meglátjuk, hogy alakul az életem/-ünk. Az eddigi…..
2010. óta élek Münchenben, de férjemmel együtt élő és szoros kapcsolatot ápolunk a hazánkkal: Magyarországgal. Arra a kérdésre, hogy "Akkor Ti már haza se jöttök. ugye?" sosem tudunk egyértelmű választ adni. Jelenleg jól érezzük magunkat Németországban, és a munkánk is ideköt, de nem tudjuk, hogy a…..
A németországi bejelentkezés mikéntjéről is már sok magyar nyelvű blogbejegyzés született, de álljon itt most az én történetem. A helyszín egy bajorországi kisközség, nagyobb városokban és más tartományokban természetesen másképp működhetnek a dolgok.
Ha Németországban szeretnénk dolgozni,…..
Hagyni akartam magamnak némi szünetet a két munkahely között, mert mégsem szerencsés csütörtökről péntekre egy új országban ébredni és reggel 8-ra bemenni dolgozni úgy, hogy a munkanap végén nem jössz haza az esti géppel. Azt hittem mindenre lesz időm, aztán mégis őrült gyorsasággal teltek a napok…..
Valószínűleg az ország egyik legjobb munkahelyén dolgoztam. Kiszámítható, biztos jövőképpel, jófej kollégákkal, normális főnökkel és a statisztikai átlagot meghaladó fizetéssel. Aztán fordult egyet a széljárás és már nem élveztem azt, amit napi nyolc és fél órában csináltam. Felmondtam, amiért az…..
Ebben a bejegyzésekben beszámolok a tapasztalataimról, amit a munkakeresés során gyűjtöttem. Kérlek az itt leírtakat ne vegyétek általános szabálynak, de remélhetőleg talál benne fogódzót az, aki hasonló cipőben jár.
Egy pár szóban előbb rólam: műszaki területen szerzett piacképes végzettséggel és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ha azon fáradozol, hogy bebizonyítsd, hogy Mon. is meg lehet élni/sőt jól lehet élni: megnyugtatlak, én is tisztában vagyok vele. Sőt, sokszor el is mondom, amikor téves elképzelések keringenek arról, hogy itt kint mekkora “gazdagság” vár az emberre... Csak az “internet népe” ezt rögtön panaszkodásnak értelmezi, meg “költözz haza” címszóval illeti.
Nem azért élek kint, mert Mon. nem tudtam volna (jól) boldogulni. Egyszerűen van, hogy így hozza az élet, kisebb lépcsőkön/döntéshelyzetek útján.
S ha már így alakult, (meg sokat küzdöttem is érte), akkor most élvezem azt amit elértem: egy köztisztviselői állást, rendezett munkakörülményeket, és a két év próbaidő után járó életre szóló kinevezést.
Nem, nem azt mondtam, hogy Mon. ne lehetnének ilyen jó munkakörülmények. Hisz a leírtak alapján, Te is jól érzed magad a munkahelyeden. :-)