Adatok
Pamela
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ahogyan a nárcival való kapcsolat sem sétaüdülés, úgy a vele való szakítás különösen nem az. A szakítás dinamikája minden esetben nagyon hasonló: a kapcsolat korábbi fázisait (istenítés - leértékelés - eldobás) fogod egy gigantikus zip-fájlban egyben megkapni. A dráma forgatókönyve valahogy így fog…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A legszörnyűbb amikor tettlegességgel társul. Az utolsó öklös után, mikor megláttam az eltorzult, feldagadt véres arcom a tükörben, kiszaladtam volna a világból. Nem akartam elhinni, hogy ezt megtette velem, pusztán azért mert vendégségben voltunk és kértem, hogy kicsit legyen csemdesebben, mert volt ott egy kisbaba is (a hangoskodástól folyamatosan sírt és nem tudott elaludni) és haza fele útón elkezdett rángatni és eltépte a ruhám hogy mit képzelek, hogy merek szólni... erre én adtam neki egy nőies pofont amire a válasz egy akkora öklös volt, hogy elájultam egy pillanatra.
De nem ez volt az első, csak itt már érezhette, hogy átlátok rajta.
Nagyon sokat gondolkodtam a viselkedésén és hogy mit tegyek, szerettem, mindent megtettem a béke és a szeretet érdekében, de még időben szembesültem azzal, hogy én csak egy lépcső vagyok az elképzelése megvalósításához.
Volt amikor gyereket akart, aztán meg mégsem, akkor vegyünk házat, de nincs annyi pénzünk, vegyünk fel hitelt, még munkáltatói igazolást is intéztek volna, csakhogy bele menjek és én legyek az adóstárs. Itt már nagyon elgondolkodtam. Húztam az időt, hogy lássam a reakciót, egy csónakba evezünk vagy hagyna elsüllyedni egyedül.
Hagyott volna, mert az öklös után sem érdekelte mi van velem, csak telefonon hivogatott, nagyon kedves volt, persze ennek is meg volt az oka, hogy fel ne jelentsem. 14 hónapot voltunk együtt, a lelèpésemet követő pár hónap szörnyű volt. Úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívem, szembesültem a ténnyel hogy minden hazugság volt. Ez borzasztó, rettenetesen üresnek éreztem magam és a környezetem.
Szeptember végén megszakítottam vele minden kontaktot. Ő természetesen letörölt még ezek után az ismerősei közül a közösségi oldalán, persze azt mondta h én töröltem őt. A ruháimat amik nála maradtak ő pakolta össze és természetesen hiányosan kaptam vissza, de ez mind mind provokáció, hogy foglalkozzak vele, menjek el értük, még belém taposott volna párat. Nyilván nem tettem, azóta sem kerestem, legyen velük boldog, de szerintem ezek az emberek nem is tudják mi a valódi boldogság/szeretet. Nincsenek érzelmeik.
Még mindig ingadozik a hangulatom, főleg amikor álmomban vissza térnek a képek.
Örülök, hogy Rátok találtam és "erőt" adhatunk egymásnak, hogy könnyebb legyen