Adatok
almi
67 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ami az 1.1-es szappanfőzési kísérletből kiderült az az, hogy a lúg valóban mar. Én sosem tudtam ezt elképzelni, meg hogy éget, áhh, hülyeség. Ezt gondoltam. Nos, tévedtem. Az volt a hülyeség, hogy egy órán keresztül tartottam a fejemet a gőzölgő szappanfőzésbe (a…..
Hétvégén kimentünk a pécsi vásárba, és vettem egy fadobozt. Régi. Népi faragott, szívecskék, virágok, napkorong, ezek vannak rajta, némelyik piros páccal kiszínezve. Nem mondom, hogy népművészeti, mert nem művészetből csinálták. Szükségből, szeretetből, ilyesmi.…..
pár napja ezen jár az eszem. mondhatni kattogok rajta. agyalok. gondolkodom. azon, hogy hogyan vagyok. illetve, hogy miért vagyok így, és hogy hova írhatnék valamit, amit majd bárki elolvashat, és attól jobban leszek, mert mindig ez volt, ami kirángatott belőle. (bármiben voltam…..
Több mint egy éve, hogy magam mögött hagytam, s azt gondoltam, soha nem nézek majd vissza. Gyakran visszanéztem. A nyelvvel kezdődött. Spanyolul tudtam beszélni, úgy tolultak nyelvemre a szavak. Aztán elmúlt. A nyelvbe tömörödött minden emlék, s spanyolul olvasott szavak olyan…..
Kreszből vizsgáztam, és a vizsgának volt egy olyan része, hogy gyakorlati kresz és alapműveltség. Ennek keretében közlekedni kellett a városban, és közben kulturális kérdéseket tettek fel. A vizsgabiztos pedig a Krajcsi volt. A Lujzival vizsgáztam együtt, esett az eső, ő…..
almi
2010.02.21 15:29:30
Persze, nyugodtan idézhetsz:)
Megszületett. Felnőtt. Temérdek bűnt elkövetett. Megmérettetett. Bűnösnek találtatott. Önmaga által megbüntettetett. Büntetése: Magánzárka. Nem annak tűnik. Puha az ágy. Van meleg, virágos mintájú sárga paplan. Bármikor főzhet teát. Még bort is ihatna. Emberek is vannak…..
„Az idő hadd menjen. Lábbal tolom odébb. Hátha ráakad némi időhordalék.” Ez sem a saját szerzeményem. Ha valaha valaki Kispál és a Borz rajongó volt, annak megvan az a hátránya, hogy később, ha valami frappáns mondattal szeretné jellemezni a (lelki)állapotát, mindig…..
Ma láttam a napkeltét. Úgy kelt fel, mintha nem is tudta volna hogy tegnap milyen meggyőződéssel üldöztük, hogy hátha utolérjük, hogy esetleg az utolsó sugarakat megfoghatjuk és elraktározhatjuk a lelkünkben. Csak azokat az apró szikrákat, amik már úgysem kellenek senkinek,…..
Hogy is kezdjem, hogy is kezdjem. Most így utólag írok, nem az események hevében, és nem egyszerű… De valahogy csak megoldom? Nem? Há’ megoldok én mindent, előbb-utóbb. Mondjuk kezdem azzal, hogy nekem Salamanca Latin. Latin-Amerika. (most eszembe jutott a Heaven Street…..
Vasárnap Toledóba utaztunk, szintén busszal. (Nem is említettem az előző bejegyzésben a nagyon meghatározó potyareggeliket. Mert azok a reggelik!!! Az ember már-már azt hihette, hogy a feltálalt eleségek a menyország knyhájáról érkeztek! Mindenféle volt, amit csak…..
Elfogyasztotta enyhén megpirult Tortilláját, bár mint utána bevallotta magának, már nagyon unta, összepakolta az úticsomagot és elindult. Felszállt a madridi vonatra, elszáguldott Ávila mellett, nézte a peronon futkosó embereket, és érdekes kalandja akadt. Történetesen, hogy a…..
Tegnap volt 8 hónapja, hogy Csandra meg én Mi lettünk. Fura, hogy tegnap pont nem is beszéltünk egymással. Pedig hiányzott. És aggódtam is, hogy mért nem ír. Most kapom vissza a sok nemtörődömséget, amikor nem írtam sosem a szülőknek, ők meg idegeskedhettek, amíg jól…..
Bocsánat a cím miatt. Mármint ezt a bejegyzést Csandrának akartam írni, és már milyen akkor hogy egy kispál számból szedek címet neki?! De ez a szám egyszer nagyon fontos volt. Mert volt a koncerten is, és akkor a kivetítőn mutattál, hogy legyek mennek át ott. Mert ha valakinek…..
Vasárnap volt, és az ébresztőóra akkor csörgött, amikor az első számjegy 4 volt. Na jó, a folytatás 50, de ez a lényegen nem változtat, szóval hogy négy óra kettő, vagy húsz vagy ötvenkilenc. És felkeltem. És megmosakodtam. És megittam a kávémat, bár tudatában voltam, hogy…..
Most törtét az, hogy elkezdtek történni a dolgok. Akarom mondani, el kezdtek történni a dolgok velem. Nyilván, rajtam kívül már elég régóta van világ, és halad a maga útján. És persze az is egyértelmű, hogy az velem is kapcsolatba hozható egy-két esemény, ugyanis ha nem így…..
Így jellemezhetők a npaok, egyszer lefelé tartok, aztán elindulok fölfelé, és kisebb vagy nagyobb magaslatok megmászása után újra lefelé haladok. Ilyen az utam itthonról az egyetemre, de a lélek homályos világában úgy szintén. Egyik nap egészen nekikeseredtem a világnak. Úgy…..
Honnan is? Hajajj. Eltelt az első tanítási hét. Nem tudom, hogy saját előrehaladásomnak köszönhető-e, de egyre többet értek az órákból. Mondjuk a többi beszédekből is, szóval ez jó jel. Hét elején nem ettem eleget, és rossz volt a kedvem is, mert semmit nem sikerült…..
Úgy döntöttem, hogy elmegyek Ávilába. És elmentem. Na jó, a vonat vitt. Nem is tudom, most hogy így hirtelen akarok írni, nem jönnek a gondolatok. A manóba. Azt hiszem ez is kapcsolódik ahhoz, hogy Ávila nem volt rám olyan nagy hatással. Az meg lehet hogy kapcsolódik ahhoz, hogy…..
Hétfő van. Az első tanítási nap. Jeles esemény. Úgy indultam neki, hogy lesz vagy 6 órám. Ehelyett lett kettő. Azokból se sokat értettem. Ezek a tanárok sportot űznek belőle, hogy suttogva beszéljenek. Pedig hát a spanyol nép nem arról híres, hogy milyen halk szavú, és mégis.…..
Egyedül töltöttem a hétvégét. Itthon. Gondoltam, hogy felhívok majd valakit, hogy csináljunk valami közös programot, de nem tettem. Csendre vágytam. Arra, hogy én oszthassam be az időmet, és akkor és azt tehessek, amihez kedvem támad. No meg hogy foglalkozhassak a kötelességeimmel…..
Pedig úgy akartam, hogy azt írhassam, hogy „az ötödik éjjelen/volt már albérletem”. (Kezeket fel, aki érti, miért?!) Szóval van. Remélen nem az lesz a következő bejegyzés, hogy „egy hirdetés/kéne egy ház falán…” Bár most épp nagyon rossz zenét…..
Életemben először elhatároztam, hogy taxiba ülök, és az állomáson nem volt taxi. Eképpen kunyeráltam térképet, és végigvonszoltam a mintegy 30 kilós bőröndömet a mintegy 35 fokos Salamancán. De ez csak akkor kezdett aggasztóvá válni, amikor már közel a végkifejlethez…..
Na most akkor ömlesztve írom, nincsen itt idő finomkodásra. Ideértem. Addigra már elmúlt a pityereghetnékem. A repülőút egyébként szép volt nagyon. De ez nem jó kifejezés. És nem is nagyon tudom leírni, aminek a hátterében az áll, hogy nem igazán akarom, mert az elcsúfítaná…..
Nem akkor tudhattam meg, hogy mit kezdenék egy halálközeli élménnyel, amikor kilógttak egy telefontoronyból. Az semmi. Tudod, hogy biztonságban vagy. Csak játék. Nézelődés. Más az, ha az ember egy igazán hosszú és bizonytalan útra készül… Először nem vettem komolyan,…..
Elkószáltam, leestem a hegyről, megdorgáltak, útálatos voltam, szédelgek, hiányzik Csandra királyfi, s a mozdulatok egyre nehezebbek. A szavak ólmosan hullanak alá. ..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz