Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Krizsán Lili

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2018.02.15. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Lucky 2018.05.09 15:35:46
Ebben a filmben szinte semmi sincs, csak egy öregember. És ebben a semmiben meg az öregben minden benne van. A lassan csordogáló mindennapok, emberi kapcsolatok, és egy titokzatos, néma belső világ, amelyet egy legendás tekintet fejez ki...
Krizsán Lili 2018.05.18 09:28:36
Úgy éreztem Luckyn, hogy ennyi idősen már nem viseli magán azokat a szerepeket, elvárásokat amiket a társadalom kreál nekünk. Nem mosolygott mindenáron vagy nem volt áludvarias. Amikor pedig mégis mosolygott, annak nagyobb súlya volt.
Sokszor érzem főleg idősebbeknél hogy nagyon makacsok és hogy semmiáron nem képesek más véleményt is beengedni. Luckynál is valami ilyet éreztem, de mégis a történet közben látható volt, hogy képes a változásra és még ennyi évesen is vannak motivációi és nyit a külvilág felé.
Szépen dolgozza fel a haláltudatot ez a film. Érdekes, hogy ennyire nehezen birkózunk meg emberek a halállal, pedig ez az ami mindenkinél eljön egyszer. Pár hónapja kezdtem el jobban belegondolni ebbe, mikor a Minden ember halandó című könyvet olvastam. Itt volt az első komolyabb ráeszmélésem, hogy egyszer tényleg meghalunk. Hasonló érzései lehettek Luckynak amikor az orvossal beszélt. Fontosnak tartom hogy a halál ne legyen tabu téma, hogy fel tudjunk készülni erre a természetes történésre, azaz a halálra.
Filmklub Út a vadonba 2018.04.26 10:15:10
Érdemes-e feladni mindent, a városi élet kényelmétől a családi és baráti kapcsolatokig a teljes szabadság reményében? A főhős eldob mindent, ami a "civilizált" világhoz köti, és elindul egy úton, melyet maga választott. Az út egyszerre külső és belső: vándorlás országutakon, potyázás tehervonatokon,…..
Krizsán Lili 2018.05.17 23:31:21
Régóta az egyik kedvenc filmem és ismét jó volt megnézni. Talán azért is szeretem ennyire, mert nagyon tudok azonosulni a főszereplővel. Rengetegszer éreztem azt, hogy világgá akarok menni és itt akarom hagyni ezt a rohanó világot. Igazán, közelről meg akarom tapasztalni a természetet a jó és a rossz oldalával együtt. Ha nem is ennyire radikálisan, de tényleg úgy gondolom, hogy fontos hogy átéljük a természet nyugodtságát és az egyedüllétet.
Szerintem nagyon bátor dolog volt a fiútól, hogy meg merte hozni azt a döntést, hogy ott hagyja az eddigi életét és a saját útját járja. Ha a teljes történetet nézem, akkor voltak benne felelőtlen döntések, de az a fontos, hogy ezzel együtt is ő választotta ezt az utat és szerintem ez a leglényegesebb. Mi döntünk a magunk sorsáról. És az is egy döntés, hogyha nem cselekszünk. Sok ember él így a mókuskerékben és azért is tartom annyira nagyra ezt a srácot, mert képes volt lépni.
Felmerült többekben, hogy önző dolog volt tőle hogy elment (és meghalt) a szerettei miatt. Szerintem az nem önzőség, ha az ember saját magát keresi. A szülők részéről lett volna az önző, ha arra kényszerítik a fiukat, hogy maradjon abban az életben, miközben nem azt akarta. Az embereknek el kéne fogadniuk, hogy mindenki a saját életét éli és nem kéne a magukban lakozó félelmeket másokra nyomni, illetve ezáltal kontrollálni a másikat.
Nem véletlen hogy a főhős így menekült el otthonról. A szülőknek kellett volna olyan kapcsolatot kialakítani a gyerekeikkel, ahol bizalom és elfogadás van. Nem igazán volt szerintem más választása a srácnak, minthogy szótlanul megy el.
Filmklub 1945 2018.02.28 10:39:05
Török Ferenc filmje egy, a magyar történelemben alig feldolgozott időszakról szól: a második világháború éppen véget ért, a főszereplők a hazatérő túlélők és az otthon maradottak. Szinte két, egymással összefonódó filmet látunk: a személyes történetek kusza, szubjektív hálóját és a…..
Krizsán Lili 2018.05.17 22:39:30
Szépen bontakozott ki a filmben az egyre fokozódó feszültség és izgalom. A vágások és a jellegzetes hangok, amiket egy-egy snitt alatt hallhattunk nagyon erőteljesek voltak. Egyszerre volt lassú a film, de közben nagyon fent tudta tartani a néző érdeklődését.
Leginkább a film után azon gondolkodtam, hogy mennyi minden megoldható a kommunikációval. A titkolózás, pletykálkodás, félelem és a rossz feltételezések miatt alakulhatnak ki olyan következtetések amik, például ebben az esetben tragédiával végződnek. És ezek a hétköznapjainkban is sokszor benne vannak. Igazából (valamenyire) megelőzhető lett volna ez az egész, ha az elején valaki megkérdezi a két férfit, hogy 'mijáratba jöttek a faluba'. De persze attól még ott lett volna az a rengeteg titok és a sok feszültség az emberekben, amik valószínűleg egyszer úgyis kijöttek volna.
A másik amin elgondolkodtam, hogy a hazugság és a mások átverése egyrészt nyomja a lelkiismeretet, ami szerintem nagyon megkeseríti a lelket, másrészt olyan további titkolózásra és szövevényességre késztet, ami további hazugságokat szül, és így egyre nehezebb kilépni ebből a körforgásból. Úgyhogy jobb bele sem kezdeni a hazugságokba. Ezzel sok energiát lehet megspórolni.
Filmklub Flört 2018.03.15 07:53:31
Három azonos, de mégis más történet. Könnyed szerelmi kapcsolatok, amelyek választás elé állítják a szereplőket: ki mellett köteleződjek el, vállaljak-e közös jövőt bárkivel is? Változtat-e a kulturális háttér az érzelmeken, a döntéseken?..
Krizsán Lili 2018.05.16 15:23:10
Nagyon különleges hangulata van a filmnek és képes volt erős érzelmeket kiváltani belőlem. Az ismétlések erősítették bennem azt az érzés, hogy az ember nincs egyedül a gondjaival ezen a földön és lehetnek mások is akik hasonló cipőben járnak. Úgy gondolom, hogy vannak emberek akiknél jóval nagyobb szerepet tölt be az életében a flört, mint másoknál. Van, akinek szüksége van arra a érzésre amit a flörtölés nyújt, viszont van akinek ez kevésbé lényeges. És ez teljesen rendben van így.
Sokszor tapasztaltam, hogy az emberek negatívnak élik meg, ha nem tudnak dönteni rögtön, illetve ha bizonytalanok valamiben. Főleg ha olyan nagy dologról van szó, mint a szerelem. De igazából az lenne a természetellenes, ha mindig mindenki egyből tudná, hogy mi a helyes döntés és bizonyos lenne arról, hogy helyesen cselekedett. De vajon akkor miért bántjuk magunkat vagy másokat azért mert helyzetekben bizonytalanok vagyunk? Több türelemre, időre és elfogadásra lenne szükségünk a világban.
A film után azon is gondolkodtam, hogy miért olyan nehéz elfogadnunk ha a társunknak másvalaki is tetszik? Persze ez egy triviális kérdés, hiszen fájdalommal jár és féltékenységet szül. De vajon hogyan lehet azt elérni hogy ne negatív érzéseket váltson ez ki? Úgy gondolom, hogy az emberek nem monogámok és természetes az, ha nem csak egyetlen ember iránt vannak egész életükben érzelmeik, hiszen minden változik és az élet és az érzelmek is hullámozhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne boldog házasságban élni. Szerintem ezeket a hullámokat kell jól tudni kezelni együtt. De miért ekkora tabu téma ez a kapcsolatokban?
Filmklub Füst 2018.02.14 11:19:17
Egy sarki dohányboltban összetalálkoznak, beszélgetnek az emberek. Mindenki hozza a saját történetét, gondolatait. Ahogy rágyújtanak, a füsttel együtt a történetek is lassan bontakoznak ki, és az átlagos mindennapok izgalmas emberi élettörténetekké állnak össze...
Krizsán Lili 2018.02.15 20:15:37
Rengeteg gondolat kavargott bennem a film után. Ahogy az előttem szólók is írják, a lelassulás, a mindennapi problémák, az esendőség témáit szépen kibontották. Ami viszont leginkább a fejemben volt az a hazgság kérdésköre. Vajon hazudhatunk-e a másiknak ha úgy gondoljuk, hogy azzal jót teszünk? Dönthetünk-e egy ilyen komoly kérdésben? Rengeteg hazugság volt a filmben: a fiú titkolta, hogy valójában ki ő (gyakorlatilag mindenki előtt), Ruby azt hazudta, hogy Auggie-é a gyerek, pedig nem is volt biztos benne, és hát a gyönyörű jelenet a végén a nagymamával is egy nagy játszma volt. Jó-e a kegyes hazugság? Hol van a határ a jó és a rossz hazugság között? Alapvetően az őszinteségben hiszek és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó út az életben, viszont nem tapasztaltam még olyat hogy bárki képes lett volna teljes őszinteséggel élni. Miért szükséges hogy átverjünk mást?

A másik amin gondolkodtam hogy többször nehezen fejezték ki magukat a szereplők, illetve képtelenek voltak beszélni. Az ember mindig egyedül lesz a világban, az viszont (leginkább) rajta múlik, hogy mennyit tud ebből a külvilágnak átadni. Az ezernyi gondolat és érzés közül ami bennünk van csak bizonyos részt tudunk megosztani a külvilággal és ha főleg ezek súlyos témák (pl. hogy "én vagyok a gyereked, akit nem neveltél fel") akkor méginkább nehéz és sokszor azt érezhetjük hogy lehetetlen beszélni. Ezért fontos szerintem hogy legyen önismeretünk és elég bátorságunk hogy megküzdjünk ezekkel a kemény helyzetekkel.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása