Adatok
kunzsuzsi
33 bejegyzést írt és 95 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása”
A telexen megjelent cikkben rengeteg dolog benne van, amit nem akarok elismételni. Mégis, lenne még néhány kérdésem, amit talán…..
A Randivonal plakátkampányára mindenféle ellenérzés és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sikeres: sikeres, mert figyelemfelhívó, elgondolkodtató, meglepő, valamint remekül reflektál az elmúlt időszak eseményeire (és politikai üzeneteire). Az, hogy ez pénzügyileg milyen mutatókat eredményez majd,…..
kunzsuzsi
2021.01.07 18:28:47
kunzsuzsi
2021.01.07 18:31:00
@shitgun: ha ez is egy kívánság, akkor igyekszem teljesíteni. ha nem az, akkor is :D
kunzsuzsi
2021.01.11 11:37:07
@odamondó: ez a becsípődés szerintem feleslegesen erős. Egy felelős felnőtt számára a pozitív teszt nem feltétlenül abortuszt jelent. A nem kívánt terhesség elkerülésére rengeteg eszköz van, ezek közül még azok is, akik az abortusz legalitásának megőrzése mellett állnak sem magát a magzat abortálását ajánlják, mint elsődleges megoldás.
Sokkal inkább az önrendelkezés szabadságát hangsúlyozzák és szerintem az teljesen rendben van. Természetesen az ideális világban boldog párok boldogan várnák a csemetét és örülnének minden pozitív tesztnek mindig és mindenhol. DE nem az ideális világban élünk és ez sajnos ilyen "apróságokban" is megnyilvánul. Ahogy abban is, hogy most is, vitaérvek helyett megy ez a személyeskedő kotorászás egymás életében. Nem azért írta aranea ezt a példát, hogy ebből lederiváld, hogy ő biztos így védekezik. Nem ártana már ezen is túllépni, és kicsit érettebben gondolkodni, mint ahogy a homokozólapát két oldalán tettük.
Sokkal inkább az önrendelkezés szabadságát hangsúlyozzák és szerintem az teljesen rendben van. Természetesen az ideális világban boldog párok boldogan várnák a csemetét és örülnének minden pozitív tesztnek mindig és mindenhol. DE nem az ideális világban élünk és ez sajnos ilyen "apróságokban" is megnyilvánul. Ahogy abban is, hogy most is, vitaérvek helyett megy ez a személyeskedő kotorászás egymás életében. Nem azért írta aranea ezt a példát, hogy ebből lederiváld, hogy ő biztos így védekezik. Nem ártana már ezen is túllépni, és kicsit érettebben gondolkodni, mint ahogy a homokozólapát két oldalán tettük.
Ha vannak kimeríthetetlen témák, a tinderen kívül persze, akkor a szex biztos előkelő helyet kapna a listán. Nyilván sokan azt vallják, hogy ezt jobb csinálni, mint beszélni róla, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyílt kommunikáció nélkül az egész semmit sem ér. Már csak azért sem, mert…..
Bár sokan megpróbálnak úgy tenni, mintha az étkezési és testképzavarok nem lennének valódi problémák, a szakemberek és a kutatók is ezzel ellentétes véleményeknek, illetve eredményeknek adnak hangot. Az csak egy dolog, hogy az étkezési zavarokról évtizedek óta úgy beszélünk, mint pszichiátriai…..
Hatosztályos gimibe jártam. Nem valami elit versenyistálóba, de azért azok, akik tudtak és akartak tanulni, azokat hagyták és támogatták az intézményben. Épp ezért egy barátnőmmel lehetőségünk volt már tizedikesként előrehozott érettségit tenni olaszból. Emlékszem, rettentő para volt részt veni…..
Tartozom egy vallomással: imádok tanulni. Falni az új dolgokat, könyveket olvasni, megtudni olyan információkat a világról, amik addig ismeretlenek voltak számomra. De minden friss ismeret közül a legjobban az emberi sorsok, történetek, tulajdonságok, vélemények és életek érdekelnek. Az, hogy kiben…..
Sietek, ahogy mindig, rohannom kell. Nem késhetek el - ezt mondogatom magamnak és már szaladok is a fürdőbe, a lábamra már félig felhúzott harisnyában. Megakad a küszöb szélében, felszalad a szem. Bőgni tudnék, ordítani. Fogat mosok, közben egy másik harisnya után kutatok a szekrényben. Találok…..
kunzsuzsi
2020.03.30 11:58:27
@Lorrh: ez pedig egy nagyon kedves komment. kösziiii :)
kunzsuzsi
2020.03.30 14:49:34
@Burgermeister: A történet minden eleme egy-egy valós pillanatból merít, de összességében nem történt meg így egyben. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ennél sokkal rosszabbak is lehetnek.
Ugyanazon a folyosón ülök, ahol június eleje óta majdnem minden egyes nap. Ugyanott várakozom, ugyanúgy keresztbe tett lábbal. Folynak a könnyek az arcomon a boldogsággal kevert félelem hatására. Öt hónapot töltöttem itt, öt hónapig a negyedik emelet az életem meghatározó része volt. Ágyam volt az…..
A csapból is koronavírus folyik. Megnyitom a facebook-ot, az instagram-ot vagy felmegyek bármelyik hírportálra (a Mandínertől kezdve az Indexen át a HVG-ig), mindenhol koronariogatás megy. Arról, hogy ez mennyire jogos vagy adott esetben felesleges, szerintem kár vitatkozni, meg arról is, hogy miért…..
Nehéz volt újra nekiülni, és arról írni, ami az elmúlt időszakban a leginkább foglalkoztat, főleg azért, mert bár tudom, hogy szükséges és fontos beszélni róla, húsbavágóan fájdalmas megjegyzések kísérték a korábbi bejegyzésemet. Aztán eltelt pár hét és arra jutottam, hogy csak azért kussolni, mert…..
Soha nem szerettem olvasni, legalábbis az iskolai kötelezőket és a klasszikus alapműveket. Persze a Harry Pottert én is elolvastam (kötetenént 1-2 nap alatt), de ezt a sorozatot leszámítva, egészen a tinikorom végéig cikinek gondoltam az olvasást. Aztán valami megváltozott és a huszas éveim elején…..
A testünk, mint fantasztikus eszköz, egész életünkben rendelkezésre áll, hogy csodálatos dolgokat valósíthassunk meg vele és általa. Ilyen lehet például az, amikor elindulunk egy sporteseményen, alkotunk valamit a saját erőforrásainkkal, építünk (kézzelfoghatót vagy kézzelfoghatatlant), de ide…..
kunzsuzsi
2020.01.23 11:13:39
@MACISAJT: szeretném tisztázni, hogy nem a kóros elhízás okozta betegségek mellett igyekeztem kiállni, hanem a testszégyenítés ellen. És amúgy a felsorolt szolgáltatások egy jelentős részéért vastagon fizetünk - járulékok és adók formájában. Ennek ellenére azt gondolom, hogy aki kórosan elhízott és nem tesz semmit azellen, hogy ez változzon, valóban hibát követel, ugyanakkor nem érdemelnek tömeges és nyilvános megszégyenítést. Ez lenne a poszt fókuszában, szó sincs a betegség támogatásáról.
Remélem így már ez is kristálytiszta és nem ad okot további félreértésekre.
Remélem így már ez is kristálytiszta és nem ad okot további félreértésekre.
kunzsuzsi
2020.01.23 15:11:19
@Eyject: Amennyiben a felsorolt tanácsok nekem szóltak, köszönöm őket, de azt hiszem, és magabiztosan ki is merem jelenteni, hogy tisztában vagyok az egészséges vagy egészségesebb táplálkozás jellemzőivel és tételeivel. Sőt, gyakorlom is őket. Azzal is tisztában vagyok, hogy a felszedett pár pluszkilóm nem egészséges, mégis, mivel tudom, hogy miért cipelem és teszek érte, hogy ne kelljen, nem hiszem, hogy szembemenne a közerkölccsel. Azzal viszont, ha jól sejtem túl kevesen foglalkozunk, hogy az ember nem csak testből áll, hanem lelke is van. A témában Lukács Liza munkásságát jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki pedig már olvasta, szerintem nagyon jól érti, hogy nem a kövérség propagálásáról és a kövér emberek felmentéséről szól, sokkal inkább arról, hogy lelki munkára is szükség van a fogyásban.
És továbbra is fenntartom az álláspontom: nem az a baj, hogy megfogalmazzák a véleményüket, hanem ahogy azt teszik. Illetve az, hogy statáriusan kijelentenek nettó ökörségeket (mint azt, hogy a válás a nők elhízása miatt van), és kérdezni, valódi okokat, tényeket keresni a dolgok mögött, eszükbe sem jut.
És továbbra is fenntartom az álláspontom: nem az a baj, hogy megfogalmazzák a véleményüket, hanem ahogy azt teszik. Illetve az, hogy statáriusan kijelentenek nettó ökörségeket (mint azt, hogy a válás a nők elhízása miatt van), és kérdezni, valódi okokat, tényeket keresni a dolgok mögött, eszükbe sem jut.
kunzsuzsi
2020.01.23 15:13:51
@bElannaTorres: Pont azért várnék tőle több empátiát. Én is kövér gyerek voltam, mégis inkább letoltam egy Ironmant, ahelyett, hogy sértő és lealacsonyító kijelentéseimmel bántsak meg sokszázezer embert. Igaz, én nem is lettem milliomos...
Azt hiszem, nincs szégyelnivaló abban, ha valaki online társkereső platformokat vesz igénybe a párkereséshez. Legyen szó alkalmi kapcsolatról vagy hosszabb távú elköteleződésről, a közösségi médiának és az internet hatásának köszönhetően a kínálat a netre költözött, mi pedig a telefonunkon…..
kunzsuzsi
2019.10.25 13:11:29
@Dread Naughty: az utolsó bekezdésed minden szava arany - komolyan. nagyon jól összefoglaltad, és tiszta szívemből (már amennyire tiszta lehet ennyi tinderrandi után... khm :D) drukkolok annak, hogy a nemek képviselői partnerek legyenek // btw, pont ezt próbáltam szorgalmazni a posztommal.
A többire reagálva pedig, a leértékelést sajnálom, mert számomra egyáltalán nem az a fokmérő, hogy ki hányszor és hány emberrel kefélt már életében, de mint korábban írtam, hajlok arra, hogy elfogadjam, hogy ezzel kisebbségben vagyok. A tinderen tapasztalható piacolás valóban egyenlőtlen és torzító - több pasi ismerősöm tinder "sikereit" vagy "sikertelenségeit" is láttam már, nagyjából értem, miről van szó ezzel kapcsolatban. A free-sex token kifejezés nagyon tetszik, de elengedném, ha cserébe a leértékelés is megszűnne - fontos lenne, hogy megtanuljuk tisztelni egymást annak ellenére, vagy azzal együtt is, hogy nem ugyanúgy élnek, mint mi, vagy nem ugyanaz az értékrendünk. (Szeretek ilyen témákat előszedni és mindig kapok is a tarkómra rendesen érte, de szerintem megéri feszegetni, főleg egy-egy ilyen vita miatt.)
egy szó, mint száz, bár lehet, hogy nem úgy tűnt, de nagyon is értem, amit mondtok, csak nem akarom elfogadni, hogy ennyire egyszerűsítő rendszerben kellene gondolkodnunk. ha pedig tényleg onnan fakad ez az egész, hogy mesterséges különbségeket építünk be, tartunk fenn a rendszerben (a nemek viszonyában), akkor pláne gáz - még akkor is, ha remény sincs rá, hogy ez pikk-pakk megváltozzon.
A többire reagálva pedig, a leértékelést sajnálom, mert számomra egyáltalán nem az a fokmérő, hogy ki hányszor és hány emberrel kefélt már életében, de mint korábban írtam, hajlok arra, hogy elfogadjam, hogy ezzel kisebbségben vagyok. A tinderen tapasztalható piacolás valóban egyenlőtlen és torzító - több pasi ismerősöm tinder "sikereit" vagy "sikertelenségeit" is láttam már, nagyjából értem, miről van szó ezzel kapcsolatban. A free-sex token kifejezés nagyon tetszik, de elengedném, ha cserébe a leértékelés is megszűnne - fontos lenne, hogy megtanuljuk tisztelni egymást annak ellenére, vagy azzal együtt is, hogy nem ugyanúgy élnek, mint mi, vagy nem ugyanaz az értékrendünk. (Szeretek ilyen témákat előszedni és mindig kapok is a tarkómra rendesen érte, de szerintem megéri feszegetni, főleg egy-egy ilyen vita miatt.)
egy szó, mint száz, bár lehet, hogy nem úgy tűnt, de nagyon is értem, amit mondtok, csak nem akarom elfogadni, hogy ennyire egyszerűsítő rendszerben kellene gondolkodnunk. ha pedig tényleg onnan fakad ez az egész, hogy mesterséges különbségeket építünk be, tartunk fenn a rendszerben (a nemek viszonyában), akkor pláne gáz - még akkor is, ha remény sincs rá, hogy ez pikk-pakk megváltozzon.
kunzsuzsi
2019.10.26 15:46:33
@Dread Naughty: a naivitással nem lőttél mellé - ennek minden előnyét és hátrányát vállalom. Igyekszem nem elferdíteni a valóságot és valóban egy dolgot emeltem ki a posztban - nyilván valami olyat, ami engem zavar, esetenként bánt. Zavar, mert nem értem, hogy miért lennék kevesebb attól, hogy X helyett X+N sráccal kerültem intim kapcsolatba. Számomra ez egyáltalán nem befolyásoló tényező, akkor sem, ha a partnerem számáról van szó és akkor sem, ha az enyémről. Ugyanakkor bevallom, sokat gondolkodtam a kritikákon, amiket itt a poszt alatt megfoglamazta(to)k és egy ideig szégyelltem is magam, hogy mekkora kurva vagyok én most.
A kutatást szívesen elolvasnám, egyrészt, mert hitelesnek érzem, ha vannak számok az állítások mögött, másrészt meg azért, mert kiváncsi vagyok, hogy a témát mely aspektusokból, milyen kulturális szempontok mentén vizsgálják jelenleg a világban. Ezzel pedig most nem szurkálódni akarok, tényleg érdekel. Ahogy a véleményed és a véleményetek is, mert akármilyen szőröslábú feministának is látszom a karakterek mögül, még velem is lehet vitatkozni és kíváncsi vagyok mások véleményére - talán még meggyőzhető is vagyok.
Egy másik posztom alatt pont az volt a kommentelők baja, hogy miért beszélem le a férfiakat a női orgazmus kergetéséről (nem erről szól a poszt egyébként). Mivel annak a posztnak a mondanivalója inkább a férfiakra tapasztott teljesítménykényszer, szerintem egy teljesen más nézőpontot világít meg. Lehet, hogy a kettős mércével kapcsolatban egy női gondot boncoltam fel, máskor pedig megpróbálok más vízre evezni és olyan problémával foglalkozni, amivel a környezetemben lévő férfiakon keresztül szembesülök. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem fekete-fehéren gondolkodom, de amellett továbbra is ki szeretnék tartani, hogy nem oké a falépítés mindenféle olyan szabály mentén, amit lassan így 2019-re kezdünk meghaladni.
A mi fog még borulni kérdés is érdekes. Szerintem, ha beszélünk róla, ha érzékenyítjük egymást a saját vélt vagy valós problémáinkra, az nem baj - egészen addig, amíg nem játszunk mártírosat mind. Igyekszem nem így tenni (sem a betegségemmel, sem abúzusáldozatként, sem simán csak nőként, sem sehogy máshogy). Épp ezért a világot sem áldozatgyülekezetnek látom: sokkal inkább azt érzem, hogy nem tudunk jól kommunikálni. Sem erről, sem másról. Elfelejtünk beszélgetni és bár én szerencsés vagyok, mert nagyon sokszínű társaságban élek, sokaknak nem adatik meg az a luxus, hogy a barátaiktól legalább négyféle véleményt halljanak. Nekik marad az internet, ahol buborékokba dugják a fejüket, aztán trágár kommenteket írnak vagy sivalkodnak mások véleményén. Kevés az olyan ember, aki kulturált mondatokban képes véleményt alkotni... Épp ezért, baromira nem szeretném elveszteni az olyan hangokat, amik itt, ez alatt a poszt alatt, vagy egy másik alatt gyűlnek össze - még akkor sem, ha nem értünk egyet. Mert én is tanulok ebből, meg remélem más is.
Emiatt pedig talán változik valami mikroszinten - a gondolkodás nagy úr!
A zárszódra visszatérve pedig, erről is leírtam már a véleményem, vagyunk páran úgy, hogy nem vágyunk anyának lenni, de elismerjük annak csodáját. Persze lehet, hogy megcsíp a hülyekígyó 10 év múlva és mindenáron gyermeket szeretnék majd, de inkább futok ki az időből,mint vállaljak egyet úgy, hogy nem vagyok biztos abban, hogy megfelelő szülő lennék. Tehát ez a megalkudós dolog elég gáz, de tény, hogy sokan élnek vele (ez meg már lehet, megérne majd egy újabb posztot).
A kutatást szívesen elolvasnám, egyrészt, mert hitelesnek érzem, ha vannak számok az állítások mögött, másrészt meg azért, mert kiváncsi vagyok, hogy a témát mely aspektusokból, milyen kulturális szempontok mentén vizsgálják jelenleg a világban. Ezzel pedig most nem szurkálódni akarok, tényleg érdekel. Ahogy a véleményed és a véleményetek is, mert akármilyen szőröslábú feministának is látszom a karakterek mögül, még velem is lehet vitatkozni és kíváncsi vagyok mások véleményére - talán még meggyőzhető is vagyok.
Egy másik posztom alatt pont az volt a kommentelők baja, hogy miért beszélem le a férfiakat a női orgazmus kergetéséről (nem erről szól a poszt egyébként). Mivel annak a posztnak a mondanivalója inkább a férfiakra tapasztott teljesítménykényszer, szerintem egy teljesen más nézőpontot világít meg. Lehet, hogy a kettős mércével kapcsolatban egy női gondot boncoltam fel, máskor pedig megpróbálok más vízre evezni és olyan problémával foglalkozni, amivel a környezetemben lévő férfiakon keresztül szembesülök. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem fekete-fehéren gondolkodom, de amellett továbbra is ki szeretnék tartani, hogy nem oké a falépítés mindenféle olyan szabály mentén, amit lassan így 2019-re kezdünk meghaladni.
A mi fog még borulni kérdés is érdekes. Szerintem, ha beszélünk róla, ha érzékenyítjük egymást a saját vélt vagy valós problémáinkra, az nem baj - egészen addig, amíg nem játszunk mártírosat mind. Igyekszem nem így tenni (sem a betegségemmel, sem abúzusáldozatként, sem simán csak nőként, sem sehogy máshogy). Épp ezért a világot sem áldozatgyülekezetnek látom: sokkal inkább azt érzem, hogy nem tudunk jól kommunikálni. Sem erről, sem másról. Elfelejtünk beszélgetni és bár én szerencsés vagyok, mert nagyon sokszínű társaságban élek, sokaknak nem adatik meg az a luxus, hogy a barátaiktól legalább négyféle véleményt halljanak. Nekik marad az internet, ahol buborékokba dugják a fejüket, aztán trágár kommenteket írnak vagy sivalkodnak mások véleményén. Kevés az olyan ember, aki kulturált mondatokban képes véleményt alkotni... Épp ezért, baromira nem szeretném elveszteni az olyan hangokat, amik itt, ez alatt a poszt alatt, vagy egy másik alatt gyűlnek össze - még akkor sem, ha nem értünk egyet. Mert én is tanulok ebből, meg remélem más is.
Emiatt pedig talán változik valami mikroszinten - a gondolkodás nagy úr!
A zárszódra visszatérve pedig, erről is leírtam már a véleményem, vagyunk páran úgy, hogy nem vágyunk anyának lenni, de elismerjük annak csodáját. Persze lehet, hogy megcsíp a hülyekígyó 10 év múlva és mindenáron gyermeket szeretnék majd, de inkább futok ki az időből,mint vállaljak egyet úgy, hogy nem vagyok biztos abban, hogy megfelelő szülő lennék. Tehát ez a megalkudós dolog elég gáz, de tény, hogy sokan élnek vele (ez meg már lehet, megérne majd egy újabb posztot).
kunzsuzsi
2019.10.26 15:51:34
@Sadist: Inkább úgy fogalmaznék, hogy a sztereotípiáknak és az előítéleteknek is volt valaha evolúciós előnyük, sőt, a mai világban is fontos az ítéletalkotás bizonyos támadj vagy menekülj helyzetekben. Azonban egy olyan absztrakt kérdésben szerintem nem javasolt alkalmazni ezeket, mint az, hogy mennyi az ideális és még megengedhető partnerszám.
Persze ez az én véleményem a kérdésről, és lehet, hogy neked az jön, hogy olyan lánnyal nem szeretnél járni, akinek 3-nál több partnere volt. Ez szíved joga és ahogy már többször hangsúlyoztam, el tudom fogadni ezt a véleményt. Azt sajnálom csak, ha valakit minden más paraméterét és tulajdonságát mellőzve emiatt ítélnek el.
És talán ebben látszik, hogy mi a különbség az elítélés és a megítélés között.
És, hogy a negatív következményekről is szóljak: ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Simán gondolkodhatok egy kérdésről anélkül, hogy érintett lennék. Esetemben például ilyen az LMBTQ+ jogok kérdésköre, mivel jelen tudomásom szerint (egyelőre) hetero nő vagyok. Persze ez még változhat, meg akármi, ugyanakkor nem azért tartom fontosnak az egyenlőségüket, mert "vaj van a fülyem mögött". De azért lecsekkolom a tükörben, hátha mégis!
Persze ez az én véleményem a kérdésről, és lehet, hogy neked az jön, hogy olyan lánnyal nem szeretnél járni, akinek 3-nál több partnere volt. Ez szíved joga és ahogy már többször hangsúlyoztam, el tudom fogadni ezt a véleményt. Azt sajnálom csak, ha valakit minden más paraméterét és tulajdonságát mellőzve emiatt ítélnek el.
És talán ebben látszik, hogy mi a különbség az elítélés és a megítélés között.
És, hogy a negatív következményekről is szóljak: ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Simán gondolkodhatok egy kérdésről anélkül, hogy érintett lennék. Esetemben például ilyen az LMBTQ+ jogok kérdésköre, mivel jelen tudomásom szerint (egyelőre) hetero nő vagyok. Persze ez még változhat, meg akármi, ugyanakkor nem azért tartom fontosnak az egyenlőségüket, mert "vaj van a fülyem mögött". De azért lecsekkolom a tükörben, hátha mégis!
Az első randin tuti nem lesz szex. Nekem az nem megy, nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, nekem rá kell hangolódnom a partneremre, ismernem kell. Érzéseket kell táplálnom iránta. - hányszor hallottam már ezt! És egyébként, mi számít szexnek? Mikortól indul el az előjáték, mikor kezdődik el a…..
kunzsuzsi
2019.10.08 19:07:41
@The Cortez: Azóta is gondolkodtam, hogy hogyan is tudnám jobban árnyalni a szexről való beszélgetés fontosságát, de azt hiszem, minden érvemet kifejtettem a posztban. Ráadásul szándékosan ügyelve arra, hogy ne a beszélgetés kötelezőségét állítsam - még véletlenül sem - hanem a kommunikáció fontosságát.
Szóval, nem értem az első kommented. Tényleg nem. Azt meg pláne, hogy ha ilyen éles véleményed van arról, hogy a szexről való értekezésnek mikor és hol van helye, akkor miért kattintasz rá egy ilyen posztra.
Szóval, nem értem az első kommented. Tényleg nem. Azt meg pláne, hogy ha ilyen éles véleményed van arról, hogy a szexről való értekezésnek mikor és hol van helye, akkor miért kattintasz rá egy ilyen posztra.
kunzsuzsi
2019.10.15 13:57:38
@The Cortez: azt gondolom, hogy ha szerinted ez nem egy publikusan is megbeszélhető téma, akkor furcsa, hogy rákattintasz egy ilyen posztra, elolvasod és kommentelsz hozzá.
Így pedig már értem is a fenti véleményt, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmed, hogy azért mert szerinted nem fontos, szerintem és mások szerint még lehet az. Nem vagyunk egyformák - ez a blog is csak egy blog, igyekszem úgy is kommunikálni, hogy nem univerzális igazságokat fogalmazok meg rajta. És minden véleménynek öörülök, amíg az nem sértő és személyeskedő.
Így pedig már értem is a fenti véleményt, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmed, hogy azért mert szerinted nem fontos, szerintem és mások szerint még lehet az. Nem vagyunk egyformák - ez a blog is csak egy blog, igyekszem úgy is kommunikálni, hogy nem univerzális igazságokat fogalmazok meg rajta. És minden véleménynek öörülök, amíg az nem sértő és személyeskedő.
kunzsuzsi
2019.10.24 20:00:30
@The Cortez: egyébként hol írtam le tételesen, hogy a szopásról szeretnék, vagy szoktam beszélgetni olyan társaságban, ahol egyébként ez nem kérdés, vagy nem adekvát téma? Ha a partnerem alkalmazlan lenne egy ilyen beszélgetésre, az gáz lenne, de nyilván nem a szüleimnél elköltött vasárnapi ebéd során tárgyaljuk ki a szexuális életünket.
Ahhoz képest pedig, hogy baromság, örülök, hogy ennyire intenzíven foglalkoztat - végre valamit már elértem a tyúkszaros életemben.
Ahhoz képest pedig, hogy baromság, örülök, hogy ennyire intenzíven foglalkoztat - végre valamit már elértem a tyúkszaros életemben.
Minden gyönyörű. Ma valahogy könnyű felkelni. Este egy buliba megyek, addig meg még ezer elintéznivalóm van: bevásárlás, ebéd a barátommal, délután angolórát tartok. Az életemet a naptárammal összekötve élem és akkor vagyok boldog, ha tele van - ma legalábbis így érzem.
Ma legalábbis így…..
kunzsuzsi
2019.10.12 17:00:56
@Gleccsertetű: jó a kérdés! Mivel az előző hosszabb kapcsolatomban ez a váltakozás jobban kijött, esetleg arról tudnék mesélni. De inkább megkérdezem és megírom a tapasztalatait így több hónapnyi távlatból - talán úgy lenne igazán hiteles a kép.
kunzsuzsi
2019.10.16 10:17:46
@mayflower36: amúgy mit jelent az, hogy valódi ok a depresszióra? Mármint nekem most az van a fejemben, hogy ez azt jelenti, hogy kell egy trauma, valamilyen fájdalmas életesemény, ami kiváltja - és nyilván van olyan is, amikor ezt depresszióvá eszkalálódik. Mégis, nagy a különbség a traumát követő stresszes állapot, esetleg gyász és a depresszió között. Ha valaki egy halálesetre depresszióval reagál (mást jelent a depresszív hangulat és a depressziós állapot), az kóros és megfelelő kezelésre szorul. Mondjuk ezt a különbséget szerintem egy mentős szakembernek nem kell magyarázni.
kunzsuzsi
2019.10.16 14:21:19
@mayflower36: az, hogy mire akarok kilyukadni, gondolni vagy jutni a gondolataimmal, ugyanúgy, ahogy 13 éve, most is hadd legyen a saját ügyem. :) de valóban, van igazság abban, hogy egy elhúzódó bántalmazás, legyen az fizikai vagy verbális, esetleg elhanyagolás, komoly pszichés lenyomatot hagyhat.
Ugyanakkor továbbra sem tartom tanácsoknak a hangulati spektrum zavarait (mint a krónikus depresszió és a bipolaritás), összemosni a PTSD-vel. Az agy kémiai egyensúlyának visszaállítása ugyanis sajnos nem minden esetben oldható meg kizárólag pszichoterápiával (saját tapasztalataim alapján az önsegítő könyvek, a coaching bizonyos populáris fogásai, valamint a “felkelekésmindenjólesz”, illetve az én magamban elfojtva megoldom ugyancsak nem ér fel hozzá) és bizony gyógyszerek alkalmazása is indokolt lehet.
Persze kezdem érteni azokat is, akik szerint ez csak hiszti - hiszen kívülről talán annak is látszik. De sokan vagyunk, akik időt és energiát nem sajnálva dolgoznak egy normálisabb életért, ennek elérésében segíthet a gyógyszer (nem, ez nem függőség és nem olyan, mint az alkoholizmus). Ki tudja, egy nap, lehet, hogy anélkül is menne, mégis túlzás diszkreditálni az egész pszichoterápiás és pszichiátriai ellátást. És az, hogy írunk róla páran, pont azt a célt szolgálja, hogy ez ne egy fekete folt legyen, hanem zseblámpával bevilágítunk a sarokba, megmutatva az élményeink egy kis részletét: bízva abban, hogy ha nem teljesen ismeretlen, akkor elfogadást, türelmet és megértést nyerünk, illetve talán elérjük azt is, hogy nem lesz szégyen segítséget kérni egy ilyen állapottal, helyzettel, vagy betegséggel.
Ugyanakkor továbbra sem tartom tanácsoknak a hangulati spektrum zavarait (mint a krónikus depresszió és a bipolaritás), összemosni a PTSD-vel. Az agy kémiai egyensúlyának visszaállítása ugyanis sajnos nem minden esetben oldható meg kizárólag pszichoterápiával (saját tapasztalataim alapján az önsegítő könyvek, a coaching bizonyos populáris fogásai, valamint a “felkelekésmindenjólesz”, illetve az én magamban elfojtva megoldom ugyancsak nem ér fel hozzá) és bizony gyógyszerek alkalmazása is indokolt lehet.
Persze kezdem érteni azokat is, akik szerint ez csak hiszti - hiszen kívülről talán annak is látszik. De sokan vagyunk, akik időt és energiát nem sajnálva dolgoznak egy normálisabb életért, ennek elérésében segíthet a gyógyszer (nem, ez nem függőség és nem olyan, mint az alkoholizmus). Ki tudja, egy nap, lehet, hogy anélkül is menne, mégis túlzás diszkreditálni az egész pszichoterápiás és pszichiátriai ellátást. És az, hogy írunk róla páran, pont azt a célt szolgálja, hogy ez ne egy fekete folt legyen, hanem zseblámpával bevilágítunk a sarokba, megmutatva az élményeink egy kis részletét: bízva abban, hogy ha nem teljesen ismeretlen, akkor elfogadást, türelmet és megértést nyerünk, illetve talán elérjük azt is, hogy nem lesz szégyen segítséget kérni egy ilyen állapottal, helyzettel, vagy betegséggel.
Tegyük fel, hogy a hatalmas kínálatból hosszú és kitartó munkával sikerült jobbra húzni néhány olyat, akikre tényleg érdemes időt és energiát áldozni. A match-ek örömmel töltenek el, némi önbizalomra is szert teszünk és az első beszélgetések alapján a reménynek alapja is van. Várjuk hát a…..
kunzsuzsi
2019.09.12 18:10:02
@haXXor: Hát, azért mostmár tényleg kíváncsi lennék egy olyan beszélgetésre, ahol nem a mínusz ezerről indulok csak azért, mert megírtam ezt a posztot a hedonista arcommal.
Hozzáteszem, mindaz, amit az EQ-ról és a kapcsolatokról írtál igen sok igazságot tartalmaz és az eszmefuttatásom nem is erről kívánt szólni, inkább csak "hangosan" gondolkodtam a kérdésről.
Hozzáteszem, mindaz, amit az EQ-ról és a kapcsolatokról írtál igen sok igazságot tartalmaz és az eszmefuttatásom nem is erről kívánt szólni, inkább csak "hangosan" gondolkodtam a kérdésről.
kunzsuzsi
2019.09.12 22:08:34
@Nancsibacsi: erről egyszer már volt egy eszmefuttatásom, azt nem szeretném most részletesen idézni tehát. Ugyanakkor kicsit megbotlottam azon, hogy látatlanban hogy is lettem azon a szinten, amire csak ráfanyalodnak a férfiak, de ezt akkor félre is teszem, mert tudom, hogy ezzel kapcsolatban is 1500 sztereotípiáról kellene még beszélni.
Mindenesetre sajnálom, hogy ez a kettős mérce még mindig megvakítja az embereket, sokszor olyanokat is, akik egyébként kimondottan értékesnek tűnnek akár csak egyetlen komment alapján is.
A helyén kezelésről meg annyit, hogy nem is értem, miért gondolja azt ennyi ember, hogy egy nő nem tudja kezelni az alkalmi kapcsolatokat. Ugyanúgy, ahogy a férfiak, mi is képesek vagyunk rá (elvégre is, ugyanazzal a belátási képességgel rendelkezünk - igen, még a menstruációnk idején is), és találkoztam már olyan férfival is, aki képtelen volt jól kezelni.
Esküszöm, a következő poszt már tényleg a kommunikációról fog szólni - azt hiszem, minden problémának az az alapja.
Mindenesetre sajnálom, hogy ez a kettős mérce még mindig megvakítja az embereket, sokszor olyanokat is, akik egyébként kimondottan értékesnek tűnnek akár csak egyetlen komment alapján is.
A helyén kezelésről meg annyit, hogy nem is értem, miért gondolja azt ennyi ember, hogy egy nő nem tudja kezelni az alkalmi kapcsolatokat. Ugyanúgy, ahogy a férfiak, mi is képesek vagyunk rá (elvégre is, ugyanazzal a belátási képességgel rendelkezünk - igen, még a menstruációnk idején is), és találkoztam már olyan férfival is, aki képtelen volt jól kezelni.
Esküszöm, a következő poszt már tényleg a kommunikációról fog szólni - azt hiszem, minden problémának az az alapja.
kunzsuzsi
2019.09.13 18:01:07
@Nancsibacsi: Ne haragudj, az utolsó bekezdésed végtelenül felháborított. 1. "Te úgy gondolod, hogy ha 3 pasival lefekszel 3 egymást követő éjszakán, akkor majd jól ki tudod választani közülük hogy melyik a legjobb, és NYILVÁN az lesz a legalalmasabb hosszú távra is." - ezt kikérem magamnak, miből is gondolod? Még ha meg is történt volna, soha nem állítanék olyat, hogy ez alapján kiválasztanék valakit. Sajnálom, hogy ilyen mélyre megyünk a személyeskedés bugyrában - bár ez Magyarországon nem ritka -, de szeretném felhívni a figyelmed, hogy nem túl érett viselkedés. Nyíltan írok a tinderről, de soha nem állítok univerzális igazságokat, főleg nem ilyen párválasztási tanácsokat.
2. Tökéletesen egyetértek azzal, amit a hosszútávú tervezésről, a kapcsolati munkáról, a folyamatos csiszolódásról írtál, ebben nincs is hiba. Ám a "gyereket szülsz neki" frázistól leugranék a harmadikról. Gyereket nem valakinek szülnek a nők, hanem (jobb esetben) együtt vállalják a párjukkal. Nem vigasztalásképp, a kapcsolat megmentőjeként, vagy be nem teljesített vágyaik eszközeként tekintenek rá, hanem őszinte szeretettel várják, hogy a kis ember betoppanjon az életükbe és mind a ketten mindent, tényleg mindent megtesznek, ha kell, akkor pedig alárendelnek neki. Ez a gyerekvállalás, nem az, hogy "szülsz neki egy gyereket" és aki ezt a mondatot aktívan használja, az bizony csessze meg.
3. Igen, karrierista vagyok és boldog. Igen, volt már emiatt konfliktusom a párkapcsolataimban. Mégis, nem hiszem, hogy pusztán a karrier lenne minden jónak az elrontója: egyszerűen csak balanszot kell találni. Ez viszont egy tanulási folyamat és mindenkinek jár a lehetőség, hogy fejlődjön benne.
4. A végével is abszolút egyetértek - ezért is nagyon nehéz azt mondanom, hogy szemét dolog volt, hogy személyeskedéssel kezdted, jobb lett volna, ha azt a pár mondatot lespóroljuk. Teljesen igazad van, egy kapcsolatról így kellene mindenkinek gondolkodnia, de kb. tökmindegy, hogy tinderen, az utcán, barátokon keresztül vagy egy munkahelyen iserjük meg egymást. Szerintem az, hogy mit hozunk ki belőle, csak rajtunk múlik, a platform nem tehet arról, ha félremennek a dolgok.
+1. Így már értem a top-pasi, nem top-csaj analógiádat, bár annyira nem értem a korrelációt.
2. Tökéletesen egyetértek azzal, amit a hosszútávú tervezésről, a kapcsolati munkáról, a folyamatos csiszolódásról írtál, ebben nincs is hiba. Ám a "gyereket szülsz neki" frázistól leugranék a harmadikról. Gyereket nem valakinek szülnek a nők, hanem (jobb esetben) együtt vállalják a párjukkal. Nem vigasztalásképp, a kapcsolat megmentőjeként, vagy be nem teljesített vágyaik eszközeként tekintenek rá, hanem őszinte szeretettel várják, hogy a kis ember betoppanjon az életükbe és mind a ketten mindent, tényleg mindent megtesznek, ha kell, akkor pedig alárendelnek neki. Ez a gyerekvállalás, nem az, hogy "szülsz neki egy gyereket" és aki ezt a mondatot aktívan használja, az bizony csessze meg.
3. Igen, karrierista vagyok és boldog. Igen, volt már emiatt konfliktusom a párkapcsolataimban. Mégis, nem hiszem, hogy pusztán a karrier lenne minden jónak az elrontója: egyszerűen csak balanszot kell találni. Ez viszont egy tanulási folyamat és mindenkinek jár a lehetőség, hogy fejlődjön benne.
4. A végével is abszolút egyetértek - ezért is nagyon nehéz azt mondanom, hogy szemét dolog volt, hogy személyeskedéssel kezdted, jobb lett volna, ha azt a pár mondatot lespóroljuk. Teljesen igazad van, egy kapcsolatról így kellene mindenkinek gondolkodnia, de kb. tökmindegy, hogy tinderen, az utcán, barátokon keresztül vagy egy munkahelyen iserjük meg egymást. Szerintem az, hogy mit hozunk ki belőle, csak rajtunk múlik, a platform nem tehet arról, ha félremennek a dolgok.
+1. Így már értem a top-pasi, nem top-csaj analógiádat, bár annyira nem értem a korrelációt.
Könnyű arról beszélni, hogy másokban milyen komplexusokat vélek felfedezni. És nyilván sokkal kényelmetlenebb arról, hogy bennem milyenek vannak, milyen érzések uralkodnak akkor, amikor - bár nem lenne muszáj -, mégis jó benyomást szeretnék kelteni. Vagy, amikor a dolgok nem várt fordulatot vesznek,…..
kunzsuzsi
2019.08.26 16:24:37
@Daenerys Targaryen: Köszönöm, hogy ezt nem nekem kellett elmagyaráznom <3
kunzsuzsi
2019.08.27 22:26:43
@Dan da Man: Hidd el, hogy egy ilyen kérdést imádnék. Meg eleve azt is, ha egy srác kézfogással indít bemutatkozás gyanánt és nem két puszival. A kézfogás amúgy rengeteget elárul, szóval már önmagában egy hatalmas plusz.
Lehet be kéne vezetni az etikett részeként az általad megfogalmazott kérdést. Határozottan jót tenne!
Lehet be kéne vezetni az etikett részeként az általad megfogalmazott kérdést. Határozottan jót tenne!
kunzsuzsi
2019.08.29 22:34:50
@ételizésítő: nem azt írtam, hogy minden nő imádná, azt írtam, hogy én imádnám. Nem tudok és nem is szeretnék általános érvényű igazságot hirdetni a dologgal kapcsolatban, még akkor sem, ha rengeteg olyan beszélgetőpartnerrel találkoztam már, aki hasonlóan gondolkodik ebben.
Hát, amúgy meg lehet, hogy nem. De ne szaladjunk ennyire előre!
Klasszikus szerepek egy változó világban
Lerágott csont tudom, mégsem lehet eleget beszélni arról, hogy a folyamatosan modernizálódó világunkban még mindig a régi, klasszikus szerepeket igyekszünk ráhúzni egymásra. Mindezt pedig olyan…..
kunzsuzsi
2019.08.19 09:05:59
@pepin_nymburk: Frappánsabb lett volna, ha az írod, "nyelt volna le édesanyád".
Bár elég erősnek gondolom, hogy csupán azért nem érdemlem meg az életem, mert én nem szeretnék gyermeket szülni. Főleg így látatlanbab és ismeretlenül - jó dolog is ez a zinterneteskedési.
Bár elég erősnek gondolom, hogy csupán azért nem érdemlem meg az életem, mert én nem szeretnék gyermeket szülni. Főleg így látatlanbab és ismeretlenül - jó dolog is ez a zinterneteskedési.
kunzsuzsi
2019.08.19 09:13:38
@Almandin: Mondjuk, hozzá kell tennem, hogy bármilyen érv felsorakoztatása akár amellett, hogy gyereket kellene vállalni, akár amellett, hogy nem szeretne valaki, tök értelmetlen. Ha valaki nem szeretne szülővé válni, akkor teljesen mindegy, hogy egzisztenciális biztonságban és boldog kapcsolatban él, ha nincs benne a vágy, akkor "remek" szülő lehet belőle. És fordítva is így van, ha valaki gyermeket szeretne, akkor - ahogy több példát is láttam már erre - a föld alól is előteremt minden szükséges feltételt. Persze ebben is vannak kivételek, de az alap talán mégiscsak az lenne, hogy valaki tényleg szeretne-e és tud-e szülővé válni (mentálisan, lelkileg), a többi pedig egy hajszálnyival lejjebb van.
Ugyanakkor a létbizonytalanságba gyermeket szülni buta felelőtlenség szerintem - még akkor is, ha valakinek minden álma egy gyermek. Talán nem is az a jó megfogalmazás, hogy "álmom egy gyermek", hanem az, hogy "hajlandó és kész vagyok meghozni a szükséges és minimum elégséges áldozatokat érte".
Egymást pedig úgysem győzi meg a két tábor (és nem is kellene), csak a sárdobálás bosszantó számomra.
Ugyanakkor a létbizonytalanságba gyermeket szülni buta felelőtlenség szerintem - még akkor is, ha valakinek minden álma egy gyermek. Talán nem is az a jó megfogalmazás, hogy "álmom egy gyermek", hanem az, hogy "hajlandó és kész vagyok meghozni a szükséges és minimum elégséges áldozatokat érte".
Egymást pedig úgysem győzi meg a két tábor (és nem is kellene), csak a sárdobálás bosszantó számomra.
kunzsuzsi
2019.08.22 08:20:38
@Dan da Man: Hát, ez kedves tőled :D Amúgy szerintem nem az a szomorú, hogy beszélni kell, mert szerintem bármiről beszélhetünk. A szomorú az, hogy van, aki nem érti, hogy mi a különbség mások tiszteletben tartása és a véleményének integrálása között. Mert senkitől nem várja el egyetlen, tudatosan gyermeket nem vállaló személy, hogy mások is így tegyenek, csak annyit szeretnének, avagy szeretnénk, hogy ez az opció - mármint a gyermektelenség - is valid legyen a társadalomban. Őszintén hiszem, hogy ettől nem lesz kevesebb egy ember.
Leírtad a profilodra, hogy a magas pasik érdekelnek. Tele vagy elképzelésekkel és elvárásokkal arra vonatkozóan, hogy milyen legyen a pasi, aki randira hív majd. És tele vagy elvárással, elképzeléssel és gondolattal azzal kapcsolatban is, hogy neked milyennek kell vagy kellene lenned…..
kunzsuzsi
2019.08.16 10:24:18
@SVMD1986: Azért én bízom benne, hogy ennél pozitívabb élményeket is tapasztalsz, illetve tapasztalunk. :)
Hiába éltük meg a #metoo-t és hiába nézünk olyan sorozatokat, mint a 13 reasons why, a zaklatás és az erőszak valahogy a mai napig tabu maradt. Vagy, ha mégis megszólalunk az ügyben, könnyen rácsúszunk egy áldozathibáztató narratívára. És bár én is azt gondolom, hogy vannak bizonyos dolgok, amit…..
fotó: Coca-Cola Hungary/ Noguchi Porter Novelli
#loveislove
Ha a Pride hónapjában nem gyűlölködte volna ki magát az ország homofób lakossága, talán azt mondanám, hogy szükség van még némi borulásra. De én tényleg elhittem, hogy elég volt a felvonulás alatt ellentüntetéseket szervezni. Elhittem,…..
kunzsuzsi
2019.08.07 20:33:37
@sírjatok: mert a szexuális orientáció nem betegség, a mogyoróallergiával ellentétben. talán ezért.
Állítólag a fiúk mindenkit jobbra húznak. Állítólag. Persze én erről semmit nem tudok, lány vagyok a húspiacon, ahol mindenki azt dobja a közösbe, amit csak tud. Csinos fotó, polcolt csöcsök, a srácok meg kiírják, hogy milyen magasra nőttek. Izmozás, kutya, estleg póz egy jó kocsival, nyaralós fotó,…..
kunzsuzsi
2019.07.29 21:43:25
@artist_not_engineer: wow, tök jó, hogy idetetted ezt a sztorit is, külön köszönet a nyitottságért és a nyíltságért! :)
kunzsuzsi
2019.07.29 21:48:23
@Nancsibacsi: piaci rés ez az app, szerintem!
kunzsuzsi
2019.07.30 08:36:39
@HaCS: Az óvatos kérdésre szeretnék óvatosan válaszolni: nincs hálószobám. :|
Bár, azt gondolom, elég nyíltan fogalmaztam és írtam - a saját élményeimről is, nem szeretnék minden részletet kibeszélni. A poszt arról szeretett volna szólni, hogy milyen hátizsákkal jönnek a srácok egy-egy ilyen szituba, de bízom benne, hogy én nem az a lány vagyok, aki tovább tömi a túratáskát.
Az pedig, hogy a női orgazmus mennyire nagyon azon (is) múlik, hogy a hölgy ismerje a saját testét, hajlandó legyen kommunikálni és részt venni az aktusban, egy másik posztnyi szöveget megér - szerintem.
Bár, azt gondolom, elég nyíltan fogalmaztam és írtam - a saját élményeimről is, nem szeretnék minden részletet kibeszélni. A poszt arról szeretett volna szólni, hogy milyen hátizsákkal jönnek a srácok egy-egy ilyen szituba, de bízom benne, hogy én nem az a lány vagyok, aki tovább tömi a túratáskát.
Az pedig, hogy a női orgazmus mennyire nagyon azon (is) múlik, hogy a hölgy ismerje a saját testét, hajlandó legyen kommunikálni és részt venni az aktusban, egy másik posztnyi szöveget megér - szerintem.
Te is húztad már jobbra a volt kollégád, a tanárod, vagy az exed haverját? Előfordult, hogy a barátnőd pasija, a csajod legjobb barátnője, vagy éppenséggel egy házas ismerősöd képe jött szembe? Ott állsz, telefonnal a kezedben, kicsit kellemetlen érzéssel a torkodban, aztán végül talán mégiscsak…..
A Pride hónapja van. Vagy ha úgy tetszik, a Büszkeségé, az Egyenlőségé, az LMBTQ közösségé és az Elfogadásé. Az a pár hét, amikor városszerte számtalan programot találhatunk, amely a szexuális irányultság szerint történő megkülönböztetéssel, annak felszámolásával, valamint az egyenlő jogokért…..
kunzsuzsi
2019.06.19 21:11:51
@serantnemo: Ne értsd félre, senki nem szeretetet vár! Én sem ezt szerettem volna sugallni. Talán ha nagyon leegyszerűsítem, akkor az lett volna az üzenet, hogy ne utálkozzunk már feleslegesen. Ennyi, nem több. Nem kell szeretni senkit és ha valaha bárki is ilyesmire kényszerít, az egy kretén. Azonban egymást az emberi minőségében illik tisztelni - még akkor is, ha nem értünk vele egyet.
kunzsuzsi
2019.06.20 07:46:31
@serantnemo: A felvonulás, el kell ismernem, bizonyos szempontból tűnhet provokatívnak. Azonban a szervezet egyéb programjai egyáltalán nem azok szerintem. Tök izgalmas előadások, beszélgetések, filmvetítések, közösségi programok vannak, amelyeken lehetőség van jobban megismerni azokat a csoportokat is, akik egyébként kevesebb nyilvánosságot kapnak (mindegy mi miatt). De ezzel egy kicsit magamat ismétlem, szóval nem ragoznám tovább.
kunzsuzsi
2019.06.20 20:53:41
@Túl sok felhasználó: Rendben. Ha nem érdekel, akkor a fenti programok nem neked szólnak. Ebben az esetben javaslom, hogy a felvonulás napjára is más programot tervezz. Engem a focimeccsek nem szoktak érdekelni, így elkerülöm a stadionokat. Esetleg ezt a megoldást javaslom neked is.
A napokban igen nagy médiavisszhangot kapott a 17 éves holland lány, Noa Pothoven esete. Az anorexiában és súlyos depresszióban szenvedő tinédzser végül a kényszerkezelésének leállításával érte el, hogy meghalhasson, miután évek óta képtelen volt feldolgozni az őt ért súlyos…..
kunzsuzsi
2019.06.06 14:17:16
@Mate12345: A depresszió pont ezt veszi el az embertől, a "jobb lesz majd" érzését.
kunzsuzsi
2019.06.06 14:24:24
@Mate12345: Leírtam a posztban is, hogy nagyon hálás vagyok, amiért engem nem hagytak és, hogy hol tudnak segítséget kérni az érintettek. Azonban segíteni csak azon lehet, aki hagyja és elfogadja. Szar belegondolni abba, hogy 17 évesen mennyi mindenről mondott le, de szerintem azok után, hogy a fél életét gyakorlatilag ezzel a teherrel élte le, valahol legbelül egy kicsit meg kell, hogy értsem őt is. És pont ezt szerettem volna megfogalmazni, hogy egy hajszálnyival legyünk megértőbbek, illetve figyeljünk oda jobban egymásra. De segíteni attól még nem lehet és nem is tudunk mindenkin, ezt muszáj belátnunk. Néha a legtöbb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk a másik döntését, mert mi nem élhetünk helyette.
kunzsuzsi
2019.06.06 14:36:12
@BiG74 Bodri: És hány ilyen eset van, ami nem lát napvilágot. Arról nem is beszélve, hogy Noa is többször próbált öngyilkos lenni az elmúlt években - sikertelenül. De sok fiatalnak, kamasznak és fiatal felnőttnek sikerül, pedig sok-sok esetben lenne remény és jobb kilátások.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
2. Sajnálom, hogy a végét a végére hagytad. Baromis sok időt spóroltam volna meg az életemből, mert akkor csak átfutom és nem próbálom meg értelmezni, amit írtál.
"Téged nőként elhiszem, hogy ez a része annyira nem foglalkoztat, meg elbagatellizálod a jelentőségét, de azért legalább próbáld meg mérlegelni, hogy innentől bárkire rá lehetne fogni bemondásra bármit, a metoo-s eseteket figyelembe véve akár hosszú évekre visszamenőleg."
Ha nem foglalkoztatna, nem lennék itt. Tetszettek a pszichológiai hasonlatok is, de arra intenélek, hogy a konyhapszichológiát hagyd meg azoknak, akik nem bánnak olyan jól a szavakkal, mint te. Ha valóban értékeset akarsz rni, szánd rá az időt arra, hogy utánaolvasol és hiteles forrásokból, valódi elméletalkotók munkáiból tájékozódsz.
Jah, és a megoldások?
Nos, nyilván én leszarom, mert nekem nem számít, hány férfit alázunk meg és teszünk tönkre. Én még soha nem fizettem a rezsit a pasim helyett, amikor éppen úgy jött ki, hogy nem volt más opció. Én nyilván nem felezem a költségeket a kapcsolataimban, mert egy aranyásó ribanc vagyok. Nyilván. Ez pedig csak nyomokban tartalmaz iróniát.
A megoldás az, ha a bántás - annak bármilyen formája - nem marad többé legitim eszköz a társadalomban. Ha a szex megszerzése tettlegességgel bűncselekménynek számít valódi szankciókkal. És igen, lesznek olyan kópék, akiket megaláznak bizonyítékok és tanúvallomások mentén. Igen, akár 20 évvel korábbi esetekért.
Pont azért, mert ilyen mocskosan intelligens férfiak is léteznek, mint te. Akik nemcsak a bugyit, hanem a józan észt is le tudják dumálni egy nőről. Akik akár évtizedekre elhiszik majd, hogy ők tehetnek arról, ami velük történt.
Még az okoskodásra reflektálnék - mármint a mit mondjak a csajnak, ha tudom, hogy meg fogják verni. Nehéz ügy. Talán semmit, talán ez elkerülhetetlen? De ha megütik, akkor kérlek, legyél ott neki, hogy együtt tegyetek feljelentést, ne egyedül üljön a rendőrségen és ne csak 10 év múlva merje bevallani saját magának is, hogy bántották. Lehet, hogy butának tartod vagy azt gondolod, hogy nem volt előrelátó. És lehet, hogy ebben igazad is van, mármint abban, hogy nem volt előrelátó.
De ha már pszichológiai példa, akkor hozzuk be Young sémáit is, hogy legyen itt valami szakmailag megalapozott is végre. A gyerekkor egy hosszú tanulás és bizony nem csak számolni lehet megtanulni. Lehet, hogy azt is sikerül, hogy te vagy a gyenge, te vagy az áldozat és bizony, ahogy montad is, ez lehet egy spirál, amin lehet dolgozni. De azért, mert valaki törékeny és érzelmileg labilis még nem oké megerőszakolni, de megütni sem.
Azt hiszem, ez teszi a különbséget férfi és állat között, hogy magyarázatot keresel egy ilyen viselkedésre, mentséget, kibúvót és globális társadalmi problémát kiáltasz, vagy egyszerűen beleállsz és azt mondod, hogy ez nem oké. Mert amíg lesz, aki megmagyarázza, addig lesz, aki okénak gondolja.
Végül pedig. A BDSM kultúrának része a beleegyezés gyakorlása, része a partnerség és a kölcsönösség. Ennek is van -magyar nyelven is elérhető szakirodalma. Javaslom, hogy lapozz bele, de a kérdésedre megadom a választ: akár az is része lehet a játéknak, hogy közjegyzőhöz mentek.