Adatok
Elizabeth9502
9 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem! Nem! Elegem van, hogy állandóan az zúdul mindenfelől az emberre: légy jobb, így tudsz jobb lenni, úgy tudsz jobb lenni, légy jobb önmagadnál! Légy jobb annál aki tegnap voltál!
ELEGEM VAN!
NEM!
nem akarok jobb lenni! Miért nem vagyok jó úgy vagyok? Miért kell állandóan jobbnak…..
Mindig elbizonytalanodom szép és/vagy sikeres embereket látva. Nem merek velük beszélni, a gondolattól is rosszul vagyok, hogy milyen távol vagyok tőlük. Aztán itt ez a néha intenzíven és váratlanul felbuggyanó öngyűlölet is. Én nem nyújtok semmit. Nem vagyok jó semmire. Nem vagyok olyan erős, mint…..
Most, hogy elkezdtem élvezni is az anyaságot elkezdtem a múltra is többet gondolni. És arra, hogy mennyire nem vagyok rendben lelkileg. Tegnap épp csak elláttam anyai teendőimet, egész nap az ágyban voltam enerváltan, ölelgettem a fiam és bezabáltam egy csomó egészségtelen, de finom kaját.Azt hiszem…..
Eddig is nagyon őszinte voltam, de most valami olyat mesélek, amit nem hallottam nagyon sehonnan sem hangoztatni. Őszinte leszek, kegyetlenül és kendőzetlenül őszinte. Hogy bárki aki hasonló helyzetben van vagy lesz ne szégyellje magát az érzéseiért.
Úgy gondolom, ha nem is a szülés okozta, az…..
A napokban meséltük el a barátnőmnek mi történt a kórházban. Hogy lettünk hárman egy család.
A család születése szentség. Együttlét, az együtt élménye. Vitatkozik ezzel velem valaki? Egy ember születése szentség, a babával pedig anya és apa is megszületik. A családtagok között van a legerősebb…..
Elizabeth9502
2018.04.10 14:18:31
@kismamarelax: Köszönöm. Sokat jelent, ha nem ledegradálnak, hanem elismerik, hogy nekem ez tényleg fájdalom és trauma volt.
A várandósságom nagyon szépen telt. Boldog voltam, rendszeresen jártam jógázni, együtt nevettünk a párommal, hogy milyen lesz majd ha hárman leszünk, milyen vicces dolgokat fogunk csinálni. Hetedik hónapomban jártam mikor még gyorsan elmentünk együtt egy utolsó útra kettesben. Nem volt semmi különös…..
A következő állomás a fogantatás. Kicsi ízelítőt már mutattam abból hogyan is gondolkodom és élem az életem. Vagyis inkább: érzem az életem. Megérzem. Spirituális beállítottságú vagyok és nem hiszek a véletlenekben. Pontosabban: tudom, hogy nincsenek véletlenek. Ezt a fajta gondolkodást ezt lehet…..
Hol is kezdjem ezt a történetet? Nem igazán tudom hol kezdődik. A hazaérkezéstől kezdjem? A születésétől? A megfoganásától? Az igazság, hogy érdemesebb lenne ott kezdeni mikor megismertem a párom.
Mikor összejöttünk már akkor tudtam, hogy ő lesz a férjem. Ő az egyetlen. Hogy neki fogok gyereket…..
Először ilyen alap dolgok.. 23 éves vagyok, házas, friss anyuka.
Hogy miért kezdtem ezt a blogot? Egyszerűen annyi gondolat és érzés tört és tör belőlem elő a szülői léttel kapcsolatban és igaz még csak február végén szültem (hurrá ki tudom mondani, bár még félve-erről is majd írni fogok miért…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz