Adatok
Sztancsek Dorcsi
17 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hol is kezdjem...(?)
Nagyon rég ültem a négy fal között mélyen magamba nézve és írtam bármiről. Nem tudom miért. Talán sokáig éltem szomorúan és magányos lélekkel, ezért a toll-papír páros volt a legjobb barátom. Talán lusta vagyok. De most boldog vagyok, mégis itt vagyok újra, és nem akarom…..
Csak egy nap. Huszonnégy óra. Csak egy napot kérj önmagadnak Tőled. Ne használd a virtuális felületet! Kapcsold ki a laptopod! Ne bámuld a „népbutítót”! Nyugi, tarts szünetet és foglalkozz magaddal, az életeddel!
Én ma ezt tettem, és csodálatos volt!
Ébredés után kinyitottam az ablakot,…..
Sétáltunk, de soha nem akartam megfogni a kezed, mert mindig mögötted akartam menni. Élveztem, ahogy a tornacipőd alatt összemorzsolódtak a kis kövek, és mindig hagytál magad mögött lábnyomot, amibe aztán én belelépkedtem aprócska lábaimmal. Fel sem tűnt, hogy milyen hosszú út vezetett a teleptől a…..
Amikor megkérdezték, hogy: „Mi a legnagyobb hiba, amit elkövetünk az életben?” Buddha azt válaszolta, hogy „A legnagyobb hiba, hogy azt hiszed van időd.” Habár az idő ingyenes, mégis megfizethetetlen. Nem sajátíthatod ki, de használhatod. Nem tarthatod meg, de eltöltheted. És ha egyszer elmúlt, soha…..
Nem szólt semmit, nem óhajtott, én mégis önként átadtam magam az ő szívének. Nem kérte, én adtam. Kételyeimet, mint repülni vágyó pillangót engedtem szabaddá. Büszkeségemet eltaposva, hiú létemet megszüntetve, mindent és mindenkit magam mögött hagyva ajándékoztam meg őt hitemmel. Beszélhetünk itt…..
Csak dúlt-fúlt a bolondja, meg nem állt, s még dobbantott nagyokat az élet színpadán. Makacsul volt lázadó. Csavargó, magányos napjain szipogva, hirtelen lüktetésekkel vezetett be a néha végtelennek tűnő, sűrű, ködös, sötét erdőbe. Leánytenyér nagyságú levelekkel teli, felettünk összefonódott ágak…..
Hamis mosollyal az arcomon pakolok a bőröndömbe megannyi elnyűtt emléket. Pár perc maradt hátra a végleges búcsúzásig. Elmondanám még, amit már annyiszor papagájként ismételgetve fogalmaztam hozzád. Hogy mennyit jelentesz nekem. És, hogy érzem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol döntenünk kell.…..
Disco fények, neon színek, dj pult, a jó öreg whisky kolléga és egy pár régi jó cimbora. Jól éreztem magam. Mint minden második szombaton, így aznap este is a fejemben motoszkáló koncepcióval kortyolgattam az első pohár whiskymet: „Egyszer élsz, egyszer vagy fiatal, élvezd”. Bár a tuc-tuc zenét nem…..
Egy korszerűtlen épület sarkának nekidőlve, lábaimat keresztezve bámulok a távolba. Sötétbarna, göndör fürtjeimet hátradobom, s a mozdulatot követően újabb nagy levegőt véve, zsebre teszem kezeim. Gondolatban figyelem a messzinek tűnő jövőt. Egy régi, porcicás, vágyakkal teli mozgóképet őrzök…..
Ahány férfi/pasi/fiú, annyi típus. Vannak elfogadható típusok, és kevésbé elfogadhatóak, illetve szerethetőek. Ebben a cikkemben felsorolok párat, amelyekkel már személyesen is találkoztam. Tapasztalataim hasznosnak tekinthetőek, bizonyos szempontokból… Íme: #akisgyerek Állandó foglalkozást…..
Csak nézd ezt a buta kis világot: Ébredezik már, nem lát, hajt előre. Kíváncsi tekintettel nézek körül: a hegyeket, erdőket is bejárta már a szemem. Voltam lent az utcán, a járdákon, emberek tekintetét fürkésztem. Néztem a mozdulataikat, s kerestem hozzá egy-egy őszinte mosolyt. Az az aktatáskás…..
Már nem szeretlek igazán, csak úgy vagy. Csak úgy vagy nekem, tartalak magam mellett, ha szeretnéd, néha nyomok a homlokodra egy nyugi-puszit, csak hogy éreztessem: igen, itt vagyok – még. Azt hiszed minden rendben, olyan elégedetten dőlsz hátra, Kedvesem. Te nem tudod, hogy mennyi őrült nagy…..
Hétfő reggel. Az ég derült volt odakint. A madarak csiripeltek, én pedig alig vártam a reggelt, hogy újra átéljem a boldog perceim.Emlékszem: Reggel hét órakor felkeltem és kinyitottam az ablakom, beleheltem egy jó adag hajnali friss levegőt, ami aztán egész napra energiát adott. A szemeimet…..
Sztancsek Dorcsi
2018.01.30 15:48:03
Ennek nagyon örülök! :)
Amikor először megláttalak, éreztem, hogy veszélyzónába ütköztem. Akarva-akaratlanul nagytakarítást rendeztem az egész mellkasomban. Letöröltem a polcról azokat a még régebben másnak szánt szerelmes szavakat is, a leveleket pedig felgyújtottam, porait elsöpörtem. Múltam szemetesládáját végleg…..
Szeress bátran…
Én nem tudtam mit kezdeni ezzel a dologgal. Az arca napról napra egyre ismerősebb lett. Legédesebb álmaimból felriadva is láttam, és csodáltam – csendben. Érzelmi körforgásnak tűnt, ugyanis mindig ugyanazt láttam. Semmi mást… ha egy percre is, de szerettem volna megválni az…..
Találkoztam valakivel, akinek nem csak a mosolya szép. Van valaki, aki szép szemeivel nem csak néz, hanem lát is engem. Épp egymás mellett ülünk. Perifériájából figyel engem, érzem. Lassan, hamarosan felütöm fejem, és elkapom égető tekintetét. Látom a félmosolyt kedves arcán, és szinte hallom, hogy…..
Vannak napok, amikor az ember egy kicsit beletörődik a történtekbe. Nem éppen elfárad, hanem épp hogy elfárad. A bánatból kifacsart elfogadásnak mindig van egy apró egysége, amely ilyenkor az ember lelkére ül, és ott uralkodik. Úgy hívják: remény. A keserűség mindig hordoz magában hitet...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz