Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Rádóczi Natália

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2017.10.02. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Delicatessen 2017.12.05 16:16:10
Húsevők boltja egy globális apokalipszis után. A források megfogyatkoztak, honnan lehet húst szerezni? Új lakó érkezik a bérházba, munkát vállal a hentesnél, de még nem sejti, mi vár rá... Itt már csak a vegetáriánus terroristák segíthetnek. Szürreális film Jeunet és Caro egyedi látásmódjával,…..
Rádóczi Natália 2017.12.12 14:41:50
Az elején én is megijedtem picit, hogy ez a film végig egy vérengzős hentesről fog szólni. De szerencsére nem ez történt. Egy egész kellemes, humoros és vidám végkimenetelű filmet ismerhettem meg a Delicatessen cím alatt. Tipikusan olyan, amit többször is szívesen megnéznék még a jövőben, kikapcsolódásképpen.
A mondanivalója azoban komolyabb. A háborúk alatt, mikor jegyrendszer működött, akkor az embereknek valóban nem volt sok lehetősége az élelemszerzésre. Az azonban túlzás a filmben, hogy egymást fogyasztották volna el, hogy élelemhez jussanak, emiatt is abszurd a film. Sajnos a nézőből is kihozza kissé gonoszt azzal, hogy már-már szurkol az öngyilkosságot elkövető nőnek, hogy végre sikerüljön a terve. De ez szerencsére nem következik be, mert az élet már csak ilyen.
A karakterek sokszínűek és a cselekmény is eseménydús. A meglepő fordulatok nem maradnak el belőle. A ritmus, ami a cselekmmény ütemét adja hullámszerűen ível át a filmen: egyre gyorsulnak a dolgok, egyre több minden történik, aztán megint egy kis feszültségkeltés, egy kis nyugalom.
Végül is kijelenthetem, hogy ez a film egy jó zárása volt a filmklubos estéknek. :)
Filmklub A nagy zabálás 2017.11.26 11:00:54
Enni jó dolog. Finom sültek és mártások, gőzölgő levesek és tészták, édes sütemények és krémek... életünk jelentős része a terített asztal mellett telik, ahol a rafinált ízek mellett magát a fogyasztást élvezzük. Hiába jóllakott a nyugati társadalom, tovább eszik, mert van mit, sorban érkeznek az…..
Rádóczi Natália 2017.12.05 13:11:48
A nagy zabálás - annak ellenére, hogy a rendező nem mondta ki nyíltan és nem is szeretett volna utalni rá (?)- számomra erős társadalomkritikának hatott a fogyasztói társadalomról. Az, hogy négy ember összeül egy hétvégére csak azért, hogy halálra tömjék magukat különféle, többnyire esztétikusan(!) feltálalt ételekkel, véleményem szerint, teljesen abszurd gondolat. Ráadásul nem csak a cselekmény, hanem az idő is kicsit megfoghatatlan volt. Nehezen tudtam az eseményeket egy hétvégébe beleilleszteni. Talán a rengeteg étkezés zavart össze, mivel a főbb étkezések adnak egyfajta rutint a mindennapoknak.
Az is felmerült bennem, hogy a tanító szerepe akár a gyárakkal is párhuzamba állítható: segít meghalni az embereknek, de egyben élvezeteket is nyújt a számukra.
A kutyák, melyek száma a film végére jelentősen meggyarapodott, azt is szimbolizálhatta, hogy az emberek a nagy étkezésekkel mennyi maradékot, szemetet halmoznak fel. Ezek egy részét ugyan eltűntetik az ebek, de a többi megmarad és tovább gyarapszik a társadalom kárára. Végül is saját magunk ellenségei vagyunk...
Filmklub Lost Highway 2017.11.01 22:36:55
David Lynch nem könnyíti meg a dolgunkat. Összezavar, majd megmutat néhány dolgot, hogy aztán újra összezavarjon. Nem áll össze a film, de éppen ezért foglalkoztat, és nem tudjuk, a fordulatok a jól megtervezett narratíva vagy a véletlen művei lennének...
Rádóczi Natália 2017.11.14 20:44:11
David Lynch valóban feladta a leckét. Valójában a mai napig nem tudom összerakni a részeket, de talán pont ezért nevezhető jónak a film, mert folyamatosan foglalkoztatja az embert, és nehéz lemondani a megoldásáról. A sárga csíkos út pedig számomra a védjegyévé vált, mert akárhol ilyen utat látok, egyből a film jut eszembe. Egyébként a címe találó: Útvesztőben, mert tényleg elveszítjük az utat/ fonalat a filmben. Olyan, mintha keresnénk egy utat, amely kivezet a káoszból, de nem találnánk, csak szerteágazó ösvényeket, melyek mind másfelé kalauzolnak bennünket, nézőket, akiknek más-más véleménye, megoldási javaslata születik a művel kapcsolatban. Lynch érdekes gondolkodása, mely alapján a forgatókönyvet megírta, már-már az őrület határát súrolja. Ezt a film szereplői is sugallják, akik bár átlagosnak is tekinthetők, idővel az épelméjűség határvonálat lépik át (lásd: Fred megöli a feleségét). És itt újra visszatérnék a sárga csíkos úthoz, mivel számomra a kis szaggatott vonalak a film szerkezetét rajzolják ki, melyben a vonalak közti üres részek a sehova sem beilleszthető, apró jelenteket testesítik meg.
Filmklub Gyalog galopp 2017.11.12 12:25:45
Mi történik, ha humoristák dolgozzák fel Artúr király legendáját, a kerekasztal lovagjait és a Szent Grál keresését? Ha a forgatáson nincs pénz a lovagok lovaira? És a trójai fanyúl cselébe apró hiba csúszik?..
Rádóczi Natália 2017.11.14 20:10:51
A Gyalogg galopp számomra egy nagyon szerethető, könnyed film. Szeretem a humorát, a szereplőit, a filmbeli megoldásait, mert mind egyedi sajátosságot hordoznak magukban. A középkori légkör érzékeltetése a maga mininmális szintjén is hatásos. Amikor a filmet néztem akarva-akaratlanul is a saját tapasztalataim jutottak eszembe: elképesztően hasonlított egy átlagos L'art pour l'art előadásra, vagy az egyik ismerősöm által megszervezett szülinapi zsúrra, melynek témája a lovagi torna volt. És valójában nem is rugaszkodtam el túlságosan a valóságtól, hiszen a Monty Python is a humor témája köré összeverődött társaság. A viccek pedig nagyon gyakoriak a környezetemben, így jó szívvel nevettem a filmben megjelenő legkisebb poénon is (persze legtöbbször inkább csak magamban kuncogtam, hogy ne zavarjam túlságosan a többi néző figyelmét). Tehát alapvetően közel áll hozzám a színészek által közvetített, művészileg is jól megfogalmazott, karateres szemléltetés, amely másoknak talán kissé abszurdnak is tűnhet.
Filmklub Egészséges erotika 2017.10.11 11:30:54
Hogyan ösztönözzük az eladásokat, ha egyszer nem veszi senki a ládagyár termékeit, és amit az egyik részleg összeszerel, azt a másik szétszedi? Szatíra a tervgazdálkodásról, a kisemberek ügyeskedéseiről – ami nem csupán a múltban történt így...
Rádóczi Natália 2017.10.25 08:27:53
Tímár Péter mindig is jól tudta kezelni a humort. Ez megmutatkozik a legtöbb filmjében, amit eddig láttam tőle. Bár a Csinibaba jobban elnyerte a tetszésemet, azért az Egészséges erotika is hozzá tudott tenni ehhez meggyőződésemhez. A zene, a vágások, a replay-ek mind megadják a hangulatát a filmnek és a rendező egyéni stílusát tükrözik vissza. Maguk a filmben megszólaló színészek is nagyon karakteresek és kiválóan játszák a szerepüket. Sok emlékezetes megszólalás, tevékenység jelenik meg benne, de ezek is mind a humorral állíthatóak párhuzamba. A legtöbb ismerősöm, akik látták a filmet, például csak úgy emlegetik, hogy a "kefires film", mert nekik a kefirrázós jelenet maradt meg a legjobban az emlékezetükben. Azonban a filmet nehezebb megérteni, ha nem a szocializmusban nőtt fel az ember, az akkori szokásokkal, gondokkal stb. Ezért a film megtekintése előtt szükségünk van egy gyorstalpalóra, hogy jobban átláthassuk, mit is szeretett volna megjeleneíteni, kifigurázni a mű. Aki eme tudás ismeretében nézi meg a filmet, arra egy igazi élmény vár és felhőtlen szórakozás.
Filmklub Rubber 2017.09.25 08:27:37
Lehet-e filmet forgatni, ha a főhős egy autógumi? Képes lesz--e a néző azonosulni egy autógumival? Vagy ez lenne az igazi "road movie", ahol az emberek csak nézők lehetnek, vagy legfeljebb statiszták? A Rubber valóban rendhagyó film, amely nem csak tartalmában, hanem dramaturgiájában, a történet…..
Rádóczi Natália 2017.10.02 20:01:40
A Rubber, azaz a gyilkos gumiabroncs egy olyan fogyasztói társadalmat kritizáló film, melynek megnézésére az ember legalább egyszer ráveszi magát az élete során. Nemcsak a hollywoodi színészekre mér hatalmas csapást, hanem a társadalmunk összes tagjára, akik ritkán vagy gyakran, de szeretnek beülni egy fimre egy moziba. Az emberek szinte éheznek a filmekre, de eltalálni mindenki ízlését annál nehezebb. Napjainkban már nem úgy folynak a vetítések, mint szüleink idejében, hogy jó pár hónapig, vagy akár évekig játszottak egy-egy filmet, hanem szinte hetekre juthatunk hozzá az újdonságokhoz, amelyek valahol mégsem azok, hiszen a legtöbb sztori ugyanarra az alapra építkezik, és ha 10-ből egy film már jónak mondható, akkor összeüthetjük a tenyerünket, hogy: Bravó! Sajnos ez az ára kapitalista társadalmunknak, hogy már semmi sem elég, mindenből több és jobb kell...És itt van egy film, amely azért készült "mert csak", nem érdekli az emberek véleménye, hogy tetszett-e nekik vagy sem, vagy hogy mit szólnak hozzá. Azoban mégiscsak támadhat olyan érzésünk, hogy ezzel a rendező el akart érni valamit és szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy kétségkívül elindított valamit a fejemben. Vajon ha minden színész pótolható, nem pótolható-e minden más munkaerő is? Miért is dolgozunk, ha utána valaki sokkal jobban megcsinálja azt, amit mi jónak hittünk vagy egyszer valamilyen keretek között megvalósítottunk? Vajon a válasz tényleg az, hogy csak mert vagy van más magyarázat is?
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása