Adatok
smoortema
0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A szerző a magyar etnonacionalista rezsim legszínvonalasabb propagandistája. Könyve, a Fordul a szél összefoglalója egy feltörekvő (és korábban már többször leszerepelt) alapvetésnek. A XVIII. század vége óta halmozódó szélsőbalos és szélsőjobbos motivumok összeválogatásából és az elmaradottabb…..
A főáramú közgazdászok ma úgy hiszik, hogy a kapitalisták profitjukat nem a munkások kizsákmányolásából nyerik. Helyette úgy hiszik, hogy a vállalkozó kapitalisták profitjukat a jelenben való lemondásból, kockázatok vállalásából, és a termelés megszervezéséből szerzik.
Ezzel az alkalmas helyről…..
smoortema
2018.12.26 21:22:39
Egyetértek azzal, hogy az antikapitalizmus moralizál (Marx azt állítja magáról, hogy nem, de közben szerintem ő is), és azzal is egyre inkább egyetértek, hogy ez valamifajta "ízlés" (én az intuíció szót használnám). De a liberális konzervativizmus talán nem moralizál?
Másrészt: amit már máshol is megírtam itt, a baloldal nagy hozzájárulása a politikai gondolkodáshoz, hogy felismeri és problematizálja a tőke és a munka között lévő konfliktust, amit a szerző újra és újra letagad (elhallgat).
Az antikapitalizmus pedig szerencsére a szerző által írtaknál már előrébb tart.
Erik Olin Wright az antikapitalizmus stratégiáiról:
kettosmerce.blog.hu/2015/12/08/igenis_van_elet_a_kapitalizmuson_tul
"Összességében tehát Wright úgy véli, a 21. századi kapitalizmusellenes politikának fel kell adni a kapitalizmus összezúzásának fantáziáját, és egyúttal a kivonulás, kiszabadulás gondolatát is, hiszen az sem képes vonzó, széleskörű társadalmi emancipációt megvalósító projektet adni.
Ehelyett, akik törődnek embertársaik sorsával, azoknak a kapitalizmus struktúráival és intézményeivel kell valamit kezdeniük. A megszelidítés és az erodálás életszerű opciók lehetnek. Részt kell vennünk olyan politikai mozgalmakban, amelyek a rendszer szakpolitikák általi megszelídítését célozzák meg, illetve olyan társadalmi-gazdasági projektekben is, amelyek a kapitalizmust erodálják a felszabadító gazdasági tevékenységek révén."
Ugyanerről máshol:
ujegyenloseg.hu/az-antikapitalizmus-strategiairol/
epa.oszk.hu/01700/01739/00099/pdf/EPA01739_eszmelet_114_009-032.pdf
Másrészt: amit már máshol is megírtam itt, a baloldal nagy hozzájárulása a politikai gondolkodáshoz, hogy felismeri és problematizálja a tőke és a munka között lévő konfliktust, amit a szerző újra és újra letagad (elhallgat).
Az antikapitalizmus pedig szerencsére a szerző által írtaknál már előrébb tart.
Erik Olin Wright az antikapitalizmus stratégiáiról:
kettosmerce.blog.hu/2015/12/08/igenis_van_elet_a_kapitalizmuson_tul
"Összességében tehát Wright úgy véli, a 21. századi kapitalizmusellenes politikának fel kell adni a kapitalizmus összezúzásának fantáziáját, és egyúttal a kivonulás, kiszabadulás gondolatát is, hiszen az sem képes vonzó, széleskörű társadalmi emancipációt megvalósító projektet adni.
Ehelyett, akik törődnek embertársaik sorsával, azoknak a kapitalizmus struktúráival és intézményeivel kell valamit kezdeniük. A megszelidítés és az erodálás életszerű opciók lehetnek. Részt kell vennünk olyan politikai mozgalmakban, amelyek a rendszer szakpolitikák általi megszelídítését célozzák meg, illetve olyan társadalmi-gazdasági projektekben is, amelyek a kapitalizmust erodálják a felszabadító gazdasági tevékenységek révén."
Ugyanerről máshol:
ujegyenloseg.hu/az-antikapitalizmus-strategiairol/
epa.oszk.hu/01700/01739/00099/pdf/EPA01739_eszmelet_114_009-032.pdf
Bárhogy is nézzük, az utóbbi tíz év a szabadság kudarcát hozta a nyugati társadalmakban. Szervezőelvként és normaként a szabadság megbicsaklott az emberek közötti optimális koordináció elősegítésében, a demokrácia szabadságellenes politikai irányzatokat röpített be a hatalomba és a szabadság hívei…..
1000 leütés
Néhány megjegyzés a magyar kommunisták (a Mérce) kapitalizmus-képéhez
2018.12.08 15:44:44
Isztin Péter korábbi cikkét bírálja a Mérce szerzője, de mivel nem várható az olvasótól, hogy több hullámban kövessen egy Magyarországon periférikus vitát (ami persze lényegbevágó lenne minden civilizált országban, de hát Istenem, ilyenek vagyunk), magamat a Mérce szerzőjének, Kiss Soma Ábrahámnak…..
smoortema
2018.12.21 12:10:30
@HaFr: Megkésve, de folytatom. A fentebb írt hozzászólásomban a lényeg az volt, hogy a cikkben szerintem nincs maszatolás, egyértelműen egy a kapitalizmus keretein belül mozgó szövegről van szó.
Marxtól eredő felismerés, hogy a munkaerőpiac különbözik más piacoktól. Ennek az egyik aspektusa, hogy itt maga az ember és a megélhetése a tranzakció tárgya - ezért nevezi a (nem marxista) Polányi ezt fiktív piacnak, a munkaerőt fiktív árunak. Itt tehát egy piaci tranzakció jellemzői egyúttal jóléti jellemzők is lesznek.
Másrészről: ahogyan a neoklasszikus közgazdaságtan a piaci tranzakciókat jellemzi, az itt (még a többi piacnál is) kevésbé érvényesül. Ennek számos oka van, és ezeket általában már a mainstream közgazdaságtan is elismeri, ha az ember nem csak a bevezető szintű tankönyvekből tájékozódik. Tévedés tehát, hogy a munkavállaló úgy választ a szabadidő és a munka között, ahogy azt dönti el, hogy hány kiló pontyot vesz a karácsonyi halászléhez.
Egy szerteágazó és utalásszerű felsorolás:
1. Lehet járadék, vagyis több különböző bér (illetve a munkaadónak kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb egyéb feltételek) mellett is hajlandó lehet foglalkoztatni a munkaadó a munkást. Ezért jelentősége lesz az alkunak.
2. Mivel koncentráltabb és térben mobilabb, a munkaadó erőfölényben lehet, és ebben az alkuban számára előnyösebb helyzetet tud kikényszeríteni.
3. Monopszónium esetében még egy sima neoklasszikus modellben is többet foglalkoztat a munkaadó magasabb bérnél, mint alacsonyabbnál.
4. Az időt bevezetve, a foglalkoztatás költségeinek növelése termelékenységet növelő beruházásokra kényszeríthet, illetve kiszoríthatja a versenyből a kevésbé termelékenyebb szereplőket.
5. A fizetett bérek a gazdaságban egyúttal keresletet is jelentenek.
6. Létezik nem önkéntes munkanélküliség, a piac nem tisztul ki.
7. A tranzakció nem jól definiált, nem lehet pontosan meghatározni a tartalmát: sem a munkáltató nem tudja pontosan ellenőrizni, mit kap, és a munkajogi szabályozások betartását sem tudja az állam teljes mértékben ellenőrizni.
Ezek és még más okok miatt is szükséges és hasznos lehet az országban a szakszervezeti érdekképviselet, és az állam beavatkozása a munkaerőpiaci viszonyokba: munkaidő szabályozás, minimálbér, sztrájkjog, stb.
Egyetértek azzal, hogy a jelenlegi helyzetben a munkaerőhiány miatt született meg a rabszolgatörvény. Ezzel az állam az eleve nagyon tőkebarát munkatörvénykönyvet tovább igazítja a multik javára, és ez a munkások rovására mehet, hiszen, ahogy fentebb írtam, a foglalkoztató erőfölényben van. Még a jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben is számos olyan része lehet az országnak, ahol földrajzi okok miatt ki van szolgáltatva a munkavállaló. A törvény pedig akkor is érvényben fog maradni, amikor már nem lesz munkaerőhiány.
Nem gondolom viszont azt, hogy ez volna az egyetlen lehetőség a helyzet kezelésére. Marx írja, hogy a tőkés kétféleképpen próbálja meg növelni az értéktöbbletet: egyrészt a munkanap növelésével (ez történik most), másrészt a termelékenység növelésével. Erre utalt a szerző is, amikor azt írta, a cégeknél sok hatékonysági tartalék van. A munkásoknak kedvező szabályozással az állam éppen az ilyen hatékonysági tartalékok kihasználását ösztönözné. (A tőkebarát szabályozással viszont ellenösztönzőt ad.)
Azért olvasom a blogot, mert érdekel a konzervatív politikai gondolkodás. Szeretem az elvontabb, elméleti okfejtéseket olvasni itt, de elszomorít, amikor azt látom, hogy ezek mellett olyan cikkek jelennek meg, amik a baloldalon a valóság helyett egy karikatúrát látnak, és a munkaerőpiacról XIX. századi fogalmakban tudnak csak gondolkodni.
Marxtól eredő felismerés, hogy a munkaerőpiac különbözik más piacoktól. Ennek az egyik aspektusa, hogy itt maga az ember és a megélhetése a tranzakció tárgya - ezért nevezi a (nem marxista) Polányi ezt fiktív piacnak, a munkaerőt fiktív árunak. Itt tehát egy piaci tranzakció jellemzői egyúttal jóléti jellemzők is lesznek.
Másrészről: ahogyan a neoklasszikus közgazdaságtan a piaci tranzakciókat jellemzi, az itt (még a többi piacnál is) kevésbé érvényesül. Ennek számos oka van, és ezeket általában már a mainstream közgazdaságtan is elismeri, ha az ember nem csak a bevezető szintű tankönyvekből tájékozódik. Tévedés tehát, hogy a munkavállaló úgy választ a szabadidő és a munka között, ahogy azt dönti el, hogy hány kiló pontyot vesz a karácsonyi halászléhez.
Egy szerteágazó és utalásszerű felsorolás:
1. Lehet járadék, vagyis több különböző bér (illetve a munkaadónak kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb egyéb feltételek) mellett is hajlandó lehet foglalkoztatni a munkaadó a munkást. Ezért jelentősége lesz az alkunak.
2. Mivel koncentráltabb és térben mobilabb, a munkaadó erőfölényben lehet, és ebben az alkuban számára előnyösebb helyzetet tud kikényszeríteni.
3. Monopszónium esetében még egy sima neoklasszikus modellben is többet foglalkoztat a munkaadó magasabb bérnél, mint alacsonyabbnál.
4. Az időt bevezetve, a foglalkoztatás költségeinek növelése termelékenységet növelő beruházásokra kényszeríthet, illetve kiszoríthatja a versenyből a kevésbé termelékenyebb szereplőket.
5. A fizetett bérek a gazdaságban egyúttal keresletet is jelentenek.
6. Létezik nem önkéntes munkanélküliség, a piac nem tisztul ki.
7. A tranzakció nem jól definiált, nem lehet pontosan meghatározni a tartalmát: sem a munkáltató nem tudja pontosan ellenőrizni, mit kap, és a munkajogi szabályozások betartását sem tudja az állam teljes mértékben ellenőrizni.
Ezek és még más okok miatt is szükséges és hasznos lehet az országban a szakszervezeti érdekképviselet, és az állam beavatkozása a munkaerőpiaci viszonyokba: munkaidő szabályozás, minimálbér, sztrájkjog, stb.
Egyetértek azzal, hogy a jelenlegi helyzetben a munkaerőhiány miatt született meg a rabszolgatörvény. Ezzel az állam az eleve nagyon tőkebarát munkatörvénykönyvet tovább igazítja a multik javára, és ez a munkások rovására mehet, hiszen, ahogy fentebb írtam, a foglalkoztató erőfölényben van. Még a jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben is számos olyan része lehet az országnak, ahol földrajzi okok miatt ki van szolgáltatva a munkavállaló. A törvény pedig akkor is érvényben fog maradni, amikor már nem lesz munkaerőhiány.
Nem gondolom viszont azt, hogy ez volna az egyetlen lehetőség a helyzet kezelésére. Marx írja, hogy a tőkés kétféleképpen próbálja meg növelni az értéktöbbletet: egyrészt a munkanap növelésével (ez történik most), másrészt a termelékenység növelésével. Erre utalt a szerző is, amikor azt írta, a cégeknél sok hatékonysági tartalék van. A munkásoknak kedvező szabályozással az állam éppen az ilyen hatékonysági tartalékok kihasználását ösztönözné. (A tőkebarát szabályozással viszont ellenösztönzőt ad.)
Azért olvasom a blogot, mert érdekel a konzervatív politikai gondolkodás. Szeretem az elvontabb, elméleti okfejtéseket olvasni itt, de elszomorít, amikor azt látom, hogy ezek mellett olyan cikkek jelennek meg, amik a baloldalon a valóság helyett egy karikatúrát látnak, és a munkaerőpiacról XIX. századi fogalmakban tudnak csak gondolkodni.
smoortema
2018.12.21 12:14:48
smoortema
2018.12.21 13:30:35
@Lord_Valdez: A lakáspiac is teljesen sajátosan működő piac, ezért itt is fontos az állami beavatkozás, szabályozás. Itt is a "piaci törvényszerűségek" közül csomó nem működik, vagy nem úgy.
Az élelmiszerpiacon nincs túlkínálat, a munkaerőpiacon jellemző esetben van (a mostani eset kivételes, és szerintem most sem minden részpiacon van túlkereslet). Az élelmiszer mobil, a munkaerő nem mobil. Az élelmiszerpiacon a munkavállaló vevő, a munkaerőpiacon eladó.
A 10 kg kiszerelésű mosópor egyáltalán nem jó hasonlat, mert a munka időben történik, nem tárolható. És nem véletlen, hogy a mosóport nem csak 10 kg-s kiszerelésben lehet kapni, a munka feltételeit pedig az esetek nagy részében a munkaadó határozza meg. Mások az erőviszonyok a két piacon.
Az egyéni vállalkozók más eset, most nem róluk beszélek, a törvény sem rájuk vonatkozik.
Az alku arról szól, hogy osztod el a többletet, mindkét fél nyer ahhoz képest, ha nem egyeztek meg. De ha a munkavállalónál a munkanélküliség az alternatíva, akkor az alkuhelyzetben a munkaadó szempontjai fognak érvényesülni, mert ő könnyebben talál másik munkavállalót. Persze az éhenhaláshoz képest így is nyer. A kényszer szót nehéz definiálni, de talán épp ezt nevezném annak. Ha valaki azt mondja neked, hogy nem öl meg, ha fizetsz neki, az is egy alku, azzal is jobban jársz, mint ha nem egyeznétek meg, mégis kényszernek nevezhető.
Az élelmiszerpiacon nincs túlkínálat, a munkaerőpiacon jellemző esetben van (a mostani eset kivételes, és szerintem most sem minden részpiacon van túlkereslet). Az élelmiszer mobil, a munkaerő nem mobil. Az élelmiszerpiacon a munkavállaló vevő, a munkaerőpiacon eladó.
A 10 kg kiszerelésű mosópor egyáltalán nem jó hasonlat, mert a munka időben történik, nem tárolható. És nem véletlen, hogy a mosóport nem csak 10 kg-s kiszerelésben lehet kapni, a munka feltételeit pedig az esetek nagy részében a munkaadó határozza meg. Mások az erőviszonyok a két piacon.
Az egyéni vállalkozók más eset, most nem róluk beszélek, a törvény sem rájuk vonatkozik.
Az alku arról szól, hogy osztod el a többletet, mindkét fél nyer ahhoz képest, ha nem egyeztek meg. De ha a munkavállalónál a munkanélküliség az alternatíva, akkor az alkuhelyzetben a munkaadó szempontjai fognak érvényesülni, mert ő könnyebben talál másik munkavállalót. Persze az éhenhaláshoz képest így is nyer. A kényszer szót nehéz definiálni, de talán épp ezt nevezném annak. Ha valaki azt mondja neked, hogy nem öl meg, ha fizetsz neki, az is egy alku, azzal is jobban jársz, mint ha nem egyeznétek meg, mégis kényszernek nevezhető.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
merce.hu/2018/12/25/az-orban-rendszer-termeszete-autoriter-kapitalizmus-es-felhalmozo-allam/
fordulat.net/pdf/21/F21_Helyzet_Muhely.pdf