Szamóca lekvár 2017.10.16 00:11:22

Sziasztok és jéééééé :)! Évekkel ezelőtt olvasgattam ezt a blogot és kommenteltem is (csak közben elfelejtettem azt az email címem és jelszavam is) és nagyon érdekes most látni, ki merre ment azóta. Talán a többiek is megírhatnák :D.
@mille_plateaux: nem jó életelv ez a "ha már ennyit beleöltem, akkor nem szállok ki"...gondolom más területen te sem osztod :). Ha elindulunk egy irányba és látánk, hogy az nem jó, akkor tökmindegy, mennyi "melót fektettünk bele" előtte, vissza kell menni a válaszúthoz és elölről! Kurva nehéz egyébként.
A poszthoz. Sok évig boldog házasságban éltem (kicsit rózsaszín ködben, dehát ilyen vagyok). Amikor rájöttem, hogy férjemnek van egy komolyabb kapcsija, nagyon megzuhantam. Utána mindent átbeszéltünk és átlelkiztünk és mivel az idő valóban gyógyír (na meg a kognitív disszonancia :)), következett kb három egészen jó, bár máshogy jó év, amikor is véletlenül kiderült, hogy őfensége akkori kapcsolata még mindig tart, sőt beszerzett mellé egy harmadikat is :P. Na itt már komolyan elgondolkodtam, hogy hogyan tovább. Akkor még a válás nem volt nekem lelki opció, így visszacsaltam, amire persze secperc alatt rájött (hja, a profizmus), így onnantól nyitott házasságot játszottunk (és én még mindig nem akartam válni, őrület! mennyire erős tud lenni a kötődés és a hülyeség). Ez így akár egy logikus megoldás is lehetett volna, hogy kecske is és káposzta is (család is és buja vágyak is), de nem. Iszonyat feszültséges időszak következett. (De valószínűleg lehet ezt jól is csinálni, nekünk nem ment.) Fura módon ő féltékeny lett, nekem meg jobban fájt az őszintesége, mint gondoltam volna és hát a "külön időn" is örökké mentek a harcok (gyerekkel ki lesz otthon este stb). A pontot az í-re viszont az tette fel, hogy kb 1 év után kiderült, hogy a drágám totálisan kontrollálta ezt az időszakot, nemcsak a pasis dolgaimat, hanem minden mást is (bitang okos informatikus), na ezt már nem lehetett elviselni. Elváltunk. (Volt azért egyéb konfliktusunk is)
Azt hittem, hogy nagyon meg fogok zuhanni és nem. Döbbenten pislogok magamon, hogy milyen hamar túl tudtam lépni, a hétköznapok szintjén mindenképpen, de lelkileg is nagyjából (na itt azért vannak visszaesések, hiszen pl ez a blog is eszembe jutott, de egyre kisebb az amplitúdó, már sok dolog csak vállrángatós) és mennyivel jobban érzem magam így, mint az utóbbi években.
Mindent be lehet fejezni. Tudom, hogy ez közhelyes és még tetézem is mindjárt:)...45 feletti további átérzett közhelyeim: 1. kutyából nem lesz szalonna 2. nem lesz senki sem fiatalabb és egy életed van csak 3. ahol macskaszőr van, ott macska is 4....majd írom tovább, ha eszembe jut.
És mielőtt. Senkit sem válásra szeretnék biztatni, mert idealista módon még mindig hiszek abban, hogy két ember, ha mindketten akarják, helyre tudnak hozni egy ilyen bizalomvesztéses, megcsalásos helyzetet is, sőt a valódi őszinteséggel csak mélyül a kapcsolat...olyan sokfélék vagyunk, olyan esendőek lehetünk, igen rosszak is néha és engedjük meg ezt magunknak is és a másiknak is, ne ítélkezzünk és döntsünk még aznap este!
A döglött lóról viszont le KELL szállni. Minél előbb. Sziasztok.

Szamóca lekvár 2017.10.12 09:13:44

Érdekes így a végeredmény. Nem is tudom...ha hármat is be lehetett volna jelölni, mint "legnagyobbat", lett-e volna holtverseny :)? Szerintem igen.
(És bocsi, de egy nevet elírtál.)