Adatok
motherofanangel
114 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ugyan ki számolja?! Tettem fel magamnak a kérdést. Aztán rögtön meg is bántam. Mégis, mi értelme van hazudni? Becsapni önmagam?...
Amikor megtörtént, biztos voltam benne, hogy minden egyes hónapfordulót számon fogok tartani. Azt az éjszakát, mikor megszületett a csillagok közé. És igen, azt a napot…..
Abban a helyzetben vagyok, hogy a születésnapomat egy nappal követi a névnapom. A mai a nevem napja. A tegnapi létezésem 30 évfordulója...
Lassan két éve úgy bélyegzem magam, mint aki egy halott, és mondjuk ki őszintén, egy mások számára nem igazán létező gyermek Édesanyja. És mivel gyermekkorom…..
Törékeny leány ült egy felhőn éppen,
Mikor viharos Szél támadt fenn a magas égen.
Süvöltött és tombolt, mindent elsöpörve,
Felhők közt száguldott, hirtelen, pörögve.
De a leányka felhője állta a sarat,
Látott ő már egyebet is; kemény telet, havat.
Sérthetetlen trónusa volt az e kicsiny…..
Ülök a lakásban, a lámpa enyhe fénye világítja meg a szobát. Kicsiny, pislákoló világosság, mégis olyan, mintha mindent szikrázó fényesség borítana be. A körvonalak éles képpé állnak össze. Na persze nem a szemem előtt. Inkább a szívemben. A lelkemben...
Emlékszem, akkor is május volt. És költözni…..
Hangtalanul puffan,
nesztelen egy perzsaszőnyegen.
S bár törés nélkül megússza,
mégis megreped ezer helyen.
Helyrehozhatatlanul,
sebzetten vár az elmaradt törésre.
Közben dermedten néz reám,
és hív minden repedése.
Beszélnek ők,
szól hozzám ezernyi hang-alak.
Kemények, vészesek,…..
Szőkés barna haján csillogott a nap fénye. Magas volt. Szelíd mosolyú, de volt valami vagány-huncutság a szemében. Mégis, érezni lehetett, hogy lelke minden szegletében jóság és szeretet uralkodik. Mellém állt, és én csak néztem őt. Gyengéd mozdulatot tett felém hosszú karjával, és szögletes…..
Szélesre tárom az ablakot, és mélyet szippantok a levegőbe. Sötét van. Minden csendes. A csillagok fénye tündököl az égen. Elkápráztat most is, mint minden egyes alkalommal, amikor nézem őket. Azokon az éjszakákon, mikor nem jön álom a szememre, mert a gondolatok villámként cikáznak át az agyamon.…..
Tudjátok mi jutott ma eszembe? Egy olyan mondat, ami állíthatom, minden gyermekét vesztő szülőt unos-untalan szíven döf. Talán még akkor is, ha már értik emögött a jó szándékot. És akkor is, ha már ráléptek az ösvényre. Igen! Az lesz az! Az a Bizonyos mondat. Így nagybetűvel. Akkorával, hogy úgy…..
Emlékeztek, mikor még földi angyal voltam?...
Testem apró volt, és védtelen csupán,
Nem tudtuk még, hogyan lesz ezután.
S bár kicsiny testbe zártak egy hatalmas lelket,
Együtt hordtuk volna a megannyi terhet.
Kivártátok volna, míg lassan megnövök,
Mikor az ég már nem zúg, nem dörög.
Majd…..
Ha szíved ágára többé nem száll már az a madár,
Mert fészkét leverte a sötét vihar-király,
És te sírsz, de egyre csak várod,
Mert nem látod meg, hogy ez egy szörnyű átok,
Hiszen ha újra is kezded mindig a napot,
Őt már többé fel nem támaszthatod.
Hisz' a vihar-király tomboló dühe…..
Élt egyszer, valahol, nem is olyan messze földön egy leány. Szerény volt, és nagyon jószívű. Amerre járt, mindenkihez volt egy-két jó szava. Egy-egy kedves cselekedete. Egyszer ez a leány, jártában-keltében, igen különös lénnyel találkozott össze. Egy óriás állt előtte. De egyáltalán nem ijedt meg…..
Egyszer volt, hol nem volt, egy mesés tájon, egy egészen varázslatos vidéken volt egy hely, ahol egy zöldellő mező kellős közepén, egyetlen gyönyörű és mézédes illatú virág pompázott. Jöhetett vihar, zuhoghatott az eső, és fújhattak vad szelek, az egymagában álldogáló virág mégis tovább pompázott.…..
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer ebben a világban egy nagyon helyes kis manó fiúcska. Haja gyönyörű szöszke volt, és pelyhes. A szeme olyan vakítóan kék, hogy ember ennél szebbet még nem látott, és talán el sem tudna képzelni. Ez a kismanó mindenfele járt a világban. Keresett és kutatott.…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos ország. Egy igen különös birodalom. Mindenki olyannak látta, amilyennek szerette volna. Amilyen szívük leghőbb vágya volt. Ha valaki egy csupa lila virágokkal borított mezőn szeretett volna éppen ácsorogni, akkor amerre szem ellátott, mindenütt…..
-Gyere ülj le ide mellém!-mondta nekem olyan hangon, amitől azt hittem, menten elsírom magam.
Mintha angyalok hangján szólt volna. Vagy talán az övén... Merthogy mindig is így képzeltem el. Ahogy majd kimondja az első szót. És titkon reménykedem, hogy talán az "Anya" lesz majd az. De aztán jött a…..
Egy fiatal pár hevert a napsütésben a tenger partján. Csodásan érezték magukat, és boldogok voltak. Talán megmagyarázhatatlannak tűnik, de azt érezték, hogy azért ülnek itt, mert várnak valamire. Vagy talán valakire. Miközben ezen elmélkedtek, valami sárga fényesség jelent meg a hömpölygő víz…..
Mint a kisautó kereke, melyet sosem gurítasz felém.
Mint a labda, amit nem kap már el a kezed.
Mint az alma, melynek ízét sosem érezheted.
Mint a mondat, melyből egy sem hagyhatja el a szád.
Mint a gyűrű, melyben benne volt léted ígérete.
Valami kerek, de mégsem az...
Az autó kereke…..
Anya, ugye tudod, hogy a felhők közül minden nap nevetek rád? És persze üzenek is neked. És tudom, hogy te minden egyes alkalommal érted a jeleket. Mert nem csak a szemeddel, a lelkeddel is nézed az eget.
Anya, ugye tudod, hogy szeretlek nagyon? Bár ujjacskám nem érint. Bőröm bőrödhöz nem simul.…..
A kislány az ajtónál állt tátott szájjal. Nem akart hinni a szemének. Olyan látvány tárult elé, amelyben még sosem volt része eddigi életében. Egy csodaszép, hófehér ruhás angyallányka állt előtte. Egészen hasonló volt hozzá. Gyönyörű kék szemei huncutan csillogtak. Barna haja lágyan a vállára…..
Az atyai szeretet mérhetetlen.
Nem ennyi vagy annyi, nem ennyire és nem tovább. Nincs mennyisége, nincs mértéke, nincs léptéke, nincs értéke, nem számszerűsíthető, nem kifejezhető. Végtelen.
Az atyai szeretet határtalan is.
Nincs határa, kiterjedése. Nem kötik korlátok, határok, kalodák. Nem…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol mindent csupa hó, és jég borított egész évben. Ebben az országban az emberek mindig dideregtek, és már csak az idősek tudták, mit is jelent a tavasz, a nyár és az ősz igazán. Utoljára ők érezték a nap melegítő sugarait. Ahogy az emlékeikben…..
Volt egyszer egy aprócska leány. Kicsi volt, és nagyon törékeny. Az édesanyja éppen ezért rengeteget szeretgette, mindentől védelmezte. Egy napon azonban a leányka, a szokásos napi sétájuk alkalmával valamiképpen elszakadt édesanyja mellől. Egy pillanat volt csupán, és egészen észrevétlenül történt.…..
Szívemben született
Mese a kisfiúról aki szembeszállt Búval, Bánattal és Keserűséggel
2019.01.27 15:29:58
Erdő szélén kicsiny ház állt. Apró volt ugyan, de annál több szeretet volt képes magába fogadni. Ugyanakkor félő volt,hogy a küszöböt egyszer átlépi Bú, Bánat, és Keserűség is. Hatalmas óriások voltak ők, és nem volt ember, aki szembe mert volna szállni velük. Mindenfele, amerre jártak, maguktól…..
Semmi sem olyan, mint régen volt...Ezt éreztem ma, amikor a szokásos esti zene hallgatás rituálémat tartottam. Persze, ez így természetes. A természet körforgásával változnak az évszakok. Az évek előrehaladtával pedig változom én is. Már nem az a kislány vagyok, aki játszik az alvós babájával, és a…..
Történt egyszer, nem is olyan régen, hogy egy szép fiatal párnak leánygyermeke született. Telt-múlt az idő, békességben, boldogságban, szeretetben. Majd arra az elhatározásra jutottak, hogy leányukat kistestvérrel ajándékozzák meg. De hiábavaló volt minden várakozással töltött pillanat. A vágyott…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz