Adatok
sajnosnemnyert
689 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hát sziasztok... Nem tudom, mi lesz ebből a blogból... Nem tudom, hogy végig csinálom e, vagy csak pár poszt születik, de sajnos nem tudom megbeszélni senkivel, ezért elmondom mindenkinek.
Kibeszélem magamból a mindennapok nyomorúságát, a harcokat, amiket vívok minden nap a feleségemmel..
Akkor…..
Mai szöveg: Anya, nekem naponta legalább háromszor játszanom kell, különben nem vagyok boldog. (Z)..
A legjobb kisautó!
Soha nem hagyott cserben! Voltam vele Monte Carlo-ban, Olaszországban is többször. Meg lehetett tanulni rajta, hogyan kell kicsi és lassú autóval sportosan vezetni.
Georg, az elegáns hódító!
Nagy a szélzaj, hiszen nem nagyon áramvonalas, és a motorzaj is…..
sajnosnemnyert
2014.05.25 18:10:29
Pénteken, miután nap végén Annáért mentem, láttam rajta, hogy valami történt vele, valami nagy dolog, valami titkos. Tíz percig rimánkodtam neki, mire nagyon halkan, szégyenlősen, de emellett azért bazsalyogva belekezdett a történetbe, de úgy, hogy már az első "a" betűnél…..
Csináljátok, magyar fiaim!!! - így szurkolt Z a magyar-izlandi kézi meccsen :)
..
Zita szerint az özvegy fekete pók csípése nagyon veszélyes. Kéretik vigyázni...
Nekem gyerekkoromban Csukás Istvántól A téli tücsök meséje nem volt meg, így új élmény az olvasása. Tegnap este konkrétan nem tudtuk abbahagyni a nevetést a gyerkőccel, amikor a 4. fejezetet olvastuk a Délceg Hőscincérről.
Ajánlom mindenkinek...
A téli…..
Tegnap - miután jól ráléptem Z legójára a hálószobánkban - mérgesen kérdeztem tőle, hogy ki van-e írva az ajtóra hogy lomtár.
Erre ma ezt biggyesztette ki vigyorogva az ajtónkra. Nem tud még írni - olvasni, de megoldotta.
..
A héten mindkét gyereknek "vizsgája" lesz - egyiknek balettból, másiknak zongorából. Azon vitatkoznak, melyik fontosabb. Z: A balett azért fontosabb, mert izmos leszek és nem leszek csámpás. A: A zongora fontosabb, mert egyszer lehet, hogy művész leszek. :)
2014.01.21...
Zita a héten tönkretette az óvodai - amúgy zsír új - váltószandiját. A jobb lábára valót mintha oroszlánok tépték volna meg, a balnak kutya baja. Gondoltam, ha annyira rossz minőségű lenne a lábbeli, nemcsak az egyik került volna vállalhatatlan állapotba, így próbáltam…..
Zitával megbeszéltük, hogy kicsit vágatni kell a hajából, mert már túl hosszú. Az apja - hallgatva a beszélgetést - ajánlgatni kezdte, hogy ő majd szépen levágja azt a néhány centit Zita hajából. Zita erre: Na azt már nem! Bízzuk ezt inkább profikra. Én megyek anya…..
"Anya, az én hasamban is van sok babamag, csak még nem keltek ki!"
"A babák azért nem emlékeznek, mert kicsi a fejük és nem fér bele sokminden."..
"Nekem még jó az életem, mert én még ovis vagyok" - és milyen igaza van.....
Zita már korán reggel hercegnőnek beöltözve bukkant elő a szobájából: csillog rajta a sok rózsaszín flitter, kopog a "csinicipő". Odajön hozzám, mint egy kis macska, s azt mondja: "Anya, már csak egy kis smink és púder hiányzik rólam!" Mit mondhatnék?... Nőci.....
Z. ma bevitte egyik kedvenc mesekönyvét az oviba. Délután meséli nekem, hogy az egyik óvónéni az ő könyvéből olvasta a mesét az ebéd utáni alváshoz, külön megemlítve az ő nevét. Kérdeztem tőle: És?... Büszke voltál magadra? A lányom válasza: Hát persze! Tetőtől talpig!…..
Az ötévesem szerint (mindez két percen belül, játék közben): Szerelem: "amikor két ember egymás szájára akar mindig puszit adni" Börtön: "egy szoba, ahová örökre bezárják, vannak ott patkányok és igazi élő egerek"..
A U2 Slane kastélynál adott koncertje megy a DVD-n. Zita nagy komolyan: Anya, én beleszerettem Bono-ba! ... jó ízlése van :)..
Mostanában egyre jobban kezdem megérteni, hogy az élvezetes örömautózáshoz nem kell 200 lóerő. Mindenkinek kellene egy 127-es Fiat, hogy helyre zökkenjen a világnézete.
Nem, nem találtam fel a meleg vizet, volt már erről írás a Totalcaron. Csikós is nagyon szerette és egy…..
sajnosnemnyert
2013.02.06 21:31:47
@dieselrocket524: a sárga nem eladó... de a többi sem:)
sajnosnemnyert
2013.02.07 06:56:08
@dieselrocket524: Nem én vagyok tulajdonos, de a sárga családi darab, a kék tulaját is jól ismerem, a piros meg új játékszer:)
Úgy gondolom, a sminkelős kellékek iránti vonzalom gyárilag programozva van a leánygyermekekbe. Ez egy axióma. :)..
Z.: Nekem úgy érzi a szívem, hogy téged szeretlek a legjobban, anya!..
Z. nézi az Óz a nagy varázsló klasszikust. Kérdezem, fél-e a gonosz Nyugati Boszorkánytól. Erre ő: Dehogy! Egy kézzel lefejelem! :))..
Milyen finom is lehet karácsonyi ebédként az "üres tészta"! Aki ismeri A. lányomat, tudja, miről beszélek.....
Én: Zita, mi volt az uzsi az óvodában? Z: Tojáskrémes kenyér! Én: Óó, az biztos finom volt! Z: Dehogy! Ha annyira szereted, járjál te az óvodába!..
Z. óvodásként komoly érdeklődést mutat az utóbbi időben a betűk iránt. Egyik szórakozása ha autóban ülünk, hogy nézegeti a többi közlekedő jármű rendszámát és megállapítja, ki magyar, ki nem. Ma egy német autóst sikerült kiszúrnia, mondta is, hogy "Nem magyar! Olyan a…..
Rafinált kismacskám (Z.): "Nekem az a dolgom, hogy édi legyek" ♥..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Át tudom érezni a helyzetedet és szeretnélek megerősíteni abban, hogy ne hagyjátok el őt, bármilyen nehéz is sokszor. Nekem az édesanyám küzdött ezzel a betegséggel. Tizenévesek voltunk a testvéremmel és apukámmal, amikor ezzel kellett szembesülnünk a '90-es évek elején. Anyukám nagyon jó, gondoskodó anyuka volt, rengeteg szeretetet adott nekünk. Eleinte nagyon nehéz volt megértenünk az irreális viselkedését, képzelődéseit, a hangokat. Ő is sokszor volt kórházban, de sosem volt agresszív. Egyszer fordult maga ellen, de az is inkább egy segélykiáltás volt... Aztán megtanultunk ezzel együtt élni. Nekünk is fel kellett nőni ehhez a feladathoz, hisz egy egészséges embernek megérteni azt a folyamatot, ami egy beteg emberben zajlik, nem könnyű... Édesapámban szerencsére fel sem merült az, hogy elhagyja őt, hiszen a családunk része volt, ő is szeretett bennünket, mi is őt. Ha mi elhagytuk volna, kire számíthatott volna... Nem érzem, úgy, hogy bármelyikünknek is rá ment volna az élete, mert kitartottunk mellette. Sokszor nagyon nehéz lehetett neki. És nemcsak neki, nekünk is. Az a legnehezebb, hogy ennél a betegségnél a betegnek nincs betegségtudata, nem hiszi el, hogy az ő készülékében van a hiba, nem akarja szedni a gyógyszereit. Rengeteget beszélgettünk a tüneteiről, de arról sosem lehetett őt meggyőzni, hogy a hangok csak a fejében léteznek. Így telt el közel húsz év. Mi a testvéremmel kirepültünk, apukámmal ketten maradtak egymásnak, de végig apu volt a támasz, a biztos pont anyu és a külvilág között. Az én kis családom is ugyanúgy járt vissza a nagyszülőkhöz. A férjem, a gyerekeim elfogadták így a mamát és igenis sok jó pillanatot éltünk meg együtt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat jelentett neki, hogy mellette voltunk, hogy nem hagytuk magára. Aztán sajnos édesapám elhunyt és rám maradt a "feladat". Mindenben segítettem anyukámat, de sokszor éreztem én is, hogy tehetetlen vagyok, hogy reménytelen ez az egész és miért pont nekem dobta ezt az élet. Aztán összekaptam magam és küzdöttünk tovább... Viszont apukám halálával már anyunak is túl nehéz volt, nélküle olyan elveszettnek érezte magát és egy betegség elvitte őt is apu halála után 5 évvel. Most is rengeteget gondolok rájuk, szeretettel és hiányoznak. Szóval én sok erőt és kitartást kívánok neked ehhez. Amikor néha meginogtam, csak azt a kérdést tettem fel magamnak: ha anyu szívbeteg lenne, magára hagynám? Ha rákos lenne, magára hagynám?... Nem. Akkor nincs kérdés...