Adatok
VElizabeth
19 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem. Nem tartottam a saját magamnak tett ígéreteim.
Hazug és csaló vagyok. Hitetlen gyaur - nem vitás.
Vagy élek és nincs semmim, vagy lelkemben haldoklom és próbálok előre jutni és pénzt keresni, enni, inni, aludni és még egy extra is van már - ruházkodni és lakástörlesztőt…..
Majdnem. Jöttél, megnéztél, és finoman ismerkedni kezdtél.Rögtön megtudakoltad, ami lényeges: cím, kor, magasság, stb.. Csak egyet nem a leglényegesebbet.Miért ismerkedsz? Mi értelme? Messze vagy én is. Téged is várnak otthon, engem is. Fiatalabb is vagy. És szemtelenül…..
(részlet:)
Egy vérből vagyunk, él a láng.S bár néha messzire sodoraz élet minket egymástól,tudd, hogy mindig gondolok rád.Igaz vagyok és őszinte.Én a szívemben őrizlek,Amíg csak világ a világ. 2010.06.19. Amint befejeztem a többi részét közzé teszem azt…..
Álmomban megtettem, amire vágyom, és eddig nem tudtam hogy igazán vágyom rá. Eddig is motoszkált bennem egy apró csalfa gondolat, egy-egy lopott pillantás - a vonzalmat, vágyat érzi az ember, mégha nem is vesz róla tudomást. Most éjszaka álmomban hagytam kibontakozni, a Más iránt…..
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a…..
Gondoltam rá, de már nem lehetett neki hazudni. Az a benyomásom, hogy nem ez volt főként a viselkedésének az alapja. Megrendült az elhangzottaktól és igazad van ez is közre játszott, azonban akkoriban nagyon magányos volt. Rájött egyedül van, nem volt senki és semmi, aki vagy ami…..
Egyetlen szó, amit rég’ el kellett felednem és most mégis észrevétlenül visszalopózott a mindennapjaimba. - Mit adjak meg jelszónak? Már megint. Nem is tudom. Á megvan: most ünnepeltük a nagymamám 77.…..
Igazából nem is tudom mi van bennem, mint egy viharistennő tombolok. Ez elgondolkodtat. Pillanatokon belül üres leszek, pedig előtte csak úgy cikáztak, kavarogtak, villámlottak az égbekiáltó gondolatok. Düh, harag, kilátástalanság, kétségbeesés, félelem, ismét harag, és harag.…..
Nem tudom merre tartok.Itt van, de nincs nekem. Megmutatja, de nem osztja meg életét velem. Minek kellek neki? Minek kell nekem?Nincs itt, de él a szívemben.Itt van, mégsincs velem... Nem tudom merre tartunk.Együtt vagyunk, de magányosan.Nem tudom, megosztanám-e a hétköznapokat.…..
Fontos előrelépést tettem. Rájöttem mennyire rosszul tekintek önmagamra, másokra, a világra.Megyek az úton, egy csúszósabb jeges részhez érek és arra gondolok csak el ne essek - és megcsúszok. Ülök a gép előtt, a szememmel bűvölöm bámulatos "technikai…..
VElizabeth
2009.03.12 21:19:05
@Alexxander: Szia Kallódó! :)
Egyáltalán nem elcsépelt!
Az egyik tényleg nem létezhet a másik nélkül.. Szóval ha nincs pesszimizmus hogy létezhetne optimizmus. Nem lenne értelmezhető, olyan mint a jó meg a rossz, Egy pár. Én is úgy gondolom, ahogyan te. Meguntam. Rendesen. Minden maradt a régiben a gondolatok, a történések. Én már mást akarok az élettől, és már nem szégyellem kimondani, vállalni - magam előtt sem. Már nem tetszik a szomorúság, az agónia, a düh, a depresszió. Tudom hosszú ideig szinte kéz a kézben jártak az árnyékomban és sok mindent tanultam ezektől is; úgy érzem megérdemlem hogy jobb legyen az életem és képes vagyok tenni érte.
Azt hiszem a boldogság kereséshez nagyban hozzátartozik az is, hogy minden oldalról megvizsgáljunk valamit. Hát most vizsgálgatom pozitív, lelkes szemmel... :) és tetszik!
Te hogy vagy Kallódó? Tetszik a barnás-vörös színed. Ilyen hangulatban vagy mostanában?
Üdv,
Eliza
Egyáltalán nem elcsépelt!
Az egyik tényleg nem létezhet a másik nélkül.. Szóval ha nincs pesszimizmus hogy létezhetne optimizmus. Nem lenne értelmezhető, olyan mint a jó meg a rossz, Egy pár. Én is úgy gondolom, ahogyan te. Meguntam. Rendesen. Minden maradt a régiben a gondolatok, a történések. Én már mást akarok az élettől, és már nem szégyellem kimondani, vállalni - magam előtt sem. Már nem tetszik a szomorúság, az agónia, a düh, a depresszió. Tudom hosszú ideig szinte kéz a kézben jártak az árnyékomban és sok mindent tanultam ezektől is; úgy érzem megérdemlem hogy jobb legyen az életem és képes vagyok tenni érte.
Azt hiszem a boldogság kereséshez nagyban hozzátartozik az is, hogy minden oldalról megvizsgáljunk valamit. Hát most vizsgálgatom pozitív, lelkes szemmel... :) és tetszik!
Te hogy vagy Kallódó? Tetszik a barnás-vörös színed. Ilyen hangulatban vagy mostanában?
Üdv,
Eliza
VElizabeth
2009.03.18 18:23:20
@Alexxander: Érdekes, hogy ezt említed. Kafkát utáltam gimis koromban, ki nem állhattam, undorítónak találtam, hogy azt írja le valaki bogárrá változik. Ez volt a véleményem. Most viszont azt hiszem meghökkentő köntösbe bújtatva ugyan, de valós igazságokat írt le. Mennyire különös, hogy ami az 1900as évek elején már jelen volt a társadalomban, az ugyanúgy még most is itt van..
Nem hiszem hogy az rossz ha valaki magáról gondolja azt, hogy az a bogár. Gregor akkor jött rá milyen életet élt, amikor átváltozott és ekkor lett igazán ember belülről, és aztán észre vette valójában milyen az őt körülvevő világ/család. Hiszen ha előtte látszólag rendben is volt minden, attól még ugyanazok az emberek voltak ott előtte, mint akik aztán a halálát kívánták. Szóval rájött a titokra, hogy nem is él igazán. Nem lehet, hogy tulajdonképpen nem is változott bogárrá, csak a többiek látták annak, mivel más lett, már nem akarta/tudta eltartani őket, nem akarta, hogy rajta élősködjenek? Mennyi ilyen példa van manapság is.
Sajnálom ha a családod miatt gondolod ezt és örülök ha azért mert felismerted hogyan kellene élned.
A nyomorúság sokrétű lehet, feneketlen és sötét bugyrai vannak. Nem tudom hol jársz és merre tartasz... de a megoldás benned van valahol. Hiszem hogy keresed, még ha nem is tudatosan. Nem véletlenül kérdezed "miért?".
Igen, sok csodaszép dolog van a világon. A természetben, a különböző teremtményekben,az embreben, az eszméikben, a tetteikben, de még az életigenlésükben is..és még sorolhatnám. Hát keresd őket. Meg fognak találni ha akarod és magukkal fognak ragadni; a te dolgod hogy titokban hagyd magad, hadd vigyenek további utadra. :)
Nem hiszem hogy az rossz ha valaki magáról gondolja azt, hogy az a bogár. Gregor akkor jött rá milyen életet élt, amikor átváltozott és ekkor lett igazán ember belülről, és aztán észre vette valójában milyen az őt körülvevő világ/család. Hiszen ha előtte látszólag rendben is volt minden, attól még ugyanazok az emberek voltak ott előtte, mint akik aztán a halálát kívánták. Szóval rájött a titokra, hogy nem is él igazán. Nem lehet, hogy tulajdonképpen nem is változott bogárrá, csak a többiek látták annak, mivel más lett, már nem akarta/tudta eltartani őket, nem akarta, hogy rajta élősködjenek? Mennyi ilyen példa van manapság is.
Sajnálom ha a családod miatt gondolod ezt és örülök ha azért mert felismerted hogyan kellene élned.
A nyomorúság sokrétű lehet, feneketlen és sötét bugyrai vannak. Nem tudom hol jársz és merre tartasz... de a megoldás benned van valahol. Hiszem hogy keresed, még ha nem is tudatosan. Nem véletlenül kérdezed "miért?".
Igen, sok csodaszép dolog van a világon. A természetben, a különböző teremtményekben,az embreben, az eszméikben, a tetteikben, de még az életigenlésükben is..és még sorolhatnám. Hát keresd őket. Meg fognak találni ha akarod és magukkal fognak ragadni; a te dolgod hogy titokban hagyd magad, hadd vigyenek további utadra. :)
Miért lesz rossz kedvem, ha reggel még jó volt? Mi történhetet velem napközben, amiért ennyire búskomor leszek. Fáradt vagyok, álmos, enni nem tudok. Egyedül érzem magam. Tegnap rossz emlékeimről kellett mesélnem. A legrosszabbakról ami történhet egy emberrel; talán ez az amitől…..
Nem is tudom hol kezdjem. Az elmúlt félévben sok minden történt velem. Mondhatnám, hogy szürke kis életemben nem változott semmi, és tulajdonképpen így van; de bennem annál inkább.Megfordult a világ de a közepén csak én vagyok - és ezt is el kell fogadnom bármennyire fáj. Hát…..
Nem megy nekem ez mostanában. Megrekedt bennem minden. Gyakran előveszem a tollat, papírt, de aztán mégsem jön ki belőle semmi jó, ha átolvasom, csak valami értelmetlen összevisszaság, amit nem is úgy gondolok, amit csak kierőltettem magamból. Így egy darabig maradok az…..
Péntek este.A barátokkal elmész moziba. Nem olyan lesz a találkozás, mint vártad, de egészen jó érzés kerít hatalmába. A film jó. Nevetsz rajta, nevetsz a teremmel együtt. Teli van. Szokatlan is a moziteremben az ember-sereg látványa.. A film után rohannak…..
Furcsa. Azt hittem már teljsesen eltávolodtunk. Menthetetlenül. Talán mégis jól tettem, hogy lázadtam és jól teszem, hogy elmegyek. Úgy gondoltam ez az egyetlen esély arra, hogy megmentsem, ami maradt ebből a szerelemből. De az idő egyre múlik és már azóta is eltelt két hónap,…..
Kétség. Nem ez már sok-ség..Teli vagyok kétséggel, félelemmel, aggodalommal. Megint felborult az életem... teljesen. Már nem tudom kiben bízhatok, bízhatom-e magamban, hiszen nagyon nehezen tudok tiszta fejjel gondolkodni, monthatnám napról napra felemésztem magam. Döntések, ellepnek…..
Igazán régóta foglalkoztat az a tény, hogy csak 'átalszom' az életem és néha-néha kissé hosszabb és rövidebb időre éber leszek. De alapjában véve még akkor is alszom, ébren álmodom, és alvás közben élek...A kezdet: Amíg az ember gyerek, nem érti a körülötte lévő…..
Egy kisfiú fekszik a kórházi ágyon. Alig lehet 10 éves. Nem tud lélegezni, már évek óta gépeken él. Nem tudja mi az, amiben nem lehet része sohasem. Nem tudja mi vár rá. Mégis vidám.A kislány virágos kis ruhájában rohan az udvaron, arca virul, mosolygós. Örömmel…..
VElizabeth
2008.06.30 11:05:49
Szia!Az oldal szerkesztés alatt áll még pár napig, ezért elnézésed kérem!Eliza..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Épp most olvasgattam vissza a kommenteket és sok idő eltelt már azóta, hogy ezt írtam. Ebből a távolságból szemlélve a dolgokat szinte butaságnak tűnik ez a nagy hév és vágyakozás. Tudom akkor nem volt az, sőt; és ezt a hamis álmot nem foszlattam szét erővel, ahogy te megtetted, de elmúlt magától. Annyira eltűnt, hogy nem maradt szikrája sem bennem.
Lehet furcsán hangzik, és tulajdonképpen eddig is ezt gondoltam, de azzal a különbséggel, hogy igenis volt ott valami szikra. Valami, ami megfogott csak egy kicsit, de most úgy hiszem, hogy csak a szenvedély hiánya, az elhanyagoltság, a boldogtalanság öltött testet ebben a formában és keresett valakit közel hozzám, aki kicsit is átmegy a szűrőn. Egyszerűen szerelem után kiáltottam tudattalan, és csak délibábra leltem.
Ha igazi érzelem lett volna mögötte, azt még most is érezném.
E