Regisztráció Blogot indítok
Adatok
L.Cz.

0 bejegyzést írt és 60 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sajnos minden jónak, így a párkapcsolatoknak-házasságoknak is végük szakad egyszer - és amit Isten összekötött, azt az ember - természeténél fogva - imádja szétválasztani: modern társadalmunkban pedig már mindkét félnek ugyanakkora joga van a házasságtörésre meg a kapuzárási pánikolásra. Hogy az…..
Retro játékmúzeum Régi jojó 2021.03.09 22:02:16
Ahogy az a Neoton megénekelte régen...300 éves játék már a jojó :) Ez persze nem igaz, de a mai napon bemutatásra kerülő változata minimum 40 éves.A játék története nagyon régre nyúlik vissza, hiszen már dokumentált emlékek vannak Kr.e. 500 környékéről, amelyeken görög vázákon feltűnik a játék (ezt…..
L.Cz. 2021.03.14 14:41:16
@Spica: Én is így emlékszem. Jó tíz éve került elő egy lomtalanításkor egy ugyanilyen, piros-kék jojó és abban emlékszem, hogy megvoltak a foglalatok a ceruzaelemeknek és a zseblámpaizzóknak mindkét félben.
anya/hajó/napló Anyaháború 2021.01.27 00:05:08
A kép forrása: awordywoman.com Bár 1158 napja (de ki számolja…) gyakorlom a szülőséget, sokszor még most is döbbenten ébredek fel reggelente, hogy életem végéig szóló feladatom és felelősségem van.  Gyerekem született. Baszki.   Az eddigi közös napjaink nagy része nyilván rengeteg örömöt…..
L.Cz. 2021.01.28 19:39:24
Kis hazánkban nagyon sok az olyan ember, akinek nyomorult az élete. A munkája amilyen sz*r, annyira keveset fizet, a főnöke idióta, a férjét vagy feleségét ki nem állhatja, de a lakáshitel meg a gyerek miatt muszáj maradni, az a büdös kölök visszabeszél és különben is hogy viselkedik, a pénztelenség miatt nem jutnak egyről a kettőre: csak nyomorognak a zárószinti, panelprogramból kimaradt másfél szobában vagy a nagy nehezen kiköhögött szigetelés nélküli, bontásra érett Kádár-kockában négyen, az autón is rohad már a küszöb, szeptemberben műszaki, hogy fog átmenni, a hűtőt hallom, hogy éjjel-nappal megyen, meg fog az is pusztulni, de a gázszámlát is alig tudtuk kifizetni, hogy ezekre honnan lesz péz, nem tudom, közben a gyerek is nő, mint a gomba, a tavalyi ünneplő cipője nem jön rá, a f***ért van ennek negyvenhetes lába, hát hová nő még...
Ám az ilyen ember is vágyik valami jóra. Valamire, ami sikerül, valami elismerésre, valamire, amiben sikeres. Erre pedig van egy jó megoldás: az, ha igaza van. Az nem kerül sokba, bárhol és bármikor elérhető és elégedettséget ad. Na, lássátok, há' nem vagyok én olyan hülye, mint amilyennek tartanak, há' ehhöz is értek, há' én megmondtam, hogy nem így keletett vón'. Általában olyan dolgokban okosak, amik nem igényelnek nagy szaktudást (melyik pénztárnál van a legkisebb sor, készpénzzel vagy kártyával gyorsabb-e fizetni, melyik sáv halad a leggyorsabban a délután fél 5-ös dugóban, merre kell tekerednie a WC-papírnak a tartón) és mindig utólag k***a okosak, jellemző mondataik: "én nem akarok beleszólni...", "én, ha neked vónák...", "én nem csináltam vón" - mivel önálló ötleteik nincsenek, először mindig megtekintik az eseményt és utána mondják meg, hogy ezt azért lehetne jobban is.
Az ilyen emberek lehetnek anyukák is, akiknek összesen ennyi jó jut az életben. Egész nap próbálják pesztrálni a gyereket, de nem bírják idegekkel, apa csak akkor esik haza, ha már nagyon muszáj, mert nem bírja a kicsi üvöltését (esetleg teljesen lelépett, mert eleve nem is akart gyereket, csak anya ezzel fogta meg), vagy csak simán megöregedtek és irigyek a fiatalokra, akiknek reggel még sehol sem fáj, nem kell egy marék gyógyszert szedniük naponta háromszor és a lépcsőt kettesével szedve mennek fel a harmadikra, miközben ők már minden pihenőben megállnak kifújni magukat.
Az ilyenekből lesz az erőszakos ősanya, akinek egyetlen öröme, hogy ő bizony jobban tudja, mint más és ezt ahol csak lehet, ki is nyilvánítja. Pedig szánalmas az erőlködése, de korlátozott lehetőségei miatt nem fogja fel.
Évek óta irigyli a világ a dánokat, akiket rendszeresen a Föld legboldogabb népének hoznak ki a különböző felmérések. Minden bizonnyal fontos tényező ebben az is, hogy nem dolgozzák halálra magukat. A Work-Like-Balance adatai szerint bár hivatalosan heti 37 óra a munkaideük, az átlag alig 33 ára.…..
Nem lehet megvásárolni a boldogságot? Látszólag igenis lehetséges. Legalábbis egy új tanulmány ezt mutatja : a több pénz boldogabbá tesz, függetlenül attól, hogy milyen gazdag vagy már. Korábban a kutatók azt feltételezték, hogy a pénz egy bizonyos pontig növeli az elégedettséged, de ezután nincs…..
1896. Az első újkori olimpia Athénben. A 100 méteres síkfutás döntőjének rajtja: balról a negyedik a magyar Szokolyi Alajos, akinek bronzérme minden idők első megszerzett magyar olimpiai érme..
L.Cz. 2021.01.17 19:25:19
@Spica: Egyetértek, látszik, hogy "fürdőkád", nem lehet 130-as.
Minden munkavállalónak szüksége van szabadnapokra, amikor pihenhet, kikapcsolódhat és feltöltődhet. Nemcsak évi pár napra, hanem összefüggő hetekre is, méghozzá minden évben, rendszeresen. A szabadnapok elengedhetetlenek a testi és mentális egészségünk megőrzése szempontjából, mégis sokan vannak,…..
L.Cz. 2020.12.21 17:19:37
"... illetve tartottak attól, hogy a szabadság ideje alatt felgyülemlett munkamennyiség leküzdhetetlen lenne a visszatérés után"
Legyünk őszinték: ez azért elő szokott fordulni. Nem példa nélküli kis hazánkban, hogy egy ember kettő munkáját végzi, a helyettesítésre pedig nem gondol a cégvezetés, csak arra, hogy minél alacsonyabb legyen a bérköltség. De ez cégvezetői hiba, nem ide tartozik.
Viszont ami ide tartozik és sosem értettem: van a munkavállalóknak egy nem elhanyagolható hányada, akik egyszerűen nem ismerik a pihenés fogalmát. Jellemzően kékgalléros férfiaknál látom ezt, kortól függetlenül. Elsők között jelentkeznek túlórázni, szabadságra úgy kell őket ostorral elhajtani, mert maguktól sosem mennének és ha mégis szabadságon vannak, akkor sem pihennek: leginkább építkeznek vagy maszekolnak. A családdal igyekeznek a lehető legkevesebb időt tölteni, csak aludni járnak haza, a gyerekekkel egyáltalán nem törődnek, mert "az az asszony dolga" és úgy állítják be magukat, mint mintaapák, hiszen ők nem lustálkodnak ám, napi 4-5 óra alvással reggeltől estig húzzák az igát a családjukért.
Holott sokszor a maszekolásból alig van pénz vagy ha van is, azt apa készpénzben kapja és eldugja a kedves neje elől (a fizetést látja az asszony, mert az a számlára jön), az építkezésnél meg gyakori az, hogy teljesen felesleges feladatokkal fárasztja magát apa: még csak aztat a két méter lebetonozom ottan hátul, még oda egy kis kerítést, egy filegóriát a szín elé, ha kiülnénk szalonnát sütni (26 éve nem volt rá példa és még legalább ennyi ideig nem is lesz), újra kén' színezni a kerítés lábazatát (10 éve volt és semmi baja), de mán akkó' a háznak a lábazatját is (szintén), de ha mán a ház lábazatját, akkó' az egészet, osztán kész vón' egy időre...
Egyszerűen nem értem az ilyeneket. Nem arról van szó, akinek tényleg napi 16 órában kell güriznie, hogy fenntartsa magát és a családját, mert sajnos ilyen is van. Hanem arról, aki látványosan menekül a családja elől és mindenféle mondvacsinált feladatokat talál ki magának, csak azért, hogy dolga legyen. Őt vajon mi hajtja?
Időutazó friss videós anyagában a szocialista Magyarország klasszikus vidéki háztípusáról emlékezik meg. A népies szlengben Kádár-kockának nevezett négyzetes alaprajzú, többnyire 90 négyzetméter körüli hasznos alapterületű, földszintes, sátortetős családiház-típus, amelynek Magyarországon a…..
Ez sajnos rendszeres „taktika”, és nagyon rossz taktika: az álláskeresők kétségbeesésükben olyan alacsony árat mondanak a munkájukra, amiről azt gondolják, hogy ennyiért már csak felveszi őket egy munkáltató. Ennek a kétségbeesésnek egy másik hozadéka, hogy szívesen látnák az álláshirdetésekben,…..
L.Cz. 2020.06.30 20:19:14
"Ha azt látják, hogy 1000 fabatka alatt nincs jelölt, akkor nem fognak 800 fabatkában gondolkodni"
Igen, de ezt szerintem kétféleképpen is elérhetik. Vagy kérnek bérigényt és látják, mennyiért jelentkezik a jelölt, vagy megmondják, mennyit adnak és megnézik, jelentkezik-e egyáltalán valaki. Ha 800 fabatkáért nincs jelentkező vagy nem olyan színvonalú, amilyen nekik kell, akkor majd emelni fognak 1000-re, hátha ott találnak jobbat. Ez miért nem lehet opció?
Mondjuk az is igaz, hogy a második opció nem szokott megvalósulni. A munkáltatók inkább kitartanak a 800 fabatka mellett és megvárják, mire valaki annyiért is elvállalja. Mondjuk azért, mert már fél éve munkanélküli, a csekkek csak jönnek folyamatosan, az "1000 fabatka alatt fel sem kelek" önérzetből pedig nem tudja őket kifizetni - ellenben 800 fabatkából valahogy csak kiköhögi. Persze jobb lenne, ha azonnal jönne a jelentkező, de nem nekik sürgős: a cég működik eggyel kevesebb emberrel is, a gazdasági erőfölény egyértelműen a munkáltatónál van, a hiányzó munkát meg majd megoldják az ott lévők túlórában, amíg nem jön az új ember.
Ettől függetlenül kivételesen egyetértek birca kollégával: vannak pozíciók, ahol van valódi bértárgyalás, de ezek elenyésző kisebbséget jelentenek. A bejegyzésben is említett kiskereskedelmi kékgalléros pozícióknál odaállíthat állásinterjúra az egyszeri jelentkező úgy, hogy ő most bértárgyalni akar, de azzal csak annyit ér el, hogy kivágják, mint a macskát anyagcserére. Van egy bérsáv, annyit fognak adni a jelentkezőnek. Ha nem tetszik, van másik 10-15, esetleg ott ülnek sorban a folyosón, azokból majd lesz olyan, akinek meg fog felelni az ajánlat. Meg merem kockáztatni: ezekben az esetekben a bérsáv nem akkor jött létre, amikor nyilvánossá vált a hirdetésben, hanem már évekkel korábban is meg volt szabva, mennyit kereshet a dolgozó és mondjuk egy árufeltöltői munkakörben nincs szükség olyan szuperképességekre, amikkel meg lehetne indokolni az ettől jelentősen eltérő bért - akkor sem, ha a dolgozó éppen rendelkezik ilyenekkel. Beszélhet ő hat nyelven, nem lesz rá szüksége.
Ha pedig valami létezik, a legrosszabb, ha titkoljuk. Miért jobb, ha fórumokon, blogokon, Messenger-üzenetben kell titkolózva megkérdezni, mennyit ajánlanak egy ilyen szintű munkáért, mint ha már a hirdetésben látja a jelentkező? Megnézi, mennyi az annyi és el tudja dönteni, érdemes-e egyáltalán pályáznia, meg fog-e élni a fizetésből. Attól, hogy nem nyilvános a bérajánlat, a várható fizetése egy fillérrel sem lesz több és a munkáltató ilyen gyakorlata sem fog megváltozni.
Ja, hogy bérfeszültséget okoz? Okozzon csak! Attól, hogy valaki egy munkahelyen, egy pozícióban tölt el éveket, nem fog automatikusan jobb munkát végezni évről évre, de mikor az utcáról beeső jelentkezőnek másfélszer akkora fizetést ígérnek, mint aki már tíz éve végzi ugyanazt a munkát és épp egy hónapja veregették meg a vállát, hogy kulcsfontosságú embere a csapatnak és hosszú távra terveznek vele, akkor természetes, hogy borulnia kell a bilinek. Ha tényleg olyan fontos ember, akkor ez igazán tükröződhetne a fizetésén is, ha meg nem, miért dicsérik? Hiszen a munkája még annyi hasznot sem hajt a cégnek, mint azé, aki nem is ismeri a vállalatot.
L.Cz. 2020.07.01 07:04:26
@jobangel: És azt a többet, amit mondtak volna a jelentkezők, meg is adta volna a munkáltató? Mert ha nem írja meg a hirdetésben, mennyit kinál, de attól még kitart a maga 50 Ft/kg-os ára mellett, tudva, hogy így is van, aki elvállalja, akkor a probléma nem oldódott meg, hanem besepertük a szőnyeg alá. Nincs előre megadott munkabér, helyette van béralku, jaj, de jó. Ha te pont 50 Ft/kg-ot mondasz a béralku során, akkor a te ajánlatod nyert, minden más esetben a munkáltató mondja meg, mennyit ad, te pedig rábólintasz vagy otthagyod.
Nem biztos, hogy ez valódi alkuhelyzet, még ha elsőre úgy is néz ki.
JobAngel HR-es állást keres 2020.06.24 12:00:00
Ahogy nézegetem a statisztikáimat, és az évek során egyre több álláskeresőt ismerek meg, egyre könnyebben azonosítok olyan álláskereső csoportokat, akiknek igazán problémás az álláskeresés. A HR-esek, azon belül is a toborzók egy ilyen csoport… hozzám fordulnak álláskeresési tanácsokért, ami…..
L.Cz. 2020.06.26 19:51:02
@énisfélek: Na, jó, de az okos álláshirdetés szükségszerűen őszinte is. Ha pedig a trágya melóról az álláshirdetésben elárulod, hogy kevés pénzért kell sok alja kulimunkát végezni a nyugat-európai anyacégnek idióta főnökkel, naponta változó elvárások mentén, mellette pedig a munkavégzés alapvető feltételei is hiányoznak, akkor a kutya sem fog rá jelentkezni. Ám ha ennek adsz valami fellengzős angol nyelvű megnevezést, illetve kicsit hadoválsz a nemzetközi munkakörnyezetről, fiatalos csapatról és a versenyképes fizetésről, az interjún pedig igen profinak kinéző, dekoratív HR-es kisasszony kérdez szakmainak tűnő blődségeket (milyen állat lenne, ha egy lakatlan szigetre csak három tárgyat vihetne magával?), akkor talán akad pár szerencsétlen, akiket be lehet húzni a csőbe és elvállalják a melót, aztán hátha megmaradnak a próbaidő letelte után is.
Az álláskeresés legelső lépése, hogy minél hamarabb túless a kétségbeesésen. Ha véget ért a munkaviszonyod, és jogilag is tisztázott a dolog (ehhez ügyvédet érdemes megkérdezni), akkor az új állás megtalálására kell koncentrálni. Az álláskeresési járadékért (lánykori nevén munkanélküli segély),…..
L.Cz. 2020.06.17 18:25:22
Sajnos két offtopic apróság jutott eszembe, de ígérem, utána a bejegyzéshez is hozzászólok.
Először is: a címben az 101, mint kifejezés, engem kicsit zavar. Látom, mást nem, lehet, hogy csak én vagyok helikopter. Angol szövegekben látom ezt a kifejezést, értem is, de szerintem magyarban szerencsésebb az "egyszeregy". Vagy csak én nem tudok róla, hogy ez is meghonosodott.
A második: igenis vannak kékgallérosok, akik álláskereső blogot olvasnak. Én is szoktam ilyet tenni, holott erősen kékgalléros munkakörben dolgozom. Ám az álláskereséssel, karrierrel foglalkozó blogok is csak a saját tapasztalatomat támasztják alá: ha Magyarországon alkalmazottként emberi módon szeretnék élni, sürgősen át kell kerülnöm a kék- és fehérgallérosokat elválasztó szakadék másik oldalára. Voltam fehérgalléros is egy ideig, ég és föld a kettő. De inkább nem mennék el ebbe az irányba, nem erről szól a bejegyzés. Csak gondoltam, megemlítem már, hogy mi, melósok sem vagyunk egyformák, nem mindenki Facebook-csoportban keres munkát és van köztük olyan is, aki karriert szeretne építeni.
No, de nem akarom én mindenfelé elvinni a szót, a témát is szeretném érinteni. Kérdezed az egyik szakaszban: "Miért használsz sablonokat?". Bevallom, én szoktam sablonokat használni állásjelentkezésnél. Nem azért, mert lusta vagyok vagy nem jut eszembe jobb, hanem azért, mert a munkáltató is sablonokat használ. Fiatalos, dinamikus csapat, fejlődőképes vállalat, versenyképes fizetés vagy juttatási csomag, szakmai fejlődés támogatása - van olyan álláshirdetés, ami mentes a fenti közhelyektől? Még a gyártósori operátornak is beígérik a hirdetésben a szakmai fejlődést, pedig a szalag mellett még azt is elfelejti, amit véletlenül tudott valamilyen szakmáról. Lesz helyette darabszám, selejtszázalék, OPL meg a céges pletykák végtelen tárháza. Ennél még egy fokkal jobb, mikor a céghez csak a saját karrieroldalukon keresztül lehet pályázni, ahol kell ugyan az önéletrajz, de az adatbázisba nekem kell felvinnem a saját adataimat (lakóhely, iskolai végzettség, tapasztalat, nyelvtudás). Nyilvánvaló, hogy csak egy rekord leszek az adathalmazban jelentkezőként, aztán meg egy törzsszám, ha felvesznek. Ilyen közegben teljesen felesleges egyedinek lenni. Fiatal legyél, tapasztalt és olcsó meg még annál is olcsóbb, az a lényeg.
Legyél jó vezető! Legyél asszertív, legyél megértő! Támogató legyél, támasz az embereknek, a menedzsment és a főnökök kora már lejárt. Mutass példát, légy hiteles, légy következetes! Toleráld a hibákat, soha ne basszál le senkit, légy megértő, ha sokadjára sem sikerül! A fejlődésben támogasd az…..
  Ahogy berobbant a mindennapi életünkbe a home office kb. 2 hónapja, és már nemcsak a jófej főnökök által biztosított juttatás, de kényszer is lett, ki is derült, hogy sokminden másképp van ezügyben is, mint hittük. Például, hogy igenis jó dolog bejárni a munkahelyre, sokan vágynak rá, vagy…..
  Már az elején meggyilkolom a poént: olyan senkinek nincs… De akkor mire ez a cím és cikk? Mert fontos, hogy minél több döntéshozó tudja, miért nincs ilyen – vagy miért nagyon ritka. És hogy miért nem baj, ha nem ilyen a nála állást kereső karrierje. Munkáltató és munkavállalói oldalról is nézve,…..
L.Cz. 2020.05.18 18:36:10
@jobangel: Specialista pozíciókból nagyobb a kínálat, mint vezetői helyekből? Én úgy láttam, nem, de nem láttam annyit a munkaerőpiacból, mint te.
Ráadásul épp multiknál láttam olyat, hogy a specialista pozíciók szépen lassan eltünedeznek. Nem éri meg magasan képzett, tapasztalt szakembert tartani, mert akkor túlságosan függ egy embertől a részleg teljesítménye. Inkább szétszabdalják a feladatot olyan apró részekre, amiket egy idomított csimpánz, egy indiai bedolgozó vagy egy tegnap még teljesen más területen dolgozó frissdiplomás is meg tud oldani pár nap betanítás után. A multinak így célszerű, mert ha feláll valaki, azonnal pótolható és ha valami délkelet-ázsiai putriban olcsóbban tudják megoldani a munkát, mint Közép-Európában, pillanatok alatt ki lehet szervezni. Csak így szakmai előrelépési lehetőség sincs, mert mindenki azonos szintű, egyszerű munkát végez.
L.Cz. 2020.05.21 23:50:56
@jobangel: Az, hogy te azt ajánlod minden Kovács úrnak, hogy építsen karriert vezetőként vagy specialistaként, nem baj. Ezzel foglalkozol, ehhez értesz, természetes, hogy ha tőled kérdezi meg Kovács úr, hogy lehetne jobb az élete, a karrierépítés valahogy bele fog kerülni. Egy állatvédő például nagy valószínűséggel azt tanácsolná neki, hogy fogadjon örökbe egy kutyát valamelyik menhelyről, mert ő meg ahhoz ért.
De miért van az, hogy a munkáltatók is a karrierépítést várják el Kovács úrtól bármi áron? Ha ő a példának megfelelően egy kiváló mókuskerék-tekerő, aki mondjuk mellette nem is hőbörög a fizetése miatt, csak bemegy, lehúzza a maga 8 óráját elfogadható, de nem kiemelkedő teljesítménnyel, majd hazamegy és mindenféle mással foglalkozik, egy idő után elkezdi cseszegetni a kis- vagy nagyfőnöke. Nem elég motivált, nem eléggé látványos a munkája, nem vesz részt a közösségi programokban - valamit mindig találnak, amibe bele lehet kötni. Pedig ha hagynák Kovács urat, hogy tekerje a mókuskereket és csak akkor szólnának, ha tényleg gond van, évekig vagy évtizedekig dolgozna a maga középszerű pozíciójában, középszerű módon, de megbízhatóan.
Bujkál bennem a kisördög, hogy ez egyszerű gazdasági megfontolás: az a dolgozó, aki éjt nappallá téve csak a munkájára koncentrál, minden nap benn marad még egy órácskát ingyen, otthonról is megcsinál ezt-azt és még táppénz vagy szabadság alatt is nekiáll egy "SOS" jelzésű munkának, jobban megéri a cégnek, mint Kovács úr, aki csak heti 40 órát dolgozik, nem 80-at. Bár lehet, hogy ő 40 órában, csak a feladatra koncentrálva több munkát tud elvégezni, mint a céges policynak megfelelő idegbajos, túlhajszolt kollégája, aki ugyan már reggel fél 6-kor körlevéllel ébreszti a fél céget és éjfél előtt pár perccel is azonnal válaszol mindenre, de közben ezerfelé próbál figyelni és sosem piheni ki magát rendesen.
  A munkaerőhiány nem múlt el nyom nélkül az interjúztatók lelkében sem. Már másképp kell állásinterjúzni, mint munkaerőhiányban, de úgy már sohasem kell, ahogyan az előző válságban kellett. Egy kis „történelmi” áttekintéssel kezdeném, mert hasznos, ha megértjük, miféle satuban vannak most a…..
L.Cz. 2020.05.14 17:56:51
@jobangel: Jó cél, hogy tárgyaljon az adminisztrátor is. Jól hangzik. De vajon tényleg tárgyalási pozícióban van? Ha egy senior architect nagyobb összeget mond, mint amire a menedzsment gondolt, akkor van értelme az interjúztatóknak beszélni vele. Nem biztos, hogy találnak másik jelentkezőt rövid időn belül, pedig szükség lenne rá.
Ám ha Adminisztrátor Gizike azt mondja, hogy neki nem elég a garantált bérminimum és bemond egy nagyobb összeget, akkor megköszönik neki, hogy eljött és behívják a következő Adminisztrátor Gizikét, aki talán már elfogadja az ajánlatot. Vagy ha ő nem, akkor valamelyik abból a 40-50 jelentkezőből, akinek összesen annyi elképzelése van, hogy van valami diplomája és hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig irodában akar ülni. Értük ugyanis nem kapkodnak két kézzel a cégek, a fene nagy öntudatot (én ugyan nem fogok nettó 130-ért dolgozni, nem azért diplomáztam) elég gyorsan rombolják a munkakeresés alatt havi 0 Ft-os bevétel mellett is érkező csekkek. Ha most nem volt jó Gizikének a garantált bérminimum, majd jó lesz egy vagy két hónap múlva, mikor már szépen megcsappant a megtakarítása (már ha volt neki).
Ettől persze még lehet öntudatos Gizike, kezdeményezhet ő bértárgyalást, csak nem ér el vele semmit.
Rendszeresen találkozom ezzel a kérdéssel, mindenféle fórumokon, és a „tanácsokat” látva is ingatom a fejem, mostanra ott tartok, hogy már a kérdést látva sem érzem jól magam. A tanult tehetetlenség, a naivitás, a másoknak való megfelelés mind-mind benne van sokszor ezekben a kérdésekben, márpedig…..
L.Cz. 2020.05.04 20:37:35
Jól hangzik, amit írtál, csak kár, hogy a munkáltatók nem vevők a karrierváltásra. Fogalmam sincs, hogy miért, de olyan, mintha kasztrendszer működne a munkahelyeken: ha cápapásztornak vettek fel, akkor cápapásztor is maradsz mindörökre, akkor is, ha beledöglesz. Mindegy, mit csinálsz, elvégezhetsz te zergeszelídítő tanfolyamot is, akkor is cápapásztor leszel. Ha keresnek zergeszelídítőt, akkor is inkább az utcáról vesznek fel valakit, mert csak egy ember betanításával kell vesződni, míg ha egy cápapásztort helyeznek át a zergeszelídítőkhöz, akkor őt is kell oktatgatni és azt is, aki a helyére jön cápapásztornak.
Szerencsétlen cápapásztor pedig kereshet új munkahelyet zergeszelídítőként, de ott is csak furcsán forgatják az önéletrajzát: ön, kedves jelentkező, eddig cápapásztor volt, miért akar zergeszelídítő lenni? Valószínűleg ott is jobb lesz a frissen végzett, tapasztalat nélküli zergeszelídítő (mert ő kevesebb fizetéssel is beéri és bármilyen sunyiságot le lehet tolni a torkán, akinek meg van pár évnyi tapasztalata cápapásztorkodásban, az tudja, mire számítson).
Úgyhogy a zergeszelídítésre vágyó cápapásztor általában marad a cápák között úgy, hogy utálja az egészet, a zergékhez meg felvesznek egy olyan szelídítőt, akinek a háta közepére nem hiányzik az egész, úszkálna ő inkább a cápákkal, de mivel zergeszelídítőként kezdett a cégnél, az is marad élete végéig. Van két kevéssé produktív pozíció, de nem érdekel senkit, mer' óccsón betöltöttük, a bértömeg, mint KPI bőven ződbe' van, jár a menedzsmentnek a nagy bónusz a negyedév végén.
A tölténygyár, a selyemszövő és a kerékpárgyár csapatmunkája 4 év alatt vesztésre ítélte a legcsodásabb magyar motort.  ..
L.Cz. 2020.04.22 18:35:49
@kugi: A korabeli Autó-Motorból rémlik egy interjú, ami szerint a Panni név a Pannóniára akart utalni, hiszen a csepeli motorok kistestvéréről van szó. De hogy a második tagmondat is igaz legyen: valamelyik tervező neje ajánlotta a nevet.
L.Cz. 2020.04.23 06:51:52
@ZON: A Bervába és Panniba épített VT50 motorból volt 1,5 és 1,8 lóerős kivitel is. Az utóbbi a gyártás második felében jelent meg, onnan lehet felismerni, hogy a szívócsatorna beömlője nagyobb keresztmetszetű, mint a régi kivitelen: alul nem egyenes a keresztmetszet, hanem ívelt. Mondjuk csodát ez sem tett: reménytelenül gyenge maradt a motor, viszont legalább hamar melegedett. De tökéletes összhangban volt a végtelenül gyenge biliacél vázzal és a primitív futóművel.
A Panninak egyébként készült volna egy nagyobb változata: a Panni R75 nagyobb hengerűrtartalmú motorral, kétszemélyes kivitelben épült, de csak prototípusként. Viszont ez a prototípus érdekes módon szerepelt a Két emelet boldogság c. filmben: Mécs Károly és Törőcsik Mari ezzel furikázott (meg rémlik valami karburátorszerelés is). Kíváncsi lennék, miért pont a prototípus került filmre, de ez már nem fog kiderülni.
L.Cz. 2020.04.24 06:49:17
@geegee: A Panni formája és sok műszaki megoldása tőkés importból jött, a Victoria Nicky adta az ihletet a tervezőknek.
@rallus: A Tünde teljesen más volt, azt a Motorkerékpárgyár fejlesztette, műszakilag semmi köze sem volt a Pannihoz. Viszont szerintem inkább arra illik a hozzászólások között említett "hogyan tette tönkre a szocializmus a kiváló terméket" történet. A Panni eleve egy gyenge, igénytelen, olcsó anyagokból épített motorka volt, ami akkor sem váltotta volna meg a világot, ha sikerül a terveknek megfelelően, a "jóvanazúgy" szemléletet mellőzve gyártani. A Tünde viszont sokkal igényesebb, versenyképesebb konstrukció volt, csak éppen nem volt gazdája a Motorkerékpárgyáron belül, mert drágább és bonyolultabb volt gyártani, mint a 250-es Pannóniákat és nem lehetett korlátlan mennyiségben, minőségi elvárások nélkül eladni a szovjet piacon.
Most mindenki arról ír, hogy kell jól home office-t csinálni, én már leírtam korábban itt és hoztam jógyakorlatot itt… Akit akkor nem győztem meg, az most szembesül vele, hogy márpedig ez szükséges, az ő nézeteik szerint „szükséges” rossz. Olyan kkv-k vezetői érzik ezt így, akik gazdasági…..
L.Cz. 2020.03.20 22:22:35
@jobangel: És ezt a 8 általánost végzett, de már tizensok éve a cégnél dolgozó, ezért felfelé buktatás útján kis- vagy nagyfőnöki pozícióban csücsülő tapló is tudja?
Szerintem nem. Ő csak a "saját" (valójában 5-6 éve az "infós Petike" által készített, azóta ezerszer tákolt) Excel-táblázatát nézi meg naponta többször, amelyben - az ő szellemi képességeinek megfelelően - a sarokszámokat tartalmazó cellák magukat színezik és az ezekre fókuszáló grafikonok tengelyeinek metszéspontjai is úgy vannak beállítva, hogy a meredekség mindig jól látható legyen. Neki csak annyi marad, hogy az abszolút értékeket nézve alkalmazza a korbácsot és a kockacukrot. Pedig ha a te példádnál maradunk: napi 20 sikeres hívás alatt "pirosba' vagyunk", akkor is, ha egy olaszországi körutazásokat kínáló irodánál dolgozik a delikvens. Hogy őszinte legyek: azt, aki a mai helyzetben napi 1 olaszországi körutazást el tud adni akárhány sikertelen hívás mellett, én bizony megtartanám. Holott egy hónappal ezelőtt még kirúgtam azt, aki csak napi 1 olaszországi körutat értékesített.
Ám ehhez az kell, hogy a vezető vagy főnök tudja, kik a beosztottai, mit dolgoznak, ez hogyan járul hozzá a cég (vagy személy szerint az ő) sikeréhez és milyen környezetben végzik ezt. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ez a néhány, egyáltalán nem bonyolult feltétel nagyon kevés kivételes esetben áll együtt. Szívesen mondanám, hogy "ez a mostani helyzet majd megtisztulást hoz", de nem hiszek benne. Sajnos elég régóta élek ezen a golyóbison és elég jó a memóriám: emlékszem, hogy mennyi katasztrófa, válság, háború és egyéb volt, ami után azt reméltük, hogy kis hazánk enyhén fosszagú, de legalább jó meleg közege megtisztul és egy sem jött be. Egyszerűen nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy az évtizedek óta (legalább a '60-as évek eleje, a Kádár-rendszer megszilárdulása) óta velünk élő rossz gazdasági modellek eltűnjenek innen és végre előrefelé induljunk, ne azt keressünk, meddig menjünk vissza, hogy ahhoz képest a mostani viszonyok is paradicsominak tűnjenek.
Kapcsolati tőkénk segítségül hívása az álláskeresésben kézenfekvő és kötelező, de ez elég sok munkával és nehézséggel jár – a közhiedelemmel ellentétben nem könnyebb, mint a „szabadpiacon” állást találni, csak másképp nehéz. Sőt, bizonyos esetekben rosszabb kimenettel jár az álláskeresőnek. Nem…..
L.Cz. 2020.02.27 11:49:53
@Treff Bubi: Én is egyetértek. Az egyik korábbi munkahelyem egész kis kálváriát hozott össze magának a referral bonus (mondjuk ott nem volt szégyen magyarul beszélni, ezért ajánlási bónusznak hívták) témakörében. Mikor bevezették, az volt a rendszer, hogy az ajánlott dolgozó felvételekor az ajánló megkapta a bónusz felét, a próbaidő leteltekor pedig a másik felét. Ennek az lett a vége, hogy mindenki minden pereputtyát ajánlotta, mert akkor is jött a pénz, ha az interjún átevickélt valahogyan, az pedig nem volt nehéz, mivel - hogy finoman fogalmazzak - a munkavállalók kiválasztásánál a mennyiségi szemlélet uralkodott. Jöttek is mindenféle érdekes arcok, akik ha értettek volna valamihez, akkor sem csinálták volna a lustaságuk miatt. Némelyik akár egy egész hétig is maradt.
Ekkor változott a rendszer: bónusz csak a három hónapos próbaidő után, egy összegben. Egy fokkal értelmesebb dolgozók jöttek az ajánlási rendszerből, de sokan arra játszottak, hogy a próbaidőt az "én még kezdő vagyok, nem tudom, bele kell tanulnom" mentség mögé bújva kibekkelik, aztán majd csak lesz valami. Letelt a próbaidő, az ajánlók megkapták a pénzüket, a cégnél pedig ott állt egy csapat munkavállaló, akik három hónap alatt semmit sem tanultak, de már nem lehetett azonnali hatállyal, indoklás nélkül felmondani nekik, mert nem próbaidősök voltak (éppen létszámbővítés volt, jószerivel úgy terelték be az utcáról az embereket).
Újabb változtatás: 6 hónap próbaidő, bónusz csak a végén. Ezzel a bónuszos trükközésnek leáldozott (fél év alatt azért kiderült a dolgozóról, hogy alkalmas-e a munkára, nem érte meg minden hülyét ajánlani ész nélkül), viszont jött egy újabb probléma: a komolyabb munkavállalók nem nagyon akartak olyan helyre jönni, ahol az első fél évben minden indoklás nélkül el lehet őket küldeni. Jöttek helyettük olyanok, akiknek viszont annyira bejött ez a rendszer, hogy ki is használták az előnyeit: komplett építőipari és szőlőmunkás brigádok jöttek október-novemberben, a szabadtéri munkák szezonjának végén, hogy fix fizetéssel, fűtött csarnokban kihúzzák a telet, majd március-áprilisban, mikor újraindultak a szabadtéri munkák, egyik napról a másikra húztak vissza a pénzes melóba.
Egyébként érdekes az alábbi mondat:
"Ha már ő is ott dolgozik, érdemes részletekbe menően kérdezni az állásról: mik az elvárások, milyen a hangulat, hogyan megy a szabadságolás, a home office stb. Mindent, ami neked fontos!"
Az ott dolgozónak valószínűleg a munkaszerződése megtiltja, hogy bármi fontos adatot kiadjon külsősnek. Például a fizetésekről egész biztosan nem beszélhet, de még milliónyi dolog van, amit a cégek szeretnek üzleti adatnak minősíteni és eltitkolni mások elől (ilyen lehet pl. az is, hogy egy adott részlegen mennyit kell túlórázni és pontosan milyen a feladatok felosztása), holott az álláskeresőnek fontos lenne ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzon. Van erre jó megoldás? Mármint azon kívül, hogy "ezt amúgy nem lenne szabad elmondanom, de nem is tőlem hallottad, különben is összekacsintunk, tudjuk, hogy hogy megy ez".
L.Cz. 2020.02.29 10:12:11
@Balfredo Alfredo: Jó érzés látni, hogy a "gazimperilista" munkáltató koppan - de csak egy ideig. Az agyatlanul bevezetett ajánlási rendszerrel ugyanis a dolgozók veszítettek. Az ajánlással felvett dolgozók a maguk szintjén jól jártak. Az 1-2 napig dolgozgató tudatlanoknak bőven elég volt, hogy kaptak munkásruhát (némelyik eladta, másoknak meg legalább 1-2 hónapig volt egy váltás tiszta ruhájuk, annyival tovább húzták mosás nélkül), a "munkaügyis kiskönyvbe" meg beírták, hogy önerőből elhelyezkedett. Aki végiglavírozta a próbaidőt és utána derült ki, hogy nem ért semmihez, azt elhekyezték az újonnan indult részlege valami hótt' egyszerű betanított munkára, nekik is jó volt, mert kis pénzért kis felelősségük volt és nem hajtották magukat halálra. A 6 hónapos próbaidőt kihasználó brigádok is jól jártak: télen is kaptak fizetést, ráadásul ez a "főállásukkal" ellentétben bejelentett volt, meleg volt a csarnokban, nem otthon fogyasztották a meleg vizet a zuhanyzással. A nagyüzemi ajánló kollégáknak is bejött az élet. Ahogy egyikük fogalmazott: "Há' megkapom a pézt az emberek után, akiket hozok, osztán még lehet tulórázni is, mer' egy se marad itten, az is péz meg nem köll othol az asszonyt hallgatni mindég". A cég veszített ugyan, de nem vágta őket földhöz, bőven maradt profit így is. A helyi munkaügyi központban is pukkanhattak a pezsgők, hogy mennyivel csökkent az álláskeresők száma - papíron.
Ám sajnos voltunk páran a cégnél, akik egy ember munkáját akartuk végezni normális pihenőidővel (nem 9 nap folyamatos munka után egy nap ügyelet, amikor otthon vagy ugyan, de behívhatnak és be is hívnak, majd újabb 6 nap munka, mert a készenlétet lazán elszámolják pihenőként) és ezért annyi pénzt szerettünk volna kapni, amiből meg lehet élni. Nekünk nem termett babér: mivel a sok új dolgozóra általában csak az öltözőszekrények feltörésében lehetett tartósan számítani, állandó volt a túlórázás és a hajszolás, mert a számoknak ződbe' kell lenniük, akármi is van.
L.Cz. 2020.02.29 12:41:02
@Balfredo Alfredo: Nem is dolgoztam ott sokáig, csakúgy, mint a hasonló gondolkodású kollégáim nagy része. A mi részlegünkön maradtak azok az életünk, 50 év feletti kollégák, akik akár heti 168 órában is bejártak volna, csak otthon ne kelljen lenni, ám az égvilágon semmi újra nem voltak vevők, minden úgy volt jó, ahogy tíz évvel azelőtt, az induláskor volt. Aztán mire rájött a cégvezetés, hogy talán mégis kellene pár fiatal, aki hajlandó megtanulni az új technológiát, már nem volt kit visszacsábítani.
Ismerjük a kérdést, és persze tudjuk: azt akarják a munkáltatók hallani, hogy meg tudod oldani, van nagymama, van apja is a gyerekeknek, stb. Aztán ez vagy elég a győzelemhez, vagy nem. Tulajdonképpen lehetsz te akármilyen felkészült szakmailag, akármilyen kedves-rendes személyiség, akivel jól…..
L.Cz. 2020.02.17 17:21:56
@Melki: Nem, nem vicc. Ráadásul a szerződése csak a munkakör megnevezésében változott, a bruttó bér változatlan maradt. Csak onnantól kezdve megszűntek a pótlékok, volt az alapbér, azt' annyi. De még így is jobban járt, mintha táppénzre ment volna.
Mondjuk tény, hogy a kolléganőt nem az eszéért szerettük, mindig is hűbelebalázs-módzerrel ténykedett, ennél az ajánlatnál sem hiszem, hogy utánaszámolt, mennyit fog keresni.
L.Cz. 2020.02.17 20:13:10
@vorosduma: Persze, jogos. Nem kell éjszaka dolgozni, szabad a hétvége, nem kell 12 órázni - teljesen jogos, hogy ezért kevesebb pénz jár, mint a folyamatos műszakért.
A baj csak az, hogy anyuka csak így, folyamatos műszakban, pótlékokkal megtámogatva keres annyit, amennyi a tisztességes megélhetéshez kellene. Amint gyereke lesz és könnyebb beosztást kell vállalnia, azonnal nagyot zuhan a fizetés, aztán lehet összehúzni a nadrágszíjat (pedig eddig sem voltak költekezőek a kedves férjével) vagy arra hagyatkozni, hogy apa jól keres, megoldjuk. Egyszerűen nem oldható meg ebben a csepp országban, hogy egy kisgyerekes nő annyit keressen a gyerek mellett is végezhető munkájával, hogy ne érezze magát eltartottnak. Ott, ahol jól fizetnek, füttyentésre kell ugrani és legalább napi 24 órát dolgozni, ha úgy van, ahol meg belefér az is, hogy beteg a gyerek és anya otthon csinálja neki a hűtőfürdőt munkanap délelőtt 10-kor, épp csak valamicske alamizsnát adnak. Ez pedig szerintem elég messzire vezet: ilyen helyzetben hiába emelné a CSOK és a babaváró összegét az egekig a kormány nagyszabású propaganda mellett, a két napnál nagyobb távlatban gondolkodni képes családok nem nagyon mernek gyereket vállalni.
L.Cz. 2020.02.17 21:17:19
@vorosduma: Erről eszembe jut egy réges-régi munkahelyemen egy felirat: "Munkatársaink három dologra képesek: tudnak gyorsan, olcsón és jó minőségben munkát végezni. Ön, kedves megrendelőnk ebből tetszés szerint kettőt választhat"
Nem lenne itt baj, ha nem esne egybe a gyerekvállalás időszaka a rugalmas munkaidő és a magas fizetés iránti igénnyel. De sajnos az a piszok kölök egyszerre igényel a szülőktől sok szabadidőt és pénzt.
A cégen belüli állásváltás első ránézésre egyszerűbbnek tűnik, valójában „csak” másfajta csapdái vannak, mint klasszikusan vett új munkahely keresésének. A különbségek megértése segíthet abban, hogy itt is sikeres és magabiztos légy. A belső álláskeresés olyannyira divat lett, hogy már közepes…..
L.Cz. 2020.02.12 19:33:46
" A munkáltatónak is jó lehetőség arra, hogy megtartsa az embereit és belülről képzett, szervezetet jól ismerő embereket válasszon csoportvezetőnek, középvezetőnek, emeljen fel senior pozíciókba"
Előléptetésnél én is ezt láttam, ám van egy másik forgatókönyv, amivel gyakran találkoztam és a mai napig nem értem. Meghirdetnek egy alacsony szintű pozíciót, várnak rá belső és külső pályázatokat is és akármennyire is jó lenne a belső pályázó, szinte mindig a külsőt veszik fel. Pedig a belső pályázó már ott dolgozik jó ideje, ismerik, hogy milyen (és tegyük fel, hogy jó munkaerő), esetleg a végzettségéhez vagy személyiségéhez is jobban passzolna az új munkakör, mint az, amiben addig dolgozott. Nem érdekes, akkor sem jó a belső pályázó, a külső jobb.
Több munkahelyemen is láttam már ezt és próbáltam utánajárni, de nyílt választ sosem kaptam, csak mindenféle célozgatásokat, félinformációkat: állítólag azért volt ez így, mert ez így olcsóbb a cégnek. X kolléga dolgozik egy pozícióban, ha őt felállítom és átültetem máshová, akkor ott be kell tanulnia és az ő helyére is új érkezik, akinek X régi munkáját kell betanulnia. Ám ha az új helyre kívülről hozunk embert, akkor csak egyszer kell a betanítással foglalkozni, ez megtakarítás a cégnek.
Ha csak egy helyen láttam volna, betudom amolyan egyedi hülyeségnek, de mivel több cégnél is találkoztam vele, elgondolkodtam: létezik, hogy ez egy értelmes szakmai álláspont?
A munkák egy jó részénél az értékesítési teljesítmény pontosan mérhető és ösztönözhető, jutalmazható, eredetileg erre lett kitalálva a jutalék. Ami persze az idők során és a kis magyar valóságunkban úgy torzult, hogy kevés munkavállaló érzi úgy, hogy jól jár vele – és minden munkáltató jóljár, aki…..
L.Cz. 2020.02.01 07:38:28
@driopios: Lehet, hogy a market share-t nem eladott darabszámban, hanem eladási értékben mérték. Így kijöhet ez az eredmény i. A céges bónusz- vagy jutalékrendszer útjai kifürkészhetetlenek, különösen akkor, ha olyan érték számításáról van szó, ami után fizetni kellene.
Mennyit kérjek? Örök kérdés, és sokan abban látják a feloldását, hogy a munkáltató írja bele az álláshirdetésbe, mennyit szeretne fizetni. Én ezt a munkavállalók szempontjából nem tartom jó megoldásnak, ki lehetne fejteni, hosszabban is, miért nem, de röviden: elveszi a tárgyalás lehetőségét, és…..
L.Cz. 2020.01.23 15:21:17
"És persze ha találsz ismerőst, aki ott dolgozik, olyan pozícióban, érdemes megkérdezni őt is – bár nem feltétlenül fog szívesen válaszolni a leendő kollégának…"
90% fölötti a valószínűsége, hogy ezt a munkaszerződése értelmében nem is teheti meg. Az életben nem láttam még olyan munkaszerződést, ami ne kötötte volna ki, hogy még munkahelyen belül is szigorúan titkos a fizetés, senkinek sem lehet beszélni róla. Ennek ellenére valahogy mégis kiderül, aztán jön a bérfeszültség, hogy az utcáról beesett pályakezdőt nettó 200-zal vették fel, a tizensok éve ott gályázó kolléga meg jó, ha kap 150-et - igaz, az utóbbiról tudják, hogy már évek óta csak puffog, hogy így nem jó, úgy nem jó, de elmenni soha nem fog, "eztet a nyóc évet nyugdíjjig mán féllábon is".
Egyébként kérni valóban bármennyit lehet, de szerintem csak akkor van értelme az egész bértárgyalásnak, ha valóban alkuhelyzet van, mindkét félnek fontos, hogy létrejöjjön az üzlet, akár annyira is, hogy a saját kezdeti álláspontjából hajlandó ezt-azt feladni. Ez az álláskereséskor ritkán valósul meg, mert a munkáltató mögött összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági erő áll, mint az álláskereső mögött és a munkáltató azt is jobban át tudja hidalni, ha nem jön össze azonnal az üzlet. Ha a munkavállalónak kevés a pénz, elég 2-3 hónapot várni és lejjebb adja az igényeit. Vagy azért, mert nincs munkája, a megtakarítása egyre fogy, a villanyszámlát fizetni kell, vagy azért, mert a vadállat főnöke és a stresszes munkája miatt már a két szem 5 mg-os Seduxen sem elég, estére be kell vennie egy harmadikat, hogy tudjon aludni. Ilyen esetekben lehet bérigénye a dolgozónak, de nem alkuról van szó, hanem diktátumról. Tök mindegy, mennyit szeretne a melós, megvan a keret, amit hajlandó fizetni neki a cég és annyit is fog kapni, hiába alkudozik.
Ám ha a bejegyzésben harmadikként említett esettel állunk szemben, akkor valódi alkuhelyzet van. A munkavállaló a képzettségével és tapasztalatával meggyőzte a munkaadót arról, hogy megéri alkalmazni, ám mivel van jó munkája, a munkaadónak is be kell vetnie magát, hogy meggyőzze a dolgozót arról, megéri neki a váltás.
L.Cz. 2020.01.24 12:16:37
@jobangel: "Míg ha nem lenne kiírva, jelentkezik és 800-at mond. Meg a többiek is". Nyilvános bérajánlat esetén pedig ő és a többi, aki szintén úgy érzi, 800 ezret ér a munkája, nem is jelentkezik. A HR pedig vakarhatja a fejét: mi a baj a hirdetéssel, miért nem jelentkezik senki? Ha más megoldás nem segít, megemelik az ajánlat bérsávját úgy, hogy bruttó 800 ezer legyen a tejete és láss csodát: lesznek jelentkezők.
Az nem megoldás, hogy ha valamiről nem beszélünk, az nincs is. A meghirdetett pozícióknál mindig van bérsáv, ennyit fognak adni a jelentkezőnek, akkor is, ha a feje tetejére áll. Nagyon ritka az olyan pozíció, amiben a cég hajlandó emelni az eredeti elképzelésén, mert a túl magas bérigényű jelentkező helyett nem talál mást. Ha X nem vállalja, majd várunk egy hónapot, addigra vagy elég lesz neki kevesebb pénz is, vagy addig kerül más, a mostani dolgozókból meg kitaposunk pár túlórát, hogy a szekér elguruljon addig is. Ha ez a bérsáv nem kerül bele a hirdetésbe, akkor úgy tűnik, mintha minden pozíciónál tényleges alkuhelyzet lenne, de attól még nem lesz.