Tulelo 2018.03.26 12:32:10

@cukrostakony: Igen, mesterei a látszat tevékenységnek és mindig mindenre van egy olyan tuti kifogás, hogy nem egyszer a végén még én sajnáltam és vigasztaltam, tudván, hogy az éppen aktuális "akadály" 99,999% valószínűséggel kamu. Én meg csak képzelődök, mert az tényleg úgy volt. Ő meg csak peches. Pech széria. Születése óta. :D És remélem senkinek nincsenek illúziói, hogy ehhez képest én mindenben amatőr voltam, vagy célzást tett rá, hogy nem is érti hogy élek meg a munkámból, hiszen a napnál is világosabb, hogy mindenhez hülye vagyok. Imádott rivalizálni (egy munkakör), de persze mindig mindenben jobb volt. Vagy inni akar és vezessek én, de NE ÍGY!!! Miért ebben a sávban megyek???? Nem lenne jobb a másik útvonalon hazamenni? Egyszer besatufékeztem a (néhai) Moszkva tér közepén, hogy lehet választani, hogy éjszakai busz, vagy bekussol. Végül inkább csendben maradt duzzogva, hiszen ő csak jót akart, ugyebár. De én még ezt sem tudtam értékelni. :D Egy darabig megtévesztett a József Attila féle szegény kisgyermek panaszai, de szerencsére hamar meguntam. Az üres ígéretek kinyírták a lelkem - és a bizalmam felé. Mikor kitettem, még kapálózva elmesélte, hogy PONT MOST volt egy utazási irodában és ha együtt maradunk, akkor ihaj utazásom lesz, de én "telhetetlen és türelmetlen némber" lemondtam róla (3 év alatt megszoktam, hogy nincs :D). A következő nőjét sem vitte sehova, arra hivatkozva, hogy rossz emlékeket kelt benne, hogy én PONT akkor hagytam ott, amikor el akartunk volna utazni. :) :) :)

Tulelo 2018.03.26 14:36:33

@cukrostakony: Zseniális manipulátorok, az biztos. Bár amióta kiokosítottam magam a témában, már nem látom őket annyira ártatlannak. Úgy értem persze, nagyon szomorú, ami velük gyerekkorban történt, de ez sem jogosítja fel egyiket sem arra, hogy így viselkedjen. Engem sokáig pont ez tartott a kapcsolatban, hogy azt hittem MAJD ÉN megváltoztatom, mert hiszen előttem egyik béna nő sem tudta igazán szeretni. Úgy, ahogy kell. Úgy istenigazából, mélyen, feltétel nélkül. (utólag nagyon röhögök magamon :D :D :D) Én meg bedőltem és főszereplő voltam a színjátékában. Lemondtam szinte mindenről, hogy neki jó legyen, hiszen MAJD egyszer meghálálja... egyszer MAJD én jövök... MAJD... egyszer... De az biztos, hogy nagyon megtanultam!!!! :D Apró örömök...

Na de visszatérve, amellett, hogy szerencsétlenek, igenis tudatosak, vagyis tudják mit csinálnak, csak nem érdekli őket. Amíg biztosítod az életükhöz szükséges energiákat, felőlük ott döglesz meg, ahol akarsz. (Bár azért annyira ne legyél útba, mert ciki, meg mit szólnak a szomszédok, de semmit sem számít a másik.) A másik nem individuum, nincsenek jogai, csak kötelességei, de az tengernyi. Már nem tudok rájuk áldozatként tekinteni, mert amilyen furmányos ravaszsággal csikarják ki a környezetükből mindazt, amire szükségük van, abban bizony semmi tutujgatni való nincs. Én legalábbis azt figyeltem meg, hogy ha egy ilyen "lényt" lebuktatok, az angyalka tekintet egyből átcsap Hulkba és ha tehetné, azonnal elpusztítana. Se könyörület, se irgalom: ha nem vagy hasznos, pusztulj. Kérem a következőt, mind Dr. Bubó. Se isten, se ördög. Kár, hogy ilyen sok van belőlük. :/

Tulelo 2018.03.26 16:07:37

@cukrostakony: Igen, bezony, hogy láttam, nem is egy embernél! Sőt, azóta ez a nárci-detektorom. Valahogy trükkösen nem úgy alakítom a történetet, ahogy a másik manipulálná és megnézem a reakciókat. Vannak meglepetések! :D Bár számomra is vannak, amikor rokonoknál látom, hogy ott van előttük minden feketén-fehéren, de akkor sem hajlandóak tudomásul venni a tényeket. Mert ha tudomásul veszik, akkor lépni kell, meg konfrontálódni, amit egyik sem szeret, szóval marad a bárgyúság és a bagatellizálás. Mert hiszen annyira nem lehetett szörnyű. Meg minden családban vannak problémák. És lehet, hogy csak túl érzékeny vagyok. Meg én sem vagyok tökéletes, nehogy azt higgyem. Különben is, István olyan jó ember, hát ne mondjam már! Olvastam egyébként a könyvet, ami az 5 szeretetnyelvről szól? Mert ha megtalálom, hogy mi a másik szeretet nyelve, akkor a kapcsolat varázsütésre megváltozik. (itt jegyzem meg, hogy ha a feljebb soroltak bármelyikét meghallom, én is Hulk közeli állapotba kerülök. :D :D :D)

Igen, én is azon szerencsések közé tartozok, akik két nárci szülővel bírnak, és a sok idióta legalább arra rávezetett, hogy ehhez a tudáshoz eljussak. Már lassan öt éve rakom össze az életem, de még mindig látom, hogy sok van hátra. Hihetetlen az a pusztítás, amit a szüleim végeztek, a nárci párok csak tünet, de legalább már nem vonzom őket. Vagy ha vonzom is, nem dőlök be. Ennyi pozitívuma mindenképp van a történeteknek. És pont ezért nem tudom őket szánni sem, hiszen nem látom, hogy tennének a gyógyulás érdekében. Másképp fogalmazva, az a tapasztalatom, hogy ha kicsit is belemegyek a játékba, akkor alul maradok, hiszen idővel magamból kezdek kiindulni, aztán pofánvág a valóság, amilyen egyszerűséggel vágják rám az ajtót, ha már nincs szükség se tanácsra, se másra. És persze megjelennek, ha van. (én meg dobjak el kaszát-kapát, mert most érnek rá) Már a baráti körből is lemorzsoltam minden ilyet. Azóta van boldogság. Meg élet. :D :D :D