Adatok
L.Cz.
0 bejegyzést írt és 60 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sajnos minden jónak, így a párkapcsolatoknak-házasságoknak is végük szakad egyszer - és amit Isten összekötött, azt az ember - természeténél fogva - imádja szétválasztani: modern társadalmunkban pedig már mindkét félnek ugyanakkora joga van a házasságtörésre meg a kapuzárási pánikolásra.
Hogy az…..
Ahogy az a Neoton megénekelte régen...300 éves játék már a jojó :) Ez persze nem igaz, de a mai napon bemutatásra kerülő változata minimum 40 éves.A játék története nagyon régre nyúlik vissza, hiszen már dokumentált emlékek vannak Kr.e. 500 környékéről, amelyeken görög vázákon feltűnik a játék (ezt…..
L.Cz.
2021.03.14 14:41:16
@Spica: Én is így emlékszem. Jó tíz éve került elő egy lomtalanításkor egy ugyanilyen, piros-kék jojó és abban emlékszem, hogy megvoltak a foglalatok a ceruzaelemeknek és a zseblámpaizzóknak mindkét félben.
A kép forrása: awordywoman.com
Bár 1158 napja (de ki számolja…) gyakorlom a szülőséget, sokszor még most is döbbenten ébredek fel reggelente, hogy életem végéig szóló feladatom és felelősségem van.
Gyerekem született. Baszki.
Az eddigi közös napjaink nagy része nyilván rengeteg örömöt…..
Évek óta irigyli a világ a dánokat, akiket rendszeresen a Föld legboldogabb népének hoznak ki a különböző felmérések. Minden bizonnyal fontos tényező ebben az is, hogy nem dolgozzák halálra magukat.
A Work-Like-Balance adatai szerint bár hivatalosan heti 37 óra a munkaideük, az átlag alig 33 ára.…..
Nem lehet megvásárolni a boldogságot? Látszólag igenis lehetséges. Legalábbis egy új tanulmány ezt mutatja : a több pénz boldogabbá tesz, függetlenül attól, hogy milyen gazdag vagy már. Korábban a kutatók azt feltételezték, hogy a pénz egy bizonyos pontig növeli az elégedettséged, de ezután nincs…..
1896. Az első újkori olimpia Athénben. A 100 méteres síkfutás döntőjének rajtja: balról a negyedik a magyar Szokolyi Alajos, akinek bronzérme minden idők első megszerzett magyar olimpiai érme..
L.Cz.
2021.01.17 19:25:19
@Spica: Egyetértek, látszik, hogy "fürdőkád", nem lehet 130-as.
A Randivonal plakátkampányára mindenféle ellenérzés és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sikeres: sikeres, mert figyelemfelhívó, elgondolkodtató, meglepő, valamint remekül reflektál az elmúlt időszak eseményeire (és politikai üzeneteire). Az, hogy ez pénzügyileg milyen mutatókat eredményez majd,…..
Minden munkavállalónak szüksége van szabadnapokra, amikor pihenhet, kikapcsolódhat és feltöltődhet. Nemcsak évi pár napra, hanem összefüggő hetekre is, méghozzá minden évben, rendszeresen. A szabadnapok elengedhetetlenek a testi és mentális egészségünk megőrzése szempontjából, mégis sokan vannak,…..
Szintező félméteres hibával, motorblokkok az almaraktárból és öntvény 16-ik próbára. A hazai gyáripar sötét középkora...
Időutazó friss videós anyagában a szocialista Magyarország klasszikus vidéki háztípusáról emlékezik meg.
A népies szlengben Kádár-kockának nevezett négyzetes alaprajzú, többnyire 90 négyzetméter körüli hasznos alapterületű, földszintes, sátortetős családiház-típus, amelynek Magyarországon a…..
Ez sajnos rendszeres „taktika”, és nagyon rossz taktika: az álláskeresők kétségbeesésükben olyan alacsony árat mondanak a munkájukra, amiről azt gondolják, hogy ennyiért már csak felveszi őket egy munkáltató. Ennek a kétségbeesésnek egy másik hozadéka, hogy szívesen látnák az álláshirdetésekben,…..
L.Cz.
2020.07.01 07:04:26
@jobangel: És azt a többet, amit mondtak volna a jelentkezők, meg is adta volna a munkáltató? Mert ha nem írja meg a hirdetésben, mennyit kinál, de attól még kitart a maga 50 Ft/kg-os ára mellett, tudva, hogy így is van, aki elvállalja, akkor a probléma nem oldódott meg, hanem besepertük a szőnyeg alá. Nincs előre megadott munkabér, helyette van béralku, jaj, de jó. Ha te pont 50 Ft/kg-ot mondasz a béralku során, akkor a te ajánlatod nyert, minden más esetben a munkáltató mondja meg, mennyit ad, te pedig rábólintasz vagy otthagyod.
Nem biztos, hogy ez valódi alkuhelyzet, még ha elsőre úgy is néz ki.
Nem biztos, hogy ez valódi alkuhelyzet, még ha elsőre úgy is néz ki.
Ahogy nézegetem a statisztikáimat, és az évek során egyre több álláskeresőt ismerek meg, egyre könnyebben azonosítok olyan álláskereső csoportokat, akiknek igazán problémás az álláskeresés. A HR-esek, azon belül is a toborzók egy ilyen csoport… hozzám fordulnak álláskeresési tanácsokért, ami…..
L.Cz.
2020.06.26 19:51:02
@énisfélek: Na, jó, de az okos álláshirdetés szükségszerűen őszinte is. Ha pedig a trágya melóról az álláshirdetésben elárulod, hogy kevés pénzért kell sok alja kulimunkát végezni a nyugat-európai anyacégnek idióta főnökkel, naponta változó elvárások mentén, mellette pedig a munkavégzés alapvető feltételei is hiányoznak, akkor a kutya sem fog rá jelentkezni. Ám ha ennek adsz valami fellengzős angol nyelvű megnevezést, illetve kicsit hadoválsz a nemzetközi munkakörnyezetről, fiatalos csapatról és a versenyképes fizetésről, az interjún pedig igen profinak kinéző, dekoratív HR-es kisasszony kérdez szakmainak tűnő blődségeket (milyen állat lenne, ha egy lakatlan szigetre csak három tárgyat vihetne magával?), akkor talán akad pár szerencsétlen, akiket be lehet húzni a csőbe és elvállalják a melót, aztán hátha megmaradnak a próbaidő letelte után is.
Az álláskeresés legelső lépése, hogy minél hamarabb túless a kétségbeesésen. Ha véget ért a munkaviszonyod, és jogilag is tisztázott a dolog (ehhez ügyvédet érdemes megkérdezni), akkor az új állás megtalálására kell koncentrálni.
Az álláskeresési járadékért (lánykori nevén munkanélküli segély),…..
Legyél jó vezető! Legyél asszertív, legyél megértő! Támogató legyél, támasz az embereknek, a menedzsment és a főnökök kora már lejárt. Mutass példát, légy hiteles, légy következetes! Toleráld a hibákat, soha ne basszál le senkit, légy megértő, ha sokadjára sem sikerül!
A fejlődésben támogasd az…..
Ahogy berobbant a mindennapi életünkbe a home office kb. 2 hónapja, és már nemcsak a jófej főnökök által biztosított juttatás, de kényszer is lett, ki is derült, hogy sokminden másképp van ezügyben is, mint hittük. Például, hogy igenis jó dolog bejárni a munkahelyre, sokan vágynak rá, vagy szükségük…..
Már az elején meggyilkolom a poént: olyan senkinek nincs… De akkor mire ez a cím és cikk? Mert fontos, hogy minél több döntéshozó tudja, miért nincs ilyen – vagy miért nagyon ritka. És hogy miért nem baj, ha nem ilyen a nála állást kereső karrierje.
Munkáltató és munkavállalói oldalról is nézve,…..
L.Cz.
2020.05.18 18:36:10
@jobangel: Specialista pozíciókból nagyobb a kínálat, mint vezetői helyekből? Én úgy láttam, nem, de nem láttam annyit a munkaerőpiacból, mint te.
Ráadásul épp multiknál láttam olyat, hogy a specialista pozíciók szépen lassan eltünedeznek. Nem éri meg magasan képzett, tapasztalt szakembert tartani, mert akkor túlságosan függ egy embertől a részleg teljesítménye. Inkább szétszabdalják a feladatot olyan apró részekre, amiket egy idomított csimpánz, egy indiai bedolgozó vagy egy tegnap még teljesen más területen dolgozó frissdiplomás is meg tud oldani pár nap betanítás után. A multinak így célszerű, mert ha feláll valaki, azonnal pótolható és ha valami délkelet-ázsiai putriban olcsóbban tudják megoldani a munkát, mint Közép-Európában, pillanatok alatt ki lehet szervezni. Csak így szakmai előrelépési lehetőség sincs, mert mindenki azonos szintű, egyszerű munkát végez.
Ráadásul épp multiknál láttam olyat, hogy a specialista pozíciók szépen lassan eltünedeznek. Nem éri meg magasan képzett, tapasztalt szakembert tartani, mert akkor túlságosan függ egy embertől a részleg teljesítménye. Inkább szétszabdalják a feladatot olyan apró részekre, amiket egy idomított csimpánz, egy indiai bedolgozó vagy egy tegnap még teljesen más területen dolgozó frissdiplomás is meg tud oldani pár nap betanítás után. A multinak így célszerű, mert ha feláll valaki, azonnal pótolható és ha valami délkelet-ázsiai putriban olcsóbban tudják megoldani a munkát, mint Közép-Európában, pillanatok alatt ki lehet szervezni. Csak így szakmai előrelépési lehetőség sincs, mert mindenki azonos szintű, egyszerű munkát végez.
L.Cz.
2020.05.21 23:50:56
@jobangel: Az, hogy te azt ajánlod minden Kovács úrnak, hogy építsen karriert vezetőként vagy specialistaként, nem baj. Ezzel foglalkozol, ehhez értesz, természetes, hogy ha tőled kérdezi meg Kovács úr, hogy lehetne jobb az élete, a karrierépítés valahogy bele fog kerülni. Egy állatvédő például nagy valószínűséggel azt tanácsolná neki, hogy fogadjon örökbe egy kutyát valamelyik menhelyről, mert ő meg ahhoz ért.
De miért van az, hogy a munkáltatók is a karrierépítést várják el Kovács úrtól bármi áron? Ha ő a példának megfelelően egy kiváló mókuskerék-tekerő, aki mondjuk mellette nem is hőbörög a fizetése miatt, csak bemegy, lehúzza a maga 8 óráját elfogadható, de nem kiemelkedő teljesítménnyel, majd hazamegy és mindenféle mással foglalkozik, egy idő után elkezdi cseszegetni a kis- vagy nagyfőnöke. Nem elég motivált, nem eléggé látványos a munkája, nem vesz részt a közösségi programokban - valamit mindig találnak, amibe bele lehet kötni. Pedig ha hagynák Kovács urat, hogy tekerje a mókuskereket és csak akkor szólnának, ha tényleg gond van, évekig vagy évtizedekig dolgozna a maga középszerű pozíciójában, középszerű módon, de megbízhatóan.
Bujkál bennem a kisördög, hogy ez egyszerű gazdasági megfontolás: az a dolgozó, aki éjt nappallá téve csak a munkájára koncentrál, minden nap benn marad még egy órácskát ingyen, otthonról is megcsinál ezt-azt és még táppénz vagy szabadság alatt is nekiáll egy "SOS" jelzésű munkának, jobban megéri a cégnek, mint Kovács úr, aki csak heti 40 órát dolgozik, nem 80-at. Bár lehet, hogy ő 40 órában, csak a feladatra koncentrálva több munkát tud elvégezni, mint a céges policynak megfelelő idegbajos, túlhajszolt kollégája, aki ugyan már reggel fél 6-kor körlevéllel ébreszti a fél céget és éjfél előtt pár perccel is azonnal válaszol mindenre, de közben ezerfelé próbál figyelni és sosem piheni ki magát rendesen.
De miért van az, hogy a munkáltatók is a karrierépítést várják el Kovács úrtól bármi áron? Ha ő a példának megfelelően egy kiváló mókuskerék-tekerő, aki mondjuk mellette nem is hőbörög a fizetése miatt, csak bemegy, lehúzza a maga 8 óráját elfogadható, de nem kiemelkedő teljesítménnyel, majd hazamegy és mindenféle mással foglalkozik, egy idő után elkezdi cseszegetni a kis- vagy nagyfőnöke. Nem elég motivált, nem eléggé látványos a munkája, nem vesz részt a közösségi programokban - valamit mindig találnak, amibe bele lehet kötni. Pedig ha hagynák Kovács urat, hogy tekerje a mókuskereket és csak akkor szólnának, ha tényleg gond van, évekig vagy évtizedekig dolgozna a maga középszerű pozíciójában, középszerű módon, de megbízhatóan.
Bujkál bennem a kisördög, hogy ez egyszerű gazdasági megfontolás: az a dolgozó, aki éjt nappallá téve csak a munkájára koncentrál, minden nap benn marad még egy órácskát ingyen, otthonról is megcsinál ezt-azt és még táppénz vagy szabadság alatt is nekiáll egy "SOS" jelzésű munkának, jobban megéri a cégnek, mint Kovács úr, aki csak heti 40 órát dolgozik, nem 80-at. Bár lehet, hogy ő 40 órában, csak a feladatra koncentrálva több munkát tud elvégezni, mint a céges policynak megfelelő idegbajos, túlhajszolt kollégája, aki ugyan már reggel fél 6-kor körlevéllel ébreszti a fél céget és éjfél előtt pár perccel is azonnal válaszol mindenre, de közben ezerfelé próbál figyelni és sosem piheni ki magát rendesen.
A munkaerőhiány nem múlt el nyom nélkül az interjúztatók lelkében sem. Már másképp kell állásinterjúzni, mint munkaerőhiányban, de úgy már sohasem kell, ahogyan az előző válságban kellett.
Egy kis „történelmi” áttekintéssel kezdeném, mert hasznos, ha megértjük, miféle satuban vannak most a…..
L.Cz.
2020.05.14 17:56:51
@jobangel: Jó cél, hogy tárgyaljon az adminisztrátor is. Jól hangzik. De vajon tényleg tárgyalási pozícióban van? Ha egy senior architect nagyobb összeget mond, mint amire a menedzsment gondolt, akkor van értelme az interjúztatóknak beszélni vele. Nem biztos, hogy találnak másik jelentkezőt rövid időn belül, pedig szükség lenne rá.
Ám ha Adminisztrátor Gizike azt mondja, hogy neki nem elég a garantált bérminimum és bemond egy nagyobb összeget, akkor megköszönik neki, hogy eljött és behívják a következő Adminisztrátor Gizikét, aki talán már elfogadja az ajánlatot. Vagy ha ő nem, akkor valamelyik abból a 40-50 jelentkezőből, akinek összesen annyi elképzelése van, hogy van valami diplomája és hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig irodában akar ülni. Értük ugyanis nem kapkodnak két kézzel a cégek, a fene nagy öntudatot (én ugyan nem fogok nettó 130-ért dolgozni, nem azért diplomáztam) elég gyorsan rombolják a munkakeresés alatt havi 0 Ft-os bevétel mellett is érkező csekkek. Ha most nem volt jó Gizikének a garantált bérminimum, majd jó lesz egy vagy két hónap múlva, mikor már szépen megcsappant a megtakarítása (már ha volt neki).
Ettől persze még lehet öntudatos Gizike, kezdeményezhet ő bértárgyalást, csak nem ér el vele semmit.
Ám ha Adminisztrátor Gizike azt mondja, hogy neki nem elég a garantált bérminimum és bemond egy nagyobb összeget, akkor megköszönik neki, hogy eljött és behívják a következő Adminisztrátor Gizikét, aki talán már elfogadja az ajánlatot. Vagy ha ő nem, akkor valamelyik abból a 40-50 jelentkezőből, akinek összesen annyi elképzelése van, hogy van valami diplomája és hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig irodában akar ülni. Értük ugyanis nem kapkodnak két kézzel a cégek, a fene nagy öntudatot (én ugyan nem fogok nettó 130-ért dolgozni, nem azért diplomáztam) elég gyorsan rombolják a munkakeresés alatt havi 0 Ft-os bevétel mellett is érkező csekkek. Ha most nem volt jó Gizikének a garantált bérminimum, majd jó lesz egy vagy két hónap múlva, mikor már szépen megcsappant a megtakarítása (már ha volt neki).
Ettől persze még lehet öntudatos Gizike, kezdeményezhet ő bértárgyalást, csak nem ér el vele semmit.
Rendszeresen találkozom ezzel a kérdéssel, mindenféle fórumokon, és a „tanácsokat” látva is ingatom a fejem, mostanra ott tartok, hogy már a kérdést látva sem érzem jól magam. A tanult tehetetlenség, a naivitás, a másoknak való megfelelés mind-mind benne van sokszor ezekben a kérdésekben, márpedig…..
A tölténygyár, a selyemszövő és a kerékpárgyár csapatmunkája 4 év alatt vesztésre ítélte a legcsodásabb magyar motort.
..
L.Cz.
2020.04.22 18:35:49
@kugi: A korabeli Autó-Motorból rémlik egy interjú, ami szerint a Panni név a Pannóniára akart utalni, hiszen a csepeli motorok kistestvéréről van szó. De hogy a második tagmondat is igaz legyen: valamelyik tervező neje ajánlotta a nevet.
L.Cz.
2020.04.23 06:51:52
@ZON: A Bervába és Panniba épített VT50 motorból volt 1,5 és 1,8 lóerős kivitel is. Az utóbbi a gyártás második felében jelent meg, onnan lehet felismerni, hogy a szívócsatorna beömlője nagyobb keresztmetszetű, mint a régi kivitelen: alul nem egyenes a keresztmetszet, hanem ívelt. Mondjuk csodát ez sem tett: reménytelenül gyenge maradt a motor, viszont legalább hamar melegedett. De tökéletes összhangban volt a végtelenül gyenge biliacél vázzal és a primitív futóművel.
A Panninak egyébként készült volna egy nagyobb változata: a Panni R75 nagyobb hengerűrtartalmú motorral, kétszemélyes kivitelben épült, de csak prototípusként. Viszont ez a prototípus érdekes módon szerepelt a Két emelet boldogság c. filmben: Mécs Károly és Törőcsik Mari ezzel furikázott (meg rémlik valami karburátorszerelés is). Kíváncsi lennék, miért pont a prototípus került filmre, de ez már nem fog kiderülni.
A Panninak egyébként készült volna egy nagyobb változata: a Panni R75 nagyobb hengerűrtartalmú motorral, kétszemélyes kivitelben épült, de csak prototípusként. Viszont ez a prototípus érdekes módon szerepelt a Két emelet boldogság c. filmben: Mécs Károly és Törőcsik Mari ezzel furikázott (meg rémlik valami karburátorszerelés is). Kíváncsi lennék, miért pont a prototípus került filmre, de ez már nem fog kiderülni.
L.Cz.
2020.04.24 06:49:17
@geegee: A Panni formája és sok műszaki megoldása tőkés importból jött, a Victoria Nicky adta az ihletet a tervezőknek.
@rallus: A Tünde teljesen más volt, azt a Motorkerékpárgyár fejlesztette, műszakilag semmi köze sem volt a Pannihoz. Viszont szerintem inkább arra illik a hozzászólások között említett "hogyan tette tönkre a szocializmus a kiváló terméket" történet. A Panni eleve egy gyenge, igénytelen, olcsó anyagokból épített motorka volt, ami akkor sem váltotta volna meg a világot, ha sikerül a terveknek megfelelően, a "jóvanazúgy" szemléletet mellőzve gyártani. A Tünde viszont sokkal igényesebb, versenyképesebb konstrukció volt, csak éppen nem volt gazdája a Motorkerékpárgyáron belül, mert drágább és bonyolultabb volt gyártani, mint a 250-es Pannóniákat és nem lehetett korlátlan mennyiségben, minőségi elvárások nélkül eladni a szovjet piacon.
@rallus: A Tünde teljesen más volt, azt a Motorkerékpárgyár fejlesztette, műszakilag semmi köze sem volt a Pannihoz. Viszont szerintem inkább arra illik a hozzászólások között említett "hogyan tette tönkre a szocializmus a kiváló terméket" történet. A Panni eleve egy gyenge, igénytelen, olcsó anyagokból épített motorka volt, ami akkor sem váltotta volna meg a világot, ha sikerül a terveknek megfelelően, a "jóvanazúgy" szemléletet mellőzve gyártani. A Tünde viszont sokkal igényesebb, versenyképesebb konstrukció volt, csak éppen nem volt gazdája a Motorkerékpárgyáron belül, mert drágább és bonyolultabb volt gyártani, mint a 250-es Pannóniákat és nem lehetett korlátlan mennyiségben, minőségi elvárások nélkül eladni a szovjet piacon.
Most mindenki arról ír, hogy kell jól home office-t csinálni, én már leírtam korábban itt és hoztam jógyakorlatot itt… Akit akkor nem győztem meg, az most szembesül vele, hogy márpedig ez szükséges, az ő nézeteik szerint „szükséges” rossz. Olyan kkv-k vezetői érzik ezt így, akik gazdasági…..
L.Cz.
2020.03.20 22:22:35
@jobangel: És ezt a 8 általánost végzett, de már tizensok éve a cégnél dolgozó, ezért felfelé buktatás útján kis- vagy nagyfőnöki pozícióban csücsülő tapló is tudja?
Szerintem nem. Ő csak a "saját" (valójában 5-6 éve az "infós Petike" által készített, azóta ezerszer tákolt) Excel-táblázatát nézi meg naponta többször, amelyben - az ő szellemi képességeinek megfelelően - a sarokszámokat tartalmazó cellák magukat színezik és az ezekre fókuszáló grafikonok tengelyeinek metszéspontjai is úgy vannak beállítva, hogy a meredekség mindig jól látható legyen. Neki csak annyi marad, hogy az abszolút értékeket nézve alkalmazza a korbácsot és a kockacukrot. Pedig ha a te példádnál maradunk: napi 20 sikeres hívás alatt "pirosba' vagyunk", akkor is, ha egy olaszországi körutazásokat kínáló irodánál dolgozik a delikvens. Hogy őszinte legyek: azt, aki a mai helyzetben napi 1 olaszországi körutazást el tud adni akárhány sikertelen hívás mellett, én bizony megtartanám. Holott egy hónappal ezelőtt még kirúgtam azt, aki csak napi 1 olaszországi körutat értékesített.
Ám ehhez az kell, hogy a vezető vagy főnök tudja, kik a beosztottai, mit dolgoznak, ez hogyan járul hozzá a cég (vagy személy szerint az ő) sikeréhez és milyen környezetben végzik ezt. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ez a néhány, egyáltalán nem bonyolult feltétel nagyon kevés kivételes esetben áll együtt. Szívesen mondanám, hogy "ez a mostani helyzet majd megtisztulást hoz", de nem hiszek benne. Sajnos elég régóta élek ezen a golyóbison és elég jó a memóriám: emlékszem, hogy mennyi katasztrófa, válság, háború és egyéb volt, ami után azt reméltük, hogy kis hazánk enyhén fosszagú, de legalább jó meleg közege megtisztul és egy sem jött be. Egyszerűen nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy az évtizedek óta (legalább a '60-as évek eleje, a Kádár-rendszer megszilárdulása) óta velünk élő rossz gazdasági modellek eltűnjenek innen és végre előrefelé induljunk, ne azt keressünk, meddig menjünk vissza, hogy ahhoz képest a mostani viszonyok is paradicsominak tűnjenek.
Szerintem nem. Ő csak a "saját" (valójában 5-6 éve az "infós Petike" által készített, azóta ezerszer tákolt) Excel-táblázatát nézi meg naponta többször, amelyben - az ő szellemi képességeinek megfelelően - a sarokszámokat tartalmazó cellák magukat színezik és az ezekre fókuszáló grafikonok tengelyeinek metszéspontjai is úgy vannak beállítva, hogy a meredekség mindig jól látható legyen. Neki csak annyi marad, hogy az abszolút értékeket nézve alkalmazza a korbácsot és a kockacukrot. Pedig ha a te példádnál maradunk: napi 20 sikeres hívás alatt "pirosba' vagyunk", akkor is, ha egy olaszországi körutazásokat kínáló irodánál dolgozik a delikvens. Hogy őszinte legyek: azt, aki a mai helyzetben napi 1 olaszországi körutazást el tud adni akárhány sikertelen hívás mellett, én bizony megtartanám. Holott egy hónappal ezelőtt még kirúgtam azt, aki csak napi 1 olaszországi körutat értékesített.
Ám ehhez az kell, hogy a vezető vagy főnök tudja, kik a beosztottai, mit dolgoznak, ez hogyan járul hozzá a cég (vagy személy szerint az ő) sikeréhez és milyen környezetben végzik ezt. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ez a néhány, egyáltalán nem bonyolult feltétel nagyon kevés kivételes esetben áll együtt. Szívesen mondanám, hogy "ez a mostani helyzet majd megtisztulást hoz", de nem hiszek benne. Sajnos elég régóta élek ezen a golyóbison és elég jó a memóriám: emlékszem, hogy mennyi katasztrófa, válság, háború és egyéb volt, ami után azt reméltük, hogy kis hazánk enyhén fosszagú, de legalább jó meleg közege megtisztul és egy sem jött be. Egyszerűen nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy az évtizedek óta (legalább a '60-as évek eleje, a Kádár-rendszer megszilárdulása) óta velünk élő rossz gazdasági modellek eltűnjenek innen és végre előrefelé induljunk, ne azt keressünk, meddig menjünk vissza, hogy ahhoz képest a mostani viszonyok is paradicsominak tűnjenek.
Kapcsolati tőkénk segítségül hívása az álláskeresésben kézenfekvő és kötelező, de ez elég sok munkával és nehézséggel jár – a közhiedelemmel ellentétben nem könnyebb, mint a „szabadpiacon” állást találni, csak másképp nehéz. Sőt, bizonyos esetekben rosszabb kimenettel jár az álláskeresőnek.
Nem…..
L.Cz.
2020.02.27 11:49:53
@Treff Bubi: Én is egyetértek. Az egyik korábbi munkahelyem egész kis kálváriát hozott össze magának a referral bonus (mondjuk ott nem volt szégyen magyarul beszélni, ezért ajánlási bónusznak hívták) témakörében. Mikor bevezették, az volt a rendszer, hogy az ajánlott dolgozó felvételekor az ajánló megkapta a bónusz felét, a próbaidő leteltekor pedig a másik felét. Ennek az lett a vége, hogy mindenki minden pereputtyát ajánlotta, mert akkor is jött a pénz, ha az interjún átevickélt valahogyan, az pedig nem volt nehéz, mivel - hogy finoman fogalmazzak - a munkavállalók kiválasztásánál a mennyiségi szemlélet uralkodott. Jöttek is mindenféle érdekes arcok, akik ha értettek volna valamihez, akkor sem csinálták volna a lustaságuk miatt. Némelyik akár egy egész hétig is maradt.
Ekkor változott a rendszer: bónusz csak a három hónapos próbaidő után, egy összegben. Egy fokkal értelmesebb dolgozók jöttek az ajánlási rendszerből, de sokan arra játszottak, hogy a próbaidőt az "én még kezdő vagyok, nem tudom, bele kell tanulnom" mentség mögé bújva kibekkelik, aztán majd csak lesz valami. Letelt a próbaidő, az ajánlók megkapták a pénzüket, a cégnél pedig ott állt egy csapat munkavállaló, akik három hónap alatt semmit sem tanultak, de már nem lehetett azonnali hatállyal, indoklás nélkül felmondani nekik, mert nem próbaidősök voltak (éppen létszámbővítés volt, jószerivel úgy terelték be az utcáról az embereket).
Újabb változtatás: 6 hónap próbaidő, bónusz csak a végén. Ezzel a bónuszos trükközésnek leáldozott (fél év alatt azért kiderült a dolgozóról, hogy alkalmas-e a munkára, nem érte meg minden hülyét ajánlani ész nélkül), viszont jött egy újabb probléma: a komolyabb munkavállalók nem nagyon akartak olyan helyre jönni, ahol az első fél évben minden indoklás nélkül el lehet őket küldeni. Jöttek helyettük olyanok, akiknek viszont annyira bejött ez a rendszer, hogy ki is használták az előnyeit: komplett építőipari és szőlőmunkás brigádok jöttek október-novemberben, a szabadtéri munkák szezonjának végén, hogy fix fizetéssel, fűtött csarnokban kihúzzák a telet, majd március-áprilisban, mikor újraindultak a szabadtéri munkák, egyik napról a másikra húztak vissza a pénzes melóba.
Egyébként érdekes az alábbi mondat:
"Ha már ő is ott dolgozik, érdemes részletekbe menően kérdezni az állásról: mik az elvárások, milyen a hangulat, hogyan megy a szabadságolás, a home office stb. Mindent, ami neked fontos!"
Az ott dolgozónak valószínűleg a munkaszerződése megtiltja, hogy bármi fontos adatot kiadjon külsősnek. Például a fizetésekről egész biztosan nem beszélhet, de még milliónyi dolog van, amit a cégek szeretnek üzleti adatnak minősíteni és eltitkolni mások elől (ilyen lehet pl. az is, hogy egy adott részlegen mennyit kell túlórázni és pontosan milyen a feladatok felosztása), holott az álláskeresőnek fontos lenne ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzon. Van erre jó megoldás? Mármint azon kívül, hogy "ezt amúgy nem lenne szabad elmondanom, de nem is tőlem hallottad, különben is összekacsintunk, tudjuk, hogy hogy megy ez".
Ekkor változott a rendszer: bónusz csak a három hónapos próbaidő után, egy összegben. Egy fokkal értelmesebb dolgozók jöttek az ajánlási rendszerből, de sokan arra játszottak, hogy a próbaidőt az "én még kezdő vagyok, nem tudom, bele kell tanulnom" mentség mögé bújva kibekkelik, aztán majd csak lesz valami. Letelt a próbaidő, az ajánlók megkapták a pénzüket, a cégnél pedig ott állt egy csapat munkavállaló, akik három hónap alatt semmit sem tanultak, de már nem lehetett azonnali hatállyal, indoklás nélkül felmondani nekik, mert nem próbaidősök voltak (éppen létszámbővítés volt, jószerivel úgy terelték be az utcáról az embereket).
Újabb változtatás: 6 hónap próbaidő, bónusz csak a végén. Ezzel a bónuszos trükközésnek leáldozott (fél év alatt azért kiderült a dolgozóról, hogy alkalmas-e a munkára, nem érte meg minden hülyét ajánlani ész nélkül), viszont jött egy újabb probléma: a komolyabb munkavállalók nem nagyon akartak olyan helyre jönni, ahol az első fél évben minden indoklás nélkül el lehet őket küldeni. Jöttek helyettük olyanok, akiknek viszont annyira bejött ez a rendszer, hogy ki is használták az előnyeit: komplett építőipari és szőlőmunkás brigádok jöttek október-novemberben, a szabadtéri munkák szezonjának végén, hogy fix fizetéssel, fűtött csarnokban kihúzzák a telet, majd március-áprilisban, mikor újraindultak a szabadtéri munkák, egyik napról a másikra húztak vissza a pénzes melóba.
Egyébként érdekes az alábbi mondat:
"Ha már ő is ott dolgozik, érdemes részletekbe menően kérdezni az állásról: mik az elvárások, milyen a hangulat, hogyan megy a szabadságolás, a home office stb. Mindent, ami neked fontos!"
Az ott dolgozónak valószínűleg a munkaszerződése megtiltja, hogy bármi fontos adatot kiadjon külsősnek. Például a fizetésekről egész biztosan nem beszélhet, de még milliónyi dolog van, amit a cégek szeretnek üzleti adatnak minősíteni és eltitkolni mások elől (ilyen lehet pl. az is, hogy egy adott részlegen mennyit kell túlórázni és pontosan milyen a feladatok felosztása), holott az álláskeresőnek fontos lenne ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzon. Van erre jó megoldás? Mármint azon kívül, hogy "ezt amúgy nem lenne szabad elmondanom, de nem is tőlem hallottad, különben is összekacsintunk, tudjuk, hogy hogy megy ez".
L.Cz.
2020.02.29 10:12:11
@Balfredo Alfredo: Jó érzés látni, hogy a "gazimperilista" munkáltató koppan - de csak egy ideig. Az agyatlanul bevezetett ajánlási rendszerrel ugyanis a dolgozók veszítettek. Az ajánlással felvett dolgozók a maguk szintjén jól jártak. Az 1-2 napig dolgozgató tudatlanoknak bőven elég volt, hogy kaptak munkásruhát (némelyik eladta, másoknak meg legalább 1-2 hónapig volt egy váltás tiszta ruhájuk, annyival tovább húzták mosás nélkül), a "munkaügyis kiskönyvbe" meg beírták, hogy önerőből elhelyezkedett. Aki végiglavírozta a próbaidőt és utána derült ki, hogy nem ért semmihez, azt elhekyezték az újonnan indult részlege valami hótt' egyszerű betanított munkára, nekik is jó volt, mert kis pénzért kis felelősségük volt és nem hajtották magukat halálra. A 6 hónapos próbaidőt kihasználó brigádok is jól jártak: télen is kaptak fizetést, ráadásul ez a "főállásukkal" ellentétben bejelentett volt, meleg volt a csarnokban, nem otthon fogyasztották a meleg vizet a zuhanyzással. A nagyüzemi ajánló kollégáknak is bejött az élet. Ahogy egyikük fogalmazott: "Há' megkapom a pézt az emberek után, akiket hozok, osztán még lehet tulórázni is, mer' egy se marad itten, az is péz meg nem köll othol az asszonyt hallgatni mindég". A cég veszített ugyan, de nem vágta őket földhöz, bőven maradt profit így is. A helyi munkaügyi központban is pukkanhattak a pezsgők, hogy mennyivel csökkent az álláskeresők száma - papíron.
Ám sajnos voltunk páran a cégnél, akik egy ember munkáját akartuk végezni normális pihenőidővel (nem 9 nap folyamatos munka után egy nap ügyelet, amikor otthon vagy ugyan, de behívhatnak és be is hívnak, majd újabb 6 nap munka, mert a készenlétet lazán elszámolják pihenőként) és ezért annyi pénzt szerettünk volna kapni, amiből meg lehet élni. Nekünk nem termett babér: mivel a sok új dolgozóra általában csak az öltözőszekrények feltörésében lehetett tartósan számítani, állandó volt a túlórázás és a hajszolás, mert a számoknak ződbe' kell lenniük, akármi is van.
Ám sajnos voltunk páran a cégnél, akik egy ember munkáját akartuk végezni normális pihenőidővel (nem 9 nap folyamatos munka után egy nap ügyelet, amikor otthon vagy ugyan, de behívhatnak és be is hívnak, majd újabb 6 nap munka, mert a készenlétet lazán elszámolják pihenőként) és ezért annyi pénzt szerettünk volna kapni, amiből meg lehet élni. Nekünk nem termett babér: mivel a sok új dolgozóra általában csak az öltözőszekrények feltörésében lehetett tartósan számítani, állandó volt a túlórázás és a hajszolás, mert a számoknak ződbe' kell lenniük, akármi is van.
L.Cz.
2020.02.29 12:41:02
@Balfredo Alfredo: Nem is dolgoztam ott sokáig, csakúgy, mint a hasonló gondolkodású kollégáim nagy része. A mi részlegünkön maradtak azok az életünk, 50 év feletti kollégák, akik akár heti 168 órában is bejártak volna, csak otthon ne kelljen lenni, ám az égvilágon semmi újra nem voltak vevők, minden úgy volt jó, ahogy tíz évvel azelőtt, az induláskor volt. Aztán mire rájött a cégvezetés, hogy talán mégis kellene pár fiatal, aki hajlandó megtanulni az új technológiát, már nem volt kit visszacsábítani.
Ismerjük a kérdést, és persze tudjuk: azt akarják a munkáltatók hallani, hogy meg tudod oldani, van nagymama, van apja is a gyerekeknek, stb. Aztán ez vagy elég a győzelemhez, vagy nem. Tulajdonképpen lehetsz te akármilyen felkészült szakmailag, akármilyen kedves-rendes személyiség, akivel jól…..
L.Cz.
2020.02.17 17:21:56
@Melki: Nem, nem vicc. Ráadásul a szerződése csak a munkakör megnevezésében változott, a bruttó bér változatlan maradt. Csak onnantól kezdve megszűntek a pótlékok, volt az alapbér, azt' annyi. De még így is jobban járt, mintha táppénzre ment volna.
Mondjuk tény, hogy a kolléganőt nem az eszéért szerettük, mindig is hűbelebalázs-módzerrel ténykedett, ennél az ajánlatnál sem hiszem, hogy utánaszámolt, mennyit fog keresni.
Mondjuk tény, hogy a kolléganőt nem az eszéért szerettük, mindig is hűbelebalázs-módzerrel ténykedett, ennél az ajánlatnál sem hiszem, hogy utánaszámolt, mennyit fog keresni.
L.Cz.
2020.02.17 20:13:10
@vorosduma: Persze, jogos. Nem kell éjszaka dolgozni, szabad a hétvége, nem kell 12 órázni - teljesen jogos, hogy ezért kevesebb pénz jár, mint a folyamatos műszakért.
A baj csak az, hogy anyuka csak így, folyamatos műszakban, pótlékokkal megtámogatva keres annyit, amennyi a tisztességes megélhetéshez kellene. Amint gyereke lesz és könnyebb beosztást kell vállalnia, azonnal nagyot zuhan a fizetés, aztán lehet összehúzni a nadrágszíjat (pedig eddig sem voltak költekezőek a kedves férjével) vagy arra hagyatkozni, hogy apa jól keres, megoldjuk. Egyszerűen nem oldható meg ebben a csepp országban, hogy egy kisgyerekes nő annyit keressen a gyerek mellett is végezhető munkájával, hogy ne érezze magát eltartottnak. Ott, ahol jól fizetnek, füttyentésre kell ugrani és legalább napi 24 órát dolgozni, ha úgy van, ahol meg belefér az is, hogy beteg a gyerek és anya otthon csinálja neki a hűtőfürdőt munkanap délelőtt 10-kor, épp csak valamicske alamizsnát adnak. Ez pedig szerintem elég messzire vezet: ilyen helyzetben hiába emelné a CSOK és a babaváró összegét az egekig a kormány nagyszabású propaganda mellett, a két napnál nagyobb távlatban gondolkodni képes családok nem nagyon mernek gyereket vállalni.
A baj csak az, hogy anyuka csak így, folyamatos műszakban, pótlékokkal megtámogatva keres annyit, amennyi a tisztességes megélhetéshez kellene. Amint gyereke lesz és könnyebb beosztást kell vállalnia, azonnal nagyot zuhan a fizetés, aztán lehet összehúzni a nadrágszíjat (pedig eddig sem voltak költekezőek a kedves férjével) vagy arra hagyatkozni, hogy apa jól keres, megoldjuk. Egyszerűen nem oldható meg ebben a csepp országban, hogy egy kisgyerekes nő annyit keressen a gyerek mellett is végezhető munkájával, hogy ne érezze magát eltartottnak. Ott, ahol jól fizetnek, füttyentésre kell ugrani és legalább napi 24 órát dolgozni, ha úgy van, ahol meg belefér az is, hogy beteg a gyerek és anya otthon csinálja neki a hűtőfürdőt munkanap délelőtt 10-kor, épp csak valamicske alamizsnát adnak. Ez pedig szerintem elég messzire vezet: ilyen helyzetben hiába emelné a CSOK és a babaváró összegét az egekig a kormány nagyszabású propaganda mellett, a két napnál nagyobb távlatban gondolkodni képes családok nem nagyon mernek gyereket vállalni.
L.Cz.
2020.02.17 21:17:19
@vorosduma: Erről eszembe jut egy réges-régi munkahelyemen egy felirat: "Munkatársaink három dologra képesek: tudnak gyorsan, olcsón és jó minőségben munkát végezni. Ön, kedves megrendelőnk ebből tetszés szerint kettőt választhat"
Nem lenne itt baj, ha nem esne egybe a gyerekvállalás időszaka a rugalmas munkaidő és a magas fizetés iránti igénnyel. De sajnos az a piszok kölök egyszerre igényel a szülőktől sok szabadidőt és pénzt.
Nem lenne itt baj, ha nem esne egybe a gyerekvállalás időszaka a rugalmas munkaidő és a magas fizetés iránti igénnyel. De sajnos az a piszok kölök egyszerre igényel a szülőktől sok szabadidőt és pénzt.
A cégen belüli állásváltás első ránézésre egyszerűbbnek tűnik, valójában „csak” másfajta csapdái vannak, mint klasszikusan vett új munkahely keresésének. A különbségek megértése segíthet abban, hogy itt is sikeres és magabiztos légy.
A belső álláskeresés olyannyira divat lett, hogy már közepes…..
A munkák egy jó részénél az értékesítési teljesítmény pontosan mérhető és ösztönözhető, jutalmazható, eredetileg erre lett kitalálva a jutalék. Ami persze az idők során és a kis magyar valóságunkban úgy torzult, hogy kevés munkavállaló érzi úgy, hogy jól jár vele – és minden munkáltató jóljár, aki…..
L.Cz.
2020.02.01 07:38:28
@driopios: Lehet, hogy a market share-t nem eladott darabszámban, hanem eladási értékben mérték. Így kijöhet ez az eredmény i. A céges bónusz- vagy jutalékrendszer útjai kifürkészhetetlenek, különösen akkor, ha olyan érték számításáról van szó, ami után fizetni kellene.
Mennyit kérjek? Örök kérdés, és sokan abban látják a feloldását, hogy a munkáltató írja bele az álláshirdetésbe, mennyit szeretne fizetni. Én ezt a munkavállalók szempontjából nem tartom jó megoldásnak, ki lehetne fejteni, hosszabban is, miért nem, de röviden: elveszi a tárgyalás lehetőségét, és…..
L.Cz.
2020.01.24 12:16:37
@jobangel: "Míg ha nem lenne kiírva, jelentkezik és 800-at mond. Meg a többiek is". Nyilvános bérajánlat esetén pedig ő és a többi, aki szintén úgy érzi, 800 ezret ér a munkája, nem is jelentkezik. A HR pedig vakarhatja a fejét: mi a baj a hirdetéssel, miért nem jelentkezik senki? Ha más megoldás nem segít, megemelik az ajánlat bérsávját úgy, hogy bruttó 800 ezer legyen a tejete és láss csodát: lesznek jelentkezők.
Az nem megoldás, hogy ha valamiről nem beszélünk, az nincs is. A meghirdetett pozícióknál mindig van bérsáv, ennyit fognak adni a jelentkezőnek, akkor is, ha a feje tetejére áll. Nagyon ritka az olyan pozíció, amiben a cég hajlandó emelni az eredeti elképzelésén, mert a túl magas bérigényű jelentkező helyett nem talál mást. Ha X nem vállalja, majd várunk egy hónapot, addigra vagy elég lesz neki kevesebb pénz is, vagy addig kerül más, a mostani dolgozókból meg kitaposunk pár túlórát, hogy a szekér elguruljon addig is. Ha ez a bérsáv nem kerül bele a hirdetésbe, akkor úgy tűnik, mintha minden pozíciónál tényleges alkuhelyzet lenne, de attól még nem lesz.
Az nem megoldás, hogy ha valamiről nem beszélünk, az nincs is. A meghirdetett pozícióknál mindig van bérsáv, ennyit fognak adni a jelentkezőnek, akkor is, ha a feje tetejére áll. Nagyon ritka az olyan pozíció, amiben a cég hajlandó emelni az eredeti elképzelésén, mert a túl magas bérigényű jelentkező helyett nem talál mást. Ha X nem vállalja, majd várunk egy hónapot, addigra vagy elég lesz neki kevesebb pénz is, vagy addig kerül más, a mostani dolgozókból meg kitaposunk pár túlórát, hogy a szekér elguruljon addig is. Ha ez a bérsáv nem kerül bele a hirdetésbe, akkor úgy tűnik, mintha minden pozíciónál tényleges alkuhelyzet lenne, de attól még nem lesz.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Már nem érzem azt a tüzet, mint régen: miután már csináltuk minden lyukba, minden pózban, a ház minden pontján, sőt, még a velneszbe' a medencében is, már nem tudsz újat mutatni, úgyhogy csak rámennék a pénzügyről Kingára, hátha ő tud új trükköket.
A gyerekvállalás óta nekem már nem egyszerűen csak egy nő vagy, a gyerekeim anyját látom benned: mivel a három terhesség során ugyanakkorára híztál, mint én, már nincs gusztusom hozzád, viszont azért főzhetsz-moshatsz-takaríthatsz rám, mint egy rendes háziasszony. Dugni viszont Kingával fogok, mert egy tízessel fiatalabb, mint te, 30 kilóval könnyebb, nem fáj a feje és állítólag tudja a mélytorkot.
Úgy érzem, ellaposodott a kapcsolatunk, fel kellene dobni valamivel: lásd a fenti kettőt együtt. Mivel már mindent kipipáltam, baromira unlak, el is híztál, úgyhogy inkább Kingát hegeszteném, de ő meg nem fog házicselédként körülugrálni, mikor a munkából hazaérve lerogyok a kezemben egy sörrel a kanapéra a TV elé. Tehát néhanapján (hetente legalább egyszer) vegyük be harmadiknak, akár akkor is, ha te éppen nem érsz rá vagy fáj a fejed.