Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Barti Anett

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2018.02.15. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Lucky 2018.05.09 15:35:46
Ebben a filmben szinte semmi sincs, csak egy öregember. És ebben a semmiben meg az öregben minden benne van. A lassan csordogáló mindennapok, emberi kapcsolatok, és egy titokzatos, néma belső világ, amelyet egy legendás tekintet fejez ki...
Barti Anett 2018.05.11 14:17:57
A film a megszokottól eltérő módon mutatja be a nézőnek az öregedést, az öregkor különleges állapotát. A főszereplő személyisége, humora meghatározta a film egyedi hangulatát. A lassan zajló események, történések is erre a kiváltságos állapotra utalnak, mert hiszen kiváltságosnak érezheti magát mindenki, aki megérheti az időskort, annak minden szépségével, nehézségével együtt. A főszereplő, aki egyedül élte le az életét, magányosnak mégsem volt mondható, ő, a választott életformájában jól érezte magát. A keresztrejtvény, a kocsma, a barátok kitöltötték mindennapjait, realista nézeteit másokkal megoszthatta. A halállal és az elmúlás lehetőségével, csak az elesését követően nézett szembe. A filmben számomra jelentős rész volt az, amikor Lucky bevallja, hogy retteg. Retteghetett az öregségtől, az elmúlástól, a kiszámíthatatlanságtól, de szerintem leginkább attól rettegett, hogy egyedül, magányosan kell majd meghalnia. Az erős, magabiztos ember, az, aki bárhol bármit megtehet, ott és akkor gyújt rá, amikor csak akar, aki a saját szabályai szerint él egy pillanatra megrettent ezen a ponton. A néző is beleélhette saját magát ebbe a helyzetbe, hiszen mindnyájunkra ez a sors vár, és akár elfogadjuk, akár nem, muszáj beletörődnünk életünk mulandóságába.
Filmklub Út a vadonba 2018.04.26 10:15:10
Érdemes-e feladni mindent, a városi élet kényelmétől a családi és baráti kapcsolatokig a teljes szabadság reményében? A főhős eldob mindent, ami a "civilizált" világhoz köti, és elindul egy úton, melyet maga választott. Az út egyszerre külső és belső: vándorlás országutakon, potyázás tehervonatokon,…..
Barti Anett 2018.04.27 21:42:11
Nagy érdeklődéssel vártam a filmet, mert a környezetemben csak pozitív visszajelzéseket hallottam azoktól, akik már látták. A film elején egy fiatal, frissen diplomázott fiú szokványos amerikai életét ismerhettük meg, de mint később kiderült, ez mégsem nevezhető egészen annak. Családja belső életéről, titkairól szép lassan lehullt a lepel, és kiderült, hogy a külvilág felé mutatott boldog család nem is létezett. Ebből az életből szabadult ki önként a főhős, mert valami egészen másra vágyott, szabadon, társadalmi konvencióktól mentesen akart élni. Mindent eldobva magától, pénzt, családot, barátokat elindult új élete felé. Célja Alaszka volt, de az odavezető út egészen különleges élményeket, megpróbáltatásokat hozott. Számos ismeretség, sőt barátág is alakult az úton, de csak rövid ideig, a főszereplő nem köteleződött el senki iránt, bár hatással volt az emberekre, kizárólag csak a saját útját járta. Megtalálta-e végül a boldogságot? Talán igen, bár az életét áldozta érte. Mindenkinek mást jelent a boldogság, és más dolgok fontosak az életben. A film végét követő beszélgetés során felvetődött a kérdés, hogy mit is érzünk valójában a főszereplő iránt? Az elfogadás, a sajnálat, és egyben a harag érzése keveredett bennem is, bár nem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől sem, hogy hasonló korú gyermekeim vannak, mint a főszereplő. Elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen helyzetben, hogy tudnám feldolgozni azt, hogy szó nélkül kilépnek az életemből, és a teljes bizonytalanságban hagynak. Szerintem ezt egy szülő sem érdemli meg, még akkor sem, ha nem volt felhőtlen a kapcsolatuk. A főhős önismereti útját járta, és közben teljesen kizárta magát a külvilágból, „ a vadon foglya” lett, ahonnét már nem szabadulhatott.
Filmklub Flört 2018.03.15 07:53:31
Három azonos, de mégis más történet. Könnyed szerelmi kapcsolatok, amelyek választás elé állítják a szereplőket: ki mellett köteleződjek el, vállaljak-e közös jövőt bárkivel is? Változtat-e a kulturális háttér az érzelmeken, a döntéseken?..
Barti Anett 2018.03.17 11:23:44
Azonosnak látszó, de mégis más élettörténetek jelentek meg a filmben. A különböző kultúrák ellenére az emberi érzelmek, fájdalmak hasonlítanak, a döntés nehézsége nemtől-és hovatartozástól független. Érdekesnek találtam, hogy az azonos szöveg ellenére egészen más történetek bontakoztak ki. Különböztek, de mégis összekapcsolódtak. Az emberek félelme a bizonytalanságtól, vagy éppen a túlzott bizonyosságtól, elköteleződéstől azt hiszem jelen korunk nagy kérdését veti fel. „Van-e közös jövőnk?” A válasz keresése, önmagunk meggyőzése, akár egy kapcsolaton belül is mindenki számára nagy feladat. A film számomra egy kicsit vontatott volt, főleg a befejező résznél volt egy kis hiányérzetem, de talán ez is része volt annak, hogy a néző egy kicsit elmélkedjen és továbbgondolja a filmet.
Filmklub 1945 2018.02.28 10:39:05
Török Ferenc filmje egy, a magyar történelemben alig feldolgozott időszakról szól: a második világháború éppen véget ért, a főszereplők a hazatérő túlélők és az otthon maradottak. Szinte két, egymással összefonódó filmet látunk: a személyes történetek kusza, szubjektív hálóját és a…..
Barti Anett 2018.03.01 13:38:39
„Megrendítő”, ez volt az első gondolatom a film végén. A faluba érkező két zsidó teljesen felborítja az ott élő emberek addigi életét, szembesíti őket tetteikkel, lelkiismeretükkel. A falun szótlanul végigsétálva félelmet keltenek, csupán a megjelenésükkel minden addigi „elásott” emléket és tettet a felszínre hoznak. A különböző karakterek persze más és más módon próbálnak szembenézni, vagy éppen elmenekülni vétkeik elől. Rudolf Péter, akit a film kezdetén szinte fel sem ismertem, nem csak külsőleg alakított egészen emlékezetest, hanem színészileg is. A falu jegyzőjeként, a falu mindenható uraként döntött sorsokról, életekről. Kustár Bandi, akit Szarvas József fantasztikusan megelevenített,pedig az alázatos, behódoló embertípust tárta elénk. Ő nem bírta elviselni tettei súlyát, sem az alkohol, sem a gyónás nem enyhített lelki fájdalmán, csak egy kiutat látott,az öngyilkosságot. A fiatal színészek is igazán jól megformálták a karaktereket, méltó partnereik voltak a színész nagyságoknak. Nagy hatást keltett a tűz, a füst, mint szimbólum a filmben, hiszen az emberi életet, annak elmúlását jelképezte számomra. Az utolsó képek, a felszálló fekete füst méltó befejezése volt az alkotásnak, valóban „Megrendítő”volt számomra.
Filmklub Füst 2018.02.14 11:19:17
Egy sarki dohányboltban összetalálkoznak, beszélgetnek az emberek. Mindenki hozza a saját történetét, gondolatait. Ahogy rágyújtanak, a füsttel együtt a történetek is lassan bontakoznak ki, és az átlagos mindennapok izgalmas emberi élettörténetekké állnak össze...
Barti Anett 2018.02.15 16:26:08
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása