Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Pálfi Dóra

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2017.10.20. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Lucky 2018.05.09 15:35:46
Ebben a filmben szinte semmi sincs, csak egy öregember. És ebben a semmiben meg az öregben minden benne van. A lassan csordogáló mindennapok, emberi kapcsolatok, és egy titokzatos, néma belső világ, amelyet egy legendás tekintet fejez ki...
Pálfi Dóra 2018.05.18 20:56:30
Ez a film engem a Füst című filmre emlékeztetett. Nem is tudom, talán a cigaretta miatt.
Először is egy öregembert látunk a vásznon egy lassan beinduló történettel, viszont már az elején hangulatba hozott a fantasztikus dalválasztás. Szerintem tökéletes harmóniát alkotott a film stílusa és az alatta hallható zenék.
Nem volt benne felesleges humor, viszont amikor elsütöttek egy kis tréfát az tényleg életszerű volt, és tele volt tűzdelve tömör bölcsességekkel az életről.
Lucky nagyon belopta magát a szívembe, mivel ismertem egy nagypapát aki ugyan ilyen kis makacs, mégis jólelkű és szeretnivaló bácsi. Ugyan ezzel a temperamentummal és azzal a nagy szalmakalappal a feje tetején.
Habár a film tele van mély gondolatokkal, az egyik legmegkapóbb mondata ez volt számára: "There's a difference between lonely and being alone."
A legaranyosabb jelenete pedig az amikor alsóneműben locsol a kertben.
A másik kedvenc szereplőm Howard. A története az elveszett teknősével egyszerűen imádnivaló és a végén belenyugszik, megmagyarázza magának miért ment el tőle a kedvence. Az utolsó képkockákon pedig ott sétál a teknős. MI? Ugyan ebben a jelenetben pedig Harry Dean Stanton ( Lucky ) a kamerába mosolyog, egyenesen mintha a halálra mosolyogna, majd kisétál a képből, elsétál a távoli utakon.
Filmklub Út a vadonba 2018.04.26 10:15:10
Érdemes-e feladni mindent, a városi élet kényelmétől a családi és baráti kapcsolatokig a teljes szabadság reményében? A főhős eldob mindent, ami a "civilizált" világhoz köti, és elindul egy úton, melyet maga választott. Az út egyszerre külső és belső: vándorlás országutakon, potyázás tehervonatokon,…..
Pálfi Dóra 2018.05.18 20:49:51
Erről a történetről már hallottam az óra előtt is, viszont a film kimenetelét nem tudtam mi lesz, így próbáltam minden részletre figyelni, hátha valami olyat mond a főszereplő aminek később jelentősége lesz.
Élvezhető volt a narrálás, és az egész film mondanivalója teljesen érthető volt.
A fiú menekült a szülei miatt, viszont azt igazságtalannak, vagy legalábbis önző dolognak tartottam, hogy legalább egy levelet nem küldött a testvérének.
Eleinte élvezte ezt a menekülést a társadalomból és egyfajta lázadáson ment át, viszont amikor visszakerült a városba én azt hittem, hogy visszamegy a családjához, vagy legalább kapcsolatba lép velük, hiszen még új igazolványt is szeretett volna.
Viszont egy kis idő után már nem érezte jól magát, inkább kényelmetlenül érezte magát a társadalomban, nem találta a helyét, így folytatta útját.
Amikor megette a mérgező növényt még mindig abban reménykedtem, hogy arra megy valaki és megtalálja és segít neki. Így a helyzete tényleg borzasztó lett, csapdába esett a vadonban. Ekkor már pedig látni rajta a szándékot, hogy szeretne haza menni, hiszen szóvá is teszi, hogy egyedül nem lehet így boldog.
Majd a film vége.
Nem számítottam erre. A fiú egy apró hiba miatt annyira rosszul lett, hogy már mozogni sem tudott. Halála megrázó volt, és főleg így hogy ez megtörtént eset.
Filmklub Flört 2018.03.15 07:53:31
Három azonos, de mégis más történet. Könnyed szerelmi kapcsolatok, amelyek választás elé állítják a szereplőket: ki mellett köteleződjek el, vállaljak-e közös jövőt bárkivel is? Változtat-e a kulturális háttér az érzelmeken, a döntéseken?..
Pálfi Dóra 2018.04.25 14:54:46
Az az gondolatom a látott filmről, hogy a hasonló történetekben az ismétlődő sorok a nézőnek vagy megerősítést nyújt arról amit a rendező ki akart fejezni, vagy elveszti a figyelmét és elunja a filmet.
Úgy értelmeztem, hogy a rendező be akarta mutatni, hogy az emberek mindenütt ugyan olyanok végül is. Különböző, mégis hasonló helyzetekben a világ minden táján, más kultúrában élő emberek is gondolhatják, tehetik, mondhatják ugyan azt.
A munkások beszélgetése nagyon érdekes volt a második történetben.
Nagyon érdekes és elgondolkodtató szavakat mondtak.
Nekem a legelső történet történet tetszett leginkább a filmből.
Felmerülnek kérdések, mint például az, hogy ha Emily választ kap a kérdésére mit tett volna, ami attól is függ, milyen választ ad Bill. Hiszen ha komolyabban gondolja a kapcsolatukat és vele marad akkor sem biztos, hogy a lány tényleg őt akarja és nem unja meg egy idő után, majd végül csak kiköt a külföldön élő volt fiúja mellett.
Mindannyian válaszra vártak mégsem kapták meg, ez engem egy kicsit frusztrált.
A japánban játszódó szál engem már kicsit untatott és belezavarodtam. Valószínűleg ha ezt a filmet a tv-ben látom, elkapcsolom, mivel nem kötött le úgy, mint az előző filmek.
Filmklub Füst 2018.02.14 11:19:17
Egy sarki dohányboltban összetalálkoznak, beszélgetnek az emberek. Mindenki hozza a saját történetét, gondolatait. Ahogy rágyújtanak, a füsttel együtt a történetek is lassan bontakoznak ki, és az átlagos mindennapok izgalmas emberi élettörténetekké állnak össze...
Pálfi Dóra 2018.03.14 13:57:43
Valóban a mindennapi rohanás jelenik meg benni mindennapi emberekkel és történeteikkel ami bárkivel megtörténhet. A legelgondolkodtatóbb jelenet számomra az volt, amikor Auggie megmutatta Paulnak a fotóalbumot és elmerengtek az idő múlásáról. A másik pedig a legvégén a történet az öreg nénivel. Auggie szerzett a néninek egy boldog estét ,viszont lopott is tőle. Mivel ő is csak egy hétköznapi ember aki hibázik. Ez így életszerű.
A film címe a Füst is nagyon jól szimbolizálja az idő múlását, az emberi életet, csak elillant mint a füst. Ezt a filmben folyamatosan megjelenítette azzal is, hogy mennyit cigiztek. Majd a film végén Paul letette a cigit és elszívta az utolsó szálat.
Nagyon könnyen beleélhetjük magunkat a szereplők helyzetébe, így a film is lebilincselő.
Az egyik kedvenc filmem hasonlóan a hétköznapokról szól. Ebből szeretném most idézni az egyik kedvenc gondolatomat: „Próbálok megélni minden napot úgy, mintha szándékosan visszajöttem volna arra az egy napra, hogy kiélvezzem. Mintha az volna az utolsó teljes napja az én nem mindennapi mindennapi életemnek... Mindannyian együtt utazunk az időben, életünk minden napján. A legtöbb, amit tehetünk, hogy mindent elkövetünk, hogy élvezzük ezt a rendkívüli utazást.“
Filmklub Delicatessen 2017.12.05 16:16:10
Húsevők boltja egy globális apokalipszis után. A források megfogyatkoztak, honnan lehet húst szerezni? Új lakó érkezik a bérházba, munkát vállal a hentesnél, de még nem sejti, mi vár rá... Itt már csak a vegetáriánus terroristák segíthetnek. Szürreális film Jeunet és Caro egyedi látásmódjával,…..
Pálfi Dóra 2017.12.14 23:00:34
A nyitókép már nagyon sejtelmes és kicsit félélmetes volt. Elsőre egyből az előző film jutott eszembe róla, viszont azt hittem ez sokkal horrorisztikusabb lesz. A várakozásaimat felülmúlta és sokkal érdekesebb, furcsább lett a kimenetel.
Sorban mutatta be a lakókat és életüket a film. Ezzel együtt mégjobban érezhető volt az éhezésük. A rendező ezt jól megragadta és bemutatta, majd végig kísérte a filmet.
A képek gyors váltogatásával és a sok zavaró hanggal jól keltette a feszültséget a rendező.
A hentes felvette az új fiút a boltjába. Ahogy telt az idő, tanúi lehettünk a hentes lánya és Louison között fűződő szerelemnek.
A film végén pedig izgultam, hogy a pár túlélje, mivel a hentes meg akarta ölni a félfit. Szerencsére visszafordult a penge, így a hentes hunyt el.
Úgy tűnt a lakók megkönnyebbültek ettől, és mintha a kisfiúk is nyugodtabbak lettek voltak , hiszen zenéltek a szerelmes párral a záró jelenetben.
Összességében nyugtatóbban zárult a film, mint vártam.
Filmklub A nagy zabálás 2017.11.26 11:00:54
Enni jó dolog. Finom sültek és mártások, gőzölgő levesek és tészták, édes sütemények és krémek... életünk jelentős része a terített asztal mellett telik, ahol a rafinált ízek mellett magát a fogyasztást élvezzük. Hiába jóllakott a nyugati társadalom, tovább eszik, mert van mit, sorban érkeznek az…..
Pálfi Dóra 2017.12.14 22:59:14
Hozta a várt jeleneteket. Az egész tény számomra felfoghatatlan. Ahhoz, hogy öngyilkos legyen valaki borzasztóan elkeseredettnek kell lennie, viszont az, hogy ezt a megoldást választották nagyon gyáva dolog volt. Az összes szereplő eleinte nagyon gyáva volt.Tényleg arról szólt a film, amiről beszéltünk is az óra után, hogy az ösztönös dolgokat emeli ki a rendező. Hiszen ösztön lények vagyunk. Valóban rejtőzhet mögötte egy olyan üzenet, hogy a fogyasztói világ milyen is manapság. Mindenesetre a legfurcsább szereplő Andrea volt a számomra. Nem szimpatizáltam a karakterrel és az, hogy ő szinte segítette a többiek halálát kicsit morbid volt. A szerelmi szál nem volt éppen az, mivel egy hétvége alatt nagyon nehezen lehetne, de főleg így nem lehetett köztük erősebb szál, mivel a nő kb mindenkivel lefeküdt. A legkomikusabb az a jelenet volt, amikor Michel a szelek miatt hunyt el.
Az örömlányok közül a szőkével értettem egyet. Ő is látta, hogy borzasztó amit csinálnak. A filmet végigkísérték a kutyák. Egyre többen lettek, majd a film végére, mikor már az összes férfi meghalt már ott álltak a ház előtt. Úgy asszociáltam, hogy a kutyák mintha a döglött húsra jöttek volna, és végig próbálták elzavarni őket.
Filmklub Gyalog galopp 2017.11.12 12:25:45
Mi történik, ha humoristák dolgozzák fel Artúr király legendáját, a kerekasztal lovagjait és a Szent Grál keresését? Ha a forgatáson nincs pénz a lovagok lovaira? És a trójai fanyúl cselébe apró hiba csúszik?..
Pálfi Dóra 2017.11.22 15:46:50
Filmklub Lost Highway 2017.11.01 22:36:55
David Lynch nem könnyíti meg a dolgunkat. Összezavar, majd megmutat néhány dolgot, hogy aztán újra összezavarjon. Nem áll össze a film, de éppen ezért foglalkoztat, és nem tudjuk, a fordulatok a jól megtervezett narratíva vagy a véletlen művei lennének...
Pálfi Dóra 2017.11.22 15:42:36
Filmklub Rubber 2017.09.25 08:27:37
Lehet-e filmet forgatni, ha a főhős egy autógumi? Képes lesz--e a néző azonosulni egy autógumival? Vagy ez lenne az igazi "road movie", ahol az emberek csak nézők lehetnek, vagy legfeljebb statiszták? A Rubber valóban rendhagyó film, amely nem csak tartalmában, hanem dramaturgiájában, a történet…..
Pálfi Dóra 2017.10.25 13:43:33
Ez a film valóságosan letaglózott. Ez tényleg olyan film, ami valószínűleg mindenkiből kivált egy érzést. Bizonyára beindítja a néző fantáziáját. Annyira abszurd volt az egész.. egyszerűen már vártam, hogy vége legyen és azt is, hogy kiderüljön mi lesz ennek a történetnek a vége. Egyetértek b.lala-val abban is, hogy ugyan az járt a fejemben: DE HÁT EZ NEM LEHETSÉGES.
Eleinte azon járt azt eszem, hogy mivel oldották meg, hogy így mozogjon a film közben az abroncs. Ahogy haladt a film már próbáltam úgy nézni rá, hogy ez az abroncs egy főszereplő és személyiséggel ruházták fel.
Ugyan azt tette az az abroncs amit manapság egy pszichopata ember tenne.
A filmsztárokhoz való hasonlítás is valóban ráillik a történetre.
A film után csak kuszáltak a gondolatok a fejemben és azt kérdeztem: Miért?
Majd az volt a válaszom: Csak mert. Ilyen egyszerű.
Még most napokkal később is eszembe jut, hogy ez és ez miért történhetett meg benne pedig elmondják, hogy nincs értelme és ne is keressük.
Végül is tényleg pozitív gondolataim vannak a filmmel kapcsolatban és örülök,hogy megnézhettem.
Pálfi Dóra 2017.11.08 15:05:31
Filmklub Egészséges erotika 2017.10.11 11:30:54
Hogyan ösztönözzük az eladásokat, ha egyszer nem veszi senki a ládagyár termékeit, és amit az egyik részleg összeszerel, azt a másik szétszedi? Szatíra a tervgazdálkodásról, a kisemberek ügyeskedéseiről – ami nem csupán a múltban történt így...
Pálfi Dóra 2017.10.25 13:44:43
Ez a film engem nem fogott meg.
A rendező bohóckodása a visszafelé mozgással szerintem szükségtelen volt.
A szövegkönyv is elég furcsára sikeredett. Ezek a mondatok engem inkább csak idegesítettek. Olvastam, hogy a rendező kihúzta a szavakat a szövegkönyvből de szerintem úgy élvezetesebb lett volna, ha ezt nem teszi. A befejezés jól meg lett oldva és az ötletét inspiráló történet is tetszett.
A film hangulata nekem olyan volt, mintha a barátaimmal bohóckodtunk és eljátszottunk volna egy történetet. Én is nevetnék, ha így látnám magunkat visszafelé.
Tetszett benne a színészi játék, hihetően alakították a karakterüket.
Biztos az is befolyásol, hogy én nem éltem abban az időben, nem éltem át azokat a szituációkat, amiken ezek a jelenetek alapulnak.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása