Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Moldovai Gabriella

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Út a vadonba 2018.04.26 10:15:10
Érdemes-e feladni mindent, a városi élet kényelmétől a családi és baráti kapcsolatokig a teljes szabadság reményében? A főhős eldob mindent, ami a "civilizált" világhoz köti, és elindul egy úton, melyet maga választott. Az út egyszerre külső és belső: vándorlás országutakon, potyázás tehervonatokon,…..
Moldovai Gabriella 2018.05.05 11:55:07
@gigleredina: A film zenéje szerintem is nagyon jó! Nem csak a szabadság érzését kelti...
A halál tusát is nagyon jól érzékelteti, ahogyan a szív az utolsó dobbanásokat éli meg. Egyre hangosabban, szaporábban lüktet, majd abbahagyja .Még most is libabőrös leszek tőle!
Moldovai Gabriella 2018.05.05 11:02:39
Bennem nagyon ambivalens érzéseket keltett ez a film. Hátborzongató a tudat, hogy egy igaz történetet dolgoz fel. Egy fiatal felnőtt férfi nem éppen általánosnak mondható lázadását tárja elénk. Nem képes beilleszkedni a közösségbe, nem akar a társadalmi elvárásoknak megfelelni. A diploma megszerzése után egyik napról a másikra eltűnik a családja és a világ szeme elől. Útnak indul a vadonba.
Számomra valahol ez egy önző cselekedet, mert nem igazán törődött a családjának az érzéseivel, csak magára gondolt. Ugyanakkor sajnálatot is érzek iránta, hogy ennyire nem volt biztos pont, kapcsolat az ő életében.
Útja során lehetőség kínálkozott számára, párt találni, barátokat szerezni,akikkel még jól is érezte magát, mélyebb emberi kapcsolatokat kialakítani, de mindegyiket rövidre zárta.Nem bonyolódott bele túlságosan.
Sok mindent tanult és tanított másokat útja során, tapasztalatokat szerzett. Közelebb került saját maga megismeréséhez is.
Igazán akkor döbbent rá az emberi kapcsolatok fontosságára,amikor tévedésből mérgező növényt fogyasztott és tudatosodott benne, hogy itt az útja végére ért. Esélye sem maradt, hogy hazatérjen. Abban az elhagyatott buszban, a vadonban lehelete ki a lelkét, ami hónapokon át az otthonát szolgálta. Volt még ideje a szeretteinek üzenetet hagyni. Papírra vetette gondolatait, érzéseit, amivel kiplakátolta a buszt. Hiába ízlelte meg a szabadság ízét, belátta, hogy nem sokat ér, ha nem tudja másokkal megosztani.
Lefeküdt, betakarkózott, az üvegen keresztül a szép kék égboltot kémlelte és közben utolsó gondolataiban a szüleit látta, hogy bárcsak látnák azt, amit ő! Csendesen, magányosan meghalt. Holttestét vadászok találtak meg. A busz a mai napig is turista látványosság.
Az ember társas lény. Az élet szépségeit, akkor élvezhetjük igazán, ha van kivel megosztanunk!
Filmklub 1945 2018.02.28 10:39:05
Török Ferenc filmje egy, a magyar történelemben alig feldolgozott időszakról szól: a második világháború éppen véget ért, a főszereplők a hazatérő túlélők és az otthon maradottak. Szinte két, egymással összefonódó filmet látunk: a személyes történetek kusza, szubjektív hálóját és a…..
Moldovai Gabriella 2018.03.11 21:36:14
Fokozta az élményt, hogy ezt a filmet a forgatókönyíróval (Szántó Gábor) és a rendezővel (Török Ferenc) együtt tudtuk megnézni a Budaörsi Városházán. Így lehetőség volt, úgy mond a kulisszák mögé is bepillantani a vetítést követően. 1945 augusztusában járunk. Véget ért a második világháború, a német katonák kivonultak, az oroszok megszállták Magyarország területét. Átmeneti időszak a háború vége és a kommunizmus között. Egy magyar falu nem éppen átlagosnak mondható napján keresztül bontakozik ki a történet. A falu népe a jegyző (Rudolf Péter) fiának az esküvőjére készülődik. Közben a vasútállomáson két feketeruhás zsidó férfi száll le a vonatról. Két rejtélyes faládát hozták magukkal, melyet lovaskocsira téve elindultak a falu felé. Gyalogosan, csendesen kísérték a ládák útját, akár egy temetésen. A faluban gyorsan híre ment érkezésüknek:"visszajöttek". Ahogy közeledtek a falu felé, egyre nőtt a feszültség is. Ezt a feszültséget fokozta a film zenéje is, melyet Szemző Tibornak köszönhetünk. Eljött a bűnbánás, a számvetés ideje. Megszólalt a kollektív lelkiismeret. A falu népe úgy gondolta, hogy azért jönnek, hogy vissza vegyék, ami az ő tulajdonuk,a házat, ezüst étkészletet.. A faluból jogtalanul elhurcolt zsidók vagyonát árverezték el, osztották szét egymás között. Egyetlen ember mondja ki, hogy mindent vissza kell adni. Megjelenik a jegyző, a rendőrség, az egyház irányító szerepe is. Hiába próbál segítséget kérni, szeretné a bűnét meggyónni, nem lel vígaszra, nem talál pártfogót. Nem képes ezzel a teherrel tovább élni, ezért felakasztja magát. A falu élete gyökeresen megváltozott a két férfi puszta jelenlétével. Pedig ők csak némán, lassan végéig sétáltak a falun keresztül egészen a temetőig. "Csak" temetni jöttek. A ládákból szeretteik, hozzátartozóik, sorstársaik személyes tárgyai voltak. Szimbolikusan, így tudták őket végső nyugalomra helyezni a zsidó hagyományok szerint. Csendesen, méltósággal folytatták tovább az útjukat.
A színészek játéka zseniálisan jó , a korhű ábrázolás, a szimbólumok megjelenése is tetszett. A történet szomorú és mélyen elgondolkodttató.
Filmklub Füst 2018.02.14 11:19:17
Egy sarki dohányboltban összetalálkoznak, beszélgetnek az emberek. Mindenki hozza a saját történetét, gondolatait. Ahogy rágyújtanak, a füsttel együtt a történetek is lassan bontakoznak ki, és az átlagos mindennapok izgalmas emberi élettörténetekké állnak össze...
Moldovai Gabriella 2018.02.20 19:34:34
@JOZSAEVAJAC: Tud-e rajta a pénz segíteni?
Ezen én is töprengek..., de inkább azt gondolom, hogy nem. Ebben a filmben a pénz, úgy jelenik meg, mint egy haszontalan, mellékes, nélkülözhető eszköz. Kézről - kézre jár. Értékesebbek az emberi kapcsolatok nála, mint a jószándék,a becsület.. Ruby és a lánya közötti kapcsolat nem hiszen, hogy pusztán a pénzzel rendezhető.