Regisztráció Blogot indítok
Adatok
conjunctio

0 bejegyzést írt és 51 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Évekig vártuk, hogy elérkezzen hozzánk harmadik gyermekünk. Majd amikor úgy tűnt, hogy végre sikerül, nagyon féltem. Mivel védőnő hallgató voltam, tudtam, hogy a negyvenes években megfogant babák nagyobb arányban lehetnek Down-syndromásak. Imádkoztam a magzathoz, hogy ha "beteg" – már tudom, hogy…..
Szegénység blog Eladtam a lelkem 2008.11.07 10:00:00
Közeli és távoli ismerőseim szemében (nem a barátok szemében) a Budapestre költözésem egyenlő azzal, hogy eladtam a lelkem az ördögnek. Úgy néznek rám, mint kotlós a piros kukoricára. Nem mondják, de látom a szemükben, hogy többé nem vagyok közéjük való, feladtam a…..
Egy országot kiválóan jellemez, hogy miként bánik a fogyatékosaival. Most ebben is sikerült rossz képet felmutatnunk Balatonszemesen, pontosabban az ott strandolók közül több embernek. Levelet írtak az önkormányzatnak, hogy a helyi strandon fürdőző fogyatékosokat különítsék el…..
conjunctio 2008.08.14 22:27:58
Roltii,
ez nem áll össze: a sérültek azt zavarják, akiknek nem volt velük kapcsolata, mint a cigányok azokat, akiknek volt? ez pont az ellentéte.
honnan tudod, hogy ti vagytok a többség?
eléggé kiveséztük, hogy mit jelent, ha el akarjuk keríteni azokat, akiknek a látványához nincs kedvünk hozzászokni. mi lenne, ha inkább a tirpákokat kerítenénk el?
mi kára van abból bárkinek, ha a fogyatékosok lehetőséget kapnak arra, hogy megtanulják elfogadni a nemfogyatékosok normáit? mi kára van abból bárkinek, ha a tirpákok is megszokják, hogy fogyatékos emberek is léteznek?

cantaloupe,
kedves vagy, de eléggé túllőttél a célon :) több lelkes gyógypedagógust ismerek, akik egy pár hónap alatt többet tesznek, mint én egész életemben fogok.

Andie,
örülök, hogy addig eljutottál, hogy már különbséget teszel a fogyatékosok között és nagyrészüket felmentetted.
Nem tudom, hallottál-e már Rüdiger Dahlkéról. Magyarul is sok könyve jelent meg. Pszichiáter, olyan tanító féle. Nem mondom, hogy olyan, mint Popper Péter, mert ő nem pojáca :) Van egy Down szindrómás lánya, akitől sokat tanul - amit aztán megtanít másoknak. Neki üzleti haszna van a fogyatékos gyerekéből. A lány egyébként nem beszél egyáltalán.
Természetesen nem minden downosból lesz ismert színész (bár ismétlem, nem ő az egyetlen), ahogy a nemdownosokból sem tudja vagy akarja mindenki épp ezt elérni. Ha lehetőségük van rá, sokan képesek a társadalom számára nyilvánvalóan hasznos tevékenységeket végezni. Nem gyógyulnak meg, csak segítenek nekik kihasználni a lehetőségeiket.

Az egészséges meg a csodás nem ugyanaz, nem is kell, hogy együttjárjon, létezik külön. Azt gondolom, el tudod képzelni, hogy egy egészséges gyerek agyon tudja verni az idős szüleit a pénzükért, ilyenről hallani, biztos el is hiszed, mikor olvasod a hírekben. Azt, hogy egy fogyatékos gyerek "csodás" lehet, nem hiszed el azoknak, akik ezt megtapasztalták, magad viszont inkább nem szeretnél ilyesmiről tapasztalatot szerezni, mert elég neked a magad nyomora (ha jól emlékszem a szavaidra). Ez viszont így egy zárlatos áramkör, 22-es csapdája: másnak nem hiszed el, magad meg nem akarod látni, de "tudod", hogy hogy van.

A sunyi naplopó ellopja a haladat, míg te fogsz. Ha éhen halsz, akkor lehet, hogy majd fog magának. A downos megpucolja a haladat, míg fogsz másikat vagy segít kihúzni a hálót vagy hazacipeli a zsákmányt. Lehet, hogy ha kevésbé okos társad van, neked kicsit okosabbnak kell lenned ;) hogy együtt a legtöbbet tudjátok kihozni a helyzetből. a lényeg itt az, hogy nem a fogyatékosság az egyetlen fontos tulajdonság, számos másik van, ami általában (vagy legyen néha, neked biztos hihetőbb úgy) fontosabb.

ha a nőt választod, nyilván a gyengébbet választottad, mert valami más módon előnyös számodra a jelenléte, mondjuk - finoman - örömöt szerez. és ha így van, talán teherbe is esik, akkor aztán foghatod a halakat egyedül, míg az újszülöttet szoptatja :) és ezt választod, mert megéri, egy más szempontból, mint az anyagi haszon. érted, hogy miért mondom ezt, ugye?

ha van egy olyan szabály, hogy fogyatékosok a fogyatékos strandra járnak, a többiek meg a másikra, ott a fogyatékosoknak nincs esélye, hogy "Korábbi tetteikkel, képességeikkel, tulajdonságaikkal" hassanak. ki vannak zárva és kész. ez a baj. még rád sem hathatnak, mert nem akarsz tudni róluk (lásd mint fent).

bevallom, nekem nem kérdéses, hogy egy olyan társadalom, ahol bizonyos nagy tömegű embercsoportokat módszeresen és legálisan kiirtanak, az beteg. erről inkább ne vitatkozzunk, nem hiszem, hogy ebben meggyőzhető vagyok. kicsit úgy is érzem, hogy talán semmiről nincs is így értelme vitázni, mert kétséges, hogy van-e közös halmaza az értékrendünknek.

ki viszi előre: én nem gügyögő sérültet írtam, nem is felvidítást. a példa megint arra példa, hogy nem a fogyatékosság az egyetlen jellemző, ami alapján a társadalmi hasznosságot meg lehet ítélni. asszem, ezt nem sikerült jól megfogalmaznom. Nem felvidítja a családját, mint egy jó vígjáték, hanem megtanít a körülöttük élőknek valami olyat, amitől a világ jobb lesz. előbb a a körülötte levőké, aztán az azok körülöttieké. Mondjuk megtanulnak önzetlenül szeretni vagy önzetlenebbül, mint előtte. Jobban tudnak örülni az életnek és ezt az örömöt átadják másoknak, beleviszik a munkájukba. Ez nem hasznos? Nem hasznosabb egy megértő tanítőnéni, mint egy undok?
Nyilván annál, aki csapásként éli meg az egészet, ez nem így működik, de az emberek többsége boldog akar lenni, nem megkeseredett. Sajnos az sem segít, ha a gondjaikkal magukra vannak hagyva a hozzátartozók vagy anyagilag lehetetleníti el őket mondjuk épp az, hogy a városban nincs olyan iskola, ahova felvennék a gyereket, mert szegregáció rulez. Nem azt akarom mondani, hogy egy fogyatékossal élni permanens felhőtlen boldogság (különben kivel az?), csak azt, hogy lehetséges a jelenleginél - illetve annál amit képzelsz - sokkal többet kihozni abból, hogy velünk élnek.

Mi baja lesz a gyerekednek, ha megismeri a világot?

ha pomogácsot megnézted és ráadásul "nem láttál rajta semmit", miért mondod, hogy torz arcú, nem emberi, nem értelmes?

Persze, hogy senki sem vágyik arra, hogy fogyatékos gyereke legyen, de ha az van és elfogadja, olyat tanulhat, ami egyébként kimaradt volna az életéből.

amit a tévében mutatnak vagy az utcán? ha holnaptól feketéket mutatnak a tévében, fekete gyereket szeretnél? :)
különben ez megint rövidre van zárva: ne mutogassák őket a tévében meg az utcán, mert nem látni ilyeneket a tévében meg az utcán.

koliban volt egy szobatársam, aki horkolt. mikor mondtuk neki, hogy horkol, azt mondta, hogy az nem lehet, mert még sose mondta neki senki. mondtuk, hogy de hiszen mi most mondjuk. de ő akkor se horkol, mert nem mondta még neki senki.

tényleg nem tudom, hogy van-e még értelme magyarázni, hogy milyen a tér, ahogy movhu nagyon találóan fogalmazott. inkább az jut eszembe (bocs, ha nagy szavak), hogy legyen neked a te hited szerint.
conjunctio 2008.08.15 16:50:20
lunatik,
az integrált oktatás - ahogy minden más oktatás is - pénzbe kerül.
az, hogy az emberek elfogadják, hogy a fogyatékosok is az emberi fajhoz tartoznak, ugyanannak a társadalomnak a tagjai mint ők, ugyanúgy vannak vágyaik, érzéseik, tehetségük, mint másnak - na ezt lehet ingyen is.

Andie, Dahlkéval kapcs. teljesen félreértettél. Egyrészt úgy látom, minden példa "kiragadott". Különben ez is azt reprezentálja, mint a többi, hogy nagyon sokféle pozitív út létezik a fogyatékosok és családjuk számára is. Amit meg félreértettél: Dalke abszolút nem ír a lányáról (akinek a létét mellesleg nem nyomornak éli meg), hanem tanul tőle. A születése előtt is azt csinálta, amit utána: gyógyított és tanított. Azt, hogy van egy downos lánya, én jóval az után tudtam meg, hogy vagy tucatnyi könyvét elolvastam - akkor is valaki más könyvéből, aminek az előszavát írta. Ott mondta el, hogy mit jelent neki, amit a lányától tanulhat. Semmi borzongatás, gond, vér, cirkusz. Azt kell mondjam, ezt te képzeled így. És megint ott tartunk, hogy akik azt mondják, hogy nem így van, azok nem mondanak igazat (magukat is becsapják). De nem tiszta a gondolat egyébként sem, mert pomogácsék a szemedben görcsösen erőlködnek, hogy ne kelljen a gyerek betegségével foglalkozni (nem sokat olvashattál belőle különben, mert időnként van róla szó), ugyanakkor azért kíváncsiak rájuk az emberek, mert szörnyülködni akarnak rajtuk. Most akkor hogy van ez? Lehet, hogy könnyebben megértenéd ezt az egészet, ha nem abból indulnál ki, hogy az ismert sablonjaidat kell aktiválni, hanem - mondjuk kísérletképpen - úgy tekintenél a bejövő infóra, hogy itt most valami gyökeresen újat fognak neked mondani.

A könyv egyébként nem pomogácséknál volt téma, hanem szirkáéknál, ahol megkérdezték a blog olvasóit, hogy érdekelné-e őket és ha igen, milyen témákkal. a megadott 4-ből a down szindróma kapta a legkevesebb szavazatot. ha úgy tetszik, a szavazás alapján a blog népszerűségének első oka, hogy használható gyereknevelési ötletek, fejlesztő játékok vannak benne, a második pedig az, hogy az olvasók szeretik a kislányt, akiről szól.

"Úgy pakolták fel a képeket, úgy irogattak, mintha egy tök normális és egészséges gyerekről lenne szó, szinte éreztem az erölködést, ahogy a ki-nem-mondással, a hallgatással próbálják megcáfolni a valóságot."
Mégis, hogy képzeled, hogy felteszik a képet, hogy "nyaralni voltunk, de a gyerek downos". "Ezen a videón aranyosan énekel, de ne felejtsük, hogy közben ő egy fogyatékos." "Örültek az unokatestvérek, hogy találkozhattak ezzel a kis downos rokonukkal." vagy mégis hogy? Megint úgy érzem, hogy nem hiszed el, hogy más mást él át, mint te képzeled, hogy át kell élnie egy olyan helyzetben, amit valójában nem is ismersz. Nem nonszensz ez? Vagy azt is kérdezhetném, hogy ki is erőlködik akkor?

"Lehet, hogy belemagyarázom," bingo :)

Értettem a tévés dolgot és úgy válaszoltam.
99% egészséges? - ez tévedés.

Ha könyvet olvastál a szellemi fogyatékosokról, amiben az állt, hogy többségük agresszív és veszélyes, csak idő kérdése, hogy mikor tör ki, megadnád esetleg a címét meg az íróját? Vagy bármilyen más forrást, ami ezt alátámasztja?


Amikor a "megéri-e"? kérdésről van szó, én úgy érzem, valamiről elfeledkeztek. Megéri a halál felé tartó öregeket gyógyítgatni, műtögetni, gyógyszerezni, hogy néhány évvel meghosszabbítsuk az improduktív életüket? Megéri államilag támogatni az egészségügyet? Megéri munkanélküli segélyt adni?
Bárkivel megeshet, hogy megöregszik, hogy beteg vagy munkanélküli lesz. Amire nem szerettek gondolni, az az, hogy az is BÁRKIVEL megeshet, hogy fogyatékos gyereke születik vagy valamelyik családtagját vagy őt magát baleset éri. Ez nem csak a távoli, idegen emberek kiváltsága, akik valahogyan biztos rá is szolgáltak arra hogy a sors így büntesse őket. BÁRKIVEL megeshet, veled is. A társadalom meg olyan, hogy a rászoruló tagjainak egy minimális szinten ad valami segítséget, támaszt. És ha már nincs bennünk együttérzés mások iránt, akkor azért fizetjük ezt, mert VELÜNK IS MEGTÖTÉNHET. Olyasmi, mint a biztosítás. Fizeted a díjat, hogy ha egyszer beüt a krach, ne állj üres kézzel, elhagyatva. Semmilyen biztosításod nincs?

Arra szeretnélek kérni, hogy a gyerekemet ne hasonlítsd egy csimpánzhoz. Volt már szegény egy kategória a visszaeső kéjgyilkossal, a pedofillal, most egy csimpánzzal, légy szíves mellőzd az ilyeneket. Akkor is, ha nem érted, miért kérem. Köszi. Tudod, engem nem érdekel, hogy abból a pénzből, amit az egyébként egészséges fiam gyógytornájára és gyógyúszására költött az állam, hány matekzseni kaphatott volna plusz órákat. Mégis, ki dönti el, hogy ki az elég értékes ember ahhoz, hogy fejlesztést kapjon? Te? Mi alapján?

Ez a 3-4-10 megint egy megalapozatlan, kitalált szám, az is a te kitalációd, hogy tudod, mi az "eredmény" valakinek az életében és az is, hogy az egészséges gyerekek 99%-a nem fut zsákutcába.

Én olyan szülő vagyok, akinek "ilyen gyereke" van és akinek van másmilyen is. Lényegében kettőt már felneveltem, mire megszületett a harmadik. Minek a meg nem értésére vagyok én predesztinálva? És különben te honnan is tudod, hogy egy szülő mit érthet meg?

Nincs, nem létezik "józan, robotikus ész". Azt gondolod, hogy te logikusan, tisztán gondolkozol, holott érzelmi okokból nagyon is hárítod, hogy tiszták legyenek azok a gondolati vonalak és legalább a nyilvánvaló logikai bukfencek helyét befoltozd.

"És nem kiváncsi beteg, sérült, netán torz emberekre, mert mindez csorbitja, sérti az ő világát." Ez egy hazug világ. Nem voltál még beteg, nem hánytál, nem fostál még sosem?

"Van akinek ez kényszer, és mindennapos, de van aki ki szeretné küszöbölni az életéből. Kegyetlen? Rohadék? Realista?" - Hát realista semmiképp. Inkább irracionális, infantilis. És nem csak az fogadja el a fogyatékosokat, akinek muszáj. Hidd el, hogy nem mindenki olyan, mint te.

hawking gusztusos látvány? nem objektív okok miatt fogadod el, hanem mert értékesnek tartod, amit produkál. nem mindenki ugyanazt tartja ám értékesnek. nem hiszem, hogy sok olyan fogyatékosokkal foglalkozó lenne, aki reális célnak tartaná, hogy a fogyatékosból zsenit faragjon. az nem extrém példa, hogy egy downos dolgozik. ehhez nem kell se görcs, se a lehetetlenben hinni. ha az a felvetés, hogy a fogyatékosok nincsenek hasznára a társadalomnak, néhány prominens és ismert példa nyilvánvalóbb cáfolat, mintha azt mondom, hogy tudok egy helyet, ahol az elmeszociális otthon lakói dolgoznak és a downosok a legjobbak között vannak. (Én azért emlegetem mindig a downosokat, mert erről van a legtöbb ismeretem és mert a "fogyatékosba" ők is beletartoznak.) Tudod, a sztereotípiákat részben azért nem lehet ellentétes tartalmú tapasztalatokkal megcáfolni, mert az ember azt úgy teszi el, hogy na igen, ez a ritka kivétel. Így aztán nem tanul semmit, csak nagy erőfeszítéssel őrizgeti a szűk kis világa kapuit.

"Legyünk tisztába a dolgokkal, fogadjuk el, úgy ahogy van, kezeljük helyén, és ha tudunk, legyünk igy, ezzel együtt boldogok." ez jó terv, csak úgy hangzik, mintha azt te tudnád, hogy hogy vannak a dolgok, hol a helyük, hogy vannak tisztában. Mi van, ha nem jól tudod? Akkor ez neked szól!

"Sajnos egy fogyatékos soha nem lesz egyenértékü egy egészségessel, hisz nomen est omen." speciális nevelési igényűnek hívják. ez mire predesztinálja? ki dönti el, hogy mennyit ér egy ember és hogy melyik ér többet? milyen szempontokat kell figyelembe venni? honnan tudod?

"De hazudhatuk azt, hogy többet ér nekünk, mint egy egészséges, és ezzel magunkat is átverjük. Szerintem."
nem egészen ezt mondjuk, de végül is mindegy, úgyis hazudunk.
Munkahelyi szerelem a jobbik fajtából: természetesen félrelépős, de a kapcsolatából a hölgy már nem kívánt kilépni, helyette meg akarta veretni a szeretőjét.  Üdv!Barátot megcsalós, de végén inkább baráttal szánalomból együtt maradós, szeretőt megszívatós…..
conjunctio 2008.07.23 19:46:38
Mindig zavarba jövök, amikor szemét Anitákról kell olvasnom, főleg ha "nem igazán szép de nem is csúnya, és az összhatás igen kellemes" módon írják le a külsejét. A valósággal való egyezés a véletlen műve, én sosem laktam karácsonykor albérletben, én sosem…..
conjunctio 2008.07.08 06:05:08
 Tengernyi szemetet termelünk, nem gondolva arra, hogy mit pusztítunk el az átmenetileg használt tárgyak érdekében, és mennyi kárt okozunk a megunt dolgok kidobásával. Ha jobban belegondoltok, valóban igaz, hogy a szemét nagy része még használható, sőt, akár éveken át jó…..
Bizonyos párkapcsolatok csak az egyik félről szólnak, ami nagyon furcsa lehet a másik számára. Mert mit lehet akkor csinálni, ha az ALFAHÍMNEK mindenről saját maga jut az eszébe? Lehet, hogy a szívébe is önmaga fér csak bele? Én egy Alfahímet ismerek, ő nehéz eset, nem engedi…..
Hogy miért jött létre ez a blog? Mert nem szeretnénk, ha egy szakítást az élet és halál tengelyén értelmeznénk, ha belebetegednénk egy-egy félresikerült kapcsolatba, bármennyire is fáj. Egy férfi sem ér annyit, hogy taccsra tegyétek magatokat érte. Pontosabban csak én érek…..
A megismerkedés izgalma, az egymásratalálás öröme, hogy igen, ez most tényleg az, végre, megtaláltuk az igazit, és aztán az igazi, nagy, kegyetlen pofon, és a címben jelzett felismerés, bang. 1. Készül a szakítóskönyv, ezt jópáran tudjátok már. Június 10-én, egy hét múlva…..
A hétfő reggelre olyan történettel készültünk, amit egész héten olvasni fogunk, elég lenne részletekben feladni, olyan hosszú. De megéri, mert van benne fiú-lány barátság, külföld, kis magyar közösség belső szerelmi sokszöge, kutyaszemű vágyakozás, kérdések, némi szex.…..
conjunctio 2008.06.02 06:19:42