Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Adamecz Fanni

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2018.05.18. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Flört 2018.03.15 07:53:31
Három azonos, de mégis más történet. Könnyed szerelmi kapcsolatok, amelyek választás elé állítják a szereplőket: ki mellett köteleződjek el, vállaljak-e közös jövőt bárkivel is? Változtat-e a kulturális háttér az érzelmeken, a döntéseken?..
Adamecz Fanni 2018.05.18 22:54:59
Ha csak az első jelenetet látom, és azon a szálon futott volna végig a cselekmény, azt hiszem tetszhetett is volna. De amikor már harmadik alkalommal néztem végig ugyanazt a történetet (ráadásul szinte ugyanazokkal a szavakkal), teljesen beleuntam. Az ötletet jónak tartom, hogy több kultúrába, többféle kapcsolatba látunk bele (pl. homoszexuális), de ez a fajta kivitelezés nem nyerte el a tetszésem.
A film címét sem találtam összhangban a cselekménnyel. Szerintem nem csupán flört volt a szereplők között, hanem viszony. Egy egyszerű flört, nem biztos, hogy társadalmilag annyira elítélt, mint egy titkos viszony a párunk háta mögött.
Érdekes volt a 90 perces ultimátum, és hozzá az eldöntendő kérdés: Lesz-e közös jövőnk?
De ki tudhatná, hogy mit hoz a jövő?
Filmklub Lucky 2018.05.09 15:35:46
Ebben a filmben szinte semmi sincs, csak egy öregember. És ebben a semmiben meg az öregben minden benne van. A lassan csordogáló mindennapok, emberi kapcsolatok, és egy titokzatos, néma belső világ, amelyet egy legendás tekintet fejez ki...
Adamecz Fanni 2018.05.18 21:52:54
Lucky személyében egy szókimondó, életrevaló, makacs, jó humorú karaktert ismerhettünk meg. Nem tudni, hogy idős korára alakult ki ez a kissé mókás személyisége, vagy mindig is ilyen volt a természete. Ami a szívén, az a száján, sokszor fittyet hányva a jó modorra.
A cselekmények nem túl mozgalmasak, az egész történet lassan, vontatottan halad, kiválóan éreztetve ezzel a főszereplő életkorát. Egy kicsit belekóstolhattunk a film által az idős emberek életébe. Monoton, egyforma napjai voltak, ám a baráti kocsmázások révén cseppet sem unalmasak. Mindig is magányosan élt, nem volt családja, de úgy tűnt ez nem zavarta őt, jól megvolt egyedül. Számomra homályos maradt, hogy tulajdonképpen miért nem vágyott családra.
A magányos, ám számára tökéletes életébe akkor "csúszott hiba", amikor egy reggel összeesett és megütötte magát. Az orvos nem tudott számára kielégítő válasszal szolgálni, csupán csak annyival: öregszik. Nem tudott mit kezdeni a ténnyel, nem tudta feldolgozni. Mint Lucky, sokszor mi is abba a hibába esünk, hogy nem tudjuk elfogadni az idő múlását, hogy egyszer minden véget ér. A szarkasztikus jelleme mögött, félelem bújt meg, amit be is vallott: Rettegett. Ez a rettegés akkor kezdett feloldódni, amikor a volt haditengerésszel beszélgetett a jól megszokott reggeli kávéja közben. A történet, amit a kislányról mesélt neki, megértette vele, hogy az elmúlást sokkal könnyebb mosolyogva elfogadni, mint rettegve várni rá. Senki sem élhet örökre. A film utolsó jelenetében szokatlan módon bele is néz a kamerába, és elmosolyodik. Talán ez a mosoly azt jelentette, nem csak filmbéli karaktere fogadja el az elmúlás tényét, hanem ő maga is.
Filmklub 1945 2018.02.28 10:39:05
Török Ferenc filmje egy, a magyar történelemben alig feldolgozott időszakról szól: a második világháború éppen véget ért, a főszereplők a hazatérő túlélők és az otthon maradottak. Szinte két, egymással összefonódó filmet látunk: a személyes történetek kusza, szubjektív hálóját és a…..
Adamecz Fanni 2018.05.18 18:20:53
Nem értem, hogy lehet az, hogy a film címében először csak számokat láttam, mögöttes tartalmat nem. De végül örültem, hogy így alakult, mert így a történet alapján döbbentem rá. A felismerés miatt pedig teljesen nézőpontot kellett váltanom. Zseniális, hogy milyen titokzatosan, óvatosan, lépésről lépésre halad a történet. Mondhatni a két zsidó lépteivel egy ütemben. Nincs kimondva benne a tragédia, még is mind tudjuk miről van szó, pusztán egy számból és egy nemzetiségből. Az akkori eseményeknek ez a szokatlan, eddig nem is ábrázolt oldala, legalább annyira hátborzongató, mint a közismert. Azt hihetnénk, hogy legalább ebben a szörnyű helyzetben összetartanak, együtt éreznek az emberek, de a kapzsiság, az önzőség mindig felüti a fejét. Bár a falusiak lelkiismerete felébred, még is inkább azt éreztem, nem attól félnek, hogy mit tettek, hanem hogy mi lesz a következménye. Mintha csak azért bánták volna meg bűneiket, mert tudják, hogy most megfizetnek érte (szó szerint). Egyszerre éreztem is, meg nem is a bűntudatukat. Megrázó volt, hogy nem a zsidók szabadulásának örültek meg, hanem egy visszatérő, fenyegető veszélyként tekintettek rájuk. Örültem, hogy megkapta büntetését a jegyző, és jobb keze is azért, amit elkövettek. Bár a halál sokszor nem büntetés, inkább megváltás. Az igazi büntetés a jegyzőé volt, mert együtt kellett élnie a bűntudattal továbbra is, és ráadásul minden hiába volt, hiszen az illatszerüzletet felgyújtotta a lány. Számomra az volt a legnagyobb csattanó, amikor kiderült, hogy a két férfi valójában azért jött, hogy eltemesse halottainak emlékeit. Szívszorító látvány volt, és talán ott, akkor mindenki igazán megbánta, ahogyan viselkedett (persze a jegyzőt leszámítva).
Filmklub Füst 2018.02.14 11:19:17
Egy sarki dohányboltban összetalálkoznak, beszélgetnek az emberek. Mindenki hozza a saját történetét, gondolatait. Ahogy rágyújtanak, a füsttel együtt a történetek is lassan bontakoznak ki, és az átlagos mindennapok izgalmas emberi élettörténetekké állnak össze...
Adamecz Fanni 2018.05.18 17:41:03
21 évesen azt hiszem sorolhatom magam a "digitális bennszülöttek" közé. Szerintem a mi generációnk hozzászokott azokhoz a filmekhez, amelyek túl egyértelműek, nem is kell gondolkodnunk miközben nézzük, "ezüst tálcán kínálják fel az élményeket" nekünk. Extrém jelenetek, akció, erőszak, szerelem mind kiélezetten jelennek meg ezekben a filmekben. Itt viszont sejtelmes, gondolkodtató volt a történet. Először nem is tudtam összekapcsolni a több szálon futó cselekményeket bár 30 perc tájékán sikerült. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy történik valami csavar, valami izgalom ami felpörgeti egy kicsit a történetet, de számomra ez a pillanat nem jött el. Egy egyszerű történet volt, egyszerű emberek problémáit, mindennapi életét ábrázolva. Ettől még tanulságos volt, hiszen több üzenetet is közvetített rejtve a nézőknek:
1. Élj a mának. (ld.: Paul-Auggie fényképes jelenet)
2. Merj segítséget kérni. (ld.: Ruby Auggie-hez fordul 18 év után)
3. Jobb adni, mint kapni: Rashid lemondott az 5000 dollárról, ami a jövőjét jelenthette volna, Auggie szintén lemondott erről a pénzről, amivel vállalkozásának helyzetét javíthatta volna, Ruby pedig lánya gyógyulása érdekében használta fel a pénzt.
Legalább is csak sejtjük hiszen ez sem derül ki egyértelműen. Nem tudjuk melyik szereplőnek, hogy alakul a sorsa, megoldódnak-e problémáik. A rendező inkább csak vesszőket tett oda, ahol pontokra számítottunk .
Bár tanulságos volt, számomra mégsem volt benne tűz, csupán csak füst...
Filmklub Út a vadonba 2018.04.26 10:15:10
Érdemes-e feladni mindent, a városi élet kényelmétől a családi és baráti kapcsolatokig a teljes szabadság reményében? A főhős eldob mindent, ami a "civilizált" világhoz köti, és elindul egy úton, melyet maga választott. Az út egyszerre külső és belső: vándorlás országutakon, potyázás tehervonatokon,…..
Adamecz Fanni 2018.05.18 12:19:50
Talán nem volt jó döntés, hogy mások kommentárjait is elolvastam, mert így akarva akaratlanul azokra is reflektálok egy kicsit, és nem csak a filmre. Számomra már a film utáni beszélgetés során is megdöbbentő volt, hogy szinte kivétel nélkül mindenki csak dühöt és szánalmat érzett Alex iránt. Igyekszem visszaemlékezni az érzelmeimre, de hiába kutatok köztük, csak a csodálatot találom. Annyira magával ragadott a történet, teljesen beleéltem magam Alex helyzetébe. Vakmerő volt, meggondolatlan? Talán... De ki mondja meg, hogy mindig mindent alaposan gondoljunk át az életben? Sőt, azt hiszem ő nagyon is sokat gondolkozott, mielőtt megtette ezt a hatalmas lépést. Ugyan"az életével fizetett érte", de egy percig sem gondolkoznék az ő helyében azon, hogy mi lett volna ha csak egyszerűen élem a hétköznapi életem. (bár ha újrakezdhetné a kalandos utazását, az biztos, hogy alaposabban belemélyedne a növénytanba ). Lehet, hogy előtte állt még az egész élet, de mit ér a hosszú élet, ha boldogtalan? Persze nem tudhatjuk, hogy valóban boldogtalan lett volna. De ezzel a döntéssel olyan szabadságot tapasztalhatott meg, amelyet mi még kimondani is félünk. A nehézségek, megpróbáltatások ellenére azt gondolom boldog volt, és ezt a boldogságot a szabadság adta meg. Távol a társadalom súlyától, az elvárásoktól, a szüntelenül, egyhangúan pörgő mókuskeréktől. Csodálatos, hogy milyen bátorság, akaraterő, elszántság volt Alexben. Mindenesetre én is kíváncsi vagyok, hogyan alakult volna a történet, ha a folyó nem állja útját, vagy nem mérgezi meg magát. Talán még is visszatáncolt volna, és még is akkor lett volna boldogsága igazán valódi, ha megosztja azt másokkal...Lehet, hogy visszatért volna a családjához, sőt, lehet, hogy mindvégig ez volt a terve. Azt gondolom, hogy két tűz között volt...szeretett volna teljesen elhatárolódni az emberektől, ugyanakkor az útja során ért pozitív csalódások miatt (pl.: a hippik életmódjának megismerése) a szociális élet felé is húzott a szíve. Nekünk is nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, de valószínűleg ilyen jellegű, ekkora válaszút soha nem lesz előttünk. De vajon azért, mert bölcsek, vagy azért, mert gyávák vagyunk hozzá?
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása