Adatok
Mike Menders
81 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szandra élvezettel kente szét a hasán a ráspriccelt forró levet. Tamás az utolsó cseppig kifacsarta a farkából, amit lehetett, aztán lihegve zuhant le a nő mellé. A szőkeség csillogó szemmel, elégedetten sóhajtott:
- Ez most jól esett!
- Nekem is - nyelt egyet a barna hajú férfi. Szandra felé…..
- Doktor úr, rajtam már csak a csoda segíthet!
- Micsoda?
- Azt nem tudom, milyen csoda, de jöhetne! - sóhajtott fel Kovács a pápaszemes doktor előtt. Az orvos halvány mosolyra húzta a száját, homlokráncai vidáman szaladtak fel. Kopasz fején a derű is megcsillant az ablakon betűző napfényben...
Feljöttem a hegyre, de minek? Mire volt ez jó? Bár a levegő tisztább, de lehetek olyan önző, hogy magam szívom el? Csodás panoráma nyílik innen az alant elterülő tájra. Ha kiáltok, messzire elhallik, de csak a visszhang válaszol. A nap melengeti a bőrömet, de mégis hideg van idefent...
Rövid bejegyzés következik: az Egyperces és Ötperces novellák elköltöztek az új szerzői oldalamra, ott lelhetitek fel ezeket az írásaimat!
Az új oldal címe: http://mikemenders.blog.hu/
Kellemes kikapcsolódást ott is, ezután azon az oldalon találjátok meg a korábbi és új történeteket!..
Nézem a szemed. Mélység, melyben elveszek és felemelkedem, melyben látom önmagam. Mennyi emlék és idő rejtőzik benne. Egy örök varázs.
Mosolyogsz. Huncutul elhúzod a szád és nevetésed betölti a fülem, mely visszhangzik még utána is, bekúszik testembe és kitölti azt.
Érintésed érzéki. Minden…..
Arra ébredtem, hogy nyaltak. Valaki a makkomat nyalogatta. Nem értettem a dolgot, de átadtam magam a kellemes érzésnek, és hagytam, hogy kényeztessen az ismeretlen. Biztosan álmodom - állapítottam meg magamban, ráadásul nagyon bizsergető volt...
Három férfi állt meg a sötétben, közvetlenül a ház mellett. A kétes alakok a falnál lapítva suttogtak, látszott rajtuk, hogy nem egyenes szándékkal jöttek e helyre.
- Te lefogod, én leszúrom! - javasolta a kisebbik.
- Az nem jó. Sokkal erősebb nálad! - szólt egy másik, reszelős hangon.
- Akkor…..
Senki sem volt a helyiségben rajta kívül. A lámpa fénye visszatükröződött a vértócsában. Émelygő bűz facsarta az orrot, de már nem volt mit tenni.
Áldozata már nem élt. Ujjai a meleg húsba markoltak, próbált valami szépre gondolni. Otthon maradt kislánya arcát idézte fel, amint a felesége boldogan…..
"Minek kellett ilyen magasra feljönnöm? Kellett ez nekem?" - néztem körül. Nem számoltam, hány száz lépcsőt gyűrtem le, mire felértem. A korlátba kapaszkodtam, mintha csak az adott volna menedéket az alattam tátongó mélység lehúzó erejével szemben. A fák koronája felett simán elláttam: a messze…..
Az illata megbabonázott, a látványa elragadott. Ahogyan ajtót nyitott és hívogató szemeivel csábított egyre beljebb, miközben hátrált a szobák felé - nem tudtam elszakadni tőle. Megfogta a nyakkendőm és pórázon húzott be a vadászház kandallójánál álló fotelhez...
Kovács úr ezen a reggelen is a sarokba ült a pincei étkezőben. Ahogy ezt tette negyven éve. Senki sem választotta a félhomályban megbúvó asztalt, senki sem ült a hajlott hátú öreghez, kinek a szeme fáradtságot sugárzott, az arcán összegyűrődő ráncok komor életről tanúskodtak. Korán reggel csak…..
Elégedetten nyúltam el a parton, behunytam a szemem. A nap forrón sütött, ezért inkább az árnyékba feküdtem, bár a sugarak néha ott is elértek a faleveleken keresztül. A hullámok csobbanása a fülembe kúszott, elringatta, zsongatta az agyam.
Kinyíltak az érzékeim: orromba a frissen sütött lángos…..
- Nagyon jól csinálod, ne hagyd abba! - biztattam.
Figyeltem, ahogy a csuklója járt. Egymás szemébe néztünk, fülig ért a szája.
- Akkor jó lesz így? - kérdezte.
- Persze, csak ne add fel! Akkor jó, ha kemény.
- Igyekszem, igyekszem... - lihegte. - Másik kézzel esetleg?..
- Hát ez fantasztikus volt! - fordultam le róla. Kimerülve pihegtünk egymás mellett.
- Az! Huh! - sóhajtott mélyet.
- Ennyire még sosem volt ilyen jó!
- Tényleg nem - helyeselt...
Este volt, a mellékutcában senki nem járt. A délutáni műszak után jó, ha éjfél előtt hazaért a szőkeség. A ház súlyos kapuját csak nehezen tudta kinyitni, ami hatalmas csattanással csukódott be mögötte. A kulcscsomó zörgését a régi épület folyosójának falai visszhangozták. Magassarkú cipője sietve…..
- Drága főnök úr, nem kaphatnék fizetésemelést?
- Kedves Jucika, ez nem így működik.
- Akkor hogyan?
- Dolgozzon jobban! Vagy többet.
- De a munkámra sosem volt panasz és nem állok le!..
- Hol vagy édesem? Merre vagy? Mindjárt indul a busz! - kiabált az aggódó feleség a fák felé.
A férje határozott léptekkel indult be, amikor legutóbb látta. "Csak nincs semmi baja!" - gondolta aggódva. Nem akart utána menni ebben a kényes szituációban. "De mi van, ha mégis kell a segítségem?" Máris…..
- Csókolom! Megjött a Körbenállók harmadik része? - szólt be egy kisfiú a kicsiny újságos pavilon résnyi ablakán.
- Igen, ma reggel hozták, tessék! - nyújtotta át mosolyogva neki az ablak túloldalán ülő, fiatal szőke szépség.
A kisfiú kifizette az újságon lévő árat, majd elköszönt. Utána egy…..
- Innen fentről sokkal szebb a kilátás! - mosolygott a szőke nő.
- Ugye, megérte feljönni ide? - kacsintott a lebarnult férfi.
- Nagyon! Belátni az egész környéket!..
- Ez most jól esett! - sóhajtotta kimerülten a lány.
- Pedig még van hátra pár gyakorlat! - kacsintott a fiú.
- Jó, jó, ne hajts!
- Hidd el, ezt nem lehet könnyedén venni, fél vállról! Kitartás kell hozzá!..
- Igenis főnöknő! - mi mást mondhattam volna? Szigorúan nézett a zöld szemeivel. A tekintete mindig megbabonázott.
- Sietnünk kell, fél óra és itt vannak a szerződésért!
- Én igyekszem.....
- Nagyon finomat főztél édesem! - hajolt oda Peter a párjához, Ginához, aki a jobbján ült. Elcsattant egy puszi a szájra dicséretképpen.
- Tényleg nagyon finom! És ez még csak az első fogás? Mi jöhet ezután? - csodálkozott George, aki az asztal másik végében ült. Párja, Sandra a házigazda Peterrel…..
- Jobbra fordulj, azt mondta a GPS...! - intett a telefonnal a fiú az anyósülésen.
- Jól van, fordulok, de így nem tudok koncentrálni! - forgatta a lány a szemeit.
- Pedig nincs más dolgod, mint az utat nézd. Majd én irányítok itt melletted...
Vörös haja, zöld szeme és vékony, halvány rózsaszín szája van, amit úgy összeszorít, hogy már-már vékony vonallá változik a kemény arcán. Ha közelebbről megnézem, talán apró szeplői is vannak, ami bájosabbá teszi, enyhítenek a vonásain.
Élénk hajszíne vad, szenvedélyes kalandokat sejtet. Göndörsége…..
Halasi Miklós / Mike Menders történetei
Ötperces pillanatok - Hívjon meg egy italra
2017.06.22 13:42:00
- Hogy én hívjam meg Önt egy italra? Viccel? - hangos kacagással díjazta hősünk próbálkozását az ismeretlen, csinos hölgy.
A bárban páran felfigyeltek a kicsattant nevetésre, a párocska felé fordultak, kíváncsian várták a folytatást. Még a pultos is abbahagyta a poharak törölgetését, közelebb…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz