Regisztráció Blogot indítok
Adatok
rmgm

0 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A menedzserek azok az személyek, akik azon dolgoznak éjt nappallá téve, hogy a céges folyamatok minél hatékonyabban, gördülékenyebben működjenek. Döntéseket hoznak, támogatnak, célra tartanak, priorizálnak. Van azonban a menedzsereknek egy különleges válfaja, akik rejtélyes okokból éppen…..
A vállalati erőforrásmenedzsment lényege az lenne ugye, hogy a rendelkezésre álló dolgozók energiáit a lehető legfontosabb dolgokra fordítsuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tankönyvek állításaihoz képest egészen más alapelvek érvényesülnek ennél az izgalmas és fontos tevékenységnél: lássuk hát,…..
rmgm 2021.04.07 21:57:57
Kódzaj Másvalaki kódja 2020.11.07 10:53:18
Mostanában a szoftverfejlesztés humán oldala kezdett el foglalkoztatni, leírom róla a meglátásaimat, tapasztalataimat. Nem kifejezettem másoknak akarom ezzel osztani az észt, inkább a saját gondolataimat akarom rendberakni. Szóval: Manapság a kódot (még jó ideig) biztosan ember írja. A kód maga…..
rmgm 2020.12.06 17:28:04
Tök jó írás, de nekem ezek még mindig eléggé technikainak hatnak, és nem az embert magát kezelik. A Feathers könyvet én is ajánlom az olvasóknak, nagyon jó.

---

De ha már humán oldal, mindezek a problémák visszavezethetők az ego problémájára.

Nem az a gond, ha egy fejlesztő azt mondja, hogy "ez a kód szar", hanem az, amikor ezt saját egójának fényezésére, saját vélt vagy valós hibáinak elkendőzésére, mások lejáratására, ésatöbbi, tehát játszámázásra, hatalmi harcokra használja. A hétköznapjaink amúgy is tele vannak ilyenekkel, a koszos zokni el nem pakolása körül gerjedő vita is egy sok közül. Az IT-ban ráadásul sajnos jóval több az a fajta személyiség, akiben túlfejlett az ítélkező attitűd. Ez bizonyára szakmai sajátosság lehet. És általában nincs is szakmai segítség helyretenni ez egót. Jobb helyeken pszichológus/coach, rosszabb helyeken scrum master/line manager végzi ezt a nemes (gyötrelmes) feladatot. A többség meg magasról tesz rá, hogy hogyan működik a saját cégében az IT.

Jobb híján persze jók ezek a tüneti kezelések, de próbáld meg például kérdőre vonni egy kisebb cég technológiai igazgatóját, vagy egy nagyobb cégnél bármelyik architectet, aki éppenséggel az egyik legnagyobb fikázó a projekten. Jó eséllyel kapsz egy olyan választ tőle, hogy neki nincs arra ideje, hogy bizonygassa neked az álláspontját.
Nyilván a pórnépet lehet így leckéztetni, de ez közel sem teljes megoldás, ez ráadásul az egót inkább erősíti (mert megadja neki a játszma végi jutalmat), mintsem gyengítené, na meg senki sem fogja ettől jobban érezni magát a projekten. A játszmázó sem. Még ha rövid időre úgy is tűnik.

Ha az emberek nem ismerik meg magukat, a saját viselkedésük alapjait, nem tudják kezelni az egójukat, értelmetlen a szoftverfejlesztés humán oldaláról beszélni szerintem. Nem attól lesznek "humánusabbak" a fejlesztők, hogy bizonyítási kényszerrel terheljük őket. Attól, hogy nem veszi a fáradságot a bizonyításra, továbbra is azt fogja gondolni, hogy a kód szar, és - meglepetés - hasonlóan hanyag módon fog hozzányúlni. :D Legfeljebb nem hangoztatja. Persze nem tagadom, ismerek olyan céget, ahol ez elégséges már. Sajnos.

A legacy fejlesztő beültetése a csapatba jó ötlet, de az is csak akkor, ha amúgy nyitott a közösség. Ha ugyanúgy az egók dominálnak, akkor vagy veszekedés lesz, vagy nagy hallgatás és csak picit fikázzák a kódot. Viszont ha egymás elfogadása áll inkább a fókuszban, akkor legtöbbször a legacy fejlesztőt sem szükséges beültetni az új csapatba, mert vannak már annyira érettek a fejlesztők, hogy ítélkezés helyett az előrehaladással foglalkozzanak. Technikai segítségnek jó a legacy fejlesztő, de a humán oldalon nem hiszem, hogy tudna bármit is javítani.

Ezek az én tapasztalataim, gondoltam leírom. :)

Nehéz jó csapatjátékost találni. És nem feltétlenül az a jó csapatjátékos, aki beírja a CV-jébe. :)

---

Ha szabad, ajánlok én is egy könyvet, ami nem az IT-val, hanem az emberrel foglalkozik: Michael A. Singer - The Untethered Soul. Segít az ego felismerésében, Eric Berne - Emberi játszmák c. könyve meg az ego különféle megnyilvánulási formáit ecseteli.
Mint tudjuk, a vállalati projektvezetők idejük jelentős részét, mások noszogatásával, ösztökélésével, projektvezetési szakkifejezéssel élve az úgynevezett baszogatással töltik. Szakmai sikerességük és elismertségük szempontjából a legkevésbé sem mindegy hát, hogy milyen szinten űzik ezt a…..
rmgm 2020.07.26 13:27:44
@Vén motoros: Egy kis cégnél általában azért adott a bizalom.
Sajnos a nagy cégek többségénél inkább a bizalmatlanság a jellemző, és az ebből fakadó tünetek enyhítésére jönnek létre a fent részletezett munkakörök. A jó kultúrát kialakítani mindig sokkal fáradságosabb, mint felvenni néhány állatot... khm... menedzsert... akik majd "rendet" tartanak. :)
Buzzwordé vált a kifejezés, mindenki használja, és mindenki ért valamit alatta. Valamit, ami sajnos gyakran messze áll a valóságtól. Nézzük meg, mi rejtőzik a kis, agyonhasznált, néha fenyegető, másszor ultramenő szavacska mögött!..
rmgm 2020.07.08 22:36:56
@nagyeszteranna: Ezek szerint téged még sosem zavart, amikor az általad használni kívánt alkalmazás egy csigal lassúságával indult el? Annak ellenére, hogy egyébként nem szokott. Sose zavart, hogy általában a kritikus pillanatokban adja meg magát? Jó esetben csak a pörgő homokórát kell nézned súlyos percekig, órákig. Rosszabb esetben az addig elvégzett munkádat is viszi magával. Sose zavart, hogy az a gomb nem ott van, ahol lennie kéne, vagy nem azt csinálja, amit szeretnél? UX vagy bug miatt, nem számít.

Nem feltétlenül csak hibákra gondolok, hanem optimalizálatlanságokra, olyan funkciók kispórolására, ami a megrendelő számára nem képvisel (kézzelfogható) értéket, a beszállító pedig nem csinálja meg, mert ha minden ilyen apróságot megcsinálna, akkor évekig tartana mindennel végezni. Arra meg senkinek sincs ugye ideje. Tapasztalatom szerint a pénz az úr, a határidő a szent, nem láttam még megbízót, aki boldogan fizetett volna még 1-2-5 sprintet csak azért, hogy az alkalmazás továbbra is ugyanazt csinálja mint eddig, de a beszállító becsületszavát adja, hogy márpedig jobb lett. Általában azt látom, hogy minden fillér számít, és amit meg lehet csinálni egy sprint alatt gyorsan, kár lenne több sprintet pazarolni a jobb megoldásra. Örülök, ha neked mások a tapasztalataid.

Ezernyi más dologra gondolok még, amelyek valahogy sosem passzoltak bele nálam az agilitás tündérmeséjébe. Elmondva nagyon szép, a gyakorlat viszont mocskos dolgokat hoz magával.
A házépítés analógiájával: Te vagy az építőbrigád. A megrendelő elmesél mindent, hogy milyen házat szeretne, kis, egyszintes családi ház. Kiásod az alapot, lebetonozod, húzod a falakat, mikor a megbízó eléd áll és közli, hogy nagyon tetszik neki, amit eddig csináltál, de szeretne még egy szintet. Mire közlöd vele, hogy ehhez nem elég erős az alap, mindent vissza kell bontani, feltörni az alapot, vasalással újraönteni, tartóoszlopok, miegymás. A horribilis időráfordítás megy a kukába. De szerencsére mindig van választás. Mondhatod neki azt is, hogy ha egy kicsit megtámogatod innen meg onnan, akkor talán nem kell mindent előről kezdeni, és hidd el, a szoftveriparban sokkal könnyebb megtámogatni a ház falait, csábító ajánlat. És sokkal több hátraarcra lenne valójában szükség, mint azt ahányszor elkövetik... ha egyáltalán elkövetik. Mert vagy a megrendelő nem akar hallani a dologról, vagy a proaktív szállító fogja azt hazudni, hogy van kompromisszumos megoldás. Végülis nem neki kell abban a házban élnie, ami bármelyik pillanatban rádőlhet a lakóira. És a jó hírneve is megmarad, hogy milyen gyorsan és milyen "szép" munkát végzett. Az meg, hogy olmadozik a vakolat? Nos, ez a természet rendje. Senki meg nem mondja kívülről, hogy mi az omladozó vakolat valódi oka. Igaz, hogy a megrendelő 48 forradalmi ötlettel állt elő menet közben, garázs, terasz, medence, de szerencsére a ház minden egyes alkalommal potenciálisan élesíthető volt, és viszonylag kevés idő ráfordítással el is készült. Mindenki elégedett.
rmgm 2020.07.08 22:38:32
@nagyeszteranna:

Sosem az előre meghatározott kritériumokkal van a baj. A baj az emberi igénytelenséggel van. Amit az agilitás csupán még inkább a felszínre hoz, mert mindkét felet abban teszi érdekeltté, hogy csak egy elégséges termék szülessen meg. Hogyan is mondják? Minimális munkával maximális értéket.

Nos ez egy garázs projektnél rendben is van. Ami többet akar nyújtani, mint egy garázs projekt, ott felmerülnek olyan döntések, hogy például lefejlesztem-e újra a kereket, vagy használom azt a kereket, amit egyszer valaki már lefejlesztett. Könnyű kérdés, nem igaz? Természetesen használom a kész kereket. Akkor most ugorjunk a kerékről a szoftverek világába. Szerinted a mai szoftverek egy keréknél komplexebbek? Mennyire? Nem tudok egzakt választ adni rá, de közelítőleg: NAGYON.

Ha otthon vagy mondjuk a frontend világban, meg tudod mondani hány js framework létezik a világon? Hány js lib? Ugyanarra a funkcióra hány darab? Elgondolkodtál már azon, ha ilyen megszámlálhatatlanul sok létezik, vajon miért? Ha létezne egy darab jó, akkor mindenki azt használná, nemde? Az ember képben lehet az összessel? Nem. Az ember profi lehet akármelyikben is? Akkor, ha mással nem foglalkozik. Van olyan élethelyzet, hogy nem kell mással foglalkoznia? Egy idealizált világban igen.

Ez rögtön magával hozza a következő döntési helyzetet: összedrótoztam egymással több tucat számomra többé-kevésbé ismert és ismeretlen komplex rendszert, közülük sokkal most találkozom először. Tisztában vagyok vele, hogy egyik rendszer sem jó (különben nem létezne belőle számtalan másik). Azzal is tisztában vagyok, hogy ezek a rendszerek még véletlenül sem pontosan kompatibilisek egymással, pont annyira, hogy minden jónak tűnjön, értsd: potenciálisan élesíthető.

Van arra idő, hogy a szállító alaposan körbejárja a területet? Arra sincs, hogy az alkalmazott komplex rendszereket teljesen átlássa, arra meg főleg nincs, hogy az összes többi alternatívát is. Utóbbi ugye azért lenne illendő, mert így lehet jól választani közülük. Van arra pénz, hogy a megbízó ezt finanszírozza? Többnyire arra sincs, hogy a teljes igénylista lefejlesztésre kerüljön. Húzza a száját a megrendelő, de amikor meghallja, hogy ez még mennyi munka lenne, inkább nem kéri.

A következmény a potenciálisan élesíthető termékben potenciális, feltérképezetlen bugok és optimalizálatlanságok tömkelege, melyekből az következik, hogy egy teljesen véletlenszerű hiba miatt elúszott az aznapi munkád. Vagy éppen rád dőlt a ház, ha megelégedtél az elégségessel, amikor a mesterembert felkérted.

Engem pusztán egy dolog zavar: hogy elvesztem az aznapi munkám egy gombnyomás miatt. Azért vesztem el, mert bizonyos emberek megelégednek az elégségessel. Pedig lehetne ezt másként is. Csak az emberek nem szeretik a minőséget, mert túl drága. Az agilitás meg olcsó. Nem véletlenül.
rmgm 2020.07.08 23:05:39
Még egy gondolat eszembe jutott. Az, hogy közösen, nagy egyetértésben módosítja a megrendelő és a szállító a tervet, semmit nem árul el a minőségről. Csak azt, hogy a két fél igényességi szintje találkozott. A komplexitás és az inkompatibilitás ugyanúgy része maradt a rendszernek.

Ha minőségi termékek születnének, akkor nem lenne nagy hagyománya it szakmai berkekben a kódminőségen való gúnyolódásnak, összekacsintásnak. Meg az a rengeteg mém. Nem hangzanának el időről időre fejlesztők szájából, hogy "ki írta ezt a szar kódot?!" Ahogy olyan se hangozna el utána, hogy: "Ja, én, 4 hónapja." Nem lennének ismertek, az olyan fogalmak, mint techdebt, hanem megbújnának egy kis szubkultúra alig ismert szleng nyelvében. De ugyan ilyen példákat lehetne hozni a teljes stack-ből, az SM-től a PO-ig. "Ezeknek így is jó lesz." Ismerős mondat? :-)

Egyébként nem rossz dolog az agilitás, de igyekszem helyén kezelni. Nincs köze a minőséghez. Egy olyan idealizált világban lehet hozzá talán köze, ahol a résztvevők bármilyen áldozatot hajlandóak bevállalni a jóság elérése érdekében. Élén a megrendelővel. Viszont ez esetben felesleges az agilitás és az elégséges produktumhoz való ragaszkodás. Ha az ember nem az elégségesre hajt, hanem a jóra, a jelesre, a kitűnőre, akkor az már nem agilitás, az valami más. Más, ami a valóságban nagyon nagyon ritka jelenség. Túl drága jelenség.
Figyelem! Ez egy kimondottan hosszú (kb. 20 perc olvasási idő) bejegyzés. Mivel többször utalok a bejegyzésben található táblázatokra, javaslom, ide kattintva töltsd le őket, és ha tudod, olvasás előtt nyomtasd ki.    Korábbi írásaimban foglalkoztam már egy vállalkozás pénzügyi tervezésével,…..
Image by GraphicMama-team from Pixabay  Dátum: 2020. február 27. 11:00Esemény: Bizbasz projekt heti rendszeres státuszmeetingRésztvevők: H. Tivadar (projektvezető), N. Katalin (üzleti elemző), Cs. Norbert (product owner), K. Dávid (fejlesztő), N. Anita (marketing asszisztens), L. Klára (marketing…..
Az agilis szemlélet kardinális része, hogy az ügyféllel való együttműködés fontosabb, mint a szerződés fölötti folyamatos egyeztetés, veszekedés, játszmázás, zsarolás, sarokba szorítás. Igazán egyik sem könnyű feladat, viszont a vélekedés az, hogy előrébb visznek, ha az együttműködés jóságán…..
Mindannyian szeretnénk kiteljesedni, meg boldog életet élni, kevés stresszel és sok örömmel. A munkahelyét viszont a legtöbb ember szörnyen utálja. Mit is szerethetne rajta? Van valami rohadt unalmas, vagy éppen halálosan stresszes munkája, egy bunkó főnöke meg egy rakás idióta kollégája. Azokról a…..
"Figyelj, én nem akarok sokat tökölni itt ezzel a specifikációval. Értem én, hogy nekünk készül, de meg tudjátok csinálni az új rendszert nélkülünk is. Most nincs időnk arra hogy egy projekttel bohóckodjunk, mert zárás van meg nyitás, érted, az üzletnek mennie kell. Különben is, azért fizetünk ennyi…..