Adatok
Wike
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szombat van. Beültem az autóba, hogy elmenjek jógázni. Most nem szól a zene, pedig mindig szokott. Elgondolkozok. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok, és hová megyek. Hosszú percek teltek el. Fáj, még mindig nagyon fáj.
Tegnap egy újabb kést döftek a szívembe. Arra a helyre, ami még mindig érzékeny,…..
Wike
2017.10.27 11:52:03
Nagyon látszik, hogy a kommentelőknek nincs diabéteszes gyerekük. Nekem van, es 1 honapja kezdtük az ovit, ott ülök benb minden délelőtt. Így dolgozni nem tudok, kapom a gyest, ami valjuk be, ehen halni kevés, mikor a gyerek kajái, lisztjei, plussz tesztcsík sokkal többe kerül. Egy gyereknek közösségre van szüksége, hiaba van anya és apa, a szocializálódashoz kell az ovi, suli. Nagyon sokat változott a fiam mióta ovis, ket nap után megtanult egy mondókát peldául, sokkal nyugodtabb és a cukrai is kiegyensúlyozottabbak. Ja es max 10 perc, amit a gyerekkel külön foglalkozni kell a délelőtt folyamán (3 méres kb 2 perc, es udvar előtt kaját adni) Szóval szerintem ennyi idő minden gyerekre jut...sőt a rosszakra még több is...
Wike
2017.10.27 13:41:44
@qrzor: En úgy gondolom a bölcsödébe még nyugodtan tutujgathatják a gyereket, sőt nálunk az oviban is sokszor ölbe vannak a gyerekek. Bár Bernadett cikke lehet kicsit erősen fogalmaz, de sajnos ez minden életszakaszban így van, a legtöbb bölcsi, ovi, iskola elzárkózik a "különleges" igényű gyerekektől. Nemrég a tényekben is volt erről szó. Egy beteg gyerek ellátása anyagilag megterhelőbb társainál, de nagyon sok helyen lehetőséget se adnak a szülőnek, hogy eltudjon menni dolgozni. Az elmúlt egy év alatt több száz diabéteszes gyereket regisztraltak, így jó lenne ezzel komolyabban foglalkozni. Nekünk konkréta oviban megmondta az igazgató, hogy emiatt nem utasíthat el, de mióta oviba járunk éreztetik, hogy púp vagyunk a hátukon...
Ez a cikk egy figyelemfelhívás akar lenni, hogy a mi gyerekeink se rosszabbak másokétól és egy kis odafigyelessel megoldható. En azt tanítom a fiamnak, hogy kicsit se kevesebb társainál, de ha a felnőttektől az elzárkozast látja, akkor mi fog neki megmaradni...
Ez a cikk egy figyelemfelhívás akar lenni, hogy a mi gyerekeink se rosszabbak másokétól és egy kis odafigyelessel megoldható. En azt tanítom a fiamnak, hogy kicsit se kevesebb társainál, de ha a felnőttektől az elzárkozast látja, akkor mi fog neki megmaradni...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz