János Mihácsi 2019.03.09 08:52:51

@38Rocky: Azon gondolkodtam, hogy az Ön által leírt tér forgás elmélete-amiről már előzőleg beszélgettünk, milyen egyéb "kimondatlan" konzekvenciákat von maga után. Legelőször a jelenség természete szükségtelenné teszi a "nagy bummot", ha csak az esemény nem egy rögzített pontból indult ki. Mivel amaz immár egy nagyobb térfogaton is megnyilvánulhat, sőt a forgással folyamatosan biztosíthatja a világegyetem fenntartásához szükséges kinetkikus energiát-ha jól gondolom. Másodszor amennyiben ez igaz, akkor az első elem ami megnyilvánult, az egy tengelyű forgás segítségével, az a foton volt. Minden más csak utána, talán belőle keletkezett, de minimum a segítségével. Így valószínű a fotonnak az időhöz is köze lesz valamilyen módon? Sőt egyre jobban az fogalmazódik meg bennem, hogy a foton-akár az optikai szálak esetében, valamiféle "generikus" információt szállít már az elemi szinttől kezdve. Akár egy parancssor, amely megmondja az adott elemnek, atomnak, stb. hogy milyen energiapályára kell állnia. Így talán nem az a fő kérdés, hogy a foton merre jár mikor úton van, hanem sokkal fontosabb, hogy mit "szállít", no meg "kitől-mitől"?? Erről mit gondol?

János Mihácsi 2019.03.10 08:46:16

@38Rocky: Mindig sajnálattal olvasom, amikor "Káosz elméletről" beszélgetünk, amely egyenesen egy véletlenszerűséget feltételez az Univerzum kialakulásában és működésében. Azt gondolom más egyéb dolgokat nem is említve, csak az Ön elméletét, hogy amennyiben egy rendszer képes meghatározatlan hosszú ideig állandó sebességet fenn tartani, az talán Önmagában rejt egy fajta intelligenciát. Ugyanis ahhoz hogy egy kezdő állapot képessé váljon a mozgáshoz, ahhoz vagy külső vagy belső erőhatásra van szükség. Esetünkben, mivel a Kozmosz megnyilvánatlan állapotában - rajta kívül nem lévén más tényező, így egy megoldás maradt. Ahogy ezt Platon és Arisztotelész is valotta, az Egység magát kezdte el mozgatni, méghozzá körpályán írtozatos sebességgel, miként ők azt akkoriban megfogalmazták. Az Egység így funkcionálisan két megnyilvánulatlan "természetre" bomlott, a mozgóra és a mozgatottra. Akár a mozgó élőlény, amikor is a tudat mozgatja a testet. Folytatva a megkezdett gondolatot, úgy vélem és nagyon is logikusnak tűnik, hogy maga a kiklakult folytonos fénysebességű forgás lesz egyfelől az, ami determinisztikusan hat a forgás során, így a "kénytelen" zárt egységben mozgó térre. Ez a mozgásba hozott tér aztán kvázi reagál a sebességre és megkezdi az elemi részecskék fokozatos evolúcionálását, "kitermelését" kezdve a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig. Gyanítom a felvett sebesség, mint adottság alapvetően determinálja a kialakulások, a vonzások és tasszítások hogyanját és mikéntjét. Hiszen a tér legfontosabb tényezője lesz! Aztán az a "tudatosság", amely képes fenntartani a fénysebességű forgást, az lesz, amelyik elindul a másik úton, a szellem, a tudat evolúcióján, belőle alakul ki az, amit Világléleknek, Logosznak hívnak a különböző terminusok. Talán ebből a rövid szószedettből kitűnik, hogy miért ágálok a Káoszelméletek ellen, mert a Világegyetem nagyon is rendezett elvek alapján működik minden időpillanatban, természetesen egy óriási szabadság fok mellett. Ezért örömködtem az Ön kiváló és forradalmi tér elmélete olvasása közben, mert ezzel a fizika elért a metafizika határpontjáig és ott megölelték egymást. Hiszen az állandó forgás, az állandóan jelenlévő kinetikus energia immár szükségtelenné tette a véletlenszerűség, a kezdeti "egyszeri" gigantikus energiahalmaz kilökődésének a feltételezését. Így az Univerzumra nem lehet azt mondani, hogy "magára hagyott" és a Galaxisok forgásukban (ami egy feltételezett kilökődés során bajosan kezdett volna el forogni :-)) véletlenszerűen sodródnak egy tágulásban, hanem sokkal inkább egy centrifúgában pörögnek reagálva a sebességre. S az "életük" látható módon a belső "tudatosságtól" függ, ha amaz úgy "dönt", hogy megáll, az Univerzum is megszűnik létezni. Ön egyértelműen megtalálta a Lét és a Létezés, az ok és okozat közötti viszonyság egyik felét, a "mechanikusat". Aminek az Önmegismerés vágya a másik fele...Bízom benne, hogy titokban Ön is eljátszott ezekkel a gondolatokkal, dacára annak, hogy ez már nem a klasszikus fizika mezsgyéje.

János Mihácsi 2019.03.11 20:09:10

@38Rocky: Nagyon izgalmas a felvetése, ám valami azt súgja, hogy amennyiben Önnek igaza van a feltevésében, mármint a tér forgásának, amiben magam is hiszek. Abban az esetben - pláne nem lévén fizikai anyag - a tér gyorsan megtudta tenni az első körét, hiszen mi is akadályozta volna meg benne? Így amit Ön mond az igen gyorsan lejátszódásra került. Én aképpen kifogásolom a Káosz állapot meglétét, miszerint a sebességgel-forgási frekvenciával arányosan kellett, hogy jelentkezzenek az egyes "fázisok", legyen az akár kezdésként a gamma sugárzás. Így egy "függő" program valósult meg kötelezően és nem egy véletlenszerű elrendeződés-ami talán első látszatra kinéz. Megint példának hoznám a centrifúga eszközt, amennyiben valamit belehelyezek, az a sebességel "arányosan" fog benne mozogni és viselkedni. Nyilván a példa sántit, mert abban a fázisban a forgatott rész nem rendelkezett tömeggel, úgy gyanítom. De ami fontos, hogy a tér a forgásával egy zárt rendszert képezett és képez ma is. Erre utaltam, hogy immáron ez a zárt rendszer egy kötelező mechanikát valósított meg. Emiatt igenis szükségtelen egy "első" Bumm kinetikai energia megléte, ami ha "külsőleg" le is játszódhatott, csak egy jelenség volt semmi több, mert a Koszmosz energiája az állandó mozgásból-állandó frekvenciából származik szerintem.

János Mihácsi 2019.01.01 11:22:11

Kedves 38Rocky! Elolvastam a könyvét, amihez gratulálni szeretnék, nekem is mint laikusnak is képes volt sokat adni már első olvasatra is. A tér fénysebességű forgása szerintem zseniális elmélet és érzésem szerint képes megadni a választ arra, hogy az "első" kinetikus energiák miből származnak. Ám pont emiatt több gondolat, kérdés is felmerült bennem. Egyrészt nem tudom ismeri-e, de Arisztotelész: a Physica című munkájában már foglalkozik a kezdeti mozgás szükségességével, az "Egység" kényszerű önmozgatásával, miszerint kötlezően a leendő Univerzum saját magát mozdította meg, ráadásul úgy, hogy az gyakorlatilag elvált mozgóra és mozgatóra, persze az elején még nem érzékelhetően. Sőt, arra jutott a mozgást illetően, hogy az nem lehet más, mint körmozgás. Vagyis az én értelmezésem szerint abszolút lehetséges a tér folytonos fénysebbeségű forgása - mivel egyedül ez adhatja az alapot az energia megmaradás törvényéhez, azonban kiegészítve azzal, hogy a forgás "tudatos" művelet, hisz erre utal az állandó forgási sebesség megléte is, minden "külső" kényszerítés hiányában. Amiből már könnyen eredeztetővé is válhat a tudat folytonos megléte az Univerzumban. Amit kérdeznék, az az, hogy ha a tér forgása fennáll, akkor is "nagy robbanásról" kell beszélni? (nem lehetséges egy nagyobb térfogatú "keletkezés" elmélete, ahol nem kell "sűrűsödnie" a leendő anyagnak..., hanem ezzel ellentétben egy nagy térfogatú "folytonos" keletkezés indult meg, ami a mai napig is tart..) Vagy ennek hatására egy teljesen más típusú Univerzum kialakulás és működési kép fog kibontakozni? Mert nekem laikusnak teljesen az volna az elvárásom. Sőt a tágulás-összehúzódás helyett, inkább statikus világegyetem bontakozna ki? Kérem nézze el nekem a szokásos szakmai hiányosságaimat :-). Üdvözlettel: János

János Mihácsi 2019.01.01 17:04:16

Természetesen magam is a tér szerkezeti elemének tartom a forgást, amire én utalni kívántam csupán, az az "akaratlagos" fenntartási "képesség", ami egyértelműen elválik a mozgatott "alkotórésztől". Ezen a ponton lehet ugyanis tetten érni a szabályozó és szabályozott, az anyag és a tudatosság különválását az ugyanazon rendszeren belül, amit ma térnek nevezünk. Arról miként vélekedik, hogy a tér fénysebességű forgása, elegendő és egyben elégséges feltétele a folytonos és diszkrét elemek, rendszerek saját és egymás közötti működési feltételrendszerének a kialakítására és annak fenntartására. Gondolok itt a különböző diszkrét értékekre (foton, spin, stb.), a kötelező egymásba alakulásokra (bozonok), a zárt kvarkszerkezetre és így tovább. Vagyis a kozmosz ismert működési rendje "csupán" a forgás közvetlen hozadéka, ez a magyarázat minden elemi kapcsolódásra, taszításra, választásra?

János Mihácsi 2018.03.06 19:53:59

Kedves Rocky!
Hálás vagyok a válaszokért, és a türelemért, mert tudom, hogy nem egyszerű összeegyeztetni két ember privát Univerzumát, még ha hasonló fogalmi készleten vannak akkor sem, pláne ha nem. Igyekeztem utánna az anyagaiban tüzetesebben az előbbi témánknak és felfogtam, hogy azáltal keletkeznek ezek az állítások mivel kísérleti és elméleti úton körbekerítve a jelenséget, óhatatlan ezt adja ki eredményül, mégha ez látszólag ellentmondás. Akár a foton nyugalmi tömegének nulla volta, kontra a mérhető mozgó tömegének, ahol ha jól gyanítom a nyugalmi érték ténylegesen nem nulla, hanem csak ahhoz nagyon-nagyon közeli érték lesz. Feltűnt nekem, hogy a foton rendkívüli módon eltér a fermionoktól, a kérédésem az, hogy tekinthető e "önálló" elemi részecskének, vagy inkább mint rövid életű "reakció termék" nevezendő, amely megjelenik az elem-anti elem találkozásnál, vagy épp az elektron pályaváltásánal, sőt az elemi elektromosságban is főszerepet játszik láthatatlanul stb. aztán eltűnik "nyomtalan"? A fotonok egyébként észlelhetőek a felsorolt jelenségektől függetlenül is?
Végül áttérve a téridőre, bennem azért merül fel a tér, elemek nélküli hipotetikus "léte", mert ha jól tudom jelenleg csupán a Kozmosz tömegének alig 5 %-a azonosítható be a meglévő elemekkel, energiákkal, mennyiségekkel. Ez a tény számomra megkérdőjelezi az Ön által említett kvantált téridő kizárólagosságát az Univerzumban. Hiszen ha igaz a téridő elmélete, akkor az úgy nevezett sötét anyagban, energiában előbb-utóbb detektálni kellen egy új az elektronnál pár nagyságrenddel kisebb elemi részecskét(ket), mely(ek) felépítő kövei lesznek a fermionoknak, behozva a hiányzó tömeget. De erre én személy szerint kevés esélyt látok, mert úgy hiszem ha egy ilyen elem létezne, már megtalálták volna, minimum elméleti szinten. Így óhatatlan más irányokban is keresgélni kell, melyek a hagyományos téridő szerkezetet "kiegészítik".
Én pont az "áthidalhatatlan" hiány miatt hajlok azt feltételezni, hogy léteznie kell a tér olyan "szegleteinek" is, ahol valamiféle tiszta "statikus", a energiaállapot áll fenn, amely még nem érte el az anyagi állapotot, így az idővel sem forrt össze. Ellenben mégis rendelkezik tömeggel, bár tudom hogy a tömeg az impulzushoz van kötve, de valami máig ismeretlen effektus, jelenség révén mégis? Nézze el nekem ha túl badarságnak tűnne a felvetésem, de a járt úton jó ideig nem látszik megoldás, így addig is lehetőség van az extrém gondolatok felvetésére...

János Mihácsi 2018.03.07 10:48:04

Kedves Rocky!

Hadd fejezzem ki nagyrabecsülésem a türelméért és jóságáért, amit irántam tanusít! Hála Önnek kezdem kapisgálni a dolgot a fotonokat illetően. Azért volna újabb kérdésem a fotonokat illetően, az tiszta hogy útközben nem észlelhetőek hanem csupán a két végpont között, ám ami érdekel, hogy a végpontokon egyrészt jelentkezik e ez plusz tömegként, vagy épp a foton(ok) adja az adott fermion tömegét, a leadott lendülete folytán?? Az lehet hogy a foton befogásával egyidejűleg eltűnik a semmibe annak a mozgás során mérhető diszkrét tömege, energiája? Ha nem akkor mi lesz a sorsa, kell e egyáltalán "sorsának" lenni? Vajon a foton megtartja az "identitását", természetét, fénysebességű forgását a becsatolódások után a fermionokban? Elgondolkodtam a régebbi írásán, amiben felvázolta a "térforgását" mint generikus tulajdonságot, mely aztán sorozatban váltja ki az újabb eseményeket, és ahogy körül nézek az Univerzumban, semmit sem látok statikus állapotban, minden spirálszerűen csavarodva halad előre a térben, a bolygók a Nap körül, a Nap a Galaxisban, gyanítom a Galaxisok sem egyenes vonalú, egyenletes mozgásban törnek előre a létezésben. Így analógiában, nagyon is elképzelhetőnek tartom a teóriát, hogy maga a tér, a téridő is forgásban lehet, mert talán akkor ez volna az eredeti "kényszerítő" forrása az ilyesfajta szinte mindenütt jellemző mozgásfajtának. Nem beszélve a csavarodva növekvő levelekről, a DNS láncról stb. Kicsit a "fantáziába" tovább haladva, amiért erősen érdeklődöm a fotonok iránt az az, hogy annyira "misztikus" tulajdonságokkal rendelkezik a fermionokhoz képest, végleg belenyugodva a nulla nyugalmi tömegében, polaritás mentességébe, amely mégis alapja a két polaritásnak, ami csak tovább erősíti bennem a különlegességét. Szóval nekem a foton úgy tetszik, mintha a "semmi" és a valóság közötti önkéntes postás szolgálatot teljesítene, és amaz volna a materiális alapja és kiinduló pontja a kvantált jelenségvilág kialakulhatóságának, habár ő maga nyugalmi állapotban talán nem is létezik, lehetséges volna? És a bozonok tévutak?

János Mihácsi 2018.03.18 09:56:57

Kedves Rocky! Megértő hozzáállása ismételt kérdezésre ösztönöz, most arra lennék kíváncsi, hogy beszéltünk a fermionok estében a két eltérő forgási tengelyről, mely kialakítja a gömb formát, és aminek az egyik forgása a térforgásának köszönhető, a másik pedig saját magának. Pont ez izgat engem, hogy a saját második forgás miként képes kialakulni, véleményem szerint ehhez valamiféle, az idáig nem létező erőközpont "kialakulás" szükségeltetik, amely immár saját jogon forog. Ez volna a tudatosság első fokozata a létezésben? Egy forgás, ami "ellen" megy a téridőnek, ez volna a későbbi forma szerveződés alapja? Makro szinten is valami hasonlónak kell szerintem lejátszódnia, egy csillag születése után, amelyik periodikusan körbe-körbe száguld a Galaxisában, csóvát engedve maga után, amelyből?? aztán, mint együtt mozgó rendszer, később bolygók bújhatnak ki, ám azokhoz, ismételten saját, a mozgó rendszertől eltérő irányú forgási erő megjelenése szükséges. Ön miként vélekedik erről?