Regisztráció Blogot indítok
Adatok
tarom

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nekem sajnos csak rossz emlékeim vannak a János kórházról. Anyukám szeptemberben került be eszméletvesztés miatt a neurológia osztályra.Kiírták neki az EKG vizsgálatot, csak elfelejtették megcsinálni.Tehát nem derül ki ,hogy mi okozza a napi 4-7 eszméletvesztést neki.inzulinos…..
tarom 2010.10.31 19:27:10
Bocsánat csak most olvastam a történetet.
Az eszméletvesztés két leggyakoribb okcsoportja neurológiai (gutaütés, epilepszia,...) illetve kardiológiai (III AV blokk, kamrai tachycardia,stb). Egyéb okok mint központi idegrendszeri tumor vagy belgyógyászati betegségek is lehetnek, de ritkábbak, nem is teljesen hasonló panaszt okoznak. A fenti okból a syncopera (hirtelen eszméletvesztésre) panaszkodó betegeket családorvostól, mentőtől- függően vagy neurológiára vagy kardiológiára utalják, viszik. Gondolom így történt itt is. Ezt követően van egy ajánlás, hogy hogyan kell az ilyen betegeket kivizsgálni. Ebben az EKG, mint minden belbetegségben, első. Tekintettel arra, hogy ennek érzékenysége nem túl nagy (csak azt a 3-4 másodpercet mutatja, amikor csináljuk), ennek meghosszabbított változatát a Holtert (1-4 napnyi EKG) szoktuk használni. Jelen esetben szerintem a következőt kellet volna csinálni: eszméletvesztő beteg bejön, EKG, neurológiai alapvizsgálatok, ha kell CT, EEG stb. Amennyiben itt nem találnak semmit a betegnek, pláne állandó panaszokkal át kell kerülnie a kardiológiára, ahol Echo, EKG és Holter történik, esetleg megnyomják a nyakát. Ez ennél a betegnél a bentfekvése alatt (napi eszméletvesztések) simán megoldotta volna a gondot. Ebben az esetben azt nézném: készült e EKG, leírták e a záróban, volt e a helyi kardiológusnál, készült e Holter. Megnézném még leírták e az elesést a záróban, ha beverte a fejét történt e CT, megnézte e traumatológus. Ezek nem luxus vizsgálatok ezek a nálunk érvényes ajánlások szerint kötelezőek. Vélhetően ezek nem vagy csak részben történtek meg. Az a következő kérdés, hogy ha megvan a baj, miért csak 2-3 hét után kap valaki állandó pacemakert. Ennek oka leginkább az, ha egy ilyen esetet követően a betegben valahol fertőzés van, ebben az esetben állandó pacemakert csak ennek megoldása után helyezhetünk be. Ez gyakori a cukorbetegeknél, a beteg a leírás szerint ilyen volt.
Megnézve azt, hogy a beteget átvitték ezután az Irgalmasrendi Kórházba az ÁNTSZ körzetbeosztás szerint ez a beteg valahol a Dunakanyarban lakhat (neurológiára a Jánosba, kardiológiára az Irgalmasokhoz tartozik), ez lehet oka a késlekedésnek, mivel a János Kardiológia a beteget egyszerűen nem érezte magáénak (ami persze felháborító). Mindemellett még a Jánosban nem is végeznek ilyen jellegű műtéteket a kardiológián. Összességében örülök, hogy meg lett a beteg baja, és valamely commentelővel ellentétben nem tartanék attól, hogy a János pert akaszt a beteg nyakába, ez inkább a János Neurológia nyakába lenne kapható. Persze az érdekelne, hogy az Irgalmas felhívta e a Jánost, hogy gyerekek, valamit nagyon benéztetek, máskor kellene kicsit figyelni, de ez egy más téma. Köszönöm és bocsánat a hosszú beírásért.
Tisztelt Praxis! Jó pár évvel ezelőtt történt, de élénken él bennem a mai napig amit a BIK belgyógyászatán a nagymamámmal műveltek.91 éves korában, átmeneti gyengeséggel és zavartsággal vitettük be egy mentős barátunk segítségével.Egy órát várattak minket, addig Ő…..
tarom 2010.08.17 13:10:05
Bocsánat csak most láttam a blog-ot.
Orvosként következőt látom:
az emberi élet véges, család kérdése, otthon vagy kórházban ér véget. Általában a nagyon időseknél vannak előjelek, gyengeség zavartság stb. Jobb nekik otthon.
70 fölött rutinszerűen látjuk a saját megszokott közegükből kivettek zavartságát, erre a legjobb a hazavitel, ha a család ezt elfogadja.
Traumás koponyasérülést boncolás kimutat, senki, SENKI nem hamisít boncjegyzőkönyvet, pláne annak tudatában, hogy törvényszéki boncolás is kérhető utólag is. Az a kábé 300 patológus, aki még Mo-n dolgozik, ezért börtönbe nem megy.
Ilyen esetekben a boncolás az orvos és a kórház önvédelme, nem fogunk megtudni semmi ujat az emberi belső működéséről, tudományos értéke nulla.
Időskori leggyakoribb halálokok közt van az elesés (pubmed.org) valamilyen következménye az egész fejlett világon
Sajnos be kell látni, mégha szubjektíven nehéz is elfogadni, hogy ilyen korban az orvos sokszor nem tehet semmit.
ergo nem is tesz, mivel ezzel helyet foglal el mások elől (CT, műtőasztal stb)
Ha talál is valamit, jó drága diagnosztikai eszközökkel, feleslegesen, mivel megoldás a remek diagnozisra nincsen, nincs ember aki operál ilyen korban, a betegnek adtuk egy jó szenvedésekkel teli vizsgálatot, majd nem teszünk semmit.
Agyi történéses beteget 80 fölött nem vesz át senki Budapesten sávbelosztályról, mivel nincs therápiás konzekvencia.
Nővéreink valóban nincsenek: 34 üres állásra 4 jelentkező volt az elmúlt 6 hónapban.
Orvosaink sincsenek: 11 kollegámból 3 év alatt 6 ment külföldre.
Ez van, nem csak a betegnek, hozzátartozónak, hanem nekünk is rossz.
Ja, egymagam jutok kb 30 bentfekvő betegre és a napi 40 fős ambulanciára is. Tehát nem kommunikálok. Sem a beteggel, sem a hatodik hozzátartozóval, sem a családommal. Örülök ha alhatok 6 órát naponta.
Bocsánat
Rég volt már egészségügyi naiv adófizető, de néha belefér. Levélírónk nagymamáját vitte volna röntgenre, amire az Auróra utcában azt válaszolták, hogy minek az neki, már öreg: Nagymamát elvittem ma orvoshoz az Auróra utcai rendelőintézetbe. Szerencsére nem orvoshoz…..
tarom 2008.05.15 18:42:49
Bocsánat, de kitört belőlem az EÜ dolgozó:

Kell e röntgen? Csak olyan vizsgálatnak van értelme és szükséges, amelynek van therápiás következménye. Amennyiben ilyen nincs (kor, betegség, stb) miatt, akkor az felesleges pénzkidobás, illetve esetenként a beteg veszélyeztetése. Ez függhet a helytől: Afrika egyes részein HIV teszt elvégzése kifejezetten kerülendő, tudniillik nincs therápia amit megadhatunk a betegnek. Sőt még az óvszer használata helyett is helyi szokásokat (szűzekkel való közösülés, mint tisztító eszköz) űznek, így egy pozitív tesztel másokat is veszélyeztetünk. Sajnos. Függhet kortól: bizonyos beavatkozások (orthopaediai, kardiológiai, onkológiai) nem javasoltak elért életkorok felett, mivel életkilátást vagy életminőséget nem javítanak, de kockázatuk van.
Függhet az alapbetegségtől: onkológiában gyakori, hogy végstádiumú beteget még egyszer CT-be MR be küldenek, utolsó nap kap még egy kemo-t. Ezeknek a vizsgálatoknak értelme nincs, a békés elmenetel lehetőségétől fosztjuk meg a beteget, tovább nem él tőle, de életminősége rosszab lesz/lehet.

De a konkrét ügy: amennyiben valakinek ismert betegsége van, új panasza nincsen, therápiás (jelen esetben műtét) indikáció nem áll fenn, a RTG felesleges. Nem fél évente, egyáltalán. Amennyiben új panasz alakul ki, akkor meg nem a RTG a megfelelő dignosztikai eszköz hanem az MR, ha fennállhat műtéti indikáció. Amennyiben "csak" gyógyszeres kezelés leghetséges, akkor szintén nem kell RTG, sem MR.

Más kérdés, hogy ennek a kommunikációja nyilván selejtes volt, száz okból, egyik sem menthető szerintem.

Tisztelettel