Adatok
más.szemmel
51 bejegyzést írt és 32 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Akár bevalljuk magunknak, akár nem, sok szülő fejében megfordul, hogy nem olyannak képzelte a családi életet, mint amilyennek a mindennapokban bizonyul. Szerintem alapvetően sokan indulunk úgy neki a családalapításnak, hogy majd mi jobban csináljuk, mint anno a szüleink vagy a szomszéd Mariska néni,…..
Korábban már írtam róla, hogy bár a tervezettnél hosszabb ideig tartott, mire megtaláltuk az új, végleges otthonunk helyét itt Tatán, végülis meglett a vágyott ingatlan, és elkezdődött az építkezés. Az építkezés kicsit olyan, mint a szülés: bizonyos életkor fölött szinte mindenkinek van róla egy…..
Ritkán írok összefoglalót Máté fejlődéséről, egyrészt, mert azt gondolom, nem sok mindenkit érdekelhet, másrészt valahogy nehéz is a mindennapokban tetten érni az újabb kis lépéseket. Bár családon belül sokszor összemosolygunk, hogy "Lám, már ez is megy neki!", vagy a gyerekek jönnek lelkendezve,…..
Június 28-án reggel fél 7-kor egy félálomban lévő kisfiú első kérdése volt ez hozzám. Kedvesen próbáltam ébresztgetni, de persze mindig az történik, hogy ha alhatnánk, akkor már fél 7-kor kipattan a szeme, amikor meg föl kellene kelni, akkor édesdeden szundít :)
Így volt ez a tábor első napjának…..
Néhány nappal ezelőtti bejegyzésemre jött egy komment, amit mind a tartalma, mind a stílusa miatt inkább kimoderáltam. Az első, amit megtanultam Máté születése után, hogy soha nem szabad a Down-szindrómával foglalkozó írások alatt kommenteket olvasni, mert az ezerszer elkeserítőbb, mint bármely…..
Most valószínűleg szörnyen meg vagy ijedve. Az eddig zavartalan várandósságod egyik pillanatról a másikra rémálomba fordult, amikor felmerült a gyanú, hogy a kisbabád, akit a szíved alatt hordasz, Down-szindrómás lehet. Talán már elvégeztettél egy vizsgálatot is, ami alapján bizonyossá vált, hogy…..
Az emberek többféle módon viszonyulnak a karácsonyhoz. Van, akinek mélyen spirituális, keresztény ünnep. Van, akinek a szeretet ünnepe, van, akinek a fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepe, és ezen belül is van, aki ezért utálja, és van, aki éppen ezért szereti. Van, aki ki nem állhatja az egészet,…..
más.szemmel
2020.11.11 21:15:47
@Pampkinella: Akkor nosza, díszíts fel hamar te is egy "kicsi fát" magadnak :)
Tudod-e, mi a közös a gyermekágyi segítségben és a szülői kikapcsolódásban?
Mindkettőnek alanyi jogon kellene járnia minden szülőpárnak, és többnyire egyikből sem jut (elég).
A gyermekágyi időszakra itt most nem térek ki, csak azért említettem, mert az is az egyik végzettségem, és ha egyszer…..
Igen, bevallom, néha titkon egy kis pihenésről álmodoztam. Arról, hogy napestig szépirodalmat olvasok az ágyban heverészve, meg sorozatokat nézek éjszakába nyúlóan, és másnap délig nem kelek ki az ágyból. Kövezzetek meg érte, de néha, az agyam hátsó szegletébe ilyen bűnös, perverz vágyak fészkelték…..
5 évet kellett várni Máté első igazi aranyköpésére, de megérte! Igaz, hogy én voltam a célpont, de momentán ez sem érdekel :)
Azt tudni kell, hogy Máténál a legnehezebben fejlődő terület a beszéd. Nagyon jól kommunikál jelekkel, mutogatással, hangeffektekkel, de az artikulált szavak kimondása…..
A cím igazából úgy nézne ki valósághűen, hogy "szülinapunk punk punk", mert valójában a szűk családon belül hármunknak is augusztusban van a szülinapja, de a punkos áthallás miatt inkább maradtam az eredeti Alma-együttes által megénekelt verziónál.
Augusztus 9-én 5 évesek lettünk. És ez most nem az…..
más.szemmel
2020.09.06 22:03:50
@apro_marosan_petergabor: A gyerekem pedig nem beteg, a Down-szindróma nem egy betegség, hanem egy állapot, a létezés egy lehetséges módja. Természetesen ha beteg lenne, akkor is a tőlem telhető legnagyobb odaadással és szeretettel nevelném, mint bármely normális szülő a gyerekét.
más.szemmel
2020.09.06 23:54:37
@apro_marosan_petergabor: Na akkor most tisztázzunk egy-két dolgot...
1. A Down-szindróma kialakulásának okait nem ismerjük. Ismert, hogy a 21-es kromoszóma háromszoros előfordulását jelenti, de hogy ehhez mi vezet, az a tudomány jelen állása szerint egyszerűen a puszta véletlen. Én a magam részéről Istenben hiszek, a véletlenben nem.
2. Szintén csak a magam nevében mondhatom, hogy elutasítom a Down-szindrómás magzatok abortálásának gondolatát. Mások életére és sorsára nézve nem tudok nyilatkozni, mert nem azt élem. Javaslom, Ön se tegye. Ha mégis megteszi, ne itt tegye. Ez nem az a platform, ahol erről vitatkozni szeretnék.
3. MINDEN gyermek élete a szülők és a környzet függvénye. Az embergyerek életképtelen a szülei vagy annak híján más gondoskodó hiányában, mégpedig a természetben egyedülálló módon hosszú ideig az. Bármely gyermeket lehet gondoskodóan vagy elhanyagolóan nevelni, és ezzel olyan károkat okozni a személyiségében, amiket szintén külső segítség nélkül sosem tud önállóan helyrehozni.
4. Bármely, egyébként makkegészségesnek tűnő gyermekkel történhet olyan esemény az élete során (betegség, baleset), aminek folytán gondoskodásra szorul, akár egész élete során. Őket sem hagyjuk magukra, vagy pusztítjuk el.
5. Bármely, a várandósság vagy a születés után egészségesnek tűnő gyermekről kiderülhet, hogy súlyos betegsége vagy rendellenessége van. Lehet, hogy csak évekkel a születése után derül ki róla. Az, hogy a Downos babákról ez már a várandósság során viszonylag könnyen megállapítható, nem jelenti azt, hogy a Down-szindróma a legsúlyosabb, pusztítani való genetikai eltérés.
6. Végezetül: Ezt a bejegyzést a gyerekem születésnapja alkalmából írtam. Gondolja végig, hogy - és előre is bocsánat a szóhasználatért - mekkora taplóság az ön részéről idejönni, és arról elmélkedni, hogy ön szerint Máténak jobb lett volna a saját érdekében, ha meg sem születik.
Ennyit voltam hajlandó érvelni. Ha ezek után még egy kommentben a Down-szindrómás babák abortálására utal, szó nélkül fogom törölni.
1. A Down-szindróma kialakulásának okait nem ismerjük. Ismert, hogy a 21-es kromoszóma háromszoros előfordulását jelenti, de hogy ehhez mi vezet, az a tudomány jelen állása szerint egyszerűen a puszta véletlen. Én a magam részéről Istenben hiszek, a véletlenben nem.
2. Szintén csak a magam nevében mondhatom, hogy elutasítom a Down-szindrómás magzatok abortálásának gondolatát. Mások életére és sorsára nézve nem tudok nyilatkozni, mert nem azt élem. Javaslom, Ön se tegye. Ha mégis megteszi, ne itt tegye. Ez nem az a platform, ahol erről vitatkozni szeretnék.
3. MINDEN gyermek élete a szülők és a környzet függvénye. Az embergyerek életképtelen a szülei vagy annak híján más gondoskodó hiányában, mégpedig a természetben egyedülálló módon hosszú ideig az. Bármely gyermeket lehet gondoskodóan vagy elhanyagolóan nevelni, és ezzel olyan károkat okozni a személyiségében, amiket szintén külső segítség nélkül sosem tud önállóan helyrehozni.
4. Bármely, egyébként makkegészségesnek tűnő gyermekkel történhet olyan esemény az élete során (betegség, baleset), aminek folytán gondoskodásra szorul, akár egész élete során. Őket sem hagyjuk magukra, vagy pusztítjuk el.
5. Bármely, a várandósság vagy a születés után egészségesnek tűnő gyermekről kiderülhet, hogy súlyos betegsége vagy rendellenessége van. Lehet, hogy csak évekkel a születése után derül ki róla. Az, hogy a Downos babákról ez már a várandósság során viszonylag könnyen megállapítható, nem jelenti azt, hogy a Down-szindróma a legsúlyosabb, pusztítani való genetikai eltérés.
6. Végezetül: Ezt a bejegyzést a gyerekem születésnapja alkalmából írtam. Gondolja végig, hogy - és előre is bocsánat a szóhasználatért - mekkora taplóság az ön részéről idejönni, és arról elmélkedni, hogy ön szerint Máténak jobb lett volna a saját érdekében, ha meg sem születik.
Ennyit voltam hajlandó érvelni. Ha ezek után még egy kommentben a Down-szindrómás babák abortálására utal, szó nélkül fogom törölni.
más.szemmel
2020.09.07 18:30:33
@gyongyi70: Ha elolvassa a legelső kommentet, egyértelmű, hogy a "helyes döntés" idejekorán való meghozatala az orvostudomány vívmányainak felhasználásával az abortuszra utal. Tehát a kommentelő egyáltalán nem azt írta, amit ön, hanem a szerinte helyes döntést állítja be "A" helyes döntésként. Egyszerűen ízléstelennek tartom, hogy a gyerekem szülinapi posztja alatt arra biztasson másokat, hogy idejekorán nyírják ki a hozzá hasonló gyereküket. Kicsit olyan, mintha megjelenne egy szülinapi bulin, és ahelyett, hogy azt mondaná az ünnepeltnek, hogy "Boldog szülinapot!", azt mondja, hogy "Hát ha már itt vagy, tisztelem anyádat, hogy nem hal bele a nevelésedbe, de azért jobb lenne, ha a hozzád hasonlókat mások idejekorán kikapartatnák a méhükből."
Azért, mert a kommentelés nyitott, még lehet lehetne gondolkodni, mielőtt valaki írni kezd.
Azért, mert a kommentelés nyitott, még lehet lehetne gondolkodni, mielőtt valaki írni kezd.
Mostanában valahogy egyre ez a kérdés zakatol a fejemben, ha a Down-szindrómás gyermekemmel való együttélésre gondolok. Máté augusztusban lesz 5 éves, és paradox módon azt érzem, hogy hirtelen egyszerre lett vele könnyebb és nehezebb az élet.
Könnyebb lett, mert valahogy mostanában kezdtem el azt…..
Mostanában viszonylag ritkán sikerül írnom, és ennek több oka is van. Egyrészt nekem ez a karantén-élet nem egy fáklyás menet, de erről majd legközelebb fogok írni. Másrészt időm és energiám is elég korlátozott mennyiségben van csak, és ennek egyik fő oka a bejegyzés címében említett nagy…..
Messziről indítom ezt a posztot, mert napok óta nem hagy nyugodni ez a kérdéskör.
Egy szüléssel kapcsolatos Facebook-oldalon jött szembe velem egy bejegyzés. A képen egy erősen túlsúlyos várandós nő áll fehérneműben, a kép alatt pedig az ő vallomása olvasható annak kapcsán, hogy milyen nehéz…..
Vannak jobbnál jobb félkész bejegyzéseim, de gondoltam, most inkább megosztom veletek, milyen kihívásokkal nézünk szembe itthon az iskola- és óvodamentes napjainkon.
Az első és legfontosabb kihívás én magam vagyok a családom számára. Egyértelmű, hogy a helyzet, amibe kerültünk, mindenkinek új, sok…..
Töredelmesen bevallom, nem vagyok az a klasszikus háztartásbeli anyuka, akinél mindig ragyog a lakás (szoktam takarítani, de teljesen hiába), minden nap változatos és egészséges táplálékkal örvendezteti meg a családot (a család nagyobbik része nem örvend az egészséges tápláléknak), és minden délután…..
Én az a fajta ember vagyok, akinek mindig utólag jut eszébe, hogy egy adott helyzetben mit kellett vagy lehetett volna mondania. Ez két dolgot árul el rólam. Az egyik, hogy szoktam utólag gondolkodni bizonyos helyzeteken, ami nem egy olyan trendi "mindfulness" hozzáállás, amilyet sokszor szeretnék…..
- Hogy vagy?
- Velem minden rendben!
Gyakran elhangzó párbeszéd, amolyan "small talk" két ember között. Előfordulhat felszínes ismeretségben, amikor éppen nem akarunk belemenni az aktuális lelkiállapotunk taglalásába az adott személlyel, vagy akár ha véletlenül összefutunk egy közelebbi…..
Nincs olyan gyereknevelési szakirodalom, ami ne hívná fel a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a gyerekkel kettesben, kizárólag rá figyelve eltöltött idő a szülő-gyerek kapcsolat építése szempontjából. És sajnos olyan szakirodalom sincs, amihez egy titkos mellékletben heti néhány plusz órát adnak…..
Vannak szülők, akiknek kicsit megremeg a térdük, amikor az első napon el kell engedniük szeretett porontyuk kezét az óvodai csoport ajtajában, és elengedni őt abba a világba, ahol farkastörvények uralkodnak, és a menő nagycsoportos fiúk szepegő kiscsoportosokat esznek reggelire. Aztán vannak az SNI…..
Azzal kezdem, hogy nálunk a családi fényképek készítése valahogy igen mostoha területe az életnek. Eleve sokan vagyunk, és nehéz bennünket egy képre összeterelni. Ha sikerül is, és van, aki lefényképezzen, akkor kizárt, hogy mindenki egyszerre a kamerába néz, és közben nem pislog. A gyerekek…..
Amikor Máté megszületett, és megtudtuk, hogy Down-szindrómás, az első, legsötétebb gondolataim egyike az volt, hogy az egész családunk élete romba dőlt, és a testvéreinek egyszer s mindenkorra befellegzett. Mostantól bizonyára semmi időm nem lesz rájuk, el lesznek hanyagolva, és borzasztó életük…..
más.szemmel
2019.06.27 21:05:43
@Dorinda41: Elismerésem azért, hogy kamaszként így bele tudtál állni ebbe a feladatba! Sokat köszönhetnek neked a testvéreid, és biztos vagyok benne, hogy a befektetett energia megtérült az életedben!
más.szemmel
2019.06.28 14:14:48
@FlybyWire: Nem ismerem ezt az embert, egyébként a kommentjei alapján gyanítom róla, hogy normális. Rólad meg azt gyanítom, hogy gondjaid vannak az értő olvasással. "Személyeskedés" alatt pont azt értem, amit csinálsz: "közveszélyes idiótának" titulálsz valakit a véleménye miatt, amit egyébként teljesen elfogadható formában fogalmazott meg. Az egy dolog, hogy én egyetértek-e vele vagy nem (egyébként teljes mértékben), nagyon sok olyan véleményt nem moderáltam ki, amivel nem értek egyet, de normálisan (vagy legalábbis ahhoz közelítően) volt megfogalmazva. A vitatkozás azt jelenti, hogy érdemben reagálok a másik érveire, nem pedig őt minősítem. További kis segítség: az nem számít érvnek, hogy "Ez egy középkori baromság" Úgyhogy ha ezt érted, és megy, akkor ennek megfelelően fogalmazd át a kommentedet, kérlek, ha nem, akkor ne ide kommentelj.
Valahogy az Apák napjának még mindig nincsen akkora kultúrája hazánkban, mint az Anyák napjának. Van egy elméletem, miszerint az ünnepek megünneplését a Virágárusok Titkos Szövetsége nevű háttérhatalom irányítja, és kizárólag azokból az ünnepekből lesz igazán nagy felhajtás, amikre lehet virágot…..
Ma nagyon kalandosra sikerült a napunk, pedig csak egy átlagos csütörtöknek indult.
A tanév végéhez közeledve a Korai Fejlesztőben mindig van egy évzáró "buli", amikor a csoportfoglalkozás után ott maradunk egy kicsit enni-inni, beszélgetni. Az évzáró buli ma kis híján lét-záró buli lett…..
Legutóbbi posztom után kaptam bőven hideget-meleget (köszi, Index, hogy a legelvetemültebb posztomat teszed címlapra...), és persze felmerült az is, hogy miért nem járok tömegközlekedéssel a Korai Fejlesztőbe, ha ennyire kiakaszt az autózás. Végül is a kérdés maga jogos, úgyhogy elmondom,…..
más.szemmel
2019.06.10 08:49:07
@eßemfaßom meg áll: Ne mossuk már össze azt, hogy valakit az állapotából fakadóan kell tolerálni, vagy szándékosan veszi semmibe az együttélés szabályait. Nyilván nem húzom föl magam azon, ha a zebrán már régen pirosban ér át előttem egy idős ember vagy egy kisgyerek, hanem kivárom. Ha nem érted a különbséget, akkor tolerállak ebben a blogban, mert valószínűleg te is értelmileg akadályozott vagy, ha meg nem akarod érteni, akkor nem tolerállak, mert egy kötözködő troll vagy.
más.szemmel
2019.06.10 08:56:09
@KissGecihuszár: Én látok fejlődést a fiam viselkedésében, bár mint minden más területen, ezen is lassabban tesz meg egy-egy lépést, mint más gyerekek. De egyre hosszabban képes egy adott tevékenységre koncentrálni, ami jó jel. Kisebb korában gyakran eldobálta a játékokat, ha megunta, mostanra ezt szinte teljesen abbahagyta. Nem véletlenül jár sokféle fejlesztő foglalkozásra, és persze őt is ugyanúgy nevelem, mint a többi gyerekemet. Alapvető, hogy minden gyerekemnek igyekszem átadni az együttélés szabályait, csak ő lassabban érti meg és tovább tart, amíg megtanulja betartani őket. De megérti, és be is fogja tartani őket, mint ahogy úgy általában a Down-szindrómások többsége képes erre.
más.szemmel
2019.06.10 09:18:33
@GiaMarie: Megértem, hogy rosszul érintett ez az eset, amit leírtál. Igazad van abban, hogy abban a helyzetben segítenie kellett volna az ott lévőknek. De akkor talán abban is megegyezhetünk, hogy a változásnak a társadalmi többség részéről kellene megtörténnie, és nem az lenne a megoldás, hogy zárjuk vissza a pincébe azokat, akik valamilyen szempontból mások. Nem mellesleg biztos vagyok benne, hogy 15 éves korára meg fogom tudni tanítani a fiamnak azt, hogy hogyan lehet vagy nem lehet közelíteni másokhoz, mint ahogyan most is ezt tanítom neki "kicsiben", amikor rászólok és elmagyarázok neki dolgokat századszorra is, ha kell. Ha pedig esetleg mégsem tudom megtanítani, akkor nem fogom felügyelet nélkül hagyni. Ebben nagy a szülők és az intézmények felelőssége. Meg úgy általában a társadalmi felelősség, hogy teremtünk-e olyan intézményeket, ahol megfelelő számú és képzettségű szakember van jelen. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy az oktatási intézmények terén borzalmas a helyzet, és ezen belül a speciális intézmények még inkább periférián vannak. De azzal nem értek egyet, hogy akkor ebből nem az a következtetés, hogy ezen az oldalon változtassunk, hanem az, hogy ne legyenek speciális igényű emberek. Mindig lesznek a társadalomban kiszolgáltatott helyzetű csoportok, ha csak el nem jutunk arra a náci gondolatra, hogy pusztítsunk el minden vak vagy gyengén látó, mozgáskorlátozott, idős vagy értelmileg akadályozott embert. Azon mondjuk senki nem akad fenn, hogy ha valakinek hiányzik a fél lába, akkor az kapjon egy protézist vagy kerekes széket, vagy csináljunk a járdára vezetős sávokat a vakok számára. A Down-szindrómás emberek jelentős része (ha nem is mindegyikük) megfelelő képzés után képes lenne munkát végezni. De ehhez bizony szükség lenne elfogadásra és támogatásra a környezet részéről is.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz