Regisztráció Blogot indítok
Adatok
andras.csaba.sj

7 bejegyzést írt és 25 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Évekkel ezelőtt olvastam egy mesét. A kis herceg már akkor felébresztett bennem valamit. Akkor is, ha nem értettem igazán. Valamit megmozgatott bennem, de még nem rendelkeztem a szükséges érzékenységgel, hogy mindazt megfogalmazzam. Nemrég újraolvastam. Nem állítom, hogy minden…..
Hétfőn egy huszonegy éves lánytól, Claire Winelandtől búcsúzott a világ, aki gyógyíthatatlan, „cisztás fibrózis” nevű betegségben szenvedett. A CNN-en keresztül értesültem a halálhíréről, ami által betekintést is nyerhettem az életébe. Keresztény vagy hívő? Nem tudom. Mégis, annak alapján, amit…..
andras.csaba.sj 2018.09.10 13:26:15
@Abdiás..: Kedves Abdiás! Szerintem kár ránk pazarolnia az idejét. A hosszú írásokhoz talán érdemes lenne egy blogot indítani, ahol talán többen elolvasnák. Itt ezt én nem támogatom, mert nem segíti a párbeszédet, és nem segít az írás mondanivalójának közös megértésében. Mindezt a legnagyobb jóindulattal írom.
andras.csaba.sj 2018.09.10 15:28:37
@Abdiás..: De ha van valamilyen tapasztalatod, meglátásod, amit szívesen megosztanál velünk az írással, témával kapcsolatban; amivel úgy érzed, hogy valóban gazdagítanál és segíteni tudnál minket, arra kíváncsi lennék! Meg örülnék is neki, hogy a támadásból egy őszinte megosztás születhetne. Nem kell itt védekezned :)
andras.csaba.sj 2018.09.10 18:40:16
@Abdiás..: Üdvözöllek, Próféta! Egy sör mellett szívesen megbeszélném ezt Veled! :) De csak a jövő nyáron megyek haza! Addig is minden jót! :)
(Igen, a képen én vagyok; decemberben.) Továbbra sem gyakran teszek ki új posztot ide, pedig írni aztán volna miről, lassan azt kell mondanom, hogy "feldolgozhatatlanul sok" vázlat, témafelvetés és archivált ez-az van eltéve a virtuális és nem virtuális mappáimba. Ez a mostani megint egy…..
A szexuális visszaélések margójára   Öt évvel ezelőtt néhány hónapig Sepsiszentgyörgyön szolgáltam a Krisztus Király plébánián, akkor még egyházmegyés papnövendékként. Egy alkalommal az egyik csoport megkért, hogy tartsak előadást egy általam választott témában. Pár héttel azelőtt döntöttem el,…..
Egy jezsuita őszinte vallomása a nemiségről és a szexuális zaklatásokról, avagy gondolatok Ferenc pápa bocsánatkérő levele kapcsán   Az augusztus 14-én Pennsylvaniában nyilvánosságra hozott jelentés adatai sokkolóak: az elmúlt 70 évben az Egyesült Államok hat egyházmegyéjében 301 pap több mint…..
andras.csaba.sj 2018.08.24 15:04:26
@IILiliII: Köszönöm a megjegyzést! A tisztaságot én a szexuális kapcsolat és a szexualitás helyes megértésénél használom. A fentiekben említett botrány éppen azért annyira fájdalmas, mert a szexuális kapcsolat szépségét, hitelességét és tisztaságát szennyezték be általa.
Művészetről beszélni nem könnyű, mert a tárgyi valóság mögött olyasmi tárul fel, ami a Szent, a Mindenható, az Örök, a Teremtő szépségéből mutat meg valamit, egy piciny kis szeletét felkínálva. Feszültség jön létre ezáltal a Teremtő Szépség és a befogadni igyekvő piciny kis teremtmény között. Hiszen…..
Kétségtelenül létezik néhány olyan vers a szentírásban, amelyeknek nehéz megragadni a mai értelmét. Ez még az Újszövetség esetében is így van, habár itt relatíve kisebb időbeli távolság választ el bennünket, mai olvasókat a korabeli világtól (alig kétezer esztendő).…..
andras.csaba.sj 2018.02.05 22:57:18
@$pi$: Érdemes lesz elolvasnia a Filemonhoz írt levelet, felüdítő olvasmány. Pál, annak ellenére, hogy börtönbe van zárva és a szabadságában korlátozott, egy baráti, meghitt levélben kéri Filemont, hogy Onezimoszt, a rabszolgát engedje szabadon. A szexuális kihágásokról a Korintusiakhoz írt levélben bőven esik szó, a nők tiszteletben tartását és a családi élet alapvető szabályait pedig több páli levél is tárgyalja (pl. Efezusiakhoz, Kolosszeiekhez írt levél). Érdemes ezeket a leveleket elolvasni, gyönyörű Pálnak a teológiája: Jézus megváltásával, a "keresztény család" megszületésével megszűnnek a társadalmi, nemzeti vagy egyéb különbségek, mert mindnyájan ugyanannak az Istennek lettünk a fogadott fiai. Higgye el, hogy Pálnak ezen gondolatai - az akkori körülmények között - nagyon erősek voltak, és a rabszolgáknak visszaadta emberi létük méltóságának tudatát. Nagyon felszabadító volt ez számukra, és lehet, hogy nem lettek felszabadítva, mint ahogy Pál is a börtönben csücsült, amikor a Filemonhoz írt levelet írta, mégis szabadok voltak. Ez a keresztény ember paradoxona: a külső kötelékek ellenére rátalálni egy belső szabadságra, Istennel való meghitt kapcsolatra, amit senki sem vehet el tőlünk.
andras.csaba.sj 2018.02.06 09:23:44
@csakférfi: Nem fényezni akartam, sokkal inkább rámutatni arra, hogy milyen drámai változás indult el a kereszténységgel. Az akkori világban egy ilyen levelet írni (Rómában az 1-2. században a lakosság 85-90%-a rabszolga volt) - ahol a rabszolgaság intézménye megingathatatlannak látszott, és a társadalmi struktúrák egyik alapköve volt -, elég nagy bátorság volt. Már csak azért is, mert ha valaki felszabadítja az egyik rabszolgáját, akkor a többi jogosan követelheti, hogy vele is ugyanezt tegyék, és ennek drasztikus következményei lehetnek a rabszolgatartóra, Filemonra nézve.

Amire Pál apellálhatott, az egyedül a keresztény tanítás volt: Jézus megváltott minket a szolgaságból, azáltal, hogy értünk maga is szolgává vált (Fil 2,6-11), megtapasztalva az emberi lét legkeményebb valóságát, a kereszthalált is (ami hatalmas gyalázatnak számított), hogy megváltson minket, és felemeljen, és visszaadja az ember méltóságát, istengyermekségét, fogadott fiúságát... Ez egy hatalmas nagy ajándék, és úgy gondolom, hogy az akkori társadalomban a rabszolgáknak is sokat jelentett: van valami mégis, ami méltóságot ad számukra, amiért értékesnek érezhetik magukat. Lehet, hogy a külső körülmények nem változtak meg (nem akarom felmagasztalni a rabszolgaságot), mégis belül átalakult valami, ami erőt adott nekik, hogy a külső kihívásokat, megpróbáltatásokat egy belső derűvel, békével fogadják. Azt sem akarom írni, hogy nem kell harcolni egy igazságosabb világért, az igazságtalan struktúrák megszüntetésért, sőt; csak a küzdelem közben azt is fontosnak tartom, hogy rátaláljunk arra a belső kincsre, szabadságra, amit megváltottságunk hordoz. Ezt tudatosítva pedig a harcunk is átalakul, mert nem áldozatokként fogunk küzdeni a minket ért sérelmekkel szemben, hanem bátor, az igazi szabadságukban meggyökerezett emberekként tudunk dolgozni azért, hogy a társadalmi struktúráink is tisztulhassanak. Van egy árnyalatnyi különbség a kettő között.
andras.csaba.sj 2018.02.06 09:49:55
@$pi$: Szerintem nem értettél meg engem. Nem a történelmi szempontra világítottam rá főképp, hanem sokkal inkább egy más, spirituális szempontot akartam behozni. Azt szerintem nem értetted meg, ezért használsz ilyen jelzőket, de engem nem zavar. Ha neked jó, hogy a másik felet ilyen könnyedén kioszd, akkor tedd csak bátran :)
„A táncnak semmi köze sincs a szépséghez. Ha szép mozdulatsorokat akarnék kreálni, akkor marionettbábukat használnék, nem gyerekeket. A marionettek úgy tudnak repülni és suhanni, mint ahogy a gyerekek nem tudnak. Bonyolult rajzokat tudnak karcolni a levegőbe. De nem tudnak táncolni. Nincs lelkük. A…..
andras.csaba.sj 2018.01.29 22:55:02
@matthaios: Kedves matthaios. Szerintem nem értettük meg egymást. Másképp fogalmazok: ha valaki az érzéseiről, önmagáról beszél, akkor azt általában befogadom, és a fejemben nem ítélkezek arról, hogy igaz-e, helyes-e, amit mond, hanem elfogadom. Mindezt azért teszem, mert elsősorban nem a gondolataira figyelek mindeközben, hanem szavain keresztül üzenetének mélyebb jelentésére: az érzéseire, a szándékára, a vágyaira. Nézem, hogy mire van szüksége, és a válaszom is arra irányul, ami őt előresegíti, és nem kezdek el a Jálics-féle lelkigyakorlatokról írni, mert üzenetének teljesen más az iránya és értelme. Teljesen igazad van, itt az értelmet is kell használni. Tehát, ha valaki ezt a józan eszével nem látja be (nemcsak, hogy nem érzékeny rá), akkor ott az értelmének használata is kétségessé válik. De valahogy azt érzem, hogy nincs miért folytatnom, mert kicsit, mintha elbeszélnénk egymás mellett. Úgy érzem, mintha nem akarnának megérteni, meghallgatni, hanem csak céltábla lennék ebben a párbeszédben: mit idézhetünk megint, amit ellene fordíthatunk. A mai egyházi "hangulatban" - véleményem szerint - ez az, ami igazán veszélyes, és ez az, ami engem szörnyen elkeserít. De hál'Istennek sok olyan ember is van, akik reményt adnak, akik először is emberek akarnak lenni, és utána foglalkoznak a rubrikák lábjegyzeteivel. Akik őszinték tudnak lenni, felvállalják magukat, beszélni tudnak gyengeségeikről, és arról is, hogy mindezzel együtt hogyan próbálnak Istenre figyelni, minél belsőségesebben megélni a Vele és embertársaikkal való kapcsolatot. Ennek számomra sokkal inkább Isten-illata van, mint a szabályok, elméletek mögé bebújt megnyilvánulásoknak, ahol nem az emberi titok mélyét nézik, hanem csak felszínesen ítélkeznek, a hibákat kinagyítják. Ettől az ember nem fog jobb lenni, hanem csak megundorodik az Egyháztól, mert érzéketlenséget tapasztal, azt, hogy elutasítják, nem fogadják be, az embereken keresztül nem jön át Isten nagylelkű, feltétel nélküli szeretete. Szerintem itt van a komoly veszély, és itt fordul vissza számtalan ember, mert nem találnak igaz embereket, akik az isteni szépséget és jóságot tisztán és hitelesen átragyogtatnák. Hatalmas nagy fájdalom ez számomra, amikor ezt az érzéketlenséget tapasztalom, és ilyenkor valami vehemensen tiltakozik bennem, hogy nem, ez így nincs rendjén. Az Egyháznak nem ez az igazi arca. Ilyenkor a Jóisten gyakran megajándékoz egyszerű, de őszinte emberek társaságával, akikkel jó együtt lenni. Akik tisztán és egyszerűen beszélnek arról, hogy hogyan tapasztalják meg Istent az életükben. Ez az, ami engem érdekel, és hiszem, hogy itt az Úr nagyon is működik.
andras.csaba.sj 2018.01.31 18:39:20
@destitutio: Köszönöm a testvéri megintést! Segít az alázatban való növekedésben!
andras.csaba.sj 2018.02.01 10:36:30
@destitutio: Csak azt az egyet sajnálom - ezt én is paraszti ésszel mondom -, hogy valószínűleg nem olvasta el az írásomat, és úgy ír véleményt. Egy szó sem említi, hogy a táncot vissza kellene vezetni a liturgiába, vagy a templomba. Fogalmam sincs, hogy honnan vonta le ezt a következtetést. Azt sem írtam, hogy a 80 éves 120 kg-s néniknek táncolniuk kellene. Mindaz, amit Ön velem és az írásommal szemben megfogalmaz, alaptalan. Ezt őszintén sajnálom...
Két hete kezdtem Rómában teológiát tanulni. Egy igazi istenélmény a tanulás, bekukucskálni az Úr szobájának kulcslyukán, akinek társául szegődtem, elmélyülni egy-egy témában, megtapasztalni, ahogy az Úr kinyitja azt a bizonyos ajtót, és figyelni, ahogy megmutat ezt meg azt, és így méginkább…..
andras.csaba.sj 2017.11.01 10:44:38
@fons dulcis aquae: Köszönöm szépen!
andras.csaba.sj 2017.11.01 10:51:00
@türkiz: Gyönyörű ez a vers:
"elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant."
Ezért is szeretem annyira Pilinszkyt!