Adatok
bodzamálna
1 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Olasz néprajzi könyv megjelenésének ideje: várhatóan 2017..
[Az írás a Reakció októberi papírkiadásában jelent meg.]
írta: Vrábel Krisztina
Aki azzal nyugtatja magát, hogy mivel vendéglátóiparunk (brrr) tönkrevágta a magyar konyhát, majd jó olasz ételeket eszik a számos hazai talján kifőzde egyikében, alaposan téved. A valóban…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Most hogy már biztos lehetek benne, hogy te vagy Vrábel Kriszta, így szólítalak meg, először, de ezen túl majd "normálisan", csak még egy kicsit örülök, h. te vagy tényleg!
Az italianista szól belőlem: milliószor vannak és még lesznek is az életemben olyan helyzetek, hogy magyarázni kell, mi az a másfajta gasztro-rend, ami az olasz fejekben van, szemben azzal, amit a magyarok arról gondolnak! Kezdve az anyósomtól, a szomszédomig bezáróan.
Azt kell mondjam, a magyar italianisztika is sokat köszönhet tevékenységednek: határozott hangokat ütsz meg a tiszázás érdekében és kitartóan és magas színvonalon foglalkozol az olasz konyha magyar lecsapódásaival - és vadhajtásait módszeresen nyesegeted. Gratulálok hozzá és büszke is vagyok rád, ha szabad ilyet mondani!
Az internetnek és a blog-műfajnak kellett megszületnie ahhoz, hogy nyilvánosságot kapjon végre e kérdés, általad! Ugyanis már évtizedek óta fennáll ez az állapot, vagyis hogy együtt élünk valamivel, de nem vagyunk hajlandók megismerni. Azt hitte az ember, hogy nem lesz majd húsz évvel a váltás és a szabad utazgatás után szükség magyarázatra! De lehet, hogy a táplálkozás kérdése ilyen földhözragadttá teszi az embert itt nálunk: csak a maga módján tudja elképzelni a mások konyhai repertoárját is! Pedig mondhatjuk, hogy az olasz konyha népszerűsége azzal egy iramban nő, hogy a hazai emberek egyre inkább járják a külföldet, és így eljutnak a csizma-országba is. Ezek a közvetlen találkozások mégsem hozták meg a várt eredményt, a rádöbbenést és a rácsodálkozást – és még kevésbé a számvetést. Azzal való szembenézést, hogy amit eddig olasz jelzővel láttunk el, annak semmi köze az olasz szokásokhoz! Ezért fontos a te missziód - mert ezt annak nevezném, a több mint egy év aktivitásod meggyőzött alaposságod, szakmaiságod és elszántságod felől. Ugyanis írásaid nyomán vita alakul ki és tán meg is győzöl pár olvasót.
Most már csak egy megjegyzésedre reflektálok itt!
Ez pedig: Frank Júlia, a magyar szakácskönyvírók „nagyasszonya”. Bevallom, készülök leszedni róla a keresztvizet! Azt már nem tudom pontosan megmondani, melyik receptjénél akadtam ki! És csak azért nem vágtam ki a kukába a „Te szakácskönyvedet” (azóta nem az „enyém”, tiltakozom! Ne nevezze a könyv magát az „enyémnek”) a szakácskönyves polcomról, mert gyermekkoromtól fogva a könyvek tiszteletére tanítottak! De csak kicsi híja volt, hogy meg nem tettem! A kísértés hatalmas volt! 13 éve vettem, és szinte 12 éve nem használom. A még nyomokban meglévő magyar szakácshagyományokat úgy nyomja el a kényszeres újítani akarás izzadságszagú mosolyával, mint a dohányos a csikket! Kész, ezzel vége, pontot tehetünk a dologra, kész a nép a katyvasz befogadására, ha már ezt veszi és ... eszi! Az övé az a könyv, a szakácskönyveim közt, melyet soha nem nyitok ki, ha inspirációra van szükségem. Hiszen csak a kedvem menne el a főzéstől, olyan ordenáré, nyomasztó és fölháborító is egyszerre! (Persze a Dob utcai Kőleves nevű étteremben is ettem a minap hervadt és leginkább főtt spenótra emlékeztető „friss” salátát, melyben a felismerhetetlenségig elcsúnyult római kedvencem, a rucola: olyan volt ugyanis a számba kerülve, mint megannyi összekuszálódott cérnaszál és csak forgattam, forgattam ...! ...)
Na ebből kéne valahogy kimásznunk! Ha a magyar konyha értékeinek újra felfedezésében az olasz hagyományok helyes adaptálása segít valamit, akkor már jó úton vagyunk és kilátunk a setét alagútból. Aki itt fentebb azon állt neki vitatkozgatni, hogy a tészta méltó-e arra, hogy gasztronómiai szempontból említsék, jobban teszi, ha mélyen hallgat és nem vonja magára és setét gondolataira a többiek figyelmét! Tudtommal az ember mindenevő, és az alapanyagok közt a gabonaneműek és azok származékai az étrendünk legalább 50%-át teszik ki! Akkor miről is beszél az illető?
"Bodzamálna"