Adatok
Ildanyóka
0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szonday Szandra - Szíves napló
Milyen érzés lélegeztetőgépen lenni? - Tapasztalataim az intenzívről betegként
2020.11.20 22:26:08
A koronajárvány kapcsán naponta hallunk a lélegeztetőgépekről: hány készülékkel rendelkeznek a kórházak, hány érkezik, hányan vannak jelenleg gépi lélegeztetésen, milyen új gépet fejlesztenek, stb. Az egyik legnagyobb félelem a COVID-dal kapcsolatban talán az, hogy az ember gépre kerül - főként,…..
Ma, miközben tallóztam az MTI-híreket, egy roppant szűkszavú, ám megdöbbentő közleménybe botlottam: "Ritka betegségben, szívrákban elhunyt Ondrej Buchtela, 20 éves cseh jégkorongozó." A fiatal reménység egy hónappal ezelőtt beszélt először nyilvánosan a betegségéről. Rövid idő alatt 3,5 millió…..
Édesanyám, Török Saci tíz évvel ezelőtt, február 21-én halt meg. Akik követik sorsomat, írásaimat, azok már némileg megismerhették történetét: küzdelmét a rákkal, az én betegségeimmel, művészetét. Néha felvillantottam egy-egy képet fiatalkorából (itt és itt), és sokszor megemlékeztem róla versekben,…..
Ildanyóka
2019.02.25 19:45:12
Pontosan fél évvel a szívműtétem után megvédtem a szakdolgozatomat. Hogy milyen érzések, gondolatok kavarogtak bennem? Íme beszámolóm a "nagy napról". Ha még dolgozatírás előtt állsz, pár pontban a tapasztalataimat, tanácsaimat is összeszedtem - lásd a keretes írást!
Sokszor érzem úgy, hogy nem…..
Ildanyóka
2018.06.11 08:04:44
Június 5-én záróvizsgám lesz. Jó ideje nem voltam vizsgázni, max. tanárként vizsgáztatni, de azért nem izgulok, van már elég rutinom: az egyetemi évek alatt szépen leszoktam a vizsgadrukkról, lámpalázról, és már nem akartam utolsó lenni a vizsgázók között, inkább első, legyek túl rajta, aztán hadd…..
Ildanyóka
2018.06.03 08:19:54
Gondoltam, mielőtt folytatnám a műtét utáni beszámolómat, vagy más sorozatomat (pl. A moszkvai kalandot), beszámolok arról, hogy is vagyok most. A műtét óta lassan 3 hónap telt el, és majdnem két hónapja vagyok itthon - szinte hihetetlen! Persze, a műtét "következményeit" még a bőrömön érzem, mégis…..
Tegnap volt a szülinapom, és ugyan rengetegen gondolnak rám, üzennek, biztatnak még ma is - amiért nagyon hálás vagyok -, az ember mégsem tudja igazán ünnepként megélni az ilyesmit kórházban, ahogy a karácsonyt vagy a szilvesztert sem. Vicces, hogy kórházi tartózkodásom pont erre az időszakra esett,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Valamelyik régi bejegyzés alatt írtam, hogy amikor billentyűplasztikám (tudom, ez más terület) volt, akkor nemcsak a szívsebésszel, sebésszel, anesztessel beszéltem, ha olyanokkal is, akik átestek ilyenen. Mert nagyon más az ő nézőpontjuk. A dokiknak, ápolóknak ez munka, és ha nem akarnak teljesen belehülyülni, akkor a saját érdekükben távolról kell figyelniük az eseményeket. Ennek ellenére biztos, hogy vannak esetek, melyek megérintik őket.
Fontos, hogy akár egy hozzátartozó is értse, érthesse, min megy keresztül egy lélegeztetett beteg. De remélem, hogy mi nem kerülünk ennek közelébe. De nem olyan nagy baj, ha alapban értjük, hogy mit csinálnak az egészségügyi dolgozók.
Most is ezt érzem. Van valaki elmondja, hogy mikor mit érzett.
Szandra! Nagyon köszönöm!