SänReen 2019.03.08 11:02:34

Azon azért ne ugorjunk már át, hogy sok "közszolgának" a bére gyakorlatilag 10 éve sehová sem nőtt... A most kapott 30%-os béremeléssel sem tart ott ahol kéne. Ráadásul azt sokan csak részben kapják meg, vagy egyáltalán nem...
A másik pedig egy konkrétum, amit közvetlenül tapasztalok meg.

A feleségem egy vidéki város Népegészségügyi Főosztályán (ÁNTSZ) dolgozik. Ennek a szervnek a munkáját még véletlenül se keverjük össze, az egyszerű aktatologatással, és még véletlenül se gondoljuk azt, hogy semmi másról sem szól, csak bírságolásról, bezárásról, stb... Ennek a szervnek a dolgozói mindennapi, alapvető közegészségügyi feladatokat lát(ná)nak el. Gyermek és Ifjúságvédelem, járványügyi problémák kezelése, intézmények alapvető higiénéjének felügyelete, stb... Az egészségügyi rendszer szerves része tehát, melynek legfontosabb szerepe a megelőzés lenne. Ha végezhetnék a munkájukat.... Csakhogy, nem tudják. Mert nem adottak a megfelelő feltételek. Itt van például a bevezetett létszámstop, melynek értelmében senkit sem vehetnek fel. Még akkor sem ha valaki nyugdíjba megy, ha felmond, vagy esetleg meghal... A létszámstop előtt is súlyos emberhiánnyal küszködtek, de annak bevezetésével tovább nőtt a gond, mert többen közben a fenti okok valamelyikéből kifolyólag már nem dolgoznak ott. Mára ott tartanak, hogy mindenki mindenki munkáját elvégzi, bőven túl dolgozzák a munkaidejüket, és az egyébként is jelenlévő pénztelenség miatt mindezt olyan munkaeszközökkel ( vagy azok hiányában) ami már botrányos. Pl.: Egy vidéki nagyvárosban összesen 1 db autót biztosítanak. Az összes ellenőr ezen osztozik, ha "terepre" kell kiszállni. Ez is az év jelentős részében szervizre szorul, szóval marad a gyaloglás, buszozás, ami persze nem embertelen önmagában, de gyakorlatilag időjárástól függetlenül kell az év bármely napján eljutni A-ból B-be, úgy hogy minden helyszín ellenőrzésre kerüljön. Ez lehetetlen...
Sok sok ilyen jellegű példa lenne még, de mindet nem írom le. Az jól látszik, hogy az egyébként fontos munkájuk, mennyire értelmét veszíti. Túl teljesítik minden napjukat, közben mégis azt érzik, hogy a munkájuk szépen lassan haszontalanná válik, pedig nagyon nagyon nem lenne az. Ezután pedig jön a kiégés, ami azért !részben! magyarázatot is tud adni sokak mentalitására...
Mindezt olyan pofátlanul alacsony bérekért, hogy le se merem írni... mert ahogy sokaknak ebben az országban, az megalázó...

Elnézést a hosszú posztért... egyetlen célom volt csak, hogy ha így konkrétan nem is gondoljuk végig ezeknek az embereknek a sorsát ( mert nem is kell), legalább odáig jussunk el, hogy attól azért árnyaltabb a helyzet, mint hogy le hivatali patkányozzunk mindenkit, vagy "Állami léhűtőknek tartom őket, száraz kenyéren és vizen tartanám szigorúan." szövegű kommenteket írjunk. Ha ez meglenne, már nem lenne olyan könnyű dolga a propagandának...

SänReen 2019.03.08 22:10:00

@DFK:
Tehát mivel hibáztak, megérdemlik amit kapnak, és azt is amit nem. Tudatlanok mindannyian, nem értenek hozzá. Bezzeg Te. Gondolod, hogy tényleg ilyen egyszerű a világ?
Mindannyian tudnánk olyan történetet mesélni, hogy mennyit vártunk egy kormányablaknál, vagy hogy milyen abszurd határozatot hoztak, vagy hogy ki mennyire nem volt kompetens egy adott ügyben. Szerinted ezekre az a megoldás, hogy emeljük a munkaidőt, csökkentsük a szabadságot, vagy dolgoztassunk megalázó fizetésekért? Sztem azért támogathatja ezeket az intézkedéseket mégis bárki, mert valahol tudatosan, vagy tudat alatt valami bosszú szerű működik bennük. Ez szerintem nagyon szomorú...Senki sem a valós problémákkal foglalkozik, és senki sem megoldásokat keres. Csak jól megmagyarázzák, hogy ki mit rontott el, és egyfajta bűntetésként miért érdemli meg azt amit...
Éljen. Ösztönösség.

SänReen 2018.04.23 08:35:24

Én apaként igenis tapasztalom azt, hogy a kisgyermekem első pár évében egyszerűen nem tölthetem be ugyan azt a szerepet a fiam számara mint az anyja. Én pontosan az a típus vagyok aki mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy a felesége terheit csökkentse ebben az időszakban. Keltem hozzá minden éjjel, altattam amikor csak tudtam, segítek a takarításban, bevasárlásban, öltöztetek, pelenkázok, sosem mondtam es nem is gondoltam olyat, hogy nem csinálom mert ez a nő dolga. A felmerülő szabadidőm szinte minden percét a fiammal töltöm, ha el is megyek otthonról, általában viszem magammal. És ez nem egy döntés a részemről. Igy érzem jól magam, és ezért igy teszem. DE! Ettől még nem leszek az anyja. Pl.: Sosem tudom úgy megvigasztalni mint Ő. Ha én kimegyek a szobából semmi gond, ha anya megy ki rohan utána. Ha fel kel szinte mindig anyát keresi. Éjjel is azert alszik velünk, hogy anyához bújjon. Stb... Ez ilyen. Ő hordta a szíve alatt 9 hónapig, Ő szülte, ez egy feloldhatatlan kötelék.

Mindezeket csak azért írtam le, hogy leirhassam. Nem nem mindegy, hogy apa vagy anya marad otthon a gyerekkel. Számos gyermekpszihologiai irás foglalkozik ezzel, és próbálják ezt hangsulyozni. Érdekes, hogy ezekre sokan mégis úgy reagálnak, mint egy maradi, a nőket korlátozó néztekre.

A cikkben leírt nőket segítendő pontokkal természetesen egyetértek. De azok a részletek, vagy kommentek amik inkább arra vonatkoznak, hogy kinek jobb, kinek könnyebb, férfinek vagy nőnek, egy dolgot nem vesznek figyelembe. A gyereket, hogy neki mi a jó. Az anya közelségét semmi és senki sem pótolhatja. Ennek fontosságát egy bizonyos életkorig mindenképp figyelembe kell venni.

Gyermekvállalásról csak annyit, szerintem nincs olyan, hogy ideális körülmények. Mindig lesz olyan, ami miatt el lehet tolni az idopontot.
Nem lehet annyira önző az emberiség, hogy azt feltételezze, életünk egyetlen értelme a boldogság és kiteljesedés. Ez egy rossz irány. Utódaink nemzése, és felelősségteljes felnevelése feladatunk. Férfiaknak és nőknek egyaránt!