Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kmetz Ágnes

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Út a vadonba 2018.04.26 10:15:10
Érdemes-e feladni mindent, a városi élet kényelmétől a családi és baráti kapcsolatokig a teljes szabadság reményében? A főhős eldob mindent, ami a "civilizált" világhoz köti, és elindul egy úton, melyet maga választott. Az út egyszerre külső és belső: vándorlás országutakon, potyázás tehervonatokon,…..
Kmetz Ágnes 2018.04.26 20:41:55
Szerintem mindannyiunkban megfogalmazódik többször is az a gondolat, hogy másképp kellene élni, így túl nagy a nyomás, a hajtás, belefásulunk a hétköznapokba. Van, aki életének bizonyos részeiben mer változtatni - új munkahely, kapcsolatok megváltoztatása, költözés - de ilyen gyökeres változást nem lépünk meg.
Van-e jogunk így "eltűnni", ha tartozunk valakikhez?
Úgy gondolom, hogy ez nem fair szeretteinkkel szemben. Irigyeltem a bátorságát a főszereplőnek, hogy mert nagyot álmodni, joga volt hozzá, hogy úgy döntsön nem kér abból az életből, amit szántak neki. De a szüleinek és a testvéreinek el kellett volna mondania, hogy ő ezt az utat választja. A családot nem lehet kitenni egy ilyen bizonytalanságnak. Számomra ez az önzésnek az egyik legnagyobb foka.
Sokszor gondoljuk azt is, hogy más embereknek jobb az életük, könnyebb a munkájuk, több a szerencséjük az életben. Alex is úgy gondolja, hogy a civilizációtól elzártan találja meg a boldogságot, a jobb életet. A problémák, megoldandó feladatok elől nem tudunk elmenekülni, mindig lesznek újak, mások.
Alkalmazkodni másokhoz, vagy magányosan élni? Ez is egy olyan kérdés, amiben egyértelműen nem lehet azt mondani, hogy az egyik vagy a másik a jó. Ebben is meg kell találni az egyensúlyt. Szükségünk van arra, hogy együtt éljünk a családunkkal, barátainkkal, de azt is igényeljük, hogy időnként egyedül tudjunk maradni.
Nekem az az üzenete a filmnek, hogy merjünk egy kicsit változtatni, legyünk bátrabbak, de ne menjünk el a szélsőségek felé.
Filmklub 1945 2018.02.28 10:39:05
Török Ferenc filmje egy, a magyar történelemben alig feldolgozott időszakról szól: a második világháború éppen véget ért, a főszereplők a hazatérő túlélők és az otthon maradottak. Szinte két, egymással összefonódó filmet látunk: a személyes történetek kusza, szubjektív hálóját és a…..
Kmetz Ágnes 2018.03.25 14:26:54
Nagyon lekötötte a film a figyelmemet. Feszültség: a zene, a fekete-fehér film, az egymásra pillantások, a mimika, az oroszok jelenléte mind fenntartják a film alatt a feszültséget.
A zsidó emberek megjelenése ezeknek az embereknek csak rosszat jelenthet. Nem tudják kik azok, nem tudják mit akarnak, de biztos hogy veszélyt jelentenek.
Hamis valóságban él mindenki. A tulajdonviszonyok, a párkapcsolatok mind-mind látszatok, vagy olyan javak, amelyekhez bűntudat társul. "Papír van róla", hangzik el többször is a film alatt, megnyugtatva ezzel a lelkiismeretet. Ki a leghibásabb abban, ami történt? Hát a Kustár, hiszen ő írta alá a feljelentést. Csak ő a hibás. Senki nem engedi, hogy enyhítsen bűntudatán, még a pap sem, pedig ő nem mondhatna nemet.
Ki a "betegebb" ember? Az aki beleőrült a történésekbe, mint pl. a jegyző felesége, vagy a vendéglős lánya, vagy azok, akik hárítják a felelősséget?
A történeten, mondanivalón kívül nagyon jó volt látni, hogy abban a korban hogy nézett ki a település, a házak, az emberek, a használati eszközök. Eszembe juttatta a kisgyermekkori utazásaimat a nagyszüleimhez egy Borsod megyei kis településre. A hetvenes évek végén még mi is gőzössel utaztunk, a település vasútállomása három kilométerre volt a falutól. A faluig tartó utat átjárta a nyugalom, ahogy a földek között cipeltük a csomagjainkat.
Tartottam tőle, hogy a film egy kissé unalmas lesz a téma miatt, de szerencsére a más oldalról történő megközelítés izgalmassá tette.