Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.05.10 08:07:51

Lucky egyszerű és szinte egyforma mindennapjain keresztül láthatjuk az öregedést és az elmúlás felé haladást. Szerintem fontos momentum, hogy Lucky mindennap ugyanazokat a rutinokat végzi és elindul a kocsmába barátaihoz vagyis van célja amiért felkeljen. Igaz keveset beszélget, de neki pont így jó. Nem akar megfelelni senkinek és a szabályok sem érdeklik. De igaza van, mert a szabályoknak ebben a korban már nincs jelentősége.
Tetszett, az a jelenet, amikor bevallotta, hogy retteg , de a rettegésén tudott változtatni és képes volt mosolyogva tekinteni az elmúlás felé.
A film lassú folyása lehetővé tette, hogy elgondolkozzunk közben és rájöjjünk létünk végességére.
Tudom, hogy a vég mindenki számára elkövetkezik egyszer, de mégis nehéz ezzel szembenézni.
Félek a haláltól, szeretteim elvesztésétől, mert erre szerintem nem lehet felkészülni és az sem mindegy, hogy az elmúláshoz milyen út vezet...

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.04.28 15:22:04

A film kettős érzéseket ébresztett bennem. Sajnálatot és dühöt. Azóta sem tudom eldönteni, hogy hogyan lehet ennyire az érzéseken felülemelkedni, mint ahogy azt Alex tette. Senkihez nem tudott és nem akart kötődni. A legborzasztóbb, hogy ez a film egy igaz történetet dolgozott fel.
Furcsa volt, hogy a családjával kapcsolatban csak negatív dolgok, emlékek jelentek meg. Azt azért nehezen hiszem, hogy egyetlen jó emléke sem volt. Szerintem a főhős nem bátor, mint azt Kmetz Ágnes említette hanem inkább vakmerő és meggondolatlan.
Amikor már elindult volna ki a vadonból és a felduzzad, nagy sodrású folyó miatt ez lehetetlenné vált, akkor tudatosult benne, hogy ő örökre itt fog maradni a vadon fogságában.
Innentől már félt és szenvedett.
A film tanulsága számomra, hogy merjünk változtatni, de ehhez a józan eszünket is használjuk és az a gondolat, hogy az igazi boldogság az amit másokkal is megoszthatunk.
A halálos ágyán már meg tudott bocsájtani a szüleinek és boldogan halt meg.
Barti Anett soraival értek egyet, hogy ennyire nem lehet szó nélkül elhagyni a családot, mert ebbe a családja is belebetegedett. Aránytalanul nagy büntetést mért rájuk, örök lelkiismeretfurdalást és bűntudatot okozva nekik. Hiszen miattuk lett a vadon foglya. Ha jó és őszinte, szerető családba született volna akkor is elindul ezen az önismereti felfedező úton, esetleg más problémák miatt?

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.03.16 14:58:22

A film nekem a beszélgetéssel együtt volt kerek egész.Érdekes volt, hogy ugyanazt a párbeszédet hallhattuk, háromféle helyen , időben és történetben.Amit Kmetz Ágnes írt a flörtről, azzal teljesen egyetértek.Számomra is a flört az" ártatlan heccelődés és bókolás" fogalmát meríti ki.
A homoszexuális párkapcsolat megjelenése, jól mutatta, hogy nekik is ugyanolyan problémákkal kell szembenézniük, mint heteroszexuális beállítottságú ember társaiknak.Az viszont érdekes, hogy a filmek a leszbikus párkapcsolatokkal kevéssé foglalkoznak.Talán az könnyebben elfogadható a társadalom számára.
A japán vonal is érdekes volt, mert szerintem az ő szabály követő társadalmukba nehezen fér bele, hogy a emberek ilyen nyíltan felvállalják az érzelmeiket. Abból is látszott a társadalmi szemérmesség, hogy Miho, miközben sebét ellátták és megkérték, hogy gondoljon valamire, akkor csak bevillant egypár képkocka a gondolatairól, de szóban nem mondta el azokat. Ez lehet, hogy azért is így lett megjelenítve, mert a nőktől a társadalom is elvárja, hogy szemérmesebbek legyenek, mint a férfiak.
A film kapcsán azon gondolkoztam, hogy vajon a szereplők miért félnek ennyire az elköteleződéstől?
Lehet, hogy az állandóságtól félnek, hogy mindennap ugyanazzal az emberrel kell élniük és már így talán nem is lesz olyan izgalmas a másik ?
A film ebből a szempontból nagyon aktuális, mert sokan, főképp a fiatalok nagyon félnek az elköteleződéstől és az állandóságtól.Talán azért, mert rossz példákat láttak maguk körül, például szülők rossz házassága vagy a rossz munkahely okozta állandó feszültség és stressz amiben a szüleik élnek.
Ez a munkahelyeken is megfigyelhető,mert a fiatalok, ha nem tetszik nekik valami vagy más munkahelyen többet kereshetnek, akkor gyorsan döntést tudnak hozni és könnyen váltanak. Ez a rugalmasság nagyon tetszik bennük. Így sokféle terepen próbálhatják ki magukat és talán megtalálják azt a hivatást ami a hobbijuk is lesz.

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.02.28 20:30:18

A film zeneisége, ritmikája nagyon megragadott, végig jelen volt, kiemelt és ezáltal a mondanivalóját is jobban a tudatomba véste. A fekete-fehér számomra a jót és a rosszat is szimbolizálta, a karakterek szerintem ebben a filmben jól elkülönültek, a rendező nem törekedett árnyalásra, de ez pont így volt jó. A két zsidó és a ládák érkezésével az Őket körüllengő titok egyre növelte a feszültséget. A zsidók hosszú gyaloglással kísérték a megmaradt emlékeiket a temetőbe.
A falu teljesen felbolydult, futótűzként terjedt a hír a két zsidó és a ládák érkezéséről. Találgatták, hogy vajon miért jöttek, mit akarnak. Ezzel együtt nőtt a félelem az emberekben. Féltek, mert mindannyian bűnösök voltak.A jegyző "jobb keze" és barátja öngyilkosságba menekült.
Mindeközben a jegyző fiának az esküvőjére készült a falu. De ez is csak egy kényszer és érdek házasság lett volna a menyasszony részéről, akinek a szeme előtt a hozományul kapott illatszer bolt és az ezzel együtt járó pénz lebegett.Az illatszer boltot a lány gyújtotta fel, miután meglátta szerelmét egy másik lánnyal. Itt felvetődött bennem a kérdés, hogy csak azért gyújtotta fel a boltot, mert dühét így vezette le vagy azért, mert rájött, hogy a szerelem mindennél, még a pénznél is fontosabb?
Az emberek lelkiismeret furdalása és a kollektív bűnösség egyre súlyosabb , egyre elviselhetetlenebb lett. Egy kicsit azt éreztem, hogy ugyan mindenki bűnös volt, de mégis volt egy főbűnös, a jegyző személyében, aki "bele rángatta, bele kényszerítette" az embereket ebbe a helyzetbe.Bár szerintem ezzel a bűnbak állítással az emberek úgy érezhették, hogy Ők kevésbé bűnösök, kisebb bűnt követtek el, mint a jegyző. (Ez a mai világban is így van kicsiben és nagyban is. Szeretünk bűnbakokat keresni, mert ezzel úgy érezhetjük, hogy a saját bűneink másodrendűek, nem olyan súlyosak.)
Ezt láthatjuk a templomban, amikor a jegyző hívására senki nem megy tüzet oltani, csak megvetően néznek rá, szinte kiközösítik. A jegyző, pedig mindenét elveszti,a fia elmenekül, mert nem bír ilyen hazugságban tovább élni,a boltja leégett és a felesége már régebben áldozatul esett a bűntudat és lelkiismeret furdalás keltette alkohol és kábítószer?? függőségnek. A film lezáratlan és előre mutató, mert a fiú talán jobb ember lesz és a faluban lakók is változhatnak,sőt veszteségei miatt a jegyzőnek is van esélye erre.
Rudolf Péter játéka magával ragadó és láthatjuk, hogy a szerepe kedvéért még meg is hízott.
A film jelentése számomra az, hogy a bűnösök előbb utóbb bűnhődni fognak, senki számára nincs menekvés, de addig még minden nap megjárják a poklot, mert a lelkiismeret furdalásukkal nem tudnak mit kezdeni, az mindig ott kísért és megkeseríti az életüket.

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.02.15 18:39:20

A film nem akar" fekete-fehér" világot állítani elénk. A szereplők hétköznapi emberek, akik követnek el hibákat, bűnöket, de épp ezért hitelesek és szerethetők. Pont olyanok, mint mi,akik szintén megéltünk veszteségeket, vannak titkaink és követünk el hibákat. Tükröt tart elénk,de nem tör pálcát felettünk. Pont azt mutatja meg, hogy minden helyzetből fel lehet állni, újra lehet kezdeni. Paul ír, Rashid rajzol, Auggie pedig fényképeket készít, ami különleges módon mutatja meg az idő múlását. A lassítás fontosságára hívja fel a figyelmet. Paul is ennek hatására veszi észre a feleségét az egyetlen képen, ami róla készült. Szerintem arra biztatja a nézőt, hogy élje meg a jelent. Ne a múlton rágódjon és ne mindig a jövőre gondoljon, hanem csak éljen. Élje meg a pillanatot. Sokan esünk abba a hibába, hogy azt mondjuk : "csak már" legyek túl a vizsgán, "csak már" a holnapot éljem túl a munkahelyemen," csak már" legyek szabadságon, stb. Így a jelenre nem marad időnk és az élet, mint a füst elszáll. A füst nagyon jól szimbolizálja az életet, néha gomolyog és átláthatatlan, mint egy probléma tenger, néha eltűnik és kisimulnak megoldódnak a dolgok, a végén pedig a cigarettából is hamu lesz, pont úgy mint belőlünk utunk végén. Vajon miért és hova is rohanunk?

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.02.16 08:14:12

@Krizsán Lili: A hazugság kérdésköre engem is foglalkoztat a film és egy előző könyves élményemből adódóan. A könyv címe: Bölcsek a bölcsőben. Ebben a könyvben azt olvastam, hogy a gyerekek a 4. év táján kezdenek el szándákosan hazudni, mert ekkor már értik a különbséget aközött ami van és amit az ember gondol. Erre a képességére feltétlenül szüksége lesz, mikor be kell illeszkednie a felnőttek világába."Amit például udvariasságnak hívunk az nem más, mint apró és szükséges hazugságok kifinomult rendszere". 4-5 éves korukig nem értik ezt a gyerekek, ők még őszinték! Nekik felfoghatatlan, hogy az ember mást érez, mint amilyen érzést kimutat. Miért kellene örülnie egy érdektelen ajándéknak vagy ha megütötte magát, akkor miért nem bömbölhet torkaszakadtából?Ezekre az apró hazugságokra a felnőttek tanítják meg a gyerekeket. Érdekes lenne, ha mindenki, minden helyzetben őszinte lenne, mert szerintem akkor nagyon meg tudnánk bántani egymást. Az is elgondolkodtató, hogy vajon mi számít hazugságnak? Az is hazugság, ha valamit nem mondok el,elhallgatok vagy csak az számít annak, amit máshogy gondolok, mint ahogy kimondom, mert ezzel a másik felet szeretném valamitől megkímélni? Vannak a környezetemben is nagyon őszinte emberek, de rájuk sokszor azt mondják, hogy bunkók, mert az igazság néha fájdalmas is lehet.